Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-01 / 128. szám
1958. JCVIUS 1, VASÁRNAP KELETM AGYARORSZÁG 7 Üdvözöljük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1V. Kongresszusát A mai napon, június 1-én vette kezdetét a nők nagy világszervezetének, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségének IV. Kongresszusa, Bécsben, Ausztria fővárosában. A világ minden tájáról összejönnek a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségbe tömörült nőszervezetek képviselői, hogy négy napon át azokról a legfontosabb kérdésekről tárgyaljanak, amelyek napjainkban foglalkoztatják a nőket szerte a világon. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kongresszusai mindig nagy jelentőséggel bírtak. Ráirányították a nők figyelmét a legfontosabb politikai kérdésekre, melyek megoldása érdekében akciókat indítottak, mozgósították a nőket a világ minden táján. Ez az oka annak a hatalmas létszámnövekedésnek, amelyet a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megalakulása óta elért. 1945-ben 40 ország asszonyai vettek részt a szervezetben, ma pedig 80 ország nőszervezetei tömörülnek a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségbe. Az NDN-rték különösen nagy jelentőségű intézkedései voltak a nőknek a tartós békéért folytatott harcba való bevonására. Ha csak rövid visszapillantást teszünk is az eddigi kongresszusokra, láthatjuk, hogy minden kongreszus fő gondolata volt: mit tehetnek-a nők a béke megvédéséért? Hogyan segíthetnek többet és hatékonyabban az ifjúság, a gyermek nevelése érdekében? Az 1948-ban Budapesten megtartott kongresszus kiáltványában a következőket mondta: „Felelősek. vagyunk gyermekeinkért az emberiség és a történelem előtt. Ha mi, asz- szonyok — az emberiség fele törhetetlen, egységes erőként lépünk fel a háborús uszítok ellen, akkor nem lesz háború.” E kongresszus után igen erőteljesen megindult a nők aktivizálódása a politikai életben és a béke megvédésében az öt világrész minden országában. Sokat tettek és tesznek a nők, A Nemzetközi Nőszövetség 21 tagú vizsgáló bizottsága volt az első nemzetközi bizottság, amely a kegyetlen koreai háború idején a helyszínen tanulmányozta a történteket. így született meg a „Vádolunk“ című kiadvány huszonhárom nyelven, mely világszerte nagy megrendülést keltett. Akciót indítottak a nők a koreai nép megsegítésére. A Nemze'közi Nőszövetség mindig támogatta és támogatja azokat a javaslatokat, amelyek a nemzetközi ellentétek békés megoldására, az öt nagyhatalom közötti találkozásra és tárgyalások megkezdésére, a nemzetközi feszültség enyhülésére vezethetnek, amelyek a béke ügyét szolgálják. Teljes szolidaritással áll mindazok mellett, akik . harcolnak a békéért, és akik igazságtalan és megalázó körülmények között élnek. Minden erővel támogatja azokat a nőket, akik harcolnak saját maguk és hazájuk felszabadításáért. Eddigi egész tevékenysége során irányította a nők harcát politikai, gazdasági jogaik megvédéséért, biztonságáért és jobb életéért, a tanulási lehetőségekért. A Nemzetki^i Demokratikus Nőszövetség hű maradt 1945-ös párizsi esküjéhez. Ma ennek a szervezetnek nyolcvan ország kétszázmillió asszonyára terjed ki befolyása. Nemzetközi síken egyesíti a különböző rendszerben élő aszonyokat, és lehetőséget ad valóban hathatós véleménycserékre, amelyek eredményeként megszűnnek az előítéletek és a kölcsönös megértés szelleme váltja fel a bizalmatlanságot. A Nemzetközi Demkoratikus Nőszövetség IV. Kongresszusának napirendi pontjai most is olyanok, amelyek a jelenlegi nemzetközi helyzet legaktuálisabb kérdéseit képezik. Egyik napirendi pontja: „Az élet védelme". A különböző világrészek küldöttségei megtárgyalják: mit tehetnek a nők a háború elhárítása, a béke megvédése érdekében. Ügy gondoljuk, megyénk édesanyáinak az együttérzését fejezzük ki, amikor azt mondjuk: egyetértünk és támogatjuk a kongresszus álláspontját. Kérjük minél eredményesebben hallassa a nők millióinak hangját az atom- és hidrogénfegyverek eltiltása mellett, követelje a nagyhatalmak tárgyalásának megtartását, a háborús veszély elhárítását, a Szovjetunió békejavaslatának figyelembevételét. Kívánunk a kongresszusnak megyénk édesanyái, asszonyai nevében eredményes munkát. És érezzék maguk mellett Szabolcs- Szatmár megye édeanyáinak, asszonyainak harcos békeakaratát, támogatását. Fekete Anna, a nőszövetség megyei titkára. Nemzetközi szemle Nőtanácsok Mint már előbb körlevélben is tájékoztattuk a nőtanácsokat, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IV. Kongresszusa június 1-től 5-ig ülésezik Bécsben. — A kongresszusra csoportos és egyéni leveleket és táviratokat lehet küldeni, amelyekben üdvözleteket, jók>vánságckat, és a kongresszus napirendjével kapcsolatos egyetértéseket lehet kifejezni. Az alábbiakban közöljük a kongresszus irodájának és színhefigy elmébe iyének a pontos elmét, ahová a táviratokat és leveleket lehet kül-l deni. J Kongresszusi iroda: FDIF Frauenkongress Hotel Estate ■ Wie.» 2 Marxergasse 17. A kongresszus színhelye: FDIF Frauenkcngress Sofiens ä le • Wien 3 Kleine Stadtgutgasse 14, \\ Párizs és Moszkva Az elmúlt hét szokatlanul mozgalmas eseményei közül a varsói szerződés országainak moszkva tanácskozása és a franciaországi Események kerültek a nemzetközi érdeklődés központjába, bár éber figyelemmel kíséri a közvélemény az imperialista provokációk „eredményeit” is, amelyeket Indonéziában és Libanonban robbantottak ki. Újabb békedokumentum Moszkvában egymást követően két nagyjelentőségű tárgyalás zajlott le. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának háromnapos értekezlete új fejezetet nyitott a szocialista országok közötti együttműködés történetében. A közzétett okmány bizonyítja: A szocialista világi endszer ipari, mező- gazdaság', valamint nyersanyag- bázisa oly mértékben szélesedett ki, hogy ma már a KGST-hez tar- tozó országok semmilyen tekintetben nem függnek a tőkés országoktól. F.z természetesen nagymértékbe a bővíti az egyes népi demokratikus országok fejlődési lehetőségeit, sőt gazdasági kapcsolatokat építhetnek kí azokkal az országukkal is, amelyek nemrég nyerték vissza nemzeti önállóságukat. de gazdaságilag még nem tudnak talpraállni, s szabadulni szeretnének a tőkések érdekszférájából. Még nagyobb érdeklődés kísérte a varsói szerződés politikai tanácskozó testületének Moszkvába összehívott ülését, amely egynapos vitában, kormányfői szinten vitatta meg a nemzetközi helyzet legégetőbb kérdéseit. A tanácskozásról kiadott nyilatkozat a szocialista tábor nyílt, határozott állásfoglalása a béke mellett a leg- kuszáltabb nemzetközi körülmények közölt. Ez a békenyilatkozat meglepte a. Nyugatot is. Valamiféle háborús katonai szenzációt vártak, amit közvéleményük elé tehettek volna igazolásképpen esztelen háborús készülődésük indokolására. Igen, mert a NATO vezérkolompcsai sorra követik el a bűnöket a népek milliói ellen, Nyugat-Németországban parlamenti határozatot hajszoltak keresztül az atomfegyverkezés „törvényes alapjának” megteremtéséhez, az Egyesült Államok és Angia pedig a népek százmillióinak tiltakozása ellenére még most sem szünteti meg a nukeáris fegyverkísérleteket, amikor a Szovjetunió, már rég megszüntette azokat. A Nyugat azzal felemlíti közvéleményét, hogy „kommunista veszedelemről” fest háborús rémképeket, s remélik, ha azokat mondogatják, hisznek is benne az emberek. A nyugati közvélemény azenban ezúttal is kellemesen csalódott, a „bolsevista veszedelem” fellegvárából, Moszkvából a háború tüzének szítása helyett újab'o békeüzenet száll' a világ felé. — Nem fegyverkezésről, hanem leszerelésről adtak újabb hírt, arról, hogy az eddigi 2.5 millió katona leszerelése után újabb majd félmillió narcos áll a munkapadok mellé. Kivonják a szovjet csapatokat Romániából, s Magyarországról is visszavonnak egy teLjes hadosztályt. Joggal merül fel nyugaton az emberekben, hogy jó lenne, ha végre Amerika és Anglia is megszólalna, s leülnének a tárgyalóasztal mellett a szovjet vezetőkkel, hiszen a NATO-álla- moknak ismételten felajánlott meg nem támadási egyezmény megkötése fordulatot hozhatna a világpolitikában. A fegyverek versenye helyett mindenütt a világon szebben hangzana a gazdasági, kulturális téren folyó békés versengés, amely az amerikai és a szovjet, az afrikai és az ázsiai embernek egyaránt a jobb életet jelentené a rettegés helyett. A politikai erők küzdelme Franciaországban Még mindössze néhány napja, hogy a pariütő katonatisztek és a hétpröbás gyarmatosítók a francia anyaország ellen katonai puccsot hajtottak végre Algériában s ma már arról kapunk híreket, hogy a IV. Francia Köztársaság törvényes alapjait, aknázzák alá Párizsban. Olyan ember köré gyűlik a törvényes rend ellenséges gyűrűje, akinek alapvető feltétele a nép választott képviselőinek szétkergetése, az alkotmány felrúgása, a személyes hatalom korlátlan gyakorlása. De Gaulle tábornok nagy pdlitikai játszmájának nyitánya az algériai puccs volt, majd legrajongóbb hívei, a hírhedt ejtőernyősök Korzika szigetét vették hatalmukba. S e döbbenetes törvénysértések közepette De Gaulle tábornok fejtekéből előlépve, „felajánlotta szolgálatait” a nemzetnék. A tehetetlenség politikáját folytató Pflimlin- kormány csak lavírozott az erőszakoskodások láttán, de nem cselekedett, pedig a baloldali erő, a Kommunista Párt, a szocialisták és rajtuk kívül igen sokan a különböző pártokból, a köztársaság megmentésére fújtak riadót. De a kormány nem a fasiszta tisztek ellen hozott intézkedéseket, hanem a sajtó ellen, nehogy megírhassák az igazságot De Gaulle cinkosairól és a népét eláruló kormány manővereiről. Példa nélkül áll, ahogyan Pflimün saját magát és kormányát megbuktatta, hogy a szélsőjobboldal politikusainak adja át a kulcspozíciót, a népfront-kormányt követelő francia nép becsapására. Az Algériában hatalmat bitorló Massu tábornok legényei, az ejtőernyősök Párizs elleni bevetésével, alattomos katonai puccsal fenyegetőznek, ha kedvencüket, De Gaulle tábornokot nem teszik meg az anyaország korlátlan urává. Az egész világ feszült figyelemmel tekint Párizsra várja a kibontakozást. Hivatalos kormánynyilatkozatok jóidéig nem is befolyásolták a francia helyzetet, sőt Párizs véleménye i® az volt, hogy barátai akkor tesznek jó szolgálatot, ha hallgatnak, Persze a sajtóra ez nem vonatkozott, s az amerikai és az angol lapok túlnyomó része a köztársa- sagra veszélyes embert látott De Gaulle tábornok személyébem Ezen tűlmenőleg a NATO ellenségének mondták s olyannak, aki komoly problémákat fog okozni szövetségeseinek. Diklátori hajlamairól, politikai módszereinek1 veszélyeiről a cikkek százai jelentek meg. Sok lap világos párhuzamot von Hitler és De Gauelle valamint Franco és De Gaulle között. Sok a hasonlóság hata- Icmratörési módszereik között, hiszen politikájuk a fasizmus tagjából fakadt. A II Tempó is leszögezi: „Franciaország most elérkezett az olasz 1922. október 28-hoz, amikor a parlament minden hatalmát a fasisztákra es Mussolinire ruházta. Isten óvja Franciaországot!” A legizgalmasabb parlamenti harcok idején; Washington tömör véleményt fogalmazott meg, Eisenhower elnök:1 annyit mondott; „i like Gaulle“’' (kedvelem De Gaulle-t), és ez nem maradt nyomtalanul a nemzetgyűlési képviselők szolgai lelkében. A legtöbb franciát képviselő kommunisták a köztársaság1 megmentéséért harci szövetségre; hívták a szocialistákat, s együtt! is tiltakoztak a fasizmus térhódítása ellen. Coty elnök rendkívüli üzente után tiltakozásul egyj De Gaulie-kcrmány kierőszakolása ellen együtt énekelték Mar- setilese-t, — s rá néhány órára a parlament folyosóin ezt a rövid' angol mondatot ismételgette több ízccialista képviselő is: „i like Gaulle”. Pénteken éjszaka pedig már alkudozásba bocsátkoztak a szocialista párti vezetők De Gaul- le-Ial. A jobboldal persze mindem latbavet a szocialisták megnyeréséért, hogy De Gauile-t beiktathassák. Nehéz órák előtt áll Párize, veszély fenyegeti a Francia Köztársaságot. Mint az Unita írja, a francia demokráciát megtámadták és becsapták. A lázító tábornokok, akik képtelenek háborút nyerni és akiknek vérbe borul a szemük a béke minden kilátására, támadásba mentek áf. Azok az emberek, akik mindig azt állították, hogy a fenyegetés balról jön, azok az emberek, akik az antikommu- nizmust tették politikájukká és írták zászlójukra — inkább a fasiszta puccsot egyengetik, semhogy a munkásosztállyal és pártjával együtt, megvédelmezzék a köztársaságot. De a népet lelkiismerete, a Kommunista Párt, riadó- készültségre hívta fel. Gyűlések százain nyílvánít haragos véleményt a francia nép a fasizmus előretörése ellen, s akcióra készen várja a fejleményeket.
