Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-29 / 152. szám
1958. TtNTFS 29. VASÁRNAP REI.FT.MAnV A RORS7AG 5 A szénrud halk sercenéssel fut át a fehér lapon. Nyomában szép. bársonyos fekete vonal szalad, egyre több, egyre lendületesebb, s percek múlva kialakul, formát kap a rajzlapon az ülő nő teste. A széndarabkát tartó kéz egy kicsit megpihen, a tábla fölött bíráló, nyugtalan szempár lúgról a téma és a rajz között. Utolsó rajz ebben az évben, a következő már csak szeptemberben lesz. A Zrínyi Ilona utcai új képző- művészeti műterem széles ablaka még ontja a fényt. Szemben a modell, s körülötte a rajzszékeken a képzőművész szakkör tagjai. Nem hivatásos művészek, csupán a rajz, a szín, a vonal szerelmesei. A legfiatalabb tizennégy éves, a legidősebb hatvanegy. Tóth Lajos, apagyi tanar nevét már ismerjük, nemrég fafaragásával első díjat nyert a pedagógusok képzőművészeti kiállításán. Hűtlen lett talán a faragáshoz, kerámiához? — Nem, dehogy — védekezik szelíden, — de eddig a rajz ismeretlen volt előttem. Szidott is eleget a „mesterem", — int Be- recz Andrásra, a fiatal festőművészre, aki a szakkört vezeti, — hogy mit művelek a szénnel. De úgy érzem, ez a rajztudás fejlesztés jó hatással lesz a faragásomra. Meg aztán... nyugdíjba megyek. Valamit csak csinálni kell majd, unalmas napjaimban. Közvetlen szomszédja ugyancsak idősebb férfi: Tar István. Máv. műszaki dolgozó, ötvenhárom éves. Mi hozta a szakkörbe? Mi a célja? Egyszerű a válasz: Gyermekkora óta vágyott, hogy rajzoljon, fessen. ,,Néhány éve még haragudott is a feleségem, mert ugye, ebből sémmi kézzelfogható haszon nincs. Azazhogy van, ez abból látszik, hogy nem tudnék élni, ha a vágyamat nem elégíthetném ki. Ez az életem, — int maga elé, a papírra, amelyen már szép, helyes aránnyal bontakozik a forma, a kép. Dr. Bodnár Sándor a közegészségügyi laboratóriumban dolgozik, orvos, A felesége ül Tar István mellett. Hosszan, nyugtalanul nézi a modellt, mielőtt a papírra tenné a szenet. Miért jött ide? A gyermekkori vágy teljesült. Nem volt módjában, hogy főiskolára menjen, de legalább már a gyerekek közül valaki, hátha kedvet kap majd! Mert van, kettő, s bizony, kicsit megnehezítik anyukának, hogy a szakköre időt lopjon tőlük... De azért otthon a falon már két saját kép büszkélkedik, olaj mindkettő. Az egyik a Bodrogkanyar, Tokaj mellett készült. Újlaki József, a Finommechanikai Vállalat géplakatosa,' Hat éve rajzol, a napokban töltötte be huszonharmadik életévét. Festőművész szeretett volna lenni, de hiányzott az érettségije. S vajon, ma is ez a vágya? — Ez. Épp ezért járok ide, hogy magamnak, magam gyönyörűségére majd egyszer tökéletes képet alkothassak. A modell ezúttal szintén szakköri tag. Csak ma modell, máskor ő is ott ül a rajzszéken, és nagyon tehetséges akvarelleket készít. Szabó Jánosnénak hívják, a férje mérnök. „Csak véletlenül kerültem ide, —r meséli nevelve, — a 15 éves kislányomat kisértem fel. Aztán megfogott a hangulat, a szén, amelyet eddig nem ismertem, és... ittmaradtam. A kislányom sem jár olyan szorgalmasan, mint én, mert ő egú kicsit kapkod. Hirtelen lobban, és gyorsan kialszik benne a láng. Egyébként én már ezelőtt is taMŰTEREMBEN nullám egy keveset, Budapesten egy szobrásznál és egy festőművésznél. Csak áz apám nem engedte, az volt a felfogása, hogy a lány főzni tanuljon, és maradjon olthon. Otthon maradtam..." Sorsok... a vágy fűtötte vala- mennyiüket, és csak most teremtette meg számukra a társadalom, hogy a vágyak teljesedjenek. így van valamennyi szakköri tag, főként az idősebbek. Mert ü fiatalok közül ki-kiröppen valaki az „igazi11 körbe, a főiskolára. Mint most Salétros János, aki a napokban éppen felvételi vizsgán van Budapesten. Nagy a válószínűsége, hogy őszszel már főiskolás lesz. A kis Mariann még csupán jövőre érettségizik, de csupa kíváncsiságból kérte ő is, hogy ' résztve- hessen a pesti felvételin. Mert. mint mondotta „ott legalább két hétig nyugodtan festhetek!? És mi a szakkörvezető véleménye? — Nehéz körülmények között dolgozunk, hiszen ez a kényelmes műterem egy hónapja a miénk csak. De ezután nagyszerű lesz. Mégis, meg kell mondanom, hogy öröm volt velük együtt dolgozni, olyan nagy, őszinte lelkesedéssel jártak és tanultak. Egy év alatt olyan hallatlan nagy lépést tettek előre a fejlődésben, amit külső szemlélő talán el sem hinne. De talán mégis; hitelt kell adni majd, hiszen a szakkör . munkáiból kiállítást is rendeznek majd az új év elején, ősszel. Szép anyag gyűlt már hozzá, fej- mozdulattanulmányok, színes pasztell, akvarell, táj- és csendélet képek bizonyítják majd, hogy ez a szakkör, húsz lelkes tagjával eredményes, jó munkát végzett ebben az évben. V—b. Híres állattenyésztők A nagyecsedi lótenyésztők hír nevét öregbített:; Molnár Gu:Z^v egyénileg dolgozó paraszt, aki Juri nevű lovával az egyéniek verse* nyeben az első lett. A Nagykálloi Kísérleti Gazé s s nem a juhaival crt el jó helyezéseket, hiszen a mangalicák versenyében az 53-as számú kocá-t juk első dijat nyert. Fényképet mégis egy olyan új fajtájú juhról kó4 szítettünk, ami ha jelenleg még nem is futott be, de a jövőt a „tar-i sólyába” hordja. A képen látható juh a Cigája és egy francia fajta; az Ile de Francé keresztezéséből szármázik. A szép juhoknak i3 igen sok szakember nézője volt. Hammel—Csikós^ II termelőszövetkezeti mozgalom előrehaladását akadályozó egyes elvi és gyakorlati problémák a baktaiórántházi járásban i. Az ellenforradalom óta eltelt másfél év alatt sok szó esett járásunkban a szövetkezeti mozgalom kérdéséről. Pártszervezeteink, tanács- és más tömegszervezete k.k rendezvényein, összejövetelem sokat foglalkoztunk a kérdéssel. Az eredmény nem maradt el. Az ellenforradalom idején a feloszlott 18 szövetkezetből 12 újjáalakult és az elmúlt év őszén egy új szövetkezet is alakult. Van eredmény, ha nem is nagy a számszerű fejlődés terén. 1957. augusztustól 1958. január 1-ig 48 család, 102 tag lépett a szövetkezés útjára. A tsz-ek újjáalakulása és a belépések azt igazolják, hogy járásunkban is gyökeret vert parasztságunk körében a szövetkezeti mozgalom gondolata. Mint a számok mutatják, van előrehaladás, de ennek ellenére nem mondhatjuk, azt, hogy ez a mozgalom a kívánt mértékben halad előre. Ha előre akarunk menni — már pedig nemcsak akarunk, hanem menni is kell —, akkor látnunk kell azokat a problémákat, amelyek előrehaladásunkat gátolják. Ilyen probléma van bőven, amiből csak egyet-kettőt kívánunk megemlíteni. Először is arról kell beszélnünk, hogy van egy sor elvi kérdés, ami a dolgozó parasztság, de párttagságunk között sincs megfelelően tisztázva. Ilyen pl.: az átszervezés szükségszerűségének kérdése. Elvtársaink ennél a kérdésnél — nagyon helyesen — hivatkoznak arra, hogy a népgazdaság nem állhat hosszú ideig két különböző talajon, hogy az egész népgazdaságot szocialista alapra kell állítani. Ezt követeli a termelőerők és termelési viszonyok összhangjának törvénye, A másik a szocializmus gazdasági alaptörvényének kérdése, amely szükségszerűen megköveteli a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a jelenlegi ütem meggyorsítását. A dolgozók anyagi szükségletének kielégítése megköveteli a nagyüzemi magas .termelékenységű mezőgazdaság létrehozását, amely állandóan képes biztosítani az ipar számára szükséges nyersanyagot és a lakosság számára szükséges élelmiszert. Járásunk egyes dolgozó parasztjainak körében, de különösen Pusztadoboson, Vaján, Laskcdon, Nyíribrony- ban olyan vélemények is vannak, hogy ezeket a szükségleteket a jelenlegi agrár- politika mellett (egyéniek segítése) a kis-' paraszti gazdaságok is ki tudják elégíteni. Ennek bizonyítására legtöbbször az egyéni parasztgazdaságok 1957-es évi terméseredményeit hozzák. Mondván azt. hogy a kisparaszti gazdaságok többet termeitek kát. holdankénl mint a tsz-ek. Ez az. érvelés nem fogadható el. Különösen akkor, ha járási viszonylatban nézzük az egyéni parasztgazdaságok és a tsz-ek terméseredményeit. Például 1957-ben a tsz-ek búzából 11.6 mázsa, rozsból 8.7 mázsa, kukoricából 11.2 mázsa, burgonyából 68.2 mázsát termeltek holdanként, ezzel szemben az egyéni gazdaságok búzából 10 mázsát, rozsból 6.8 mázsát, kukoricából 11 mázsát, burgonyából 59.1 mázsát termeltek. Tehát annak ellenére hogy tsz-eink az ellenforradalom idején komoly megrázkódtatáson mentek - keresztül, már 1957- btn. ha nem is sokkal, de magasabb terméseredményeket értek el holdanként, rr int az egyéni kisárutermelő gazdaságok. A termelés növekedésével a kisárutermelő gazdaságok bővített újratermelését csak akkor lehet bizonyítani, ha a termelés növekedésével együtt a termelőerők' is fejlődtek. Járásunk kisárutermeiő gazdaságaira azonban az jellemző, hogy a modern gépeket, a technika legújabb vívmányait nem tudják alkalmazni. Dolgozó parasztságunk döntő többsége nem tud nagyobb összeget fordítani gazdasága fejlesztésére, nagyobb gépek vásárlására. Jellemző például hogy az elmúlt évben a mintegy 8.500 parasztgazdaságba mindössze négy vetőgépet vásároltak. Egyéni parasztjaink pénzbevételük, nagyrészét nem a termelés fejlesztésére fordítják, hanem fogyasz'ási cikkek (ruha. bútor, lakásépítés) vásárlásra költik. A tapasztalat azt mutatja: ha fordítanak is bizonyos összeget a termelés fejlesztésére, ezt főleg olyan területre fektetik be, ahol az gyorsan megtérül. (Műtrágyavásárlás, hizlalás, stb.). De a bővített újratermelésnek igen fontos feltétele a technika állandó fejlesztése, tökéletes! ése. A kisüzemi gazdaságok szűk lehetőségei gátolják a termelőerő fejlődését. Járásunk 7.000 kisparaszti gazdasága 29.828 kát. hold földdel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy egy gazdaságra aiig több, mint négy kát. hold föld esik. Jellemző, hogy ez a négy kát. hold föld is legtöbbször 2—3, de esetenként 4—5 darabban van, a határ különböző részén; Nem jobb a helyzet a középparaszti gazdaságokban sem. A járás 1.300 középpa- rászti gazdasága 15.500 hold földdel rendelkezik; így átlagban alig több, mint 12 kát. hold esik egy gazdára. Az ennyire elaprózott kis területeken nem lehet, vagy nem gazdaságos alkalmazni a korszerű technikát, a nagy gépeket. A korszerű technika alkalmazását csak a szocialista nagyüzem teszi lehetővé. Bármennyire is hirdették Nagy Irn- réék a kisparaszti gazdaságok jövőjét, a kisparaszti gazdaságok bővített újratermelésének lehetőségeit, a gyakorlat azt igazolja, hogy a jövő a szocialista nagyüzemi gazdaságoké. Igaz — és ezt el kell ismernünk —, hogy a jelenlegi helyzetben a középparasztok egyrésze esetenként, különösen jó termés idején, képes a bővített újratermelésre. A középparaszti gazdaságok egyrésze járásunk területén is — mivel eltörölték a begyűjtést, kialakult a szabadpiaci árrendszer — megerősödtek és képesek a termelésbe befektetni. Ez azonban nem állandó jelenség, mert egy rossz termés, egy elemi kár esetén a középparaszti gazdaságok ezen vékony rétege sem képes a termelést bővíteni. A kisparaszti gazdaságok lehetőségeinek eltiíl- zása nagyon veszélyes, mert illúziókat kelt dolgozó parasztságunk körében, elhomályosítják a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességét. Párt és állami funkcionáriusaink, valamennyi párttagunk őszintén mondja meg. hogy a jövő, a felemelkedés útja csak a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság lehet. ALEXA LÁSZLÓ MSZMP, járási titkár. (Folytatjuk.)
