Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

m MÁJUS 1, CSÜTÖRTÖK

RELBTM4GYAROWSZAG

A TASXSZ jelentése

a Biztonsági Tanács üléséről

Vorosilov és Nasszer beszéde

a Kremlben

A TASZSZ a newyorki jelen- ifcésben beszámol a Biztonsági Tanács április 29-i, délelőtti üléséről és közli Szoboljev felszólalásának szövegét,

Szoboljev beszédének elején 'jellemezte az amerikai gépek repüléseit és összefoglalta a Biztonsági Tanácsban e kérdésről eddig folytatott vitát, majd kijelentette: „Amióta a tanács ezt a kérdést megvitatta, semmi sem változott és

a békét fenyegető veszély

változatlanul fennáll. A békét

egy oldalról veszélyeztetik: az

Egyesült Államok részéről,

Az Egyesült Államok kormánya kójínyen megszabadíthatja a világot a pusztító atomháború váratlan Kitörésének rémétől. Megteheti cZt, ha haladéktalanul elhatározza az atom- és hidrogén- bombával felszerelt katonai repülőgépek szovjethatárok irányában történő repüléseinek megszüntetését.

Szoboljev ezután rámutatott, hogy a Szovjetuniónak a Bizton- Kági Tanácshoz intézett felhívása az egész világon nagy visszhangot keltett Az amerikai stratégiai légierő provokációs repülései által keltett nyugtalanságot nem oszlatták szét a hivatalos ameri- ka' megnyugtató nyilatkozatok és a Biztonsági Tanács tétlensége.

Szoboljev ezután rátért arra a javaslatra, amelyet az Egyesült Államok nyújtott be az északi el lenörzési övezetről. Rámutatott arra, hogy a javaslat nem a megiepetésszerü támadás veszélyének kiküszöbölését szolgálja, hanem a jayaslat szerzői „el akarják terelni a Biztonsági Tanács figyelmét a szovjet kormány által előterjesztett fontos kérdésről. Egyúttal hírszerző adatokat akarnak kapni a Szovjetunió területének jelentős részéről, noha a Szovjetunió nem küldi bombázóit az Egyesült Államok határai felé és „ Szovjetunió nem fenyegeti semmivel sem az Egyesült Államokat, sem bármely más államokat.

A sarki térség ellenőrzéséről Szóló amerikai javaslat nem küszöbölheti ki az atom- és hidrogénbombával felszerelt amerikai repülőgépek repüléseivel támasztott feszültséget, ha az Egyesült Államok nem vet véget ezeknek a provokációs repüléseinek. — A Biztonsági Tanácsnak ezt az intézkedést kell javasolni az Egyesült Államok kormányának.

Az amerikai határozati javaslat úgy próbálja feltüntetni a dolgot, mintha az Egyesült Államokat az Északi Sarkvidéken keresztül a Szovjetunió megiepetésszerü támadása fenyegetné. Ez méltatlan eszközökkel végzett hamis kísérlet,

A Szovjetunió következetesen

bckcszcreto politikát folytat, amelynek fő célja a béke fenntartása és megszilárdítása. Mi senkit sem akarunk megtámadni és nincs olyan tény, amely az ellenkezőt bizonyítaná.

Szoboljev ezután kijelentette, hogy az amerikai javaslatnak semmi köze sincs a leszerelés problémáinak megoldásához és csupán azért terjesztették be az amerikai atombombázók repüléseinek vitája alatt, hogy „elvonják a közvélemény figyelmét arról, hogy az atomfegyvert szállító amerikai bombázók folytatódó repülései esetleg milyen borzai más katasztrofális következményekkel járhatnak az embermilliókra nézve.

Szoboljev így folytatta:

„A szovjet kormány úgy véli, hogy jelenleg leginkább a kormányfők részvételével tartott értekezleten lehet a háborús veszély elhárítására, az egész nemzetközi helyzet jobb- ráfordítására, valamennyi állam békés együttműködése teltételeinek megteremtésére irányuló hatékony intézkedj- seket tenni,”

Szoboljev ezután felsorolta azokat a kérdéseket, amelyeket a csúcstalálkozó napirendjére kellene tűzni: az alomkisérletek haladéktalan megszüntetését, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nag>-Britannia lemondását az atomfegyver alkalmazásáról, a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtését, a kozmikus térség háborús célokra való felhasználásának megtiltását és a külföldi katonai támaszpontok megszüntetését, a NATO és a Varsói Szerződés tagjainak meg nem támadási szerződését, a Németország és más európai államokban lévő külföldi csapatok

létszámának csökkentését, a meg- lepctésszerű támadás elhárításáról szóló egyezmény kidolgozását, stb.

„Ha az Egyesült Államok kormányának valóban érdeke a megiepetésszerü támadás elhárításának tátgyilagos megvitatása, úgy jól tudja, hogy az egyetlen járható út az, ha a kormányfői értekezlet vitatja meg ezt a kérdést.

A szovjet küldöttség felhívja a Biztonsági Tanácsot, tegyen hatékony intézkedéseket az atom- es hidrogénbombával felszerelt amerikai bombázók szovjet határok felé történő repüléseinek megszüntetésére. A Szovjetuniónak ezt a követelését a béke fenntartására és megszilárdítására irányuló törekvés diktálja.

AAAAAAAA

Kliment Vorosilov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Kremlben adott ebéden üdvözölte Ga- mal Abdel Nasszert, az Egyesült Arab Köztársaság elnökét és kíséretét. Beszédében rámutatott arra, hogy az a hősi harc, amelyet az Egyesült Arab Köztársaság népe vív függetlenségének megszilárdításáért és szuverén jogainak biztosításáért, ragyogó és lelkesítő például szolgál Ázsia és Afrika minden népe számára.

— Arab barátaink — hangsúlyozta Vorosilov — nem kételkedhetnek abban, hogy a Szovjetunió a jövőben is minden módon törekedni fog a közel- és középkeleti béke és biztonság megszilárdítására.

Az ebéden felszólaló Gamal Ab» del Nasszer a többi között a kő-» vetkezőket mondotta:

— Az Egyesült Arab Köztársa» ság népe teljes mértékben méltányolja a Szovjetunió barátságát és együttműködését, azt, hogy a Szovjetunió támogatást nyújt a* arabok minden problémájában: Az Egyesült Arab Köztársaság népe mind a sziriai, mind pedig az egyiptomi térségben több, mint hatszáz éve harcol függetlenségéért. Az 1952-es egyiptomi forradalmat azért vívta meg a hadsereg, hogy megszabadítsa Egyiptomot az imperializmustól és kiszolgálóitól.

Nasszer ezután Egyiptomnak aí imperializmus ellen és függetlenségéért vívott harcáról beszélt:

AZ ÉLET HAZA

V

alamikor Csenget környékén egy fiatal anya elindult a Szamos kanyargós partján. Mire megkondult az estharang, egy falusi halász különös hírt hozott. Pirkadatkor arra halászgatott a szakadt part táján. Fiatal nő jelent meg a part szegélyén. Xjgy látszott, valamin gondolkozik. Egyszeresük meglibbent a nyári ruhácska és körülölelte a testet a tajtékzó folyó. Az örvénylő habokhoz evezett a halász, de csak a szakadt fehér fejkendőt sodorta a csónakhoz a víz. Gazdáját — mint az ö<eg ma- gyarázta — magával vitte mulattat ónak. a Szamos.

De hány anyát vitt megával „mulattatónak” akkortájt a Szamos. Az élet elől gyakran menekültek az emberek a sötét folyóba. Anyák, akik szívük alatt másik életet is melengettek. Elvitte őket a víz. Szép temetést rendeztek ilyenkor a vízen, szegfűk hullottak a hullámsírra. S az élet ment tovább. Később ismét kihalásztak egy fehér kendőt. Az öreg Szamosba könnyek hullottak.

Igen. Manapság érdekesnek, különlegesnek és érthetetlennek tűnik az ilyen történet. Pedig így volt néhány évtizeddel előbb. Az anyák hullámsírba temetkeztek olykor, mert az élet kegyetlensége erre kényszerítette őket. Maga Józsa András. Szabolcs vármeave

főorvosa meséli el keresetlen szavakkal a Szabolcs-Szatmár-beregi életet 1891-ben. „Hogy tüdögümö- kórban 9S8 egyén halt el, nem tehet csodálkozni, ha tudjuk, hogy rninden, az emberi szervezetet gyengítő hatányok a tüdőgümőkór fejlődését előmozdítják. A lakások általában véve egészségtelenek. A köznép családjával rendesen egy kis földes, gyéren világított szobát használ lakásul, melynek ablaka egész télen át fűtőanyag- megtakarítás végett ermaetice zárva van. Szellőzés — nem szándékosan, hanem csak ki- s - bejáráskor — ajtónál történik. Heg- egészségtelenebb tálcásaik vannak a gazdaságokban alkalmazott cselédeknek és dohányosoknak. Egy szobába gyakran több család van bezsúfolva, sőt vannak olyan tar karékos gazdák, kik cselédjeiket föld alatti, tehát a legegészségtelenebb lakásokban, úgynevezett putrikban helyezik el. Járványok ésetében a halál ezek közül szedi leginkább áldozatait...”

Milyen volt a szabolcsi-beregi élet később? Mondjuk 1944-ben? Semmivel sem különb. Szabolcsi betegséggé válik a korai csecsemő halál. S ahol pedig a halál pusztít, ott a társadalmi viszonyok pusztítanak. Lehet-e hát csodálkozni az előbbi történeten?

ked van sikered, csacsi, a nők sokkal szebbek nálam.“ „Szó sincs róla’1 — tiltakozott a férfi

— „hiszen mindről csurog a festék. A te arcod meg, mint a rózsa.“

Rég nem volt már rózsa az a kis, mandulaszemű arc. Fehér lett és nyúzott. Imre szóján csak megszokásból csúszott ki a ha- ■»nlatt

Este, amikor amerikai magyar ismerősüknek elmondták ezt, az asszony két kalapot ajándékozott Évának. „Tegye fel kedvesem, mert itt botrányos, ha valaki kalap nélkül jár."

Nagyon megalázó volt. Éva hetekig nem tudta rászánni magát, hogy kimenjen a városba.

EGY REGGEL ÉVA nem kelt fel. írni hiába szólongatta, csak feküdt nyitott szemmel a túlfé- nyes ablak mellett. Imi végül fölé hajolt. „Beteg vágj», kicsim? Rosszul érzed magad?“

— Csak egy kicsit még, Imi

— könyörgött erőtlenül az asz- szony. — Ha igazán szeretsz, akkor készítsd el te a reggelit, s vidd fel.

— Dehát mi bajod? Mit érzel?

— Nem, nics bajom. Csak egyszerűen nem bírok felkelni. Hiába, nem vagyok vasból...

Imi elkészítette a reggelit, de akkorra Éva mégis felkelt. Imi

elhúzódott a garázsba, verte a fejét tehetetlen fájdalmában. Hát miért nem kap állást végre?

Két napi kilincselés után végre bejutott egy üzembe, segédmunkásnak.

ETTŐL KEZDVE határozottan javult az életük. Imi annyit keresett, hogy néhány hét múlva elhagyhatták a villát, s kivehettek egy szobát közelebb az üzemhez.

„Olyan jó most nekem, anyukám, — írta Éva, — .minden nap délig alszom. Csak most érzem, mennyire kimerültem az utolsó hónapok alatt. Szalad az idő! Rendezgetem a mi kis lakásunkat. Csak olyan furcsa minden, szekrény sincs, benn van a falban. Elhatároztam, hogyha sok pénzünk lesz, csináltatok egy „magyar“ szobát, ahol rendes kombináltszekrény lesz, rekamié és most jut eszembe, küldjétek rr&gyav könyvet anyukám, mert itt nincs. Nem tudunk mit olvasni. Vannak ugyan szép folyóiratok, némelyik százoldalas, de csupa hirdetés az egész, butaság. Most már van televíziós gépünk is, mert itt az olcsó, de sose hallgatom, mert csupa box- mérkőzés, meg detektívregény, gyilkosság a műsora. És természetesen hirdetés. Ügy vágyom egy jó hazai könyvre, otthoni

filmre! Semmi, semmi se a régi, akárhova nyúlok, minden idegen, minden furcsa, nem szeretek semmit. Azt hiszem, hogy... még ebben az évben nagymama leszel, édes anyukám..,”

KÉT HÓNAPPAL KÉSŐBB, a mama leveléből: „Édes kislányom, a legutolsó leveled ,óta csupa reUegts vagyok, ir„cl, Iwgy Imit elbocsátották. Te nem Is dolgoztál. Most akkor miből éltek? Mi lesz veletek? Es itt olvasom, kislányom, hogy nőttön nő nálatok a munkanélküliség. Én nem akarlak keseríteni kislányom, de itthon műnek -szep állása volt, te is dolgoztál jó helyen, meg is becsültek. igaz, hogy csai: ral&m la.daloti és televíziós gépet sem vehe'tél volna, de en nem is tudom, mit írjak. Ügy örülök hogy babát vártok, de ha ilyen a helyzet, nem tudom, mi lenne a jobb?”

Éva szeme megragadt ezen a mondaton. „Mit ér.ett rajta anya? Hogy-hogy mi lenne a jobb?” Szinte látta a sírós öreg arcot, és maga is sírni kezdett. Talán azt akarta írni, hogy vétesse el? Ne legyen baba? Nem szabaa többet igazat írni anyunak? Rossz a szíve, nem szabad, hogy sírjon, izguljon. Mert még a sírba viszi.

És most már végképp egyedül maradt.

ÁLLTAK A HÍDON, kocsijuk mellett. Most, ahogy együtt voltak, velük volt minden vagyonuk. „Ez a kocsi megér még kétszáz dollárt” — mondta útközben Imi. — „ha eladjuk és egyáltalán megveszik, akkor még van egy hónapunk.”

Álltak a hídon, s egyszerre jött a köd. Lassan elömlött a pillérek között, eltakarta a napot.

„Dél van” — mondfa Imi közönyösen. Kigyulltak a lámpák, sárgás, furcsa fény derengett előttük. Szép volt.

S ahogy nézték a hidat, úgy tűnt, hoev olt. a másik oldalán, emerről jöttek annakidején, ott most virágzik az orgona. Ott takarít a mama az ő szobáinkban. a város tele emberekkel, kocsikkal, babákkal és zászlókkal. Otthon fő a húsleves, és mozijegyük van délutánra. Május elseje.

A híd nőtt és nyúlt.

Aztán felszállt a köd. A lámpák elaludtak.

— „No.” — kérdezte csendesen Imi. —• „Menjünk a magyar követségre?”

S ekkor úgy tűnt, hogy eléjük ragyogott az Aranyhíd, V— b

E

9 s ma?

Két nappal május elseje előtt szülőotthont avattak a régen elhanyagolt, ma megbecsült szatmári-beregi tájon. Csengerben. A csontszínű épület ajtaján ekkor kopogott be az c!#5 látogató, az első beteg; Keresztyén József né a Vizsony-tanyáról. A3 orvosok, a látogatók, a vendégek a folyosón gyülekeztek az avatás- ra. Ekkor jelentkezett Keresztyéni né, a leendő anya. Dr, Hubán Barna, a szülőotthon főorvosa fogadta az első beteget. Bevezette a meleg várószobába és megnyug- tatta: „Tessék nyugodtan marad-> ni, azonnal megvizsgáljukÉs előkerültek a készenléti műszerek az orvosi táskából..;

Közben a folyosón, a rögtőnz/Hi ünnepi asztalnál helyet foglaltak a község vezetői. Az asztalnál ült dr. Vári János tisztiorvos és Lánci János járási tanácselnök Is, % szülőotthon szorgalmazói. Mellet«■ tűk Benkei András elvtárs, u m** gyei pártbizottság első titkára és meghívott vendégek, közöttük dr,. Árvái Sándor, a Debreceni Klini- ka szülész professzora. Dr. Mos* kovics Károly adta át a megyei tanács egészségügyi osztálya ne* vében az új, tizenhétszemélyes szülőotthont és mentőállomást...

A mostoha beregi táj kedves tavaszi ajándékot kapott. Nem kell félniük az anyáknak, gondos

kezek segítik itt világra az újszülötteket. Vigyáznak rájuk az Élet Házában.. 4

1 f jűsáis;! iárttasuíasás C*chsxloráhiába

A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Cedok és az „Express'* utazási iroda között létrejött megállapodás értelmében 500 magyar fiatal turista utazik a tavasszal és a nyáron Csehszlovákiába. A tavaszi utazások út* vonala a következő: Pozsony—t Brün—Práqa, Prága—Pozsony—< Oravske—Podzamoíe—Magas Tátra. A csoport műsorában városnézések, kulturális emlékhelyek megtekintése, üzemlátogatások is szerepelnek. A Sobesinbe ellátogató fiatalok egy nagy nemzetközi turistatalálkozó vendégei lesznek. További tárgyalások folynak 3—4 napos utazások szervezésére Pozsonyba, Kassára és más felvidéki városokba,