Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-10 / 109. szám

RELETMAGT ARORSZÄG 1958. MÁJUS 10. SZÓMBA) •> f t” :.^^gr^,^gr^^^■«OT»rTrJJ■gD^nggrJr^»^■■^«r «T^l^■M^lr. n MIT ' ■ ■ mm aHBMgrea zreeaxzsxrrxrtw _ JTÓ SZOMSZÉDSÁG Esőre állt az i idő. A felhők olyan alacso­nyan csüngtek,'hogy .minden pillanatban vár­ható volt a zápor. A gazdasági udvaron még ott voltak a tócsák- az éjszakai eső nyomai. Hátul, a gépszínnél vontató álldogált három ,,lábon’'. A bal első kerekét leszerelték. A színben mele­gítő lámpa sustorgott a sarokban; 5—6 ember állta körül a leszerelt kereket, amelyből apn vasszöget halásztak ki, s megkezdték a gumi felpumpálását, — Na, mindenki nyomjon rajta százat —. mondotta a traktoros. S maga -feszült neki a pumpának. Mikor befejezte, kérdésemre el­mondta, hogy vége a tavaszi munkának. Néhá- nyan dolgoznak még a búza acatclásánál. de különben a növényápolásig egyál'alán nem ezorit a munka. Már napok óta trágyát szállít a. vontató az egyéni gazdáknak: jószomszédi segítésképpen. Egy fordulóért a gazdák majd a gábenabehordás idején egy szekér életet szállí­tanak baza a szövetkezetnek. Megböb a dolog egy kicsit/ s mindjárt mondom Is, hogy itt nagyon jól járnak az egyé­niek. mert amit a vontató egyszerre kivisz, azt -nekik 3—4 szekérrel kellene kifuvarozni. És mindezért csupán egy fordulóval fizetnek.-r Ez igaz — mondják rá többen is —, de jól jön majd a szövetkezetnek a szorgos időben a visszafizetett segítség. Meg miért is látnánk csak az orrunkig? Egymás mellett élünk, nem haragszunk mi a másikra. — Testvérek vagyunk mink — toldja meg az egyik, egy alacsony, rozsdás bajszú ember, s feljebb tolja fején a kalapot. A beszélgetés után nem sokára felbúg a motor, eléfogják a vontatót a megpakolt pótko­csinak, amire felkuporodik négy ember és el­hajtanak. Cserepes Zoltánnak, a csarodai Vörös Csillag TSZ elnökének is az a véleménye, hogy így a jó, így a helyes. Silózás alkalmával — amikor a gyorsaság elengedhetelten — átszól­nak néhány egyéni szomszédnak: gyertek, se­gítsetek, majd megtaláljuk a módját a szíves­ség visszafizetésének. Es jönnek. — Különben, akikkel az előbb beszélt — mondja —, a mi traktorosunk kivételével, mind egyéniek voltak. Mindig szívesen' jönnek, ha tehetik, így mi sem duv'uk be a fülünket, ha valamire szükségük van. Az istállók felé mentünk, míg az elnök me­sélt. Most végzik a talajmeszezést. A korai vele- ményezések előtt jórészt befejezték ezt a mun­kát. A terület egy réssén aratás után kerül sor a dologra. Ami a szövetkezetiek óletét illeti, az igen nagy változáson esett át. Bizony, itt az a szokás járja már, hogy aki elmarad a rászabott parcella megművelésével, az nagy csöndben, hogy észere ne vegyék, fogja szabad idejében — legtöbbször vasárnap — a szerszámot, és mire a többiek ráeszmélnek behozza az elmaradást. Tudják az ilyen buzgalmat becsülni az egyéniek is . . . Azt mondták a járásnál is, hogy érdemes szétnézni a Vörös Csilla« udvarában. Az első pillanatban, amikor bekukkantottam az is' állóba, azt gondoltam, hogy itt aztán nincs mit nézni: áz istálló üresen ásítozott! Na — gondol­tam —. itt nem sok lehet a példamutatás. — A tehenek és a növendékmarha kinn van R líS<-fr«lQp| Hp r> «ó«1 * rytr «Tíáf- iff T» •*-»■*-* j — bíztat az plnöV. T*«5 plvezrt es*y őoül'H másik végéhez ahol kéthetestől három hónaoos korig 19 borid van e«v elkerített- részben. De egyfor­mák ezek a borjúk! Szürkék, mint az egerek. tiszta borzderes., mázok keresztezett iva­dókok. Több borjú is volt, de azokat.kiselejtez- tők. A .«7Övetk<**et 25 tehene 28 borúival ^a^da- ríi'fnffq őket a tavaszon r tagok nem kis meg!épí­tésére. de a szomszédok sem adhatták rres az eliso-—ilyen eredmények láttán. Kint a legelőn ismerked'em meg aztán a tsz állatállományával. Fz a kicsi, alig 350 ho’das szövetkezet na«v erősséginek tartja az állót te­nyésztést. Az ellenforradalom után, amikor óira megalakult a tsz a tagok magúk adtak örasae pnnyi nérvTf ho^ty 23 süldő* •srásórolta1*' rp-to irh­ben az időben szerezhették be apránként a S7».rv9!5marhát is é* elszerencsésen hozzájutót- tak egy tíz tehénből álló borzderes állományhoz Jelenleg 25 tehenük — tisztavérű borzderes és keresztezett —. 17 keresztezett növendékük é< 19 borjújuk van. A hajdani 23 malacból It Corn­wall anyakoca és 10 hízó nevelkedett. A borjúkat különös gonddal nevelik, s hat hónapos koruk­ban esnek át az első osztályozáson, ahol egy sor küllemi igény alapián eldöntik, hoev érdemes-e további tenyésztésre tartani, vagy másként hasz­nosítsák ókét. Amikor elbúcsúztam a szövetkezet elnöké­től, akkor kanyarodott ismét a széles műútra a tsz vontatója. Mosolyogva integettek az elnök felé a tetején ülő egyéniek. Elgondolkoztam a megismert dolgok felett s arra a következte'esre jutottam, hogy ez az egyéni-tsz kapcsolat mind­két fél '.észére igen hasznos dolog. Az amolyan szomszédolás-féle is jó, mert látják, hallják. hogy mi van a közösben, s néhányan összefogva kóstolgatják a közös munkát. .. Erre példa, hogy az idén nyolcán választották ezt az utat. Nem ok nélkül tartják itt a jó szomszédságot az egyéniek és a szövetkezetiek, (—« —!) | Anyuka névnapjára verssel készül Évike. Nagy ipa segít eligazodni a hatévesnek ■még ismeretlen betűk között. (Hammel József felvétele) 16! dolgoznak a tanácsi vállalatok Egyre jobb munkát mutatnak fel megyénk tanácsi vállalatai. A múlt év folyamán öt üzem nyerte el az „Élüzem" címet. Nincs baj az idén sem. Minden jel arra mu­tat, hogy a vállalatok a múlt évi ?..ü százalékos túlteljesítést, — ami 15 millió többletbevételnek felel meg — az idén jelentősen túlhaladják. Főleg az élelmiszer­es a könnyűipari üzemek járnak elől jó példával. 525 excr forint műssahi Jejlesxtésre A Vízügyi Igazgatóság még aa idén hozzákezd a Simái út men­tén egv modern gépüzem építésé­hez. Az igazgatósághoz 20 szivátyJ' íyúlelep és 2ö hordozható motor, szivattyú tartozik. Ezek javítása« és szakszerű karbantartása nagy nehézségekbe ütközik korszerű gépműhely hiányában. Ezen se- ’ gitenek, mert 525 ezer forintos beruházással megoldják a nehéz­ségeket C sendes, kellemes kis szoba. A fa­lakon festmények, a rekamié előtt sötétbarna dohányzóasztalt ölelnek körül a puha fotelek. Az asztalon vízzel telt tálkában vi­rágok illatoznak. Puha szőnyegek, rend, tisztaság. Az ablak előtt íróasztal. Rajta könyvek, sok-sok apró papír-szív, virág­minták. Az asztali lámpa fénycsóvát vet rájuk.' Pihen az olló is. Reményiné egy pillanatra magara hagyja a holnap talán könnyeket kicsaló papirfigurákat. Feláll és barátságosan fogad bennünket. Haja ezüstösen csillog a fényben. Halkszavú asszony, szeméből jóság, gyön­gédség sugárzik. Itt lakik a Kosuth Gim­názium mögött. az egyik csendes kis ut­cában a „KIVÁLÓ TANÍTÓ” jelvényes pedagógus- Amikor munkája iránt érdek­lődőm. kibúvót keres, nem válaszok csak mosolyog. Zavarában nem tud mit csi­nálni, gyorsan a szekrénynél terem cs egy csomó fényképet nyom a kezembe. De először q nézi meg és mosolyog. •— Nézze elvtárs, milyen édesek — mutatja büszkén. Szemüveget tesz. — Ezek a kitűnő tanulóim. — Itt vannak a kislányok, -r Aranyosak. Ugye?’. — és várja a választ. M indene á gyermek. A harmadiko­sokat tanítja a III. számú álta­lánosban nagy gonddal, szeretet­tel. 'Nem kenyere' a dicsekvés. Alig lehet belőle egy szót ki­húzni. Pedig kiváló úttörővezető, példás pedagógus. >sd r Osztálya " csúpa csillogás, tisztaság. Tanítványait száz közül is' megismerni. Jó magaviseletnek, kötelességtudók. Az isko­lában egyedül az ő osztályának van saját könyvtára, A 101 kötetes „tudomanykom- binátot'1 úgy adták össze. Rendszeresen olvasnak szabad idejükben. Tizenhét ■■gyermekének*' olvasójegye van a Megyei Könyvtárban. És ha azt nézzük, hogy ezek a kis emberek alig nőttek ki a föld­ből — mert 8—9 esztendősök — akkor nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy ez Re- ményiné úttör övezető, nevelő munkáját dicséri. A kollégái sokáig nem tudták el­képzelni, hogyan lehet megvalósítani azt, D e sokszor derül mosolyra ez - a muzsikáló szívű asszony, amikor a kis nebulóknak cipőfüzesi, tisz­títási vagy vclkőzési versengt tart! örömmel hallgatja, mikor egyesek reklamálnak: „Tanító néni, tes­sek külön állítani azokat, akiken sok ruha van, mert így nem igazságos a verseny.” És akkor külön állítja: Kit megdorgál, kit megnevettet, megdicsér. Mindenkit érde­me szerint bírál meg. Nehéz, nagyon ne­héz az ilyen fiatalokkal bánni. Ö azonban mestere ennek. Ügy emlegetik az osztá­lyát, mint mintaosztályt. Egy éve útiörö­— Kivel? — Egy kitűnő tanulóval. És a tanító- néni az iskolában azt mondta, hogy annak még a rendőrök is tisztelegnek. A rendőr rámosolygott a két gye­rekre. Aztán sapkájához, emelte a kezét és megszólalt. — Igenis elvtársak. Értet­tem, de most már oszolj... A másik. — Az egyik tanítványom villamossal jött az iskolába. Megkérdezte az egyik felnőttet, hogy hány óra van. — Nyolc óra tíz — mondta az. — Hű az iskoláját, akkor elkéstem — vakarja fejét a- fiú. — Mondd azt, hogy elküldték anyá- dék a pékhez kenyérért. Erre a gyerek megfordultt hogy a gyerekek az iskolában tartózkodási idejük alatt csak egyszer étkezzenek. Re­ményiné osztályában ez nem probléma, A tanítványai étkezés előtt kezet mosnak, valamennyien kirakják, amit hoztak, és megosztva, közösen étkeznek. Így játszik ez a finom anyai kéz a gyermeki szive­ken, mint valami hangszereken. S hogy miért szeretik tanítványai? Azért talán, mert igazságos, kedves rendszerető? Azért is. No meg azért, mert ö is az éleiét adná értük.. Nem ő mondta el, hanem a kartár­saitól tudtam. meg, hogy ha jutalmat kap Reményiné, azt gyermekeire, az úttörő­szobára áldozza. Mindig azon gondolko­dik, hogyan tudná szebbé, kellemesebbé varázsolni az úttörök életét. Ha szülő ér­tekezletet tart, nemcsak a mamáié, az édesapák mennek el, hanem sokszor a nagymamák, nagyapák is. Sokkal többen vannak egy-cgy megbeszélésen, mint ahány tanulója van, vezető csupán, de már jutalomüUúlésen ■ volt az NDK-han munkája jutalmául. Ap- >rósag, de említésre méltó: Az ő osztályá­ban mindert harmadikos fiúnak van fésű­je, tükör je. Minden kis apróságra kiter­jed ennek a fialalszívü asszonynak a Hh;',:lmt. Emlékezetében mindig élnek az apró gyermekek-okozta örömök is. íme kettő, amelyeket a legaranyosabb­nak nevezett. — Mikor a kitűnő tanuló-jelvényeket osztattuk ki a gyermekeknek, azt mond­tam a tanítványaimnak: No, ha ezt a szép ' csillagot a rendőrbácsi meglátja, még ö is tisztelegni fog... — Másnap egy gépko­csivezető keresett fel az iskolában, aki el­újságolta, hogy a kis Elek Tamást majd­nem elütötte kocsijával. De nem történt semmi baj. Az esetet látta egy rendőr is, oki odament és a kisfiút rendreutasította. A fiúval volt a barátja is. Mikor meghal­lotta, hogy a rendőrbácsi szemrehányást tett, megszólalt: — Rév dór bácsi, tetszik tudni, kivel beszél most? — kérdezte. — Nem tetszik tudni, hogy aki hazu­dik az póruljár? Erre tanított a tanító néni. Már pedig én nem hazudok, és meg­mondom, hogy elaludtam... Így neveli tanítványait Reményi Sán- dorné. Nem csodálkozunk ezen, hiszen—- mint ő maga is mondotta, — a Pécs mel- letti Bükkösdön egy uradalomban kezdte, lit öltöztette fel a cselédség gyermekeit a maga által összegyűjtött adakozásokból, itt esküdött fel a népre, amikor szót emelt a fasizmus ellen és belépett az MKP-ba, A nemzetiségi falvakban úgy szerette a magyar, mint a szerb, vagy a román. Va­lamennyien tisztelték, becsülték ezt aa asszonyt, akit az élet edzett kommunistá­vá, h gyermekek igaz nevelőjévé. Muzsi­kál ennek az asszonynak a szíve. Ügy ze­nél, hogy abból minden gyermek ért. Igen, mert a hangok eljutnak az apró szívekbe és lángra gyújtják azokat. De eljutnak ezek az akkordok a szülők szívéhez is éá ezzel az igazi pedagógus-szívvel együtt muzsikálnak új dalt, amely szebbé, boldoJ babbá teszi a mi kis nemzedékünk éleiét. (E; KJ

Next

/
Thumbnails
Contents