Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-29 / 152. szám
1958. JÜNIUS 29. VASÄRNAP KELETMAGYARORSZAG ^ootxxxxoooooooDoooooowoaxooooooroOTooooocxiaiooooooaMooooooc^^ A CSUDADOKTOR Négy bódé A múgy az isten se monda- ná, hogy orvos lenne, mert a cégtábla ugyan nincs kitéve. Doktort sem ír a neve elé mégis, sokan tudják, hogy az, és keresik. Magam sem láttam még, csak hallottam róla. Valahol Tiszaszentmárton környékén teszi a sok csudát, amelyek közül mindjárt elmondok egyet-kettőt, hátha valaki kedvet kap hozzá. Nagytudományú ember lehet mert igen egyszerű eszközzel gyógyít. Szinte mindig vele van a pravaz, meg valami, amit azzal fel lehet szívni. Mi lehet? Eddig még nem tudtam kitalálni, mert injekcióhoz, oltóanyaghoz csak orvosi vénnyel juthat hozzá az ember, éshát a csudadoktor aligha ír ilyet, ha egyáltalán írni tud. De tény, hogy egy tehén megbetegedett Szentmártonban. A csudadoktort hívták, (vagy nem hívták?) hiszen olcsó ember is, és ez nagyot lendít a konkur- rencián. Nem láttam, de másképp nem történhetett, csak így: — Hát hol az a beteg? — Ahol e., No, tényleg, ez a tehén beteg. A vak is látja, fel se igen tud állni. — Á, hiszen ez hepatises. — Elég egy pillantás a csudadok- íomak. — Nekem igen jó módszerem van erre. Megtapogatom a füle tövét, és érzem a miriNégy termelőszövetkezet, illetve tszcs, dolgozik Nyírtelek határában. A közös gazdaságok az utóbbi hetekben meggyorsították a növényápolást, hogy az aratás nyugodt menetét lehetőleg semmi ne zavarja meg. Minden tsz., — kivéve a Szabad Népet — háromszor kapált már és a széna kazlazását is elvégezték. A Szabad Népben és a Dózsában az utóbbi hetekben 53 hold pillangóst kaszáltak le, részben kézierővel, részben gépi segítséggel. A nyírteleki szövetkezetek legújabban az aratást is megkezdték már. A Dózsában csütörtökig tíz gyekről, hogy a hipertónika lu- minál e, vagy se. — Egy kis nyo- mogatás. — Luminál. Meghatott arcok. — No, se baj. Megpróbáljuk. Van egy injekció éppen nálam. Nem lesz sok. Ijedt arcok. — Húsz forint. Enyhült arcok. — Persze, a vizsgálatért külön. No lássuk csak. A tehén meg se érzi, csak a másik oldalára fordul. Ez jó jel! S az egész nem kerül csak ötven forintba. A tű vissza a zsebbe, és a csudadoktor nyugodtan megy tovább. — Ha holnapra jobban lesz, tessék nekem szólni, akkor még adok egyet neki a farába. — És ha megdöglik? — szól utána a gazda. — Nyugodjanak meg, akkor úgyse tudna segíteni rajta senki. Hát bizony ez igaz. No, tovább egy pár házzal, vagy mennyivel is, emberhez hívják. Az öreg ...néni beteg, valami istentelen nagy kelés kínozza. — No, mi a baj, mi a baj? Hiszen ez nem is olyan veszélyes. Nekem erre különleges módszerem van. Nem is keil hozzá más, csak ez. Szerencse, hogy éppen velem van. hold ősziárpát vágott le a gép a Szabad Nép TSZ-ben szintén a helyszínen van már a gépállomás aratócséplője. A két szövetkezet -aunkáját összesen három gép, köztük egy kombájn segíti, amely a tervek szerint körülbelül 50—60 hold gabonát vág le. A kombájnaratásra alkalmas terület kijelölése már megtörtént, így csak az időjáráson múlik, mikor láthat munkához a masina. Érdekességként még annyit, hogy az aratással párhuzamosan Nyírtelek két termelőszövetkezetében a gazoló kapálást Is elvégzik. íT i a zsebből az Snjekcióstű,;; benne valami folyadék. !! — Mi az, csak nem akar meg-'; szúrni, édes fiam? — ijedezikaz" öreg mama. •! — Á, semmi az egész. Nézze csak, most ideteszem, egy kis;; szúrás... és kész. Ugye, nem is' I fájt? j; Visszamehet a tű a zsebbe.De'! mostmár este igazán ki kell mos-:; ni egy kicsit, mert egészen bele-! j száradt a sok „penicilin". ;; — Holnapra mama, meglátja ;• egészen jó lesz. Ha jól lesz, üzen-i ’ jen, akkor még adok egyet. — És, ha nem? — rebben meg! I az öreg. <! — Nyugodjon meg. maffia, ak-N’ kor a2 isten se tud segíteni ma-;; gán. i; Vidám, nyugodt, kellemes or-: I vos ez a csudadoktor. ;; De útjában még ott a cigány-!! sor is. Ott most nagy a baj! Va- • ! lami igen nagyszerű esküvőnk vettek részt, sok a gyomorrontás.!' Hiába, ritka dolog a szép esküvő. * * Megáll a soron a csudadoktor. Jó": szíve van. !! — Hé, hé, emberek! Meg akar-! I tok gyógyulni, vagy nem? Tud-! 1 já*ok, milyen járvány van? Tud-!! játok a fenét. . ;; Nagy az ijedelem. ■; De a csudodoktornak, mint;; mondám, jó szíve van. — Kell-e penicilin? !! Kell hát! Hisz az igen jó or-ü vosság, arról már mindenki hal-!! lőtt. Aki még nem, azt gyorsan!! felvilágosítják a többiek. ! I És sorban szurkál a tű, fogy a■; folyadék. Igen olcsó az egész. ;; És még egy jellemvonása a csu-; • dadoktornak: átkozott Szerencsé-;; jé van. Mert a cigányok más-;: napra tényleg meggyógyulnak.!! Senki se lész beteg a piszkos tű-} tői, csak a szegény öreg mamat hal meg, szívbénulásban, nem a í tűtől és nem a keléstől. És a te- J hén dögiik meg, mert pestisesl volt. . X Ir s meddig játssza még kis- 2 ded játékait a csudadok-t tor, dögvészes tűjével? Egyszer* elfogy a szerencséje, és jaj ak-t kör a betegének. X Talán ezt mégsem kellene* megvárni... X (y—b.) ♦ négy otromba, piszkosgunyájú vas- és deszkatákolmány éktelenkedik a nyíregyházi állomásépület előtt. — Városunk amúgy sem bővelkedik tetszetős, pázsitos, virágos parkokban, ezért is drágák nekünk ezek a kedves, színes foltocskák a „nyírségi főváros” néhány terén. Az állomás előtti tér annál kedvesebb nekünk, mert szinte kiindulópontját alkotja annak a sokéves távlati tervnek, amely megváltoztatja majd a város arculatát erre és mindenfelé. A téren ott büszkélkedik az új állomás korszerű épülete. Szemben vele az állomással szinte egyivású vasutas-laktanya. Távolabb az Arany János utcai lakásépítkezés állványerdeje, emeletes házak új, piros téglafalat, nagy fö’dhányások a készülő vízvezeték árkainak partjain — egyszóval a nagy városújulás megannyi büszke bizonysága. És e szívderítő képben milyen kiábrándítóan hat az a négy pavilonnak csúfolt bódé, amint ott sorakoznak a városba vezető „flaszter” baloldalán! Az első: rozsdaszínű gomban tánzat, valamiféle szövetkezeti italmérés. A második: az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvárusító bódéja, ami — otromba és viharvert külsejét tekintve — már régen kiszorult a falusi vásárokat látogató „maszek” mutatványosok portájáról is. A harmadik ócska deszkából ősz- szetákolt ízléstelen alkotmány. Ki tudja kié, ki tudja mióta árválkodik ott üresen! A negyedik? Egy kiskereskedő gyümölcsös bodegája, amely külsőre csak abban különbözik „társaitól”, hogy gazdája kívülről is hatalmas gyümölcsös ládákkal „dekorálja” körül. Tegyük most félre a kereskedelmi forgalmi terv „szempontjait” (bár nem valami nagy ösz- szeget „produkálhatnak”!), és mondjuk meg őszintén: visszataszítóan hatnak ezek a bódék városunk egyik legszebb terén, £s csak azoknak a kereskedelmi embereknek az ötletességét „dicsérik”, akik a vasútállomás nagy utasforgalmára spekulálva ide ötlötték ezt a négy tákolmányt. De vegyük csak sorra mindegyiket: Az italmérő butik többet van zárva, mint nyílva (ez ellen nincs Is semmi kifogás!). De vajon minek éktelenkedik ez a bodega az állomás előtt, amikor az állomás épületében korszerűen felszerelt söntés és étterem „üzemel” az Utasellátó Vállalat jóvoltából, reggel öt órától éjjel tizenegyig?! A második a könyvesbódé. Ez- csetben is felvethetnénk, hogy az állomás épületében csupa üveg és műkő boltocska kínál- gatja könyveit az utazóknak. —i De ezt ne jegyezzük meg itt, áruljanak csak lépten-nyomon mindenfelé könyvet, inkább ezt, mint pálinkát. Ellenben kifogásolni való, hogy a bódé gazdái már régen nem gondoskodnak a könyvárus „pavilon” csinosításáról. kifestéséről — esetleg egy új, sokkal tetszetősebb pavilon felállításáról egy alkalmasabb helyen. A harmadik butikról nincs mit mondani. Önmagáért beszél. Üresen, koszosán „ogyeleg** ott az állomás előtti téren. Ellenben ami a negyedik bódét illeti: kicsit furcsa, hogy a bódé előtt, a járdán — ahol egy- egy Vonat érkeztekor száz, meg száz pár láb kopog végig — ott hevernek a vevők lábainál a beporosodó gyümölcsök. Kétségtelen, hogy ez a bódé- módszer elavult dolog már. Más városokban — ahol a városkép dolgában sokkal lelkismerete- sebbek az illetékesek — száműzték már az ilyesmi butikokat^ És természetesen: olyan ízléses és szép pavilonokat állítottak fel, amik tetszetőseit, egy csöppet sem rontják a városképet.- Különösképp nem ott, ahol » városbajütt idegen az első b» nyomásait szerzi meg egy még sohasem látott városról. Egyszóval: lenne megoldás- Olyan, amiben össze lehetne kötni a kellemest a hasznossal! és elérni, hogy valamiképp ai kecske is jóllakjék, de a káposzta is megmaradjon. Legyen könyváruda, legyen üdítő gyümölcsöket árusító pavilon az állomásnál, de szépek, tetszetőseiig egészségesek legyenek. Pálinkás „gombára” üresen álló fabódéra pedig nincs szükség Nyíregyháza „elsőszámú” terénj H. Jó növényápolás — sikeres aratás össze, hogy leszűrjék a tanulságokat a kommunisták. A türelmes és egyenes igazságos politikát látva így gondolkodnak az egyénileg dolgozó parasztok: „Nincs erőszakos téesz-szervezés, mint néhány éve. És látjuk, nem mindegy milyen, hogyan gazdálkodik a szövetkezet.” Nos, ez nemcsak azt mutatja, hogy nyugodtabb a paraszt, hanem azt is, hogy nagyobb a bizalom, mert tudja, hogy nem mindegy milyen szövetkezet alakul. Ezelőtt csak hivatalból, szolgálati úton beszéltek a szövetkezés ügyéről, a tollektív gazdálkodás problémáiról. Ma száznyolcvan fokos a fordulat ebben a kérdésben. A kommunista vezetők bizony sokáig hallgattak a szövetkezésről. Miután megtudták, hogy az egyénileg dolgozó pa-asztok között nincs rossz hangulat, többen szimpatizálnak, először taggyűlésen tárgyalták meg az ügyet. Hivatalból foglalkoztak a 3004-es rendelettel is. Gondolták: nincs a faluban szöve'kezet, hol lehetne hasznosítani, viszont illik tudni, hogy ilyen is van. A párttaggyűlés úgy határozott, hogy a tanácsülésen is beszéljenek erről. Ezt aztán tet'ék, hogy meggyőződtek az egyénileg dolgozó parasztokkal folytatott beszélgessek alapján az ügy sürgősségéről. És nem csalatkoztak. A heves, de eredményes vita a következőképpen zajlott le. A tanácselnök így kezdte: — ötezer lélek é! ebben a faluban és ugyanennyi a földünk is. Ebből kettőezer sívó homok, ezer hold középkötött és kettőezer fekete föld... Képesek vagyunk-e ennyi főidből a mai gazdálkodási módszerekkel az évi kenyeret, zöldségfélét gyümölcsöt, a jövő évi vetőmagot, mezőgazdasági felszerelés^ az állami kötelezettséget teljesíteni? Mindenki hallgatott. Ö folytatta:-— Ezenkívül építkezni kell, gyermekeket nevelni, iskolázni, betegekrő’ gondoskodni, öregeket eltartani, öreg napjainkról gondoskodni és arra is számítani, hogy esetleg elemi csapás ér bennünket. A tanácstagok, az egyénileg dolgozó parasztok csodálkoztak, amikor az élet mesztelenségével világította meg a tanácselnök a mai állapotokat. — Több. min ötszáz ember most is vándorol, más helyen dolgozik a faluból — mondta M. Tóth Mihály. — Ezeknek a2 embereknek a földjét csak a nyulak trágyázzák. Nem művelik szakszerűen. — A fiatalok itthagyják az eke szarvát az öregekre. Így nem is tudunk előre haladni. Kálucz Miklós hat holdas vélekedett így. — Szerződéses növényeket, gyümölcsöt kell termelni. Ez a kiút a bajból — vágta rá Cs. Lakatos Mihály nyolc holdas. — Egy kiút van a bajból a magyar parasztságnak — tette le a garast L. Orosz János tizenkét holdas — ez pedig a szövetkezés. Az emberek nagyot néztek. És többen válaszoltak rá azzal, hogy nem is mondanak ellene. Megállják majd a helyüket ott is, csak az a fontos, hogy hozzáértő emberek irányítsák majd. Ez a tanácsülés választ adott arra: helyes volt nyíltan póirond- ralépni a szövetkezetalakítás ügyével. Mert már nem lehorgasztoit fejjel beszélnek a dolgozók Bökönyben a szövetkezetről. Hamarosan híre terjedt a faluban, hogy szövetkezetei akarnak alakítani. S bizony sok asszony megjegyezte, hogy nem is rossz az. Ma már működik az öttagú téesz-eiőkészítő bizottság, amely a dolgozó parasztokkal folytatott bátor, őszinte beszélge é&nek az eredménye. Igaz, hogy kevesen vannak még és nincs megfelelő gazdasági alap. De ha úgy dolgoznak, ahogy kezdték, hamarosan kilátás van a szaporodásra. Mert nem hallgatnak a Kaplonyí Mihályok, Baiai Andrások és a többiek. A napokban tartottak tanácskozást több egyénileg dolgozó paraszttal, akik szimpatizálnak a szövetkezés gondolatával. A tanácskozásra tizennégy egyéni ment el. Megmondták itt kerek perec, hogy nem erőszak a disznótor. És nem is erőszakoltak erre a vitára senkit. Mégis megjelentek az emberek. Ez mutatja, hogy érik a gyümölcs Bökönyben is. És, hogy nem mostohagyermekként kezelték és kezelik a kommunisták az egyénieket. Bátran, őszintén beszélnek velük a problémákról. A csupán köszönési viszony néhány hónap ala't így vált testvéri, baráti kapcsolattá és most a kommun;sták. a pártonkívüliekkel együtt tervezik a jövőt, együtt gondolkodnak, hogyan is haladjanak a helyes úton. Talán még jobban hallgatnának a párt tagjaira az egyénileg dolgozó pa- rasz'ok, ha a szövetkezés ügyében is a tizenegy kommunista dolgozóparaszt mutatna elsősorban példát. Mert, bizony közülük csak egy van az előkészítő bizottságban. És sokan úgy vélekednek: „Ne csak prédikáljanak egyesek, hanem cselekedjenek is.” Ebben pedig a dolgozó parasztoknak van igazuk. Reméljük, hogy hamarosan eredmény születik ezen a terűiden is és egyik oldalról sem érheti majd szó a ház elejét Bökönyben. farkas Kálmán. A mátészalkaiak országjárása I; . > Ismeretterjesző tanfolyamok ■ működnek a mátészalkai járásiban. A tanfolyamok hallgatói kö- ; jzös tanulmányi kiránduláson vesztnek részt. A száz főt meghaladó ;; csoport négy napra Egerbe, Buda- ; pestre és Visegrádra látogat. Eger- ;;ben a „Hevesi napok“ látnivalóit, ::míg Budapesten több üzemet — ^közöttük —, a SZÖVOSZ gyógy- < ínövénygyűjtő telepét látogatják ! imeg. A gazdag programot színház- "és múzeumlátogatás teszi szóra- !! koztatóvá. 88 KST működik megyénkbon Kölcsönös Segítő Takarékpénztárt a'akítottak a Húsipari Vállalat dolgozói. Előzőleg is működött KST a vállalatnál, azonban ez közös volt a tejiparral. Most, miután megtörténtek a kifizetések, önálló KST-t alakítottak. A „házi banknak” az előző 15—20 helyett 80 tagja van. Ónálló KST-t szerveznek a Tejipari Vállalatnál is. Megyénkben 88 KST működik, 7 ezer taggal. A lemaradás a Vendéglátó Vállalatnál, a kenyérgyárnál, a TITÁSZ-nál és a 6. sz. Mélyépítőnél tapasztalható.