Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-09 / 108. szám
ms. MÄ.JtlS 9, PÉNTEK KELET M A G Y ARO RSZ A G n megííilkiii'ííliiaíó forintok megyénk* ni n I o in i |» « sIm o A Malomipari Vállalat tizenöt malmot üzemeltet megyénkben, Az őrlemények minősége általában jó. Ennek köszönhető többek között az, hogy kiváló fajlag-eredményt érnek el és a 0,6—0,7 százalék fajlag-ered- ményjavulás évi félmillió fo-- rinttal növeli az eredményességi számla összegét. Nagy malmaink kapacitása nincs kihasználva. Az első negyedévben általában egy műszaknál kevesebbet tett ki a malmok üzemeltetése. Ebből eredően az egy mázsa őrlésre tervezett önköltséget jóval túllépték. Nem mindegy, hogy mennyire használjuk ki korszerű malmaink kapacitását. A Nyírségi Hengermalom például 66 százalékos kapacitás-kihasználással a mázsánként 13.75 forintra tervezett önköltséget 12.82 forintra csökkentette. Sajnos az ilyen példa nem általános. A malomipari szakemberek jói TANYASI ISKOLA Mint hollós a, fészkén, úgy ül a sárga halmok és nyújtózkodó mezők felett egy téglaszín épület. Kívülről talán lakásnak, vagy talán irodának néznéd, de ne találgasd: az értelem műhelye az. Kismagya- rok járnak ide csöndes, hallgatag tanyákból, hogy megértsék, mit ígér a jövő, és mit mond a táj történelme. Az épület körül a nyírségi hétköznapok mozgalmas élete zajlik. Vontatók Pöfögnek, saraboló lányok nótája száll és mindez elkeveredik a tanuló osztály halk zümmögésével. Itt, a földeken valóban a munka cs az emberi szorgalom küldi cl örökszép üzenetét azoknak, akik maguk ■is azért népesítik be az iskolapadokat, hogy t dolgos ország tanult és hű fiaivá válhassanak. A császárszállási tanyabolíor egyik pedagógusa, Papp Lá szidná különben már tizennégy éve tanít itt. Amikor kezdte, még távol volt az úttól, távol volt a központtól az iskola és nem egyszer 4—5 kilométert is gyalogoltak a gyermekek. De azóta Császárszálláson először az iskola kereste fel a tanyákat és nem megfordítva. Így ma már nagyra nőtt a tanyasi lakosok bizalma a nevelés iránt és ráadásul a tanulás is köny- nyebb. Igaz, nem nagy szám, de mégis olyan sokat mondó: ebből a kis pusztai „erődből” az idén is négy fiatal kerül középiskolába Török Ilona és Haj- csek Julianna előreláthatólag a nyíregyházi Zrínyi Ilona Leánygimnázium diákja lesz, míg Császári József és Szabó Mária a Vasvári Pál Gimnáziumban, illeiue a Kertészeti Technikumban tanúi majd tovább. Sőt: tizennégy év leforgása alatt többen már az érettségit is letették és most bizonyára hálával gondolnak induló értelmük első kibontakoztatójára. Tanyasi iskola. Császárszállás ... Valahogy megkülönböztetett értelme cs varázsa van ennek a szónak. Hirdeti és nevével is érzékelteti, hogy közel már e tájon is a tudatlanság végleges veresége és az értelem lámpása is nap. mint nap fényesebben világit. • Köszönet érte mind- azokn.akik ezt a lámpást magasra tartják. Köszönet elsősorban a tanyasi pedagógusoknak. (KT.) tudják, hogy mennyi sok pénzt lehet megtakarítani például a nagyobb malmok kétműszakos üzemelésének biztosításával és gondolkoznak is a jó megoldó-; son. ! Mintegy harminc kisebb ma— lom üzemel tanácsi kezelésben.•; Ezek őrleményének minőségét t és az üzemelés önköltségét ér-; denies a nagy malmokéhoz vi-: szonyítani. Jóllehet, a kismal- | mok technikai adottságát nem; lehet hasonlítani a nagymai-; mokéhoz, mégis szembetűnően ; drágább az őrlés, nagyobb az: önköltség a tanácsi malmok-: ban! El kell gondolkozni azon; Is, hogy vajon érdemes-e a kis-: malmokat korszerűsíteni? Pél- ; dául az ajaki tanács kezelésé-; ben lévő malomra többszáz-; ezer forintot költöttek és elkerülte a figyelmet, hogy 5 kilométerre van a jól dolgozó kis- várdai malom. S míg a kisvár- dal 13 forintnál kevesebb mázsánként! önköltséget mutat ki, az ajakinál 30 forint körül van a költség! Érdemes felülvizsgálni a megyei malmok termelését, a takarékosság helyzetét. Dicséretes, hogy a Malomipari Vállalat szakemberei tanulmányt készítenek erről. Véleményük szerint feleannyi malommal sokkal jobban és olcsóbban el lehelne látni az őrlési igényeket. Ehhez az kell, hogy a vállalati- és tanácsi kezelésű malmok munkáját jobban hangolják össze, és legyen meg a közös akarat az átszervezéshez, a nagy összeget kitevő forintok megtakarításához. Kiemelkedő sikerrel sárult a „Szamuely Iibor“ járási kulturális seregszemle Kisvárdán Megyénk járásai egymás után rendezik meg a tavaszi kulturális seregszemléket. Kiemelkedett eb. bot a mozgalomból április folyamán a kisvárdai járás ,,Szamuely Tibor” kulturális seregszemléje. A gazdag színjátszó-, ének-, zene- és táncbemutatót két részletben bonyolították le Kisvárdán. Április 20-án a járás színjátszó csoportját mutattak be részleteket a tél folyamán betanult darabokból, míg április 27-én az ének, zene- és táncbemutató zajlott le. Mindenképpen dicséretre méltó, szép kulturális megmozdulást jelentett ez két egymás után következő vasárnapon a kisvárdai járás területén. Impozáns látvány volt a lelkes kultűrmunkában résztvevő falusi KISZ, úttörő, nőtanács és más tömegszervezeti. csoportok felvonulása és fogadása. Két vasárnapon vidám nótaszótól voltak hangosak a reggeli, koradélelőtti órákban a Kisváráéra befutó vonatok. Egyes kultúrcsoportok pedig díszes lovasfogatokkal érkeztek a seregszemle színhelyére. Mindkét vasárnapon délelőtt 11 óra tájban kezdődött az igen gazdag és változatosságával is gyönyörködtető bemutató, mely mindkét napon a késő esti órákban ért véget. A szinjáseók bemutatóján 25 csoport vett részt, az ének-, zene. és táncbemutatón pedig 41 szinpompás csoport műsorszámában gyönyörltödhctctt a közönség. A színjátszó csoportok bemutatója cgyidőben három színpadon folyt. A járási kultúrház színpadán a zenés, énekes darabok kerültek színre, melyek közül a kisvárdai földművesszövetkezet, a kisvárdai nőtanács, a záhonyi KISZ, a berkesei KISZ és a m-ező- ladányi KISZ színjátszói emelkedtek ki. A leánygimnázium színpadán a prózai darabok, vígjátékok kerültek színre, melyek közül a tiszakanyári, a gyulaházi, a szabolcsvcresmarti, a komoréi és a kisvárdai (Bessenyei Gimnázium) színjátszók sikere volt a legnagyobb. A 11. sz. ált. iskola színpadán pedig az iskolai színjátszók szerepeltek egy-egy jelenettel, melyek közül a kisvárdai II. sz. iskola, a fényeslitkei ált. iskola. é& a kisvárdai I. sz. iskola úttörő színjátszói emelkedtek ki szép játékukkal. Az április 27.-i ének-, zene- és táncbemutató ünnepi megnyitóján Szűcs Géza, a kisvárdai járás felügyelője Szamuely Tiborról tartott megemlékezést. Kiemelkedően, szép sikert arattak a felnőttek) énekkarai közül a kisvárdai VulJ kán, a tiszakanyári férfi-, a dögéi] vegycskar, a tornyospálcai KISZ és a berkeszi férfikar. Az iskolai énekkarok közül kiemelkedtek az anarcsi ált. iskola, a kisvárdai leánygimnázium, a záhonyi, a dögéi cs a tornyospálcai ált. iskolai énekkarok. A zeneszámok közül szép sikert aratott: a fényeslitkei úttörő lám- bura zenekar, a kisvárdai I. sz. iskola vegyes zenekara, a tiszakanyári népi zenekar és az anarcsi úttörő vonós zenekar. A tánccsoportok közül említeni kell a kisvárdai földművesszövet- kezet, a záhonyi honvédek, ® dombrádi nőlanács, a nyír lasst állami gazdaság, a tornyospálcai ,j fényeslitkei, újkenézi, kisvárdai KISZ szervezetek tánckarát, vala-i mint a tornyospálcai cs a gyula- házi úttörő tánccsoportokat. A kisvárdai járás területén le-1 zajlott kulturális seregszemle szép, sikere is igazolja, hogy népi de-1 mokráciánJlban kultúrkinc sünki egyre inkább a véplömegck tulaj-í danává lesz. Dr. SZILAGYI BÉLA színjátszó szakreferens Az égő város fölé újabb hullámban érkeztek a fasiszta bombázók. Ismét hallatszott a kioldott bombák süvöltése. Mihail hirtelen úgy érezte, hogy ő is magábaszívta a békés város éjszakai pusztulásának minden részletét. A nap füstölgő romokra nézett le. öreg emberekre és asszonyokra, akik batyukon üldögéltek törölt edények, virág- cserepek, a falról letépett feke- terámás, régi arcképek között. A katona bevés'e emlékezetébe ezt a képet Az éjszakát, a várost, az öregeket és a gyermekeket. És most, ahogy itt ül mellettem, elmúlt szenvedésekre és örömökre, nagy csatákra és a győzelemre emlékezik, egy kicsit én is sztálingrádi lettem. Néhány percig én is ott időztem a hős Város romos falainál. Mihail Andrcjevics Roscsinnal, Sztálingrád szülöttével, a Vörös Zászló-rend és még nagyon sok dicső kitüntetés egyszerű tulajdohosával, a hős gárdistával, a Izovjet hadsereg harcosával. Hogyan is él benne annyi ütközet annyi megpróbáltatás emléke? — Békés ember voltam, háborúra soha nem is gondoltam. Fiatalember létemre szépen kerestem, mint villanyszerelő. Sze. rettem a munkámat, a várost, a volgaparti strandot, a kikötőt, a színházat, a szép sztálingrádi lányokat. És olyan lesújtóan ért a hir 1911 június 22-én: „A német csapatok orvul megtámadtak bennünket“. — 19 éves voltam akkor... részt kértem hazám védelméből. — Soha ilyen háborút! Az ellenség beletaposott a nép életébe, ledöntötte a kereszteket a temetőben, ahol az anyák és apák nyugosznak... Meséskönyveket égetett el, feldúlta a kerteket, ahol nagyapák almát, meg cseresznyét ültettek, elvágta az öregasszonyok torkát, akik mesét mondtak a gyermekeknek az aranytaréjú kiskakasról. — Ilyen háború sose’ volt szovjet földön. — A helyzet elég súlyos volt. A német hadsereg előretolt csapatai behatoltak a mi egységeink szárnyai közé és bekerítéssel fenyegettek. Minden átkelőhelynél, minden dombon véres harcok f oly talc. Szörnyű volt látni a szovjet haza testébe fúródó nyilakat. Mihail Andrejevics Roscsin egysége nemcsak a térkép kockáin látta a háborút. Ök az orosz földön harcoltak, a sűrű kendertáblák, aszlagok, csűrök, folyóparti falucskák és cserjés szakadékok között. Messzirenyú’ó falusi országutakat és kanyargó dülőutakat láttak, érezték a port. a szelet, az esőt, a felrobbantott kis állomásokat és a szétrombolt utakat. Ismerték és szerették földjüket. S úgy érezték: a fasiszták nyilai az ő katonaszívükbe fúródnak. Sztálingrád védelmére került a sor. És megjött a parancs: ellentámadás! Vöröskatonák vonultak az éjszakában, s nem ismertek mi, szót, csak egyet: tűzi Az egyik éjszaka elérték a fasisztákat. Mihail Andrejevics, ez a csendes, szelíd ember azt mondta: ,.Nem, nem lehet irgal- mazni nekik!” .— Megláttuk a sárkányokkal díszített fekete harckocsikat, a repülőket a kis falucska legelőjén, Nemsokára már égtek a téten álló harckocsik, óriási füstölgő, vörös lángoszlop lobogott a benzintartályok fölött. A fasiszták pedig futottak a szélrózsa minden irányába. Ha' ártalan örömet éreztünk, bár tudtuk, hogy a tízezernyi elveszett faluból ezen az éjszakán csak egy került vissza. Ez a siker csak apró magja volt a győzelem hatalmas fájának. Egyre erősödött a vágy: legyen újra szabad, élő, zajos és vidám a szovjet föld, hogy térjen visz- sza a hideg sztyeppéről a sokezernyi lány, aki most bundájába burkolózva vár gépkocsira az országúton. Térjenek vissza lakásaikba az éhező, fázó öregek, a kisfiúk és kislányok, akik ícl- nőtles fáradsággal az arcukon kószálnak a katonák között... — És én, a békés oühonülő, az ördögtől sem féltem többé. Mentünk és támadtunk, hogy az egész föld rengett belé, amikor megszólalt a „hurrá”. Majd jöttek az új állomások... Rosztov, Zsitomir, Voronyezs, Bjelgorod, Minszk, Bcbrujsz, Grodnó, Kaliningrad... — 19-15 május elsején elértük az Elbát. Micsoda május volt! A lövészárkokban ünnepeltünk a harcokban megtépett, vérre', megszentelt, de diadalmas vs-s lobogóval. Tovább, Berlin ít-V! Roscsin közkatonából few n őrmester lett. És így elérkezett) május 9. ★ „A légi-ózott fasiszta főváros romjai a katona lábánál füstölögtek, de a katona nem ezt nézte: Az ő drága .szovjet embereinek! szenvedésére, gyötrelmeire gondolt, a sebekre, a vérre, a halálra és arra az izzó -gyűlöletre, amely elhozta őt ide a fasizmus! fekete barlangjába... — No, megkapták, amit megérdemeltek... — mondta hangosan. Mégegyszer végigtekintett a holt köveken, aztán lefelé indult. Bent a főbejárat maradványainál felemelt egy hegyes gránátszilánkot és az egyik, korommal vastagon belepett kőoszlopra írni kezdett vele. A katona keze elnehezedett a hadjárat fáradalmaitól, a betűk egyenlőtlenek voltak, de világosan kifehérlot- tek a sötét alapból és messzire- látszottak: ..AKI KARDDAL TÁMAD RÁNK, KARD ÁLTAL VÉSZ EL“. •k Talán ő volt az a katona: Mihail Andrejevics. A sztálingrádi villanyszerelő, a Vörös Gárda tagja. Ö, akinek szelíd vonásai olyanok, mint bármelyik nyírségi munkásemberé. Roscsin gárdista szereti az eletet, a vidámságot, az erdőt, a napsütötte rétet, e.z öregeket, a gyermekeketi a békét. És senki sem gyűlöli tőle jobban azokat, akik füstöt, kormot, -ornokat akarnak. Kopka Jinot,
