Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-13 / 111. szám
195S. MÁJUS 13, KEDD KEEETM^OYAROESZÁG 8 A tárgyalóteremből s „Ha per úgy mond, hadd legyen per...ís A filemile-perek ideje mintha lejárt volna — legalábbis így ** gondolná az ember. Pedig nem. Elég bekukkantani a tárgyalóterembe és tanulságos és egyben szórakoztató bizonyságot kaphatunk. Mert, ha oda benézünk, sok furcsa, cifra esettel, emberi jellemmel találkozhatunk. Különösen, ha abba a terembe van szerencsénk benyitni, ahol a polgári perek tárgyalása folyik. Igaz, hogy manapság nem azon folyik a pereskedés, hogy kinek szól a mezsgyefáról a filemile, hiányzik a per anyagából az irodalmi nagydiófa is, de a pörlekedő Péter és Pál e furcsa kis perekben manapság is él és békíthetetlen haragosok. No, de nézzünk, illetve lássunk egy-két példázatot a Péter-Pál perekre. A kutya-„TÍzitw viszonzása Pontosan húsz esztendeje tart a harag két nyíregyházi ember közt. Persze szomszédok. De varon miért haragvisznak annyira? Nem olyan egyszerű az eset. Ennek a pernek még állat szereplői is vannak, mi több, övék a „főszerep”’. Lássuk csak.. i Egyszer egy embernek a kutyája átjárt a rozoga kerítés résén a szomszéd udvarába. Elgondolkozik a sértett szomszéd: Lehet ezt csak úgy engedni? Nem! A kutya-,.vizitet” hadd viszonozzák a tyúkok; hadd kaparják, rúgják a kiskertet, majd akkor megtudja a kutyatartó szomszéd, mi az * . . Szóval ebbőt származott a veszedelem, sőt mi több, tettlegesség. Pofon is csattant és ez volt a per nyitánya, avagy belépője. Az az érdekesség a dologban, hogy e két ember közt ez az eset minden tavasszal megismétlődik. A bíróság pedig mindig meghozza az ítéletet: A kerítés ■ kijavíttassák és a peres felek tartózkodjanak ezentúl a civakodástól. Ügylátszik, eddig nem sok eredménye volt a bírói szónak. Hogy most lesz-e, azt majd jövő tavasszal tudjuk meg. Kiskút, kerekes kút... Egvszét egy házigazda megmakacsolván magát, kijelentette a lakóinak, hogy ezentúl senki emberfia nem húzhat az ő kűt- jából vizet. Tette ezt azért, mert a kertiben is van egy kút, fogyjek annak a vize, nem aző kútjáé. Tessék ezentúl onnan hordani a vizet. Ezen a2tan a lakók is összevesztek — persze egymással. Kiabáltak ezt is, azt is, mígnem aztán becsületsértési per lett belőle. Mit tett a bíróság? Szépen gyalogosan kiszállt a helyszínre, megállapította a tényeket, aztán ítéletet hozott: Fúrni kell egy úi kutat, mégpedig olyképpen, hogy az a meglevő két kút közt foglalva helyet, ellássa jó ivó- vízzé a lakókat... Bagoly mondja Egy alkalmi összejövetelen találkozott két fiatalember. Az egyik — illendőnek tartván a bemutatkozást — kezet nyújtott a másiknak és megmondta a nevét: — Veréb vagyok. A másik meg azt felelte rá: — Én meg Bagoly. No, de megjárta, mert abban * pillanatban arcán csattant a pcfon, Hajbakaptak s csak a a Verébnek ..» bíróság tudott igazságot tenni köztük, miszerint megállapította: A bemutatkozás szabályosan történt, mert az egyik fiatalembert Verébnek, a másikat Bagolynak hívják és ezt hatósági iratokkal igazolták, tehát ez esetben szó sem volt gúnyolódásról, vagy gyalázkodásról, A nem mindennapi eset után a két peres a legközelebbi vendéglőben áldomást ivott. A tigrisszőrn macska Egy nyíregyházi ember nagy utánajárással a pesti állatkerttől szerzett egy tigrisszőrű macskát. A macska hamar hozzászokott az új környezethez, feltalálta magát az új helyen, amiben bizonyosan segített neki az a megbecsülés is, ami neve után ítélve kijárt neki: Misinek hívták. Minden rendben is lett volna, de a szomszédban is volt egy macska, így aztán hamar „kikezdték" Misit. Először csak ők ketten „kaptak öesze”, pedig Misit előrelátó gazdája, — hogy megmentse cicáját a kalandoktól, — ívarta- lanította. A két gazda egy ideig izgalommal figyelte a két állat vetélkedését, mígnem aztán a türelmetlenebbik elhatározta: Eiteszem láb alól azt a rühes, korcs macskát. Még is tette, de másnap Misinek is nyoma veszett. Ebből aztán jókora esete-paté lett és a macska nélkül maradt gazdák hamari haragjukban szaladtak a bíróságra. A bíróság pedig döntött: Az eltulajdonított macskák adassanak vissza eredeti tulajdonosuknak. Erre a két perleke-dó — igaz duzzogva — kézfogás kíséretében a szomszédok közti kapcsolatok űjra- felvételéne.k jeléül kölcsönösen kicserélte a macskákat. Kié ex? Kié ax? K. faluban egy ember — nevezzük úgy, hogy K. T. — földet adott megmunkálásra J. O.- nak. De J. O. nem bizonyult jó- földművelőnek. Ezért a fogattal és jószaggal nem rendelkező K, T. szorgosabb ember után nézett és talált. A földet 'bérbe is adta. Igen ám, csakhogy eközben J. O. ct szekér trágyái kiszállított a földre. Mi lesz ezzel? Sehogy sem tudtak megegyezni. Nos, hát majd segít a bíró. Fel is keresték mindketten a járásbíróságot. No persze előbb — hogy más ok is legyen — kígyót, békát kiabáltak egymásra. Ilyenformán az összekülönbözésböl per, tárgyalás, tanúkihallgatás, bizonyítás-kiegészítés, több napi utánajárás és jó néhány forint költség kerekedett. A per még nem dőlt el, (P. G.) Erősítve a népek barátságát 7/ os ár nap este zászlót avatott a nyíregyházi 111. sz. iskola ' „tiáman Kató“ és „József Attila” úttörőcsapata, A zászlóavatás a Móricz Zsigmond Művelődési Ház nagyier- [mében történt, a legszélesebbköru érdeklődés mellett. Az elnök- tsegben helyet foglallak a zászlókat és szalagokat adományozó szer- ivek képviselői, az elnökség mögött különböző nemzetek, zászlóit ► tartó úttörők állták. Színpompás volt ez a kép, mint a két csapat ► bevonulása is, akik a harsona hívó szavára dobszóval érkeztek, s [körülvették a nézőket, anyákat, apukat, testvéreket. A jelentéstétellel, a Himnusz éneklésével kezdetét vette az tünnepség. Szilágyi Menyhért, az SZMT elnöke és Szarvas Ernő, az [üti Közüzemi Vállalat igazgatója, Lakatos László városi útiöró- íelnökség tagjának megnyitó szavai után a patronáló szervek neveiben átadták a zászlókat. Megható jelenet volt: fényes, csillogó tszemek figyelték a gyönyörű zászlók kecses lobban&sát, ahogy gazodat cserélve meghajlottak. Marik Sándor és Hegedűs Éva ..Kivaló“ [úttörők vették át, megköszönve és piros úttörönyakkendőt ajándé► kozva csereként. Ezután az ünnepség kedves vendége, Novikov kapitány, a helyiben állomásozó szovjet katonák nevében szólt a boldog gyerme- [kekhez. /\árikor kapitány beszéde — Kedves úttörő pajtások! Kedves pedagógusok, szülők! Elöljáróban megköszönöm, hogy erre a szép ünnepségre meghívlak — 2 mondotta. — Forró üdvözletét 5 hoztam magammal, az itt állomá- jsozó szovjet katonák üdvözletét. ■ 'A szovjet hadsereg sikereiben része van azoknak a pioníroknak, akik mint gyermekek, jól megtanulták kötelességeiket, és igazán szeretni a hazát. En szintén úttörő voltam. Emlékszem ezekre a szép időkre. De legjobban egy jelszóra emlékezem, amit Lenin elvára hágyott a mi ifjúságunkra: tanulni, tanulni, tanulni! Ez a jelszó a tiétek is. Engedjétek meg, hogy a tanulástokhoz, és ehhez az ünnepséghez sok síkért kívánjak. Éljen a magyar és a szovjet úttörők! Lelkes, hatalmas taps csattan ezekre a szavakra. S még inkább akkor, amikor Novikov elvtársnak is nyakkendőt ajándékozott a csapat. Még el sem ült a taps, s a piros zászló egy darabja, az úttörőnyakkendő ott melegedett a szovjet tiszti egyenruhán, mikor Benkei András, az MSZMP megyei bizottságának első titkára nyújtotta át a megyei pártbizottság szalagját. Benkei András elvtárs besaéde .— Nehéz szólam ebben a percben — kezdte szavait —, mert elfogódottá teszi az embert ez a kép: a ma ifjúságának boldog-, sága. Nem véletlen, hogy ma örömkönnyeket látni sok szülő szemében, megható ez az ünnepség, ez a sok egyenruhás gyermek, a zászlók alatt, melyek vezetni fogják őket munkájukban. Nagy ünnep ez, régen készülnek rá gyermekeink. Ügy gondolom, e zászlók alatti menetelés akkor lesz jó, ha ebben segítik őket a szülők is. Csak a szülők és pedagógusok közös akaratával válnak e gyermekek olyan emberekké, amilyeneket ezek a zászlók kívánnak, követelnek. Ahhoz, hogy ma ünnep lehet, hogy ma a gyermekek vidám arcát láthatjuk, új társadalmi rend kialakulása volt szükséges, amely ezt lehetővé teszi. Melyik szülő merné mondani, hogy az ő élete Is ilyen jó, ilyen szép volt? Hogy részt vehetett ilyen ünnepségen, melyet gyermekeknek és gyermekek rendeztek? Volt ünnepség a múltban is, de ott a használt cipők, ruhák átadása jelentette az ünnepséget, az ínséges gyermekeknek. Ma mindenki tisztán, egyszerűen, de szépen öltözik, és boldog. Eltűntek az utcasarkok csontig lesoványodott kis koldusai, eltűnt, a múlt. Ma: akár kicsi, akár iskolás, akár nagyobb a gyermek, nyugodt élete van. és 39@a@8e®®9e8,«»eeee®eeee Erősítő italok a tőid alatt Az NDK-ban a bizmutbányák valamennyi tárnájában elárusító helyeket létesítsenek — határozta el a kereskedelmi szervezet 700 újítója és aktivistája egy Karl-M arx-Stadban tartót! gyűlésen. Schneeberg és Aue tárnáiban máris létesítettek ilyen elárusítóhelyeket, amelyek kiválóan beváltak. Az elárusítóhelyek létesítése azt a célt szolgálja, hogy a bányászok a fold alatt is hozzájussanak frissítő italokhoz, gyümölcshöz, péksüteményekhez stb. kiegyensúlyozott, nyugodt élet felé halad. Mire int ez a zászló, milyen feladatot szab? Ügy kell tanulni, hogy ez később az egész társadalom hasznára váljon. Hámán Kató, József Attila, kiket példaképül választottatok, legyenek valóban példaképek! Sokat tettek a népért, a nemzetért, ezért a boldog békéért, amiben nektek mostmár részetek van. Gondolatok rájuk, harcukra, hogy ti e zászlók alatt ugyanúgy a mi társadalmunkért tudjatok haladni. Legyetek büszkék a vándorzászlőra, arra, hegy jó úton meneteltc-k, s vonjátok magatok mellé, a zászló alá mind több társatokat, akik és akiknek talán szülei sem látja* még tisztán, mit jelent a ti irtatok. Ha segittek, együtt, könnyebben haladunk! Ezután Benkei élvtárs mindkét zászlóra szalagot kötőit, s egy albumot vett fel az elnökségi asztalról. Ezt az egyszerű, bekötött könyvet is nektek szántuk. Az van ráírva: Népek barátságának könyve. Ti leveleztek sok szomszédos ország pajtásaival, kérlek benneteket, hogy ezeket a leveleket tegyétek el ebben az albumban, hogy a következő évek iskolásai lássák, ti már megkedtétek fűzni azt a barátságot, ami kell, hogy összekösse a népeket, hogy örökre elűzhessük a háború szörnyű veszélyét. S még egy: meggyőződtünk arról, hogy ti nagyon szeretitek a zenét. Ezért fogadjátok-el a párt ajándékát, amelyet holnap átvehettek: egy rádiót zenegéppel, lemezekkel együtt. Benkei elvtárs további szavait elnyomta a fergeteges taps. Szűnni nem akaró, lelkes taps zúgott a teremben, miközben az úttörők átadták a viszont-ajándskpt, vörös nyakkendőjüket. A szalagkötés A városi pártbizottság nevében Mostyák Andrásáé kötötte fel a szalagokat. Majd a Hazafias Népfront, a Szülői Munkaközösség, a nőtanács küldöttei következtek. Itt „elfogyott” a vörös nyakkendő. Szívet melegítő jelenet játszódott le: az úttörő hirtelen saját egyen- nyakkendőjét rántotta le, s kö-' tötte meg ajándékként a szalag felkötőjének. A mindvégig ielkess. nagyszerű hangulat már valósággal lázassá tette a két csapat tagjait, s a közönséget, s ez tovább fokozódott e jelenet s a következő küldött szavaira; a magyar honvédség nevében lépett a zászló elé Benczúr Pál alezredes, s röviden csak ennyit mondott: Vigyétek győzelemre, jó tanulással, jó munkával! Előre! Az ünnepség Székely Lajos iskolaigazgat ó zárszavaival ért veget. Ünnepi hangverseny A második részben ünnepi, hangverseny következett. Megyei* népdalokkal kezdődött, s úgy tágult a dalok köre, ahogy a forró szívek tárulkoztak a közösségi, eszmények felé. A megyei népdalokat magyar, majd magyarországi nemzetiségi dalok követték; aztán eltűnt az országhatár, S megszólaltak a szomszéd népeid dalai is. Nyolcvan gyermek ajka. mozdult egyszerre, s a legkeve-^ sebb, amit dalolásukról mondani lehet, az, hogy nagyon szép volt* Hogy emeljük ki mégis az esi legnagyobb sikert jelentő hárenrt számát. Az egyik a négy szólistád val megszólaltatott orosz népdat volt, a másik lengyel népdal, 2| szoprán szóló, s zümmögő korúi előadásában. A harmadik, ami tat Ián a legtökéletesebben hangzott cl: a kállai kettős zengzeles. szív- bemarkoló dallama. Kedves, megható, boldog voií ez az ünnepség. A két úttörőcsapat fegyelmezettségről, akaratról tett tanúságot, arról, hogy hívéé lesznek az ajándékokhoz, a párt« hoz, a hazához, a néphez. Az elsőj komoly lépést megtették más I’ankotay István üttörőesapatvezető vezetésével: olyan gyermekénekkart alakítottak néhány hónap alatt (múlt év szeptemberétől), amilyen Nyíregyházán még soha nem volt. Méltán vagyunk rájuk büszkék, s kísérni fogjuk útjukat, amelyet . tulajdonképpen nyáron tesznek majd az ország-, ban. y-t> A nagy angol drámaíró — G. B. Shaw — egész vagyonát iva©( " kétmillió dollárt, nem számítva a színházaktól befolyó tan- ’tiémeket) arra a célra hagyományozta, hogy dolgozzák ki az angoB helyesírás reformját. A végrendelet azonban azt a záradékot tartalmazta, hogy amennyiben ez megvalósíthatatlannak bizonyulj osszák fel a vagyont a Britisch Múzeum, a Királyi Színművészét! Akadémia és az Ír Nemzeti Galéria között. A három intézmény) persze igyekezett hozzájutni a hagyatékhoz és hosszú utár.járáé után el is érték, hogy a másodfokú bírósági Ítélet megállapította! a nagy író vágyának megvalósítása nem reális. A bíróság rendeld kezese szerint egy kisebb összeget mégis arra fordítanak, heg? pályázatot hirdetnek egy új, 40 betűs angol ábécé megteremtésére! A pályadijat elnyerő ábécé betűivel kinyomtatják Sham „Andrcklcs és az oroszlán” című drámáját es a könyvet ingj. elküldik a világ valamennyi állami könyvtárának. G* Be SHAW hagyatékának sorsa
