Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-03 / 129. szám

1738, fONTOS 3, KEDD RELETMAGYARORSZÄG % BECSÜLET MŰSZAK Tulipán Miklós alaírta az értesítőt és visszaadta a vas­utasnak.-— Mondja meg, hogy máris készülök és hatra ott leszek! Bezárta az ablakot, vissza- ígazította a függönyt és a fel­kelő Nap fényénél öltözködni kezdett. — Helyettesítés? — kérdezte álmából ébredve a felesége. — Igen, menni kell! Tudta az ember, hogy bosz- ízankodik magában a felesége is.' Hogyisne, hiszen 24 órája sincs, hogy két nap, két éjjeli szolgálatból hazajött, s még egy nap pihenő járna! Az ismerő­sökkel megbeszélgették, hogy aznap kezdik meg a falrakást, Mert biz' őszre be szeretnének költözni a kétszobás házba., amit a Derkovits utcán építenek maguknak. Már lerakták az alapot. Az asszony bosszúsan termett talpon, hogy mosdóvlzet és élelmet készítsen az embernek. Ibolya ás Miklós felnyitották a szemüket a neszre, aztán meg­fordultak és aludtak tovább. — Mi történt, hogy menni kell? Gondolkozott az ember és ha­mar kicsúszott a száján az igaz­ság. — Ittasan mentek szolgálatba. Ügy nem szabad gépre engedni őket! Visszalépett erre az asszonya konyhából, és haragosan mond­ta, min ina a férje oka lenne a bajnak: — Persze! Mert tegnap volt fizetés! Nem a családnak vitték, hanem a vendéglősnek és ré­szegre itták magukat! Nem mondta tovább, ha­nem kiment és csak gondolta: milyen jó, hogy az ő férje nem részegeskedik. Inkább takaré­kos. Hazaadja a havi két, két és felezret, amennyit keres. De azt is gondolta, hogy elővehetnék a jobbik eszüket sutok, akik szeret­nek a pálinkás pohár fenekére nézni és részegen mennek szol­gálatba. A mozdonyvezető most is pontosan jelentkezett a szol­gálatos tisztnél, mintha nem is becsületmüszakra jelentkezne, hanem a rendesre, mint a vasút­nál letöltött 15 év alatt már na­gy-on sokszor. Megkapta az uta­sítást, högy Záhonyba és onnan Miskolcra keli továbbítani te­herszállítmányt. A két tűtő. Bencs Mihály és Veres József, a mozdonyvezető hűséges társai is ott voltak már. készítették a/ útra mozdonyu­kat, a 424.319-est, amivel máso­dik éve járnak. Jókarban tart­ják az acélparipát! Javítgatják, olajozzák és fényesítik mindig, ogy valami baja miatt nehogy állni kelljen. Szégyelnék nagyon, ha a félévi időszaki javításkor két-három napnál többet, eset­leg heteket kellene a gépre vár­ni. Hogyisne! Bencs 7 évvel idősebb, mint a „vezér”, (ö így hívja a moz­donyvezetőt.) Hármójuk között ő a leghallgatagabb. Tulipán, úgy jellemzi, hogy „Miska na­gyon szereti a mozdonyt, a kol­bászt, a tojást és a bort, meg azt is, ha valaki szóval tartja.” Ami a beszédet illeti, nem szen­ved hiányt, mert Veres József kiapadhatatlanul tudja sorolni a tönténéteket, szeret beszélni ar­ról, hogy mit olvasott az újság­ból, mit beszélt a rádió, miről volt szó az értekezleten stb. — Szervusz vezér! Mit hoztál az útra? Szokása szerint most is meg­kérdezte ezt Tulipántól a jóétkű fűtő. Kezet szorítottak, s miköz­ben a „vezér” a gépre tette tás­káját, vidáman válaszolt: — Amit szoktam. Most is azt pakolt a feleségem: kolbászt, sonkát, főtt tojást, kenyeret és zöldhagymát. Bencs Veres felé kacsintott: — Akkor mi sem éhezünk megl — Hát te, Jóska, — érdeklő­dött Tulipán — kialudtad ma­gadat? •r— Az ám, mesterkém! — te­lelte Veres. — Még álmodni is volt idő, pedig tíz óra elmúlt, amikor abbahagytuk a játszást a gyerekekkel. Volt ricsaj, meg felfordulás a házban, hiszen a kedvükért az ágy alá is bebú­jok néha! Szóba sem jött a helyet­tesítés. Beszélgettek, s közben készítették a mozdonyt, mint máskor rendes szolgálatkor. — Tudták, hogy szégyen és baj érné a íú tőhazat, ha a teher vo­ll ó hírek a vasmunkák műhelyéből A nyíregyházi Pa- zonyi téren „tanyá­zik” a Megyei Építő­ipari Vállalat lakatos részlege. Sok jót hal­lottunk mar a korábbi években is a Vashal- mazzal körülvett kis telepről. Meet is szí­vesen teszünk emlí­tést róluk. Három me­gyében járja már a hír. hogy a nyíregy­házi ..vasasok” min­dent idejében végez­nek el. Tokaj. Takta- harkány. Tiszaluc és még több távoleső építkezésre juttatják el idejében a szüksé­ges vasalka trészeke i !í rof megyénket érintő építkezések vasszer ka- aetetoek előállításával sincs baj. Éppen a na­pokban tudtuk meg, hogy jóval hatandó előtt már készen van­nak az erdősor! isko­la vasmunkáival. Sőt, a lépcső és erkélyrá­csok, valamint a vas­ajtók nagyobb részét már leszállították. Ez egy nagyobb megren­delés volt, de ahogy meghallották a laka­tosüzemiek: az új ta­nítási idényre készen kellene lenni az isko­lának, elhatározták, hogy az ő munkáju­kon nem múlik majd az építés, 9 szálkái dimnó/Sum falainak felhúzása után megkezdődik a vasszerkezet beépítése is. A modem építési móddal készülő gim­náziumnak vastető szerkezete lesz. És ezt is a Pazonyi téren készítik. Eddig baj volt az anyaggal, de néhány napja meg­sokszorozódott erővel dolgoznak a tervszerű munka biztosításáért, Készülnek is rendre, sorra az ötletes díszí­tésű lépcsőrácsok, a modern erkélyrácsok es a többi szükséges vasalkatrészek. Ez a munka közel 200 ezer forintos munkát je­lent. S mint a laka- Icsuzemiek mondták: itt sem lesz lemara­dás Augusztus utolsó harmadjára az összes vasmunka átadásra kész állapotban lesz. uat a «ivzelo es a futok miatt: vesztegelne es nem. érne idejé­ben a rendeltetési helyére. Nem sok idői vett igénybe el-}, végezni az indulás előtti fclada-1 tokát, mert rendbetették moz-2 donyukat. amikor hazajöttek a} korábbi útról. A szénből is ottl volt már 80 mázsa az. útra ké-| szén. Hamar lekenték olajjal a| forgórészeket,, eilenőrizték a lö-J vettyűket, a kazánvízállást, a* kazáncsöveket, a sípot, a féket,? a vezérművet, és elvégezték a} tüzpucolást, aztán a ISO tenge-f lyes szerelvény elé álltak. A mozdonyvezető megnézte aj terhelési kimutatást. Mindig vi-| gyáz arra, hogy ne legyen túi-j terhelés, de arra is, hogy a vona- % tot jól kihasználják, üres, vagy; súlyhatárig ki nem hasznúit v&~% genok ne legyenek a szerel-1 vényben és ne kelljen '„kisorol-* ni” egy-két túlsúlyos vagont,—! mert ez lerontja a menetrend* szerinti közlekedést. t Az acclparipán a moz-{ dór,yvezető is elhelyezkedett a* kormány emeltyűnél, a gőzsza-j bályozónál, a sebességmérőnél a féknél, Veres József a váltó-} kát és a jelzőt figyelte s végre} kiáltott: * — Kijárás szabad! Bencs Mihály terítve szórta a? lapát szenet a kazánba. Megtü-S rölte izzadt homlokát. A vonat® elindul!. ® * Nem mindegy az, hogy milyen? gazdaságosán közlekedik szerel-^ vényével a mozdony! A moz-‘ donyvezető feladata kihasználni* a pályalejtöket és szakértelem-; mel vinni a vonatot az erneike-? dokit;. A fűtőnek kólón ősén ne-* héz a munkája, mert az egyía-| pátos módszerrel rendszeres $ időközönként kell a tüzel táp-" lálni, a szén tökéletes égését biztosítani. Elintézhetne köny- nyeöben, pihenőidővel »s, de az ilyen a takarékosság rovására megy! Már pedig Tulipánok to­vábbra is élen akarnak járni a fűtőháziak takarékossági szor­galmában! Havonta 20 tonnát tudnak megtaivarítani. Jól jár-: naiv vele, mert az erkölcsiek mellett pénzt is kapnak érte. A figyelő a pályát, a jelző­ket és váltókat nézi, s bosszan­kodik nagyon, ha a jelző nem szabad, — mert a várakozás pa­zarlást jeleni, a menetidő be­tartását is akadé iyozza! Vigyáz­nak, arra, nehogy „ichasaija- nak ’ valamelyik állomáson a szerelvénnyel saját hibájuk miatt, inert a menetirányító ilyenkor gyakran más vonalot helyez előnybe a keletkezett za­var miait. Két nap és két éjjel voltak távol amikor „kifogták”* az acélparipát a szerelvény elöl,; hogy leadják a fütőháznak. —• Élőbb még eivegezték a szén­szerelést, a vizlefúvatást és meghúztak néhány meglazult csavart, aztán egymásra moso­lyogtak olajosán, kormosán és íaradtan. — Itthon vagyunk megint! — örült Tulipán. — Alszom egy kicsit, aztán megyek építeni a házat! Csillogó szemmel nézett a fű­tőház melletti sportpálya felé. amelynek közelében a háza épül. Haza indultak aztan. Bencs a Felsőpazsit fele, Veres az Alsó­pázsitra, a mozdony vezető meg a Makarenko utcára, ahol fele ségeik es gyermekeik még a hajnali almukat aludták. — Várj csak, vezér! — fogta meg Tulipán kezét Bencs. — délután és holnap cinvegyek neked segíteni házat építeni! — Én is akartam már mon­dái naked, mesterkém, hogy el-: megyek — jeletette be szándé­két Veres is, ­S a kérges, olajos kezek össze-} fonódtak nagy barátsággal Orosz Andi ni, Nagy sikerrel zárult Budapesti Ipari Vásár A szakemberek is elismeréssel nyilatkoztak a forgórakodó dömperről, amely a munkáknál sok időt takarít raog. Kismindenes magajáró motor os permetezőgép. Sokoldalú, könnyen kezelhető. A sertés cielemszállító targoncával egyszerre 10 veder továb­bítható, súlya nincs 40 kiló. E művesei szobrocskákat a Binai Népköztársasa; pavilonjá­ban láttuk.

Next

/
Thumbnails
Contents