Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-01 / 128. szám
1958. JCNIUS 1. VASÁRNAP KELETMAG TARORSZÁG s \Ahol a rendeletek tettekké válnak Megkezdődött a nyaralási évad. A szakszervezetek kedveznek a vállalati dolgozóknak az üdültetéssel, s az időjárás is kedvez nekik. Hazánk legszebb vidékein, hegyi és fürdőhelyi üdülőinkben már sokszáz és ezer dolgozó élvezi az üdülés kényelmét és szépségeit. Íme néhány „Pillanatkép. Üdvözlet a „Napsugáréból — Halló!... Mi újság Mátraházán? — Halló! Nagyon jó itt lenni! Két napja még a dohánygyárban főkönyvelösködtem. Most meg itt csodáljuk Mátraházán a _,,Napsuga“-rat. Nagyon szép üdülő! A feleségem is elégedett. Remek az elhelyezés és az ellátás! Vidámak az emberek! Délelőtt kirándulunk Kékestetőre, holnap pedig Gályára. Patádra és Egerbe is szeretnénk menni. Csupa tervezgetés volt az első napúnk. — Hát a pihenés? — Arra is jut a két hétből! — Mit üzen Mikó elvtárs a nyíregyháziaknak? — Jöjjenek ide üdülni! A szakszervezeti bizottságnak köszönjük a beutalót a ,,Napsugáréba, sosem felejtjük el! Halló!.. i Üdvözlöm az üzemi dolgozókat és a nyíregyházi ismerősöket! Csodaszép a Balaton! Tóth Sándor, a MÁV nyíregyházi rakodási főnökségének dolgozója feleségével Balaton- szántódon üdül. — Halló!... Jól érezzük magunkat! Jó időnk van és minden jó! Csodaszép a Balaton! Gyönyörködünk benne hajnalban és este, nappal is, mikor csónakázunk, vagy fürdünk a langyos hullámok közt. Kár, hogy hamar elrepül a két hét! Reggeltől estig a vízben vannak ... — Halló!... Gondnok elvtárs! Ha nem találja a szobájában Bacsó Pált, legyen szíves megkeresni szobájában Pristyák Józsefet, a nyíregyházi TITÁSZ dolgozóját, vagy Gombos Kálmán kenyérgyári dolgozót, vágy ... —Ne is tessék tovább sorolni! Hévízre fürödni jönnek a dolgozók, nem pedig telefonon beszélgetni. A Nyíregyházáról jött üdülők is reggeltől estig a vízben vannak, csak enni jönnek ki Pedagógus Nap Klsarban Ma Kisar községben is megrendezik a Pedagógus Napot. A nőtanács, a szülői munkaközösség és a népfront együttesen gondoskodik arról, hogy a község hat pedagógusa érezze a megbecsülést, amelyet a község lakói irányukban tanúsítanak. Megkülönböztetett szeretettel veszik körül e napon Bakó Mária tanítónőt, aki 191S óta tanítja a község gyermekeit. Az J958-as oktatási év elején nyugdíjra terjesztették elő, de kérelmére visszamaradt, tovább is tanítani kíván .A gyengébb tanulókkal a tanítás után is foglalkozott és azt is megtette számtalanszor a régmúlt években, hogy amikor télen a szegénysorsú gyermekek ruhátlanságra hivatkozva nem látogatták az iskolát, otthonukban kereste fel őket, hogy a tanítási anyaggal ne maradjanak el. Hasonlóképpen járt el a cigánygyermekekkel is. Több esetben tartolt analfabéta iskolát is. összeszámolni szinte nem is lehet azokat a színdarabokat és előadásokat, amelyeket ő tanított be és még ma is tanít; Tóth Bálintné. belőle. Meghízva engedjük őket innen haza ... Mesés helyen van az üdülőnk! — Igen, Vajas Ferencné dohánygyári munkásasszony beszél Szilvásváradról! Itt vagyok a férjemmel és a gyermekekkel. — Hogy érzik magukat? — Jaj, nagyon jól! Mesés helyen van az üdülőnk! Nem is vágyunk máshová menni! Itt igazán kipihenhetjük magunkat! Jó az ellátás. Olvashatunk és szórakozhatunk. Az ismerkedési esten hamar összebarátkoztunk a többi üdülő dolgozókkal. Azt hiszem, hogy felejthetetlen élményünk marad a szilvásváradi üdülés. Zsúfolt a fürdő Szoboszlón Már délelőtt megtelnek fürdő- zőkkel a jódos gyógyvizű medencék a hajdúszoboszlói strandfürdőben. Talán azért is, mert váltás után vagyunk, és az újabb üdülő dolgozók mohón kezdik a fürdőzést. Sok ismerőst látni a medencék lépcsőin derékig, vagy nyakig a vízben ülve, s beszélgetve. A nap sok óvatlan napozónak megégette a hátát, s ezek az árnyékban hevernek, olvasnak vagy kártyáznak, sakkoznak. A gyerekek kacagása, sikongása hangzik mindenfelé. Kolozsi Jánossal, a megyei Építőipari Vállalat dolgozójával együtt kőművesek, ácsok, lakatosok, segédmunkások és ki tudná felsorolni, hány szakma dolgozói üdülnek Hajdúszoboszlón, és örömmel mondják, hogy „jó itt lenni!’1 ★ Jó nyaralást kívánunk azoknak a dolgozóknak is, akikkel nem tudtunk beszélni! O. A. — MEGINT befütöttek — mond- >ja köszönés helyett Tóth István ; mezőgazdasági felügyelő, ahogy 'belép a tanácselnök szobájába. A ÍNap „fűtőjére“ gondolt, mert a [minap, ahogy a csengerújfalui ; tanácsházán találkoztunk, szintén ; harminc fok fölé kúszott a hőimére higanya. Közben, ahogy a ; homlokáról törülgeti a verejtéket a ka'apgyártókat is okolja, ;liogy a zöld gazdászkalapot olyan I vastag posztóból formálják, csi- ; Hálhatnának valami „kánikulai” I kalapot. AMIKOK egy kicsit kifújja ma- I gát, elkezdi sorolni, hogy mit ta- ; pasztáit ezen a tíélelőttön. A községtől hét kilométerre lévő Üj ;Élet Termelőcsoportot látogatta I meg. — Ezek is kerékvágásba jöttek Imár. Majdcsak olyan a vetemé- jnyük, mint a termelőszövetkezeté, I de az egyéniekénél , mindenesetre szebb. így újságolja az elnöknek a ter- [melőcsoportba, táblás gazdáiko- Id^sra szövetkezettek eredményeit. ;Azt is elmondja többségük már lúgy vélekedik, hogy ősszel valamennyien közös munkához lát- ínak, ők is felzárkóznak a másik I termelőszövetkezet mellé. AHOGY beszélgetünk, az idő ;már az ebédszünetbe hajlik. — [ilyenkor általában csendes a ta- .nácsháza. (Most ugyan az ügyfelek, a parasztok délelőtt sem igen ; tolonganak az irodában. Kapa- |kaszanyelet szorongatnak hajnalitól késő estig a hivatali kilincs [helyett.) Éppen a burgonyabogár Iirtásával kapcsolatos rendeletre I terelődik a szó, meg arról beszél iTóth István, hogy a határon túl la román hatóságok repülőgéppel végzik az irtást, amikor egy fiatal asszony nyit be nagy sebbel-loi* bal. — Nézzék már. ez-e az7 bontja ki az újságpapírba csomagolt bmv gonyalombct. — Az bizony — mondja rá ha* tározottan a tanácselnök és a felügyelő. KÖZBEN odakerülnek a gépállomásról, a járás' tanácsról kintiévé elvtársak és a szomszédos hi-, vatali szobából is átjönnek a dolgozók. Majd néhány zsebből előkerülnek a nagyobb biztonság kedvéért a bogarat és a lárváját ismertető üvegfiolák. A tömzsi, púposodó hátú piros lárvák egytől-egyig burgonyabogarak pel élből kikelt kártevők voltak. — Küldje az urát, Felföldiné én visszük a permetezőgépet meg a szert is — adta ki az utasítást a.1 felügyelő. ELMENT az asszonyka, a gazdasági felügyelő máris kereste az uttöíők vezetőjét, Barát Endre pedagógust és a földművesszövetkezet agronómusát, Magyar Gergelyt, hogy estefelé megint elin-, dúljanak a bogárkeresésre és sze-' désre. Már több mint egy hete majdnem minden nap látni a há- rom úttörő-őrsöt, amint a két ag- ronómus és az uttörővezető ne-j velő irányításával járják a bur-| gonyaföldeket. AHOGY ezt elintézte Tóth István, máris biciklire pattant, mert az a hír jött, hogy baj van a gépállomással, nem haladnak a termelőszövetkezetben a kaszálással. S már zötyögött is az egyik dűlőúton a határ minden csapá-i sát, ösvényét annyiszor bejárt öreg bicikli... Csikós Balázs Jön egy kis ember a Nyírbátori Gépállomás szerelőcsarnokán át. Lenge su- háng e földi erőn; messziről akár gyereknek is nézhetnéd. Kék munkásruhája lötyög rajta és a keze könyökig olajos. Egész lénye olyan halk és tartózkodó, hogy az első pillanatban fel sem tűnik a délelőtti nyüzsgésben. Mégis egyenest felé invitálnak és bemutatnak. Majd hozzá teszik: — Nagy Lajos, a gépállomás egyik legjobb dolgozója. Többszörösen kitüntetett traktorista! Csak nézek rá. ö meg pirulva és kisfiúsán viszont. Orra alatt néhány törtető tüske, haja rövidre nyírt, bizonytalannak, félszegnek tűnnek mozdulatai. Nem, nem hiszem! Hát hogy lehet ez az ember igyekvők közt is a legderekabb, hogy lehet többszörösen kitüntetett traktorista, mikor még szólni is alig tud?! Bevallom, akkor, a találkozás első percében így láttam őt. Csak a szemem ítélt: ez a meglehetősen csalóka műszer. Bocsánat érte. Most meg büszke vagyok rá, hogy róla írhatok. Róla, akinek életútja tulajdonképpen a gépállomások története is egyben. De hallgassuk cs%k: Mikor 1948-ban Encsencsre került, akár a két kezén is megszámolhatta, hogy kik sorakoztak fel mellette. Csupán néhány ember, néhány fiatal, akik hittek a gépállomások jövőjében, és bíztak a párt hívó szavában. Emlékszik rá, forró, nyári vasárnap volt. 1948. augusztus 9. Várták a traktorokat. Persze nem csak ő, hanem a fa’u is. Sokan kíváncsian, még többen ellenségesen. A lefüggönyözött ablakok mögött állt a szóbeszéd: „Olyan annak a kereke, hogy mindent a földbe tapos.’“ „Rosszul jár az, aki traktorral szántat!’“ „Ahol csak megfordul majd az a masina, ott jó lesz, ha lósóska terem!“’ Sokan arra is megesküdtek, hogy a dombokat sem bírja a gép. Elakad, kifullad, mire még azok valamelyikére is felér. Délutánra azonban mégiscsak megtelt kíváncsiskodókkal az állomás környéke. A tizenegy gép vadonatújan csillogott a tűző napsütésben. Homlokukon ott büszkélkedett a felirat: MÁVAG. A munkások küldték segítségül a magyar falunak. Aztán feldübörögtek a motorok. Az első traktor meglódult és nyomában a többi. Voltak, akik éljeneztek, aztán, voltak olyanok is, akik mélyen, eltűnődve hallgattak. A levegőben a motorolaj alig ismert, illata úszott. Annyi biztos, egy hosszú és tartós korszak végétért. A ballagó ökröknek és a gyalogszántásnak mindennél erősebb versenytársa akadt! ★ Egy héttel később tartották az első bemutatót. Ott szorongott majdcsak a fél falu a határmenti dombok alatt. A gép könnyedén, és szemre is tetszetősen szelte a kanyarokat. Nyomában csillogó földsávok maradtak és a rögök felett az augusztus áttetsző arany fénye úszott. Sokan elismerően bólintottak: Ez igen! A domboknál azonban izgalom támadt. Az emberek összesúgtak: Nézd, már leáll! Már nem bírja tovább! Már kifullad! A motor tényleg elhalkult. Egy pillanatig még a gép is megmerevedett, de aztán újra friss és pattogó dohogás töltötte be a levegőt, és valaki elkiáltotta ■ magát: — Mégis csak felért! fr Hát a kezdet ilyen wotl. Harc a bizalomért, hetente 5 6 szántás, semmivel sem több. Aztán sok reklamáció. Hiába na, a tandíjat meg kellett fizetni! így kezdte Nagy Lajos is. Először csak kóstolgatta a földet, és rengeteget bajlódott az ekefej állításával. 1949-ben, 1950-ben azonban már ő volt az úr és nem a gép. És azóta a masinának még a titkos gondolatát is megérti. Ha éhes, megeteti, ha elfáradt, mecsutakolja. „Kisimítja rajta a ráncokat’“, hogy minden a legnágyobb rendben menjen. Valóságos művésze már szakmájának, s ő, a hajdani lakatosinas évrőWvre 14—16 mázsa gabonát arat le a szövetkezetiekkel együtt (holdanként), az egyéniek 8—10 mázsás átlagtermésével szemben! ★ Hirtelenjében, még maga sem tudja, mennyi kitüntetése van. Azt mondja: sok. A körülállók sorolják fel, hogy legalább három sztahanovista-csillag, két „Kiváló Dolgozó’“ jelvény és majdcsak ennyi oklevél. De lehet, hogy rövidesen még több lesz. Sőt, valami pesti út is kinéz. Legalábbis így mondják a gépállomás vezetői és összekacsintanak. Miért kapta a sztahanovista csillagokat? A sok közül csak egy tény: Négy év óta állandóan túlteljesíti tervét. Jelenleg is pontot tett már a tavaszi idény végére. No, és a minőság? Erre megint csak annyit, hogy a dolgozó parasztok portáján neki akad a legtöbb munkája! + Nagy Lajos havi . 2000—2200 forintot keres átlagosan. Nyáron még ennél is többet. Minden fillért haza ad. Három gyermeke van, úgy tervezi, mind a hármat tovább taníttatja. Aztán, ha bírják szusszal még az egyetemre is eljuttatja őket. Annyi biztos: a gyerkőcök kitűnően tanulnak. Szerelmük a könyv és a motor* ahogy apjuk is a gépet dajkálja legszívesebben. Még úgyis, hogy a zetorok tökéletesítésre is van elgondolása. (Kétütemű motor, golyóscsapágyak stb.) A javaslatok mindegyike hasznos,- érdemes rá akár országosan is felfigyelni! Szenvedélye? Nincs. Illetve csak az, amit már el-, mondott. A motor. Még otthon is állandóan tervezget, spekulál. Többek között tizenkét kalapácsos darálót építtetett magának, .hogy ne kelljen munka után fá-. radtan a malomba kutyagolni. A felszerelés majdcsak tizenötezer! forintba került. Egy kicsit sok, de ő azt mondja,) megérte! ★ Még egy érdekesség: Most tavasszal személygépkocsit akart vásárolni magának. Moszkvicsot, vagy Szpartakot. ö, aki 1937-ben pénz híján még egy tízhetes műszaki tanfolyamot sem tudott elvégezni. Tervéről egyedül csak a szeme miatt mondott le. Az ugyanis gyenge, így aligha kaphatott volna vezetési engedélyt. Egy „Pannit” azonban még így is csak vesz. Még hozzá a leg- takarosabbat, a legszebbet. Hiába no,i telik az autóra félretett tízezrekből. ★ Búcsúzóul még megkérdezem tőle,, hogy elégedett-e? Röviden válaszol: Igen. A továbbtanulás mellett úgyszólván mindent elért. Jómaga és gyermekei szépen öltözködnek. Aztán anyjának sem kell már nélkülöznie többé. Halkan mondja: Boldog, hogy cselekvő részese lehet a mai időknek. Hogy bebizonyíthatja a falu embereinek a gép diadalát. Ezt így, ilyen szépen fogalmazza meg. Mint egyike azoknak a keveseknek, akik 1948-ban új magot vetettek, a magyar ugarba. A mezőgazdasági fellendülés magját, amely jelenleg is győzelmeket érleli T. TÍZ ÉV A NYEREGBEN Pillanatképek üdülőkből, üdülőkről
