Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-25 / 148. szám

4 í EtFTW VIT 4RORSZAÖ 195P. JÜNIUS 25, S2EP.DA Ami lissassalkán sem leket mellékes. A sajtó naponként szellőzteti a különböző hiányokat, sikkasz­tásokat. A fmsz-icket is! Nem- •'g olvastam Tóth Balázsról, a nyírkátai földművesszövetke­zet volt ügyvezetőjének bírósá­gi tárgyalásáról, illetve meg­büntetéséről. Az újság számot a-d arról is, a rokoni összefonó­dás és a „haverság” miként járul hozzá a kisebb-nagyobb botlá­sok elkövetéséhez. Azonban sok szövetkezeti dolgozó nem olvas­sa a sajtót, — különben okulna az ilyen példákon. Még súlyo­sabb az, ha nem hallgatnak a jó szóra. A tagok oko® taná­csaira. falusi embereket nem lehet egykönnyen félrevezetni. Sok mindent meglátnak és még töb­bet megjegyeznek. Megfigyel­tem az egyik szövetkezeti asz- szonyt a községünkben. Rend­szeresen vitte a vásárlási köny­vét, s megkövetelte a vásárlásai beírását. De a küldöttgyűlési beszámoló lelohasztotta buzgal­mát. Végighallgatta: nincs visz- szatérités, mert ezért-azért le kellett írni a nyereséget. És tudta főleg azt, — kik miatt nem kap, illetve nem kapnak visszatérítést a szövetkezeti ta­gok? A „haverek" miatt, akik jelentős összegű hiányokkal szá­moltak cl. Milyen bizalommal legyen a falu népe az ilyen szövetkezet iránt? Szerintem sürgősen áll­jon talpára a vezetőség és elfo­gulatlanul vizsgálja felül, kiér­demli meg. hogy a szövetkezet dolgozója legyen. Az újak fel­vételénél se alkudozzanak! Szak­képzett, becsületes emberekre bízzák a szövetkezet értékeit, És ne feledkezzenek meg to­vábbi nevelésükről— s a rend­szeres, körültekintő ellenőrzés­ről. Aki pedig hibát követ el, vonják felelősségre! így meg­szilárdul a szövetkezeti vagyon­védelem s minden évben nem kell tetemes összegeket leírni a szövetkezet és a tagság rová­sára. Az sem mellékes, hogy akkor a tagság — az egész falu — meg­becsüli a szövetkezetét cs a magáénak érzi. KÁLMÁN LÁSZLÓ Tiszaszalka, Beszéljünk őszintén a tagsággal! (A júniusvégi tagértcUezlcteh elé) Ä megye szövetkezeteinek két igen fontos, szinte életbevágó kérdést kell őszintén megvitatniuk tagjaikkal a június 29-én és 30-án megtartásra kerülő gyűléseiken... Az Országos Földművesszövetkezeti Ta­nács határozatot hozott: „A szövetkezeti vagyon védelmének fokozásáról és a gazdálkodási fegye­lem továbi erősítéséről”, „A földművesszövetke­zeti szerveknél az összeférhetetlenség megszün­tetéséről és az együtt-alkalmazás kérdésének szabályozásáról”. A szövetkezeti tagok, már akinek a kezébe adták az 1953, május 16-i SZÖVOSZ Értesítőt — melyben ez á két fontos határozat megjelent — többségükben megelégedéssel fogadták azt. A legtalálóbban így lehetne kifejezni egyetértésü­ket: „Épp ideje! Csak aztán megvalósításra is kerüljön.“ A tagoknak jogos ez a kételyük, mert a legutóbbi gyűlésükön is — Szamostaf árfalván, Tiszakerecsenyben, Kótajban és más községek­ben — világosán kifejezték elégedetlenségüket a szövetkezetük tűrhetetlen gazdálkodása és a vagyonvédelemben még meglevő lazaságok miatt. Az észrevételt-tevők igyekeztek megkeresni en­nek okát és többen szót emeltek a rokoni össze­fonódás ellen, mert látták, ez valósággal gúzsba- köti a választott vezetőség és a hivatali vezetők kezét. S a rokoni összefonódás kezd rákfenéjévé válni a szövetkezetük életének. Azonban a tag­ság bírálatai, javaslatainak jórésze már a gyű­léseken válaszolatlan maradt, s mindjobban felé­ledésbe veszett. M ost itt a kedvező alkalom a még meglévő hibák gyökeres felszámolására! Viszont ehhez az szükséges, hogy a szövetkezetek igazgatóságai — á határozatok tükrében — a valóságnak megfelelően elemezzék a szövetkezet életét, munkáját a gyűléseken megtartott beszámolókban. S tovább ne rejtsék véka alá a szövetkezet választott vezetősége, a hivatali apparátus — az egész szövetkezet hibáit, gondjait, és bajait. Nincs értelme a hibák takar- gatásának, mert az a közösségi érdek rovására megy és a szövetkezeti tagok előbb, vagy utóbb, de megtudják — jól, vagy rosszul intézik-e a szövetkezet sorsát. Hisz a saját bőrükön érzik, hogyan működik szövetkezetük. A tagság azzal is tisztában van, ki, kinek a rokona, és össze­férhető-e vagy sem az alapszabállyal a helyt- foglalásuk a választott vezetőségben, a szövetke­zeti dolgozók között. Ezért a beszámolók ne ke­rülgessék a problémákat. Névreszólóak legyenek! , Tudjuk, dologidőben kerül sor a gyűlések megtartására. Áronban a tagokat érdekli a saját sorsuk intézése. S ha a választott vezetőség és a hivatali dolgozók kellőképpen tájékoztatják őket annak idejéről, helyéről és ott miről lesz szó! — akkor többségük megjelenik. Bízzunk bennük, hozzáértően, jóhiszeműen fel is szólalnak s nem fukarkodnak az egészséges, a mozgalmat fellen­dítő javaslatok megléteiében sem. A szövetkeze­tek vezetői hallgassák meg a mintegy száznegy­venezer tag szavát és ne tegyék a fiókba a sok okos, értékes javaslatot, észrevételt. Valósítsák azt meg az egész közösség hasznára! Autóbusz-büfék Bulgáriában Halló! A rádió jeleníkesik! Jutalomműsor a legjobbaknak A földművesszövetkezetek is kezdik meghonosítani az előre­csomagolt áruk eladását és ház­hoz szállítását. A szántóföldi kampánymunkák idején a pa­rasztoknak ha este fáradtan ha­Enyhe célzás zaérnek, nincs se kedvük se idejük a szövetkezeti boltba menni. A bolgár szövetkezeti dolgozók ezért sok helyen meg­szervezték a parasztházak rend­szeres látogatását, felveszik a rendeléseket és az árut haza is szállítják. A központ javasolja a szövet­kezeteknek, hogy a nyári hóna­pokban autókra, autóbuszokra szerelt büfék utján jutassák el az árut a legkisebb tanyára is. Mindez a dolgozók kulturált kiszolgálását segíti elő. A „TE ÉS ANNYI MAS BAJ­TÄRSAD” C, FILM SIKERE A Nottinghami Fogyasztási Szö­vetkezet dísztermében nagyszámú angol szövetkező, előtt mutatták be a „Te és. annyi más baj társad” című német dokumentumfilmet, amely eredeti híradó felvételek­kel érdekes kép-dokumentum- anyaggal leplezi le a kél világhá­borút kirobbantó német rriilita- rizmust. Az előadást a Nottinghami Fo­gyasztási Szövetkezet Nevelési Bizottsága rendezte. A termet zsu- losáig megtöltő közönség a fil­met nagy tetszéssel fogadta. A Magyar Rádió „Egy falu — egy nóta" műsorában — július 6-án — a Nemzetközi Szövetke­zeti Napon jutalommüsort köz­vetít o legjobb földmüvesszövet­Szovjet-angol árucsere A Centroszojuz és az angol Szö­vetkezeti Nagykereskedelmi Tár­saság között létrejött árucsere­megállapodás értelmében a Cent­roszojuz ötezer tonna búzát szál­lított cipő- és textiláruk ellené­ben. A szerződés százhuszonötezer angol font összegről szól. Az angol részről szállított áru mind szövet­kezeti gyártmány. A szerződés feltételeiben februárban állapod­lak meg. A tárgyalások alkalmával a CenOroszojuz meghívta az angol szervezel képviselőit az egyik nagy moszkvai cipőgyáiba, amely het- ezernégyszáz munkást foglalkoz­tat és naponta harminchclezer pár cipőt állít elő. Ez a gyár szakiskolát tari fenn, ahol két- évenkét kétszáz tanulót képeznek ki. kezetek, szakcsoportok, terme­lési társulások, takarék- és szak- szövetkezetek tagjai, dolgozói részére. Előtte való nap — a „Falu­rádió” — teljes műsoridejében jöldművesszövetkezeti kérdések­kel foglalkozik. A megyei rádió — a délután hat és hét óra közötti adásai­ban — szintén több szövetkezeti tárgyú hírt közöl az ünnep­séget megelőző napokban. Július 5-én és 6-án pedig nagyobb időt szentel a földmüvesszövetkeze- tek életéről, munkájáról szóló hírek közlésének. A megye szövetkezeti szervei­nek sokat kell küzdeniök a nyereségesebb gazdálkodás el­éréséért. Az áruforgalmi tervek teljesítése meLett nem veszt­hetik szem elől a helyes, okszerű költséggazdálkodást és a va­gyonvédelmet — a jövedelmező­ség fokozásáért. Viszont ez nem­csak a szövetkezeti választott és hivatali vezetők ügye, — hanem a szövetkezeti alkalmazottak egészéé is. Többségük becsüle­tesen, magabiztosan harcol is érte. A vezetők nem mindig bizto­sítják szamukra a szükséges feltételeket. Ez esetben nemcsak a hiányos munkafeltételekre gondolunk. Inkább a munkaver­seny által nyújtott lehetőségek­re akarjuk felhívni az illetéke­sek figyelmét! Megyei központunk kiadta a második félévi munkaverseny­feltételeket. S azt szeretnénk, ha azokat megismernek a szö­vetkezeti dolgozók. Hisz a ta­pasztalataink jórésze amellett szól ezideig — kevés szövetke­zetnél jutott el hozzájuk. Már a Úttörők segítik o szövetkezeteket A bulgáriai Jogodov földműves- szövetkezete patronálja az ottani általános iskolát, ellátja tanköny­vekkel és tanszerekkel. Az iskola úttöröszervezete viszonzásul fel­ajánlotta, hogy a nyáron tízezer tojást gyűjt össze. A bulgáriai példa számos lehe­tősége hívja fel a mi figyelmün­ket is. Olyanokra, amelyek ma még kiaknázatlanok földműves- szövetkezeteinknél, bár van mar néhány jó tapasztalat. tervek egységekre nem bontá­sával — Vitkán, Ilken, Csaro- dán, Tiszadadán — halálra ítélték az első félévi munkaver­senyt. A versenyfelételek meg az íróasztalfiókokba kerültek. Porosodni! Ilyen szövetkezetek egysegvezetői és dolgozói előtt jóformán csak a kereseti lehe­tőség lebeg. S nem véletlen, ha némelyik a módszerekét sem válogatja meg. Pedig a dolgozók figyelmét, a közösségi érdekekre kell terel­ni. A koiléktív munkaversény- fetételek megadása — az egyé­ni feltételek alapján — errs le­hetőséget nyújt. Sőt szükség­szerűen megköveteli. Ezért a vezetők ne tegyék el örök nyu­galomra az aktahalmazok közé, hanem mielőbb tartsanak ter­melési tanácskozást, s ott is­mertessék meg a dolgozókkal. Akkor a kezdeményező erők szárnyukra kapnak, magukkal röpítik a többieket és a ma még holt. számok élő, eleven való­sággá válnak az egész közösségi javát szolgálva. (TANULSÁGOS VALLAJI PÉLDA) V állajon az egyik ’ dűlőben több gazda egymás szom­szédságában vetett őszi árpát. Köztük Vállaji István szövet­kezeti igazgatósági tag is elvetett vagy ezerkétszáz ölet. így a terület elérte a hét holdat. Még ekkor nem gondoltak a gazdák arra, hogy mi fog eb­ből „kisülni”. Az árpa nőtt, kilelelt s eljött a tavasz. Vál­laji István gyakran hallott arról a szö­vetkezeti igazgatósá­gi üléseken, jobban kellene hasznosíta­nak az egyéni gaz­dáknak is a gépi erőt. Eszébe jutott, hát ők ennek akaratlanul is megteremtették a fel­tételét. Felkéreste az őszi árpát vétő föld­szomszédjait és meg­beszélte velük, egy „táblába” hozzák ösz- sze az őszi árpájukat és kísérletképpen kombájnnal arattas- sák le. Ha beválik, már a búza- és rozs­aratás idején is meg­könnyebbül a mun­kájuk, mert a két­kezi kasza helyett géppel vágatják le, Halálraítélt akták sokhelyütt a versenyfeltételek Az egyéniek és a kombájn

Next

/
Thumbnails
Contents