Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-24 / 147. szám

1953. JÚNIUS 34. KEDD KELFTMAGYARORSZÄO A legdrágább híd N em tudom jártak-e már külföldön? Ha igen, bi­zonyára hangyaszorga­lommal gyűjtötték tar­solyukba az útikaland sokszínű szirmait, hogy itthon összera­kosgatva pompázzon, mint Güi- baba rózsakertje. De valahogy ilyen külföldi kiruccanáskor él egy „kereső” is bennünk. Keressük, kutatjuk azt, ami velünk kapcsolatos. Ha csak a nyomát is felfedezzük, kellemes, nyugtató érzés tölti el lényünket. Így van ez, ha eli- bénk toppan valaki Ungváron és azt mondja: „Magyar barát, — szovjet barat”, — vagy Kiev- ben egy bajszos ukrán így. szo­rít kezet: „Nyíregyháza, voj- na...” S kezünkbe akad a moszkvai központi könyvesbolt­ban Petőfi, Ady, Illés műve, vagy a művészek csarnokában ránk mosolyog Csók István vi­rág-csendélete. Magyarok a Moszkva folyónál S ekkor lépten-nyomon érez­zük: Barátok Országában já­runk, ahol ismernek, szeretnek, becsülnek bennünket, velünk drukkolnak a mindennapi „haj­rákban”. Nem a kötelező tiszte­let és udvariasság tornácán be­szélgetnek velünk, hanem bent az élet, az otthon melegének Így látták ezt a szabolcsi embe­rek is, akik a közelmúltban a Szovjetunióban „túráztak”. De ilyen élmények várnak a nyolc szabolcs-szatmári „turista-je­löltre” is, akik a Szovjet-Ma­gyar Baráti Társaság vendége­ként „nyakukba veszik” a föld egyhatodát. De a nyolc fős csoporton kívül már készítik az útipoggyászt a pedagógus napon kitüntetett ne­velők is, akik sok fáradozásuk csokraként „ráadásként” elláto­gatnak Kievbe, Moszkvába, ta­lán Leningrádba... Egy kis csoport pedig július ll-én „startol” Záhonynál, szeptember 16-án pedig megy a váltás, megyénkből két szeren­csés gárda. A látogatás persze még ezzel sem ér véget, a szov­jet vendégszeretet nem elégszik meg ennyivel. Október 6-án és október 30-án úgyszintén szom- szódbeii „sétára” indui két kis csoport a nyírségi dombok felől. Za mir — a földön Za mir, vagyis béke, ez az első szó, amit megtanulnak a két nép fiai e találkák alkal­mával. S ezzel azt is, hogy soha sem engedik el egymás kezét, fck volt az első orosz szó Zá­honyban is a határőrség MSZBT baráti körének nyelvtanfolya­mán, vagy Mátészalkán a fel­nőttek tanfolyamán. Többszá- zan, s ezren tanulják megyénk­ben a mi „világnyelvünket” az oroszt. Most 17 középiskolást — Nagy Jolán (Nagykálló), Biszku Ibolya (Kisvárda), Márton Klára (Kölcsey Gimnázium) s máso­kat — jutalmaz meg a Baráti Társaság, a legjobb „nyelvmes­tereket", akik már előnyben lesznek társaikkal szemben, egy Fekete-tengeri kirándulás alkalmával. S m.ost kapta meg a Társaság megosztott első díját Szondi Margit nyolcadikos gá- vai általános iskolai tanuló, az irodalmi pályázatra beküldött három dolgozatáért. A nagy meglepetésnek részese a család, s az egész iskola, Margit a ki­tűnő bizonyítvány mellé el­nyerte az 500 forintos jutal­mat is. rendelkezett, és „kézből” adott néhány jó tanácsot a kompresz- szor jobb kihasználására. A KISZ zászlóavató ünnepsé­gén is „asztalíőnéT’ ültek a meghívott szovjet vendégek és hajnalig szórakoztak a, vállalat munkásaival. 114 baráti kör a megyében Alig múlt egy éve, hogy megalakultak megyénkben a Magyar—Szovjet Baráti Körök. S már százon felül van számuk, sok tízezer látogatóval, s több tucat szakosztállyal. S számuk egyre nő. Egyszerű • munkások, parasztok ismerkednek meg a népszerű kiadványokból, pél­dául azzal: „Ki volt a magyar nép ellensége 1848-ban”. Ezeket találják az egyik könyvben egyebek között: nép szabadságát az orosz nép, te le s mán ellensége volt a magyar és az orosz népnek.” Sok élmény vár idehaza is a baráti - körök ' látoga­tóira: Könyvek, filmek, kiállí­tások, ismeretterjesztő .an.kétok, hanglemezek, fényképek, bélye­gek, találkozók, nyelvtanfolya­mok, állandó klubélet, közös kirándulások, íoto-krónika, no­vember-decemberben Magyar- Szovjet Barátsági Hónap, ma­gyar—szovjet orvosi napok és sok-sok más érdekesség. A népek barátságának hídja erős és drágább' a legdrágább gyémántnál, mert olyan népék járnak rajta, akik a • legféltet­tebb kincset viszik rajta, egy­más szívét, egymás szívéért... (Páll) \A Debreceni Postaigazgatóság figyelmébe t Járjon a po§íakocsi Lányáig ... „a magyar 1848-ban nem hanem a cár ver- a cári uralom egylor­Károm községnek — Tiszake- recseny, Mátyus, Lónya — nagy gondot és sok problémát okoz az, hogy a postakocsi járat csak Tiszaadonyig tart. így a má- tyusi kézbesítő Tiszakerecseny- be, a tiszakerecsenyi pedig Ti- szaadonyba jár át a postáért. — Nem is beszélve a Iónjairól, aki a Tiszán át Mándokra kényte­len menni. A postások dolga ilyenkor nyáron még nem is olyan nehéz, hiszen jó idő van. Ellenben ősszel és télen sárban, hóviharban kénytelenek kerék­pározni, kocsizni, hogy a postát időben továbbítsák. Sokszor per­sze ez is lehetetlenné válik a lónyaiaknak, mert a Tisza aka­dályt jelent a közlekedésben. Rossz időjárás esetén há­rom-négy napi késéssel kézbesí­tenek, s az esetleges értekezletek­ről, fontos tanácskozásokról le­maradnak a község vezetői. —/ Sajnos a csomagforgalmat is a) busz-járattal kénytelenek meg­oldani, ami viszont akadályozza a személyforgalmat. Mindössze kilenc kilométerrel hosszabb utat volna szükséges megtenni a menetrendhez iga­zodó postakocsinak, hogy a ha­mm említett községet bekap­csolja a rendes forgalomba. Ej nem sok és meg lehetne tenni. Ezúton fordulunk a Debreceni Postaigazgatósághoz, hogy se­gítsen megoldani a problémát. Véleményünk szerint van rá le­hetőség. Ha a közbeeső állomá­sokon a kezelési időt községen­ként csak cgy-egy perccel lerö­vidítenek és várakozási helyett kevesebb időt töltenének, leg­alább 25—30 percet nyernének: és a három község problémája megoldódna, (fk.) Könyvhét kezdődik megyénkben vasárnap Megyénkben általá­ban vasárnap, június 29-én nyitják meg községeinkben az ün­nepi könyvhetet. Ez alkalommal két Or­szágos nevű írót lá­tunk. vendégül, akik Nyíregyházán, Máté­szalkán, Tiszavasvári- 1 ban és Fehérgyarma- Jtpn tartanak előadást. ♦ Nyíregyházán hétfőn, * június 30-án kerül sor az ünnepélyes meg­nyitóra, előadás lesz a Bessenyei klubban. Július 2-án, kedden a Móricz Zsigmond Mű­velődési Ház nagyter­mében Margócsy Jó­zsef tanár beszél „A szegénynép két' nagy írója” címmel Móricz Zsigmondról és Móra Ferencről. Az előadás alkalmával két filmet is vetítenek. Az egyik Móriczról szóló doku­mentum film, a másik Móra novellájából ké^ szült játékfilm: a „Szánkó”. A könyvnapok á MÉSZÖV7, a Megyei Könyvtárs és a TIT rendezésébén folynak, le. A könyvtár kiállí­tást, a könyv7égboltok pedig ■ könyvvásárt tartanak. Mérnök ember — okos ember Bár nem rendelkezik a Nyír­ség tül sok természeti szépség­gel, sem gyáróriásokkal, mégis meglátogatnak bennünket is ba­rátaink. Ha tehetik, benéznek néhány órára, csak úgy, mint amikor az asszonynép szomszé­PIACI kérdés dolásra indul. Csakhogy ezúttal nem asszony, hanem férfi, egy szovjet mérnök látogatásáról adhatunk számot. A mérnök pedig a nyíregyházi tejüzembe látogatott el. — Vegyészmérnök lévén, tejipari képzettséggel is Túlzás volna azt mondani, hogy a szövetkezet ügy halad előre, akár a gyorsvonat. Igaz, a pályán izernyi a lehetőség, de buktatók még akadnak. Két- három évvel ezelőtt például a belső torzsal­kodás gyengítette a szövetkezetei. A gazdák és a földnélküliek úgymond két táborra szakadtak. Alaptalan civakodás kapott lábra, mely egyrészt a vezetést érintette, másrészt, hogy a szövetkezet agrárproletárjai sehogy sem tudtak megbékélni a földjáradékkal. A z előbbit illetően: az ellenforradalom ide­jén többen az elnöki posztra pályáztak. Fúrták, szapulták, nyíltan is megfenye­gették Bakos József elvtársat, ezt a szorgalmas, jó vezetőt, aki még 1951-ben, mint 15 holdas középparaszt, az elsők között kérte felvételét a szövetkezetbe. Meg kell mon­dani: a „heccelés” a falu maradi elemeitől indult el, akik a szövetkezet gyors megerősödésében ko­moly veszélyt láttak. Támadtak hát, de niég így sem győztek. Bakos elvtárs, meg a legöntudato- sabbak, továbbra is hűek maradtak érzéseikhez. Azonban a földjáradék kifizetésének megtaga­dása (a közgyűlés döntött így!) mégis csak széj­jelvitte a szövetkezetei 1957 tavaszán. A földdel belépők jó része elhagyta a tsz-t. Ez év január­jában azután a kilépők ismét összeálltak. Üj szö­vetkezetei hoztak létre. A tavasz már ismét együtt találta az összekülönbözőket. Ugyanis mind az eltávozok, mind az agrárproletárok belátták, hogy boldogulni csak közös erőfeszítéssel lehet. A földjáradékkal kapcsolatos viták is elcsitultak már, mivel még a békétlenkedők is belátták, hogy itt korántsem külön jövedelemről, vagy ehhez hasonló jogtalan előnyről van szó. Elnök­széket ismét Bakos elvtárs foglalt: Az egész falu a megmondhatója, hogy az Üj Barázda tagjai még sosem dolgoztak ilyen szorgalmasan, jó kedvvel, mint az idén. Bizonyítékul csak egy példát A tagság az idén csak úgy tudta kiültetni nyíregyházi piacon, ahol tej, vaj-, tejfel és, túró volt az inter­jú „alany’. Úgyhogy a tolinak itt, úgymond csak regisztráló szerep jutott, - mindössze azt kellett figyelni, hogyan „vallat­ja” a falusi tejet Lipták János egészségügyi íeiügyelő, mit mu­tat a vizsgálat alá fogott „boci­tej”. Mutatni mulatott sürven. — Többezer liter tej „futott” ósz- sze ezen a „hétvégi” délelőttön; s valamennyi új gazdára vart! Jött is az új kanna s- csurrant a fehér folyadék, de a városi „tej-í ivó jelölt” elégtelenül ingatta fe­jét s már oda is lépett az egész­ségügyi ellenőr megvizsgálni ai „betegét", azaz utána gázni; nem házasították össze vaiamM vei a napkori „tiedüt”, Egy furcsa masina rejtelmei S már a piacon berendezett kis tejlaboratóriumban folyik az interjú. A mintatej becsöppen' a zsirmeghatározó üveg szajaba, onnan pedig a, centriiugál.s for­gatóba, ahol öt percig meg- íorog. Itt dől el, kiállja-e próbát. Kora reggel már „ringli- spilézték" Pogácsa László hajdú­dorogi, Petruska- Jánosné nap- kori és Urai lstvánné nagy- kallói tejesek „portékáit”. — A megszeppent léj mindhárom esetben elárulta gazdáját és kimutatta, hogy nincs meg Dcnne a kívánt 3 és fel száza­lék „tejzsír”. — Bizony itt keverés történt — állapítja, meg Lipták János és mar veszi-is-a papírt, hogy pcvonpcpn a íanár*c «yjjh«! VRpr­tési előadójához továbbítsa av hibásakat megfelelő „díjazásJ ra”. Mire elillant a hajnal pemie­te az ellenőrök mái' végig jár­jak'a „tejpaviionokat ’ es gon­doskodnak arról, hogy a felhí­gított és felvizeit tejet mernem eldugaszolják, s azok fogyasz- szaK. el, akik azt másnak szán­ták. A tejlaboratórium mar több tucat szennyezett és rossz minőségű tejet vizsgált meg, es még a legjártasabb kofákat is lefülelte. A szabálytalankodók „vigasztalására” ezután házhoz megy és azoknál is vizsgálatot végez majd, akik állandó ház­hoz szállítók, vagy pedig még a város határában, túladnak az árun. Persze nemcsak azt vizsgálják a baktériumok . „vadaszai , nugy uszta-e a tejeskupa, nem-e. esik kilogás alá az arusitoiv ege— segi auapota, nem aruinák-e az oosaapiacon a szennyesruhak melleJt eleirmszert, hanem ál­landóan figyelne a- „gomnafron- tot ’ is. Bar Nyíregyházán ide­stova négy éve nem lordult elő guiioamet gezes, az óvatosság mégsem felesleges. Igaz, hogy a legtöbb gombaarus zsebeben olt van a gombaszakéi'tő vélemé­nye. így hát mérges gomba nem kerülhet a fazékba?-Nem­egészen így van. A szombati tú­rán például az ehető gombák közölt találtak egy „kénvirág” gombát is, ami ugyan nem mér­gező, de fogyasztásra nem alkal­mas, inért gyomorrontást és mag betegséget okoz. Inkább vesze- iyesebbek a csigarágta gombák, meri a mocges gombákról át­vándorolnák az ehetőkre is, ea azt megfertőzik. A piac egészségügyi ellenőrei eladók támogatásával minden rendellenességet, kiküszöbölnek, (P. GJ a „házasított« tejről es a „csigaragott« gombáról A különös interjút nem' toll­forgató ember csinálta, így nem is pennával, hanem egy üveg- fajsúlymérővel, szombaton a Mi újság a „gont üaj ronton“? a dohányt, hogy a palántálás előtt százezer liter vizet hordtak ki a földekre! Százezer litert! Majdcsak három napon és három éjjel, de még­sem az aszály győzött! A szövetkezet ismét él, virul és gazdagszik. A tagok munkaegységenként már eddig is 24 forint előlegét kaptak, újabb 24 fo­rint kifizetésére pedig a napokban kerül sor. Ügy számolják, hogy az év végén 80 vagy 85 forint lesz egy-egy egység értéke. Nos éhhez csak gratulálni lehet. De az már helytelen, sőt káros, hogy új tagokat nem fogadnak be a szövetke­zetbe. Miért is eresztették le a sorompókat? Az elnök azt mondja: „Sok a tag, a föld pe­dig kevés.” A pillanatnyi helyzetet felmérve, ez így is van. Viszont számtalan a lehetőség arra, hogy még inkább a belterjesség irányában fej­lődjenek. Hisz a szövetkezetben még jelenleg sincs kertészet. Baromfitenyészet, a közvetlen feldolgo­zást segítő, úgynevezett segédüzemek is hiányoz­nak. Aztán az állatállomány tervszerű és rend­szeres növelése sem kezdődött el még. Van tehát lehetőség új tagok felvételére, a foglalkoztatott­ság növelésére. Már csak azért.is, mert a ma még kívüllevőket a szövetkezet előnyétől elütni súlyos hiba, sőt értelmetlen befelé fordulás lenne! E gyelőre ennyit a bcszlereci valóságról. A xalu frissen, felszabadultan lélegzik. A jövő táviala is egyre kézzelfoghatóbb. Mindinkább ritkulnak- a korlátok, az emberek pedig nőnek mind hiiben, mind reménységben. És fénylő délelőttökön, ha ebéd- herdó asszonysereg vág neki a kalászos mezők­nek, már korántsem tartanak attól, hogy'kint a szorgoskodóknak tán sovány' lesz az étele. Feszül az aiummiumedények teteje, és ragyog a boldog­ságot sugárzó nyári napsugárral, Kováéi Tibor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents