Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-17 / 115. szám

1238. MÁJUS 17, SZOMBAT KELETMAGTARORSZÁÖ a \ A kölesei tanács munkájáról és a járás helyi iparáról\ tárágyait a fehérgyarmati járási tanácsülés A. járási tanácsülés megállapítot­ta, hogy Kölese községi tanácsa jó munkát végzett az utóbbi idő­ben és ennek eredményeként to­vább javult a tömegekkel való kapcsolata. Ebben a községben a Kossuth TSZ az ellenforrada­lom után a szétvert Petőfi TSZ jogutódaként alakult újjá és je­lenleg 42 családdal, 58 taggal, ■509 hold földön gazdalkodnak. A termelőszövetkezet a zár­számadás óta 20 taggal és 20 hold földdel gyarapodott. Szép a 33 hold gyümölcsösük és jó ter­mésre számítanak. A tanács UJ és megállapította azt is, hogy a gépállomás meg­felelő segítséget ad a termelő- szövetkezetnek a gazdálkodás­hoz. A Kossuth TSZ-nél az el­múlt évben egy munkaegy­ség értéke Ti.90 Ft volt. Ez vonzotta a dolgozó parasz­tokat. A község lakossága egyre in­kább belterjes módon gazdál­kodik. A szerződéses növények közül különösen a dohányter­meléssel foglalkozik sok dol­gozó. Az elmúlt évben nem volt ritkaság az, hogy egy-egy termelő 30 ezer forintot is kapott dohánya után. A tanácsülés megállapította, hogy a Hazafias Népfront he­lyi bizottsága segíti a tanács munkáját. Ezt bizonyítja az is, hogy a tanácstagok mellé akti­vistákat szerveztek, ellátták a tanácstagokat füzetekkel, ame­lyekbe bejegyzik a választók ja­vaslatait, észrevételeit. Így való­ban a dolgozók ügyes-bajos dol­gai kerülnek a tanácsülés napi­rendjére. Jól működnek az ál- lanaó bizottságok és a tanácson beiül működő MSZMP csoport is. A járási tanácsülés határo­zatot fogadott el, amelyet kiadott a járás valamennyi községi tanácsának a köl­esei tanácsmunkában szer­zett tapasztalatok elter­jesztene érdekében. Ezek után a járás helyi ipará­nak problémai kerültek a ta­nácsülésen megtárgyalásra. — Megállapították, hogy a fehér- gyarmati téglagyárban' a nyári időszakban 20—20 emberrel dolgozik több, mint máskor, örvendetes, hogy a dolgozók átlagkeresete 1200 forint korúi van. Most van tervben a gyár bővítése egy égetőkemencé- vel és egy cserépgyártó üzemrésszel. A fehérgyarmati kenyérgyár 22 fővel dolgozik. Itt az átlag- kereset 1300 forint. — Műkö­dik a községben egy fa- és vasipari, továbbá cipész, aszta­los és szolgáltató ktsz. A ta­nácsülésen nagyon sok helyes javaslat hangzott el a helyi ipar fejlesztése és a hibák kijaví­tása érdekében. Nagy László, a cipészipari ktsz. vezetője elmon­dotta, hogy míg az őszi és a té­li hónapokban nagyon sok a munkájuk, addig a nyári hóna­pokban szinte pangás van. Ja­vasolta, hogy legyen segítsé­gükre a tanács e probléma meg­oldásában. Keresztülvihetővé le-j hetne tenni — s ehhez kérte aj segítséget — hogy a községekből a dolgozók a javításra szoruló cipóikét nyáron adják át, és ameny- nyíben nincs rá pénzük, azt ősszel is kiválthatják. Szilágyi Bertalan javasolta, hogy? hozzanak létre egy építőipari! részleget, amely elsősorban aj termelőszövetkezetek építkezé-j seinél, és az egyénileg dolgozói parasztoknál nyújtana segítsé-J get. ' Nemes Imre elvtárs, a megyei? tanács ipari osztályának a ve-i zetője sok javaslatot, útmuta-í tást adott a helyi ipar fejlesz-] tése érdekében. Különösen arra hívta fel a tanácsok figyelmét, hogy a kezelésükben lévő malmok ellenőrzését biztosítsák. Megállapították azt is: a mai-} mok gazdálkodásában nehézsé­get okoz az, hogy a Malomipari j Vállalat sokszor drága és meg f nem igényelt alkatrészeket szál­lít a malmok részére. Ezek éve-? ken át kihasználatlanul hever-1 nek. A jár.kmajtisi malomba! például annyi szitát szállítottak, ■] ami öt'évig elegendő. A beszámolók és a felszólalók! javaslatai alapján a járási ta-j nácsülés fontos határozatokat * fogadott el, amelyek elő fogják? segíteni a tanácsok, másrészt a < helyi ipar fejlődését, a hibák ki-j javítását. Szilváéi Lajosi jogügyi előadó. J Miért nem teljesíti tervét a Finommechanikai Vállalat? Aggasztó, hogy Finommecha­nikai Vállalatunk nem teljesí­ti tervét. Nagyon lemaradtak az első negyedévben! Azt vártuk eddig, hogy a vállalat új telep­helyén a korábbi eredményeket felülmúlóan, jól fog működni és kamatostól visszatérítik a vállalatra fordított pénzösszeget, Meg tudják okolni az elmara­dást, de ez nem nyugtat meg senkit. Jobban keltett volna vi- gyáznick a negyedév hónapjai­ban a tervteljesítésre! Segítsé­get kellett volna kérni a felsőbb szervektől, ha nem tellett saját erejükből, és a vállalat munká­saival együtt nagyobb felelőssé­get tanúsítani a munkában, ak­kor most nem kellene szégyen­kezniük. „Magas a tervünk”, „Kevés volt a munkánk”, „Űj gépekre és szerszámokra van szüksé­günk" — mondogatják. S a belső okokra nem szívesen em­lékeznek. A vezetési hibák, a bérezési fogyatékosságok, a munkafegyelem hiánya és a munkaverseny mellőzése — mindez nagyon visszaütött! „Elszaporodtak a vállalati ja­vítóműhelyek, és több helyen a TMK túlnőtt rendeltetésén, ami miatt kevesebb a munkánk” — mondják. Igaz, hogy sok köze van ennek a munkamegrendclé- sek csökkenéséhez, de a Finom- mechanikai Vállalatnak is hibá­ja, hogy a korábbi megrendelő vállalatok elfordultak tőlük. Sokkal olcsóbban cs jobban tud­nának dolgozni, hogyha jobban vigyáznának a munkaszerve­zésre, a munkások munkaidejé­nek kihasználására, a költségek csökkentésére és főleg a minő­ségre. Nem véletlen például, hogy az autójavító részlegnek most is több hónapra van mun­kája, ln&zen a szép, jómjnőségú és pontos munkával reklámot csináltak maguknak. A gumija­vító üzembe debreceni vállala­tok is hoznak munkát, mert meg vannak elégedve annak itteni elvégzésével. így kellene a lobbi részlegeknél is biztosítani a jí hírnevet. Jó, hogy a vállalat vezetősége levonta a tanulságot és már egy­mást követik a terv teljesítést biztosító intézkedések. Javíta­nak a régi megrendelőkkel tar­tott kapcsolaton és új megren delükre tesznek szert. Olyan te­rületen is, ahol kisiparosok si­kereket arattak. Felveszik velük a versenyt. Tapasztalatcserén is voltak Székesfehérváron. Érde­mes volt, mert a vezetésben és munkaszervezésben máris meg­mutatkozik, hogy sok újat ta­nultak. A lakatosüzemiek fog­lalkoztatása is biztosítottnak lát­szik. Kismotorokat fognak gyár­tani és ez munkát ad a teker­cselőknek és esztergályosoknak is. Sőt már a munkaverseny is kezd kibontakozni a vállalatnál, aminek bizonyára sok köze lesz a tcrvteljesítéshez. Mérnöke is van a vállalatnak, aki Hepp elvtársnak, az igazga­tónak sokat segít. Látszik a műszakiak törekvése is. A mun­kások kedvét növelik azzaJ, hogy bevonják őket a feladatok megbeszélésébe, de ne mulasz- szák cl gyakran tájékoztatni őket a vállalat dolgairól, a terv- tcljésítés helyzetéről, és vegyék igénybe bírálatukat, javaslatu­kat is! A vezetőség törekedjen arra, hogy tartós legyen a munkások lelkesedése a munkavégzés és a- tervteljesítés iránt. Velük együtt kiköszörülhetik a csorbát és biz­tosíthatják a vállalat rentábilis működését. FOTÓRIPORTERÜNK régebbi, fel nem használt képeit rendez­gette a minap. Akkor került elő ez a csoportkép az asztal fiók mé­lyéről. A kép hátán ez a fov - zés olvasható: „Készült 1956. október, 26-árí a nyíregyházi Ság- vári TSZ kertészetében.” Kétségtelen, a kép a tsz. egyik kerti munkacsapatának akkori tagjait ábrázolja. Ismertem jól a háttérben álló férfit: Trifonov Miklós bulgárkertész abban az időben a tsz kerti brigádjának vezetője, egyben párttitkár volt. A felső sorban jobbról balra id. Kása Jánosné, Cyropulusz Vaszi- lisz görög szabadságharcos ma­gyar, felesége, a fehér köpenyes Kiss Józsefné nevetve igyekszik arcát elrejteni humoráról közis­mert fotóriporterünk lencséje elől. Egészen jobbszélen az a dundi lány akkor menyasszony- fele volt, akárcsak az előtte ülő Bodovics Ica. Tőle balra az ügyes és szép munkacsoportvezetö: Hav- rilla Erzsiké, aki a tsz ifjúságá­nak a titkára volt. Mellette két másik bájos DISZ-ieány: Márton Erzsiké és Bálint Erzsiké.. Hogy megy vajon a sorsuk mos­tanában? Ott dolgoznak-e még mind a kilencen a tsz kertésze­tében? Zsebre tettem a képet és azon az emlékezetes, forró napsütésé­vel tréfát űző Szervác-napon el­indultam a kilenc ember sorsának felderítésére. ★ A GUSZEV-laktanya szomszéd­ságában egy takaros, jól kezelt kisebb gyümölcsös elkerített sar­kában .húzódik meg a Ságvári TSZ közpon'i épülete. Amolyan úri rezidencia lehetett régen, de már igen elhanyagolt volt az épület, mikor a tsz megvásárolta 1955-ben. Most is állványok tá­maszkodnak a falhoz. — Hiszen van már miből épít­keznünk, talpraálltunk emberül — mondja Takács élvtárs, a mos­tani párttitkár. Takács elvtárs alapos beszédű ember és bár „a tél dere .már megüté” fejét, emlékezik a 19-es időkre, és világosan látta 56-ban is, mi készül itten, s igyekezett lelket önteni az emberekbe, a be­takarításra, a közös védelemre szervezni a kommunistákat, a hű­séges tsz tagokat. A feloszlást azért mégiscsak kimondták. omlxeiwk, L&vL&k íiy,amátxcut egy csoportkép alapján A közöshöz ragaszkodó több hű­séges tsz-tag is sebet kapott ak­kor a kénytelen harcban. Ezek között volt Trifondv Miklós is. Hetedmagával megalakította az Űj Erő TSZ-t, amely éppen Szer- vác-nápj‘án ünnepelte meg a ki­adott működési engedélyt 80 kh. földre és 16 alapító tagra. Hiányzik a csoportból a képen szereplő görög elvtárs felesége is. Gyermek és betegség visszatar­tották az 1956 őszén újjáalakult Ságváritól. És hiányzik még két Erzsiké is a háromból: Havrilla. a volt DISZ-titkár, és a Mártón- lány. Mindketten vissza léptek, pedig újjáalakuláskor, csak a múlt év zárszámadása után léptek ki. Jelenleg a Háziipari K'sz-ben dolgoznak havi 8—900 forintért, itt pedig 1300—1700 forintnak megfelelő részesedést, kaptak az utóbbi két évben. Jobb nekik így? Mi vitte ki őket innen? Ki tudia? Az bizonyos, hogy megbe­csülték őket és szerették is, mert derék lánvok. ♦ A TSZ EGÉSZ gazdaságában és kertészetben is új légkör, új' táv­latók bontakoznak ki. A drága költséggel épített üvegház eddig nem volt kihasználva. Most az öreg „Tóni” bácsi, a kertészet kedves öreg kommunistáia ,,‘ró- nol” benne virágaival. Ügy dé­delgeti őket, mint gondos anya a gyermekeit. Az üvegház mellett meleg- és hidegágyak sokasága: paprika, paradicsom, karalábé, saláta es mindenféle konyhakerti palánták ágyai sorakoznak. A szokatlanul hosszú Sóvári Lajos és 10—12 ta­gú női brigádja ott kucorognak a parányi palánták erdöcskéinek keskeny utcácskáin és ügyes uj­jakkal gyomlálnak, dédelgetik a két-három centis palántákat. — Ismerősök vannek-e? — mu­tatom a fényképet, mivel odasza­ladnak a fiatalabbak. — Ni, ez én vagyok! — örül Bodovics Ilonka, azaz ifiú Kása Jánosné, mert amint kiderült, férjhez ment azó'a. — Hát a dundi menyasszony hol van? Nevetés. — Éppen ma Vitték a kórházba, kisbabája lesz! Fiú vagy lány. vagy mind a kettő ... NO, ÖT MEG Justyán Jánosié­nak hívják már. Mindegy az, ha Jánoska vagy Juliska lesz Is. Szeretettel várják és lesz miből felnevelni. — Hát Kissné? Nem látni itt. — ö meg egy héttel ezelőtt ba- bázo't le. Lesz itt utánpótlás, nem kell félni! — rikkantott évődve egy asszony. Talán Jára' György­nél aki nincs a képen, de dégóta itt dolgozik már. Bálint Erzsiké egy nagy szalma­kalap alól kandikál ki bogár szemével. Irul-pirul, mert most vele csipkelődnek"áz asszonyok. — Erzsikét férjhez adjuk, igaz-e asszonyok? — kezdi rá va­laki. — Nem megyek én még. fiatal vagyok! — tiltakozik a 16 éves leány. — Hiszen nem azt, mondtam, hogy máris! — tromfol az előbbi asszony. Előbb, meg kell keresni a nászajándékra valót! Erzsiké egészen a kalapja alá bujt, így hát új célpontot keres­tek az asszonyok. VANNAK ITT új tagok is, ds most csak Bodovics Mihályné én Nagy Margitka vannak a közeli ­ben. Nehezen állnak kötélnek)' Végül is Margitka — egy szép babaarcú lány, szintén hatalmas' karimájú szalmakalapban -• kezdi a szót. , „ — Császárszálláson voltam a tsz-ben azelőtt. Most a városban, vettünk lakást, azért jöttem át! a Ságváriba. Szeretek itt lenni) Új dolog itt, hogy minden hónap­ban adnak előleget, ami jól jön1 fodrászra harisnyára, erre-arra. ­Bcdovicsné is volt már. évekke? ezelőtt tsz-tag. Most két gyermek mellől jött be a tsz-be. — Valósággal fájt a szivem, amikor láttam, hogy zárszámadás­kor úgy kiöltöztek a Isz-asszo- nyek, akiknek r°gcn betevő falat­ra is alig jutott. — Hát akkor most már kiöl- főzhetik Bodovicsná is. — Nem még. Előbb házat szé-' retnénk venni ősszel, maid csak aztán jöhet a cifraság .. . x LASSAN leereszkedett a nap Hideg szél .támadt. Lám. Szervác. mégiscsak hű akart lenni onma- gához. A nők dacoltak a hideg széllel egy ideig, végül minden.' képpen letelt a nap és elmentek haza. Az ő sorsukért már nem kell aggódni. Tervezhetnek a lányok kelengyére, bútorra, a családi házra, a gyerekek iskoláztaiásáraj motorkerékpárra, vagy akár tele­vízióra is. Mindez ma már nem álom. hanem az őszi zárszámadás megalapozott valósága. Zajtai Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents