Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-07 / 133. szám

lffi». JŰNIUS 7. SZOMBAT KELETMAC.YARORSZÁG t» » Összeérnek az utak Jánkmajtisonj Sejtelmes pillantású, kacér le­ányhoz hasonló itt a két folyó Jánkmajtis környékén. A Tisza, fehér fodrával szüntelen integet, mintha szerelmesét hívogatná a parti dombok mögül. Lejjebb, a sötétebb nézésű Szamos enyeleg a rubint-csillogású homokkal, ölelgeti, simogatja, mosdatja azt kecses sodrással, De kegyetlen is tud lenni ez a két vadóc. Sok könny hullott már beléjük, hisz sokszor lesö­pörték az asztalról a betévő fa­latot, Most szelídek, a júniusi napfény párafelhőt von föléjük. Csöndes morajlással hömpölyög a víz, amint a földek munkásai megvámolják a ringó hullámo­kat, megöntözik a tiszatáji kony­hakerteket. Manapság a Tisza—Szamos közén, nem messze a Túrtól, megbékéltek az emberek a ío- folyókkal és a lankás dombok kö­zött kettőzött összefogással épí­tik, csinosítják otthonukat. Hó­napról, hónapra gazdagabbak, szebbek a községek. Jánkmajtis is. Minden utcán betonjárda Először hadat üzentek a leg­makacsabb ellenségnek, a szat­mári sárnak. Mert ha itt mege­rednek az ég csatornái, nagy- - nagy sártenger közepén ül a fa­lú. Még a Pálos-rend hittérítői is itt hagyták saruikat hat és fél évszázaddal ezelőtt. Sőt, gróf Hadik-Barkóczy uram is sokat viaskodott a vendégmarasztaló szürkeséggel. A gróf a Rivéria rulettasztalainál keresett mene­déket. És a sár sár maradt.. .. Persze ma már halálra ítélték a csizmaráncigáló latyakot. Még pedig nagyon belátó bölcsesség­gel. Belátó an, mert első ízben nem a főutcát, hanem a mellék­utcákat öltöztették betonruhába, s bölcsen, mert itt volt erre a leg­nagyobb szükség, ötvennyolc ta­vaszán már hozzáláttak a főutca rendbehozásához is. Közel két és fél kilométeres betonjárdát épí­tenek őszig. Ebből hétszáz mé­ter el is készült, s naponta 50- 60 métert haladnak a betonozok — Tabu Lajos és Páskuly László. Persze a lakosság sem nézi tétlenül a mindennapi szor­goskodást. Mindenki segédkezik a maga háza előtt. Amint az idén tervezett kétkilomóíeres szakaszon Jánkmajtis minden utcáján járda visz a házakba, ezzel hat és fél kilométeres aszfaltjárdát mondhatnak magu­kénak a falu lakói. Új kuliúrháx 30 nap alatt Ilyenre még aligha akadt példa a megyében. Közös össze­fogással 30 nap alatt községi kul túrotthont építettek Jánk- majtison. S nem is akármilyet! ötszáz nézőt befogadó, süllyesz­tett nézőtérre], 25 téglacölöpön nyugvó, rivaldafénnyel világí­tott, városra is beillő színpaddal. S ehhez 30 ezer forint állami támogatást kaptak a község dol­gozói. Bár bajos az összefogás értékét forintokkal mérni, még­sem érdemtelen megemlíteni, hogy a kultúrotthont 260 ezer forintra becsülték a megyei szakemberek. S most itt is készülnek vala­mire. Rövidesen férfi-női öltö­zőt és- ezzel együtt kis könyv­társzobát ragasztanak az új mű­velődési házhoz. A tetőzetét már előre elkészítették, augusztusra felhúzzák a falakat. De, hogy tetszetősebb legyen a környezet, a napokban dróthálóval is körül­kerítették és rendbehozták az udvart, az iskolások pedig ki­lencven darab díszfát, platánt, tölgyet és fürtös juhart ültettek el. 300 köbméter jöíd megmozdul Hasonló ez a község egy né­pes családhoz. Egy olyan ház­hoz, amelynek apraja-nagyja egy emberként szerszámot ra­gad, ha valamilyen közös do­logról van szó. így volt ez a piactér rendbehozásakor is. A jánki piactér sok évig a község központjában gyűjtögette az eső­csatornák levét. Mindennek ki­nézett, csak a község szívének beillő parknak nem. Egyszóval csekély hetven centivel feküdt alacsonyabban a járdánál, s ezért töltötte be inkább a víz­gyűjtő medence szerepét. A jánkmajtisiak két nap alatt végeztek vele, 530 szekér föld­del betömtek a tátongó üresség torkát. Negyvennyolc órán át talpon volt a falu és egyetlen hosszú szekérkaraván kígyózott az utak makadámján. összesen RÖVIDESEN ÉLETBELÉr AZ Ű LENGTÉL NTUGDtJTÖRVÉNY Rövidesen életbe! éptetik Len­gyelországban az új nyugdíjtör­vényt. A törvény értelmében az idén már 1,300.000 szén éiy fog Len­gi elországban nyugdíjat kapni. Elvben csak azok kaphatnak nyi pdíjat, akik már nem dolgoz­nak.. de vannak kivételek. A nagy pedagógus hiány miatt például a tanítóknál eltérnek ettől az elvtő'. Hosszabb ideje folyik az újí nyugdíjak megállapításának nehéz t és felelősségteljes munkája. Több - mint 1,200.000 kérvényt és ck-t mányt kell a nyugdíjosztályok | dolgozóinak áttanulmányozniok. x Áprilisig havi 22 000 kérvény ér-f kezett be nyugdíjügyekben, má i jusban es júniusban még többi less, * meg. Rövidesen salakkal hintik !j le a teret és körülkerítik lomb­hajtó fákkal. Persze, nemcsak] ide varázsolnak hűvöst tartód zöldet, hanem a .községben aj laposabb részeken hétszáz nyár-j fát ültetnek őszre. Központi iskola, bölcsőde Az 1958-as esztendőben 160 j ezer forintos községfejlesztési 3 hozzájárulással csinosítják haj-] lékukat. De segít a megye is, rövidesen portalanított bitu- [ men utat kapnak és ugyancsak] beruházásból pormentes, egy kilométeres bekötő út visz majd a kis- és nagyvasút találkozásá­hoz. A jövőre nézve: tíz-éves táv­lati, tervükben több tantermes központi iskola és bölcsőde sze­repel. Amíg azonban mindez elkészül, meg akarnak birkózni egy-ket olyan dologgal is, amik­hez jómaguknak nincs elég erejük. Ez pedig a község köz- világítása, és egy állandó mozi. Az egyik kérésüket a nagy- ecsedi áramszolgáltató kiren­deltséghez intézik, ahonnan több hónapja megrendeltek 15 falikart. De eddig még válaszra sem méltatták őket, dacára an­nak, hogy több olyan utcája j van a községnek, ahpl egyetlen] villanykörte sem ég, éppen az] ilyen mellőzések, vagy mulasz-] tások miatt. Másik kérésüket a 3 MOKÉP vezetőihez juttatják el,] választ várva arra, miként le-] hetséges náluk egy állandó mo-j zit üzemeltetni. j Sok újat, követendőt lehetne J még felsorolni a jánkmajtisiak; szorgalmáról, kezdeményező ere- J jéről, de csak annyit mondha-; tunk: összeértek, az utak Jánk-; majtison. : (PáU): Ki gondolná, hogy egynémely állami vállalat kevésbé lelkiis­meretes alkahi azottainak jó­voltából ilyen ..könnyű” manap­ság pénzhez jutni? Nem kell hozzá más, csak egy kevéske szándék, melyet megtévesztés­ként cifra ruhába öltöztetnek és eg}' icike-picike aláírással szen­tesítik. S ettől sűrűn hullik a forinteső a kitartott markokba. De miről is van szó? Miből származnak a közre igen ked­vezőtlen károk és hogyan tör­ténhetik meg napjainkban is, hogy több milliós összegek foly­nak el a spekuláció kanyargó patakján, busás hasznot hajtva néhány „élelmes” embernek? A termelési szerződésekről és az ebből eredő visszaélésekről van szó. Éppen a szerződésben foglalt kötelezettségek megsze­géséből érik tetemes veszteségek népgazdaságunkat, aképp, hogy „elfelejtik” a leszerződött hízót, terményt be is számtani. De ez csak egyik oldala a tallérnak. Nézzük meg a második oldalát is. Számtalan esetben egy-egy szerződő tíz-tizenöt darab ser­tésre, és többszáz bízott libára és kacsára köt szerződést. Elő­legként darabonként négyszáz forintot kap kézhez, ezután — mint aki jól végezte dolgát, — a kisujját sem mozgatja a jogos kötelesség teljesítéséért. De ho­gyan is tehetné, hisz nincs egy fia sertése, és egy szem kukori­cája! Hogyan szerződhetett mégis? És mi történik azzal a több ezer — megyei viszonylat­ban pedig több millió forinttal, —amely szerződési előlegként került a zsebekbe? Mondani sem kell, nem soká marad veszteg. A forint nyug­talan jószág, így történik meg, hogy némelyek, mint valami Soriak „ftatikuío" tikusa" lett a Tejipari Vállalat­nak. Az .emberi, a munkámon- dók és sorsok patikusa... — Hallottam már — szólt sze­rényen —, ham sokan úgy vé­lekednek: az iibés „atyaisten•' akar lenni. Meg, hogy az übések ezt a- ellenszolgáltatás nélküli munkát jól kamatoztatják.,. Bár, mondom, ez nem. velem esett meg, mégis nagj/on fur­csáim való. Nem vitás: vannak akik visszaélnek a megbízással de én úgy gondolom: a szakszer­vezet munkája többet jelent két elcsépelt betűnél, — Ügy igaz: az embert az em­lékei is kötelezik. Nekem már az is nagy ellenszolgáltatás, hogy törődhetek a munkásokkal. Bi­zony, tízegynéhány évvel eze­lőtt, amikor a. Szobor Pál utcá­nál kukacoskodtam az adóhiva­tal dagadó aktái között, vajmi keveset törődtek az emberrel. Annyit azért talán mégis, hogy semmibe se vettek. Szegények voltunk és ez elég volt ahhoz, hogy.., Igen, Kőszegi Istvánt az em­lékei tartották meg — egy élet­re szóló tanulsággal. Most ezért kutat valósággal & nehézségek után. Ott segít éppen, ahol arra a legnagyobb szükség van. Még csak bizottsági tag volt. amikor Kisvárdán panaszkodtak a dol­gozók: „Nem számolják cl ren­desen a túlórájukat”. Kőszegi motorra ült, kihajtott a hely­színre és sikerült megtalálni a közös nevezőt. — Ha a dolgozók igazához nem fér kétség, akkor Kőszegi­nek kinyílik a szája ... —mond­ja nevetve. De az is igaz — folytatta —, hogy csakis a tör­vényes jogokat védjük meg. A korábbi nyíregyházi tejzzinlopás ügyében a megbüntettek az übé- nél próbáltak menedéket találni. Mi egyetértettünk a vállalat ve­zetőségének döntésével és nem járultunk hozzá a felmentésük­höz. Orvosságot az übé nem ad álbetegségekrc .., Sőt — hogy a sok vcsződés ne menjen kár­ba —, külön taggyűlésen „kihoz­ták” a fegyelem ellen vétőket — tanulságul. Hanem az übé igazán „szép” oldaláról előszeretettel beszélt Kőszegi elvtárs. Az üdültetés most a legégetőbb. És ami igen örvendetes: az elnök maga is „erősen forszírozza”: miért nem, akarnak a fizikai dolgozók is pihenni? Megtalálta a „gyógy­„gyorssegélyt” nyolc-tíz hónapié saját céljukra használják fel, nem ritkán eg}éni üzletekre, spekulációs célok lebonyolítá­sára. Mit jelent ez a gyakorlat­ban? Valójában a termelők in­gyen kölcsönben részesülnek,, az állami pénzgazdálkodásból pedig „kámforrá válik'’ több millió forint. Kik a ludasok azért, hogy több millió forint állami pénz ajándékként jut azokhoz, akik egyáltalán nem azzal a céllal szerződtek, hogy kötelességü­ket teljesítsék is, hanem megka­parintsanak néhányezer forin­tot? Mint az elején említettük, az állami vállalatok szerződéskötő- sekkel foglalkozó alkalmazottai a felelősek, akik a szerződések megkötésekor elmulasztották megvizsgálni azt a körülményt, hogy megvannak-e a feltételei a kötelezettségek teljesítésének, figyelembevéve az átadandó elő­leget is. Bár igaz, kötbérre kö­telezhető, aki kötelezettségét szándékosan, vagy gondatlan­ságból megszegi. De az illetéke­sek itt is újabb hibákat vétenek. Nem teszik meg a jogi lépese­ket határidőre, így a bíróság nem kötelezheti kötbérre a szer­ződés megszegőit. Most már csak az a kérdés, meddig ússzák meg íelélősségre- vonás nélkül az Állatíorgalmí Vállalat és az újfehértói föld­művesszövetkezet és más vál­lalatok ügybuzgö alkalmazot­tai, akik nagylelkűen több mil­liót fecséreltek el az állam pén­zéből, puszta gondatlanságból?! Annál is inkább időszerű ez a kérdés, jpert c buzgóság — eny­hén szólva — a társadalmi tu­lajdon gondatlan kezelése bűn­tettének mega'íapitására is al­kalmas. (F, G.) szert’’. A fizikaiak ugyanis „so­kallták” a balatoni két hetet — forintban — és szívesen vállal­tak a svabadság ideje alatt is valami „mellékest ’. Segítettek a bajon. Közalebbre, olcsóbban mehetnek nyaralni a vállalat dolgozói. Most például Bcda András kocsis és ' Papp Géza raktárkezelő tölti szabadságát Hévizén és Szoboszlón. Aztán az­zal is „eldicsekszik.”, hegy míg a múlt évben csak „38 százalé­kos volt a szervezettség'’, addig . az idén a dolgozók 70 százaléka szakszervezeti tag lelt. — Ezernyi apróság teszi ki a munkámat. Különösen a rendkí­vüli segélyek, -szülési, házassági juttatások eldöntése tölti cl örömmel az embert. Ilyenkor a bizottság tagjaival együtt egy kis láthatatlan mérlegre tesszük a kérést, s a boldogító érzés ak­kor tölt el bennünket, ha a két serpenyő nyugodtan billegheti magát... És a munkát, a gondokat Xő= szegi István valóban ellenszol­gáltatás nélkül, a megbízót ér­dekében vállalta. Egu kép ez csupán, az übé-clnók gyorsfény• képe, De mennyi tett, hány ked­ves emlék, elégedett pillanat tárulna még elénk, ha ezt a ké­pet elemeire bontanunk. Sokkal több, mint amennyit f két betű elárul, (ANGYAL 3-j; s Jobb milliós spekuláció as állam pénzével mintegy háromszáz köbméter vendéghomokot kocsikáztattak Végre lóg az első lába..-. — szólt a középmagas ember és az irodaépület udvarát átfutotta te­kintetével. Aztán szeme az esőt ágyazó komor felhőkön pihent meg. Ahogy csendesen kezdtünk „belemclegcdni” a társalgásba, megeredtek az ég csatornái, csakúgy, mint a szemben álló ember szavai. Kis noteszom fölé hajoltam, hogy az arc és a külső mellőzésével a. kibuggyanó gon­dolatok forrását láthassam meg- Égy vb. elnök lelkivilágát... Milyen furcsa is! Egy örökké mozgó, pihenni nem akaró embert rejt, magában a két betű. amely ; csaknem közhelyként hat, s ta- l ián már elszürkült, ig azi jc- 1 lentésc. Mert, nézzük csak a két > betű, között az embert: Kőszegi í Istvánt. Kilenc éve megbecsült. > dolgozója a megyei Tejipari Vái- 1 lelátnák. Beruházási ügyeket iv­> tés — nem kis hozzáértéssel. Ki­> lene év nem- nagy idő ahhoz, > hogy valaki hétszáz cm,bar bizál- | mát nyerje cl. Mindenekelőtt a > becsületes munkával szerzett te- í kintély szükséges hozzá. I És Kőszegi István „übé” elnök > „össze tudott-e kaparni’ magá- ] v.ak ez alatt a. kurta évtized. t alatt elegendő tekintélyt, bízol- £ mat? Egy dolog ezt mindennél t jobban bizonyítja: hatévi szak- | szervezeti .,tevékenysége” után í; az idén., januárban mcgválasz- tt tették üb. elnöknek... Hogy * úgymond: az idén már igazi „pa-

Next

/
Thumbnails
Contents