Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-21 / 145. szám
2 KELETMACTARORSZAG — 1958. JÜNIÜS 21, SZOMBAT A mostani napokban az a «• ó- és kapálógépek szezonja van. A .gyomirtás, az aratásra való felkészülés és. a, növényvédelem áll a mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek munkaszervezésének központjában. Ebben a nagy mezei munkadandárban foto-lencsérkkei mégis néhány olyan képet örökítettünk meg a íéfiyeslitkei Fürst Sándor Termelőszövetkezetben, ami látszatra eltörpül, de mégis fontos. n nyírderzsiek megalakították a megye első hegyközségit A kalapácsos daráló is hasznos melléküzem a termelőszövetkezetben. Elsősorban a saját állatállományuk részére darálnak, de e mellett van idejük a szomszédos kisebb termelőszövetkezeteket és a falubeli egyéni parasztokat is segíteni. Képünkön azt örökítettük meg, amikor a komorói termelőszövetkezetnek darálnak. Fontos, hogy" a hordáshoz min-; den szekérben jó kerék legyen, » de még tartalék is kell. Molnári Sándor bácsi, a szövetkezet idős j kerékgyártója éppen egy ilyen í tartalckkcrekct javilgat. Kocsirúd,! hámfa, lőcs és egyéb tartozék! mind jó, ha van készenlétben, igyj cgy-cgy törésnél néhány perc és * már ki is cserélik a megrokkant* alkatrészt. A műhelyben csendesen barkácsoló öreg ember, ha nem kaszával, vagy kapával a földeken, de mégis a több termésért, a termés időbeni betakarításáért küzd, csak más helyen, más eszközzel. Fényképre kívánkozott a szövet, kezet egyik állatbüszkescge, a közel hárem mázsás Betyár nevű Cornwall kan is. Apai gőggel sétálgatott a több mint 60 darab gyermeke között, amelyek a napokban kerültek leválasztásra. A Betyárnak rövidesen búcsúznia kell a fényeslitkci szövetkezettől. Már a lányai is tenyészéret- tck. A rokon párosodásból származó hátrányokkal kellene szá- * molniuk, ha ott maradna továbbra is a Betyár. Több száz malac maradt utána Fcnycslitkcn. Megtette kötelességét, most már egy szövetkezettel mehet tovább. A NYÍRDERZSIEK élelmes emberek. A múlt rendszerben rájöttek, hogy a futóhomok-dombokra nem rozsot, burgonyát, kukoricát kell vetni, hanem szőlővel, gyümölcsfával, esetleg akácfával érdemes beültetni. Az megköti a homoköt, s még jó hasznot is hajt. A község határában kialakítottak egy negyven hold körüli szőlő-gyümötcsös kertet. Hegybírót választottak. Az irányította, segítette az új termelési ág mesterségének elsajátítását és a munka egységesebb végzését. Különösen az egyidőben való és szakszerű permetezésre ügyelt fel az öreg hegybíró de gondja volt a kert bekeríttetésére és a két bejárati kapu megcsináltatására is. Mert hát nem ördög a vincellér, hogy kitalálja: mindig ott jelenjen meg. ahol nem kívánják. AZ ÖREG HEGYBÍRÓNAK még sok szép terve volt, de a halál beleszólt a dologba. Tisztességgel eltemették, s nem akadt, aki tovább tapossa az utat. Az idő telt-múlt, a kerítés kopott, a kapukat elhordták, a szőlőskert ritkult. A kipusztult nemesebb tövek helyét a direkt- termő Delaware. Feri és egyéb szőlők foglalták el. A dolog kezdett úgy alakulni: ..törődjön mindenki a maga bajával“’ és ki-ki ment a saját feje után. AZONBAN néhány esztendeje új szín gazdagította a derzsi határt. A másik homokdombos részen új gyümölcsfatelepítés bontakozott ki. Az újdonsült gyümölcstermelők mindjobban összefogtak, végül szakcsoportot alakítottak a földművesszövetkezet kebelén belül. A szőlősgazdák előbb húzogatták a nyakukat, csipkelődtek, míg rá nem jöttek: ennek fele se tréfa. A gyümölcstermelő szakcsoport íme maholnap lepipálja őket a termelésben. Mind többjüknek jutott az eszébe: életre kellene hívni a régi hegyközséget. Hajus György földművesszövetkezeti agronómus segítségükre sietett, s a tavaszon negyvenegyen aláírták a jegyzőkönyvet. Az agronómus szülei is beléptek, s így nem féltek a szőlősgazdák, hogy ebből valami rossz sül ki. Elnöknek Garancsi István 8 holdas idős gazdát kiáltották ki. Tudják, érti a dolgát. Meghát a kelő Nap az egyhold szőlőjében találja és ott is hagyja. A KÖZSÉG VEZETŐI egy kicsit elfektették az alakuló jegyzőkönyvet, s így csak a napokban került sor az alapszabály elfogadására. Igent, mondtak, s így hivatalosan is megalakult a hegyközség. A tagok már a jegyzőkönyv elkészítése után megkezdték kialakítani a szervezeti életet — s főleg a termelés-emelés feltételeit. Építik a kerítést, a két kaput, vincellért fogadtak, s egyelőre 10 forint tagdíjat fizetnek. Az elnök irányításával szakszerűen és egyidőben igyekszenek elvégezni a permetezést, kötözést és más- unkát. Garancsi István mindenkitől megköveteli szőlője és gyümölcse rend bor-tart ás át. SZÉP TERVEK fogamzanal; meg a tagok fejében. Fia befejezik a kerítést és a kapuk készítését, legalább három-négy kutat szeretnének vájni. Az elnök meg — mióta Gyöngyösön meghallgatta Dögéi Imre földművelésügyi miniszter beszédét a szőlőtermelésről — a nemes szőlőfajták mellett kardoskodik. A jó javaslatokat csokorba szedik, megtervezik, hogy melyiket ■mikorra és hogyan hajtják végre. Az ősszel már bárki megnézheti a derzsi hegyközséget. Nem vallanak szégyent a vendégek előtt. Verni Gyula Munkaruhák üvegből Séra Lajos, a fűrészek mestere. Ö a félkész árut „szállítja” Sándor bácsi keze alá. A fűrészek kezelésen * kívül küiön munkára is specializálta magát. Rönkfá- bol gyümöicsöslá- da-készítéshez deszkát fűrészel, amit kiszabdal és össze is állít. Az egyénieknek bér- iurészelést szoktak végezni. Büszke arra Séra Lajos, hegy úgy a köríti-.: résznek, mint a szalagfűrésznek maga készítette el j az állványát cs aj beszerelést is há- j zilag végezték. — ] Amikor a keze ] alól a jó erős gyű-' mölcsös ládák so-) rakoznak, ő is azon : dolgozik, hogy a 1 kertészeti brigádok által megtermelt alma minél kevesebb károso-2 dással jusson a fogyasztókhoz. A mostani becslések szerint vagy* 3(1 vagon almát az idén is szüretelnek. * HAMMEL—CSIKÓS.! AZ ÜREG TARÁN ácssegéd volt és nagy.'szegénységben élt családjával. Azért Mári néni nem panaszkodott; büszkén mondogatta: az én , uram ácsmester! Hogy észre is vegyék, valamivel hosszabb ruhát hordott, mint a többi asszony. -— Nem járt szomszédolni, mint a többiek, templomba sem járt, ha el is ment, fél miséig volt ott, aztán sietett haza, hogy kész legyen az ebéd. Azt mondták, azért megy ki a templomból, nehogy a pap félmisekor meglássa a szarvait, — ráfogták, hogy boszorkány. így kivetve az. emberek közül, nevel- te gyerekeit. Az iskolával nem sokat törődött, de jó dolgos gyerekeket nevelt. Amikor a lánya odakerült, hogy csak .dolgozhasson, azt mondta rá az anyja, hogy gyengeelméjű. így az iskola alól felmentetlek. Marika, igaz, bámész, egyszerű gyerek . volt, de- nem beteg. Ezután mégis . könnyen rámondták, .hogy hülye, s idővel ez rajta is .maradt. Már íerjhezmenendő volt a lány, amikor egymás után elhagyta apja, anyja. Mári .néni nehezen halt meg, hiába hívták hozzá Mad'.é nénit, aki egytest- vére volt, és sok mindenhez értett. Utoljára a párnát is kivette a halódó feje alól, hogy hamarabb haljon. A párna alatt fehérlett egy kis fej kender, selyemszálú cérnának való. Marika ezt hirtelen blúza alá rejtette. A TEMETÉS után még nehezebb lett az élet. Az öreg Tarán házában hárman lettek eztán: Marika, meg a fivére feleségével. A többi gyereket kielégítették. „Mari, hozz vizet!” „Mari eredj, a fasoron szedjél gallyat!” Mari ment szó nélkül. Ment hétköznap, ment vasárnap, mert szünnapja nem lett. Különösen nem, amikor a házba a fiatal házaspárnak megjött a gyereke. De Mari jó pesztra lett. Beszélt a gyerekhez (ugyan ki máshoz beszélhetett volna?) és az nevetett rá. Az ö barátja a gyerek volt, meg a Manci tehén az örökség. Változás hosszú ideig nem esett, csak amikor már több gyerek kezdett sírni a házban. „Mari, te, aludhatnál az istállóban! ’ Este össaeszedte a holmiját, s kiment. Bori már az istálló ajtajában fogta meg: „Ne vidd a dunyhát az istállóba, te bamba.’’ Talált pokrócot, jó lett az is. — Kenyerét vastagon megsózta, odatartotta Mancinak. A tehén hálásan nyalta a lány kezét, míg csak sót érzett rajta. Es ez olyan jó volt: „Szeretsz ... miiyen jó is vagy, melegitel, te Manci’. AMÜGY SZÉP LÁNY lett volna, nem tudta megtörni semmi. A féri inép úgy nézte: „De kár hogy bamba.” S még inkább: „De kár, hogy panaszos kenyeret eszik.” Mert az igaz, hogy akárki nem vállalta volna el, bátyja is részesaratásból tengődött. A MELLÉKÜZEM IS FONTOS ^//lari A Kiement Gottwaldról elnevezett vitkovicei új acélgyárban sikerrel kísérletezték ki az üvegrostokból készült munkaruhákat. Az újtípusú munkaruhákat Josef Drábek mérnök javaslata alapján készítették el. Az ilyen munkaruha kétréteg üvegrostbol áll. A két réteg között szintén üvegi-ostból készült hőszigetelő-betét található. A különleges munkaruha hajlítható, súlya mindössze 4 kilogramm, s 600 Celsius fok meleg ellen is védelmet nyújt.
