Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-28 / 124. szám
1558. MÄJÜS 28. SZERDA RELFTMAGTARORSZÁG 3 A varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozata (Folytatás a 2. oldalról) A népeket nyugtalanítják e kísérletek súlyos következményei. Az idevágó megegyezés megállítaná a nukleáris fegyverek új, egyre pusztítóbb típusainak létrehozását, és hatalmas lépést jelentene az atomfegyverkezési hajsza beszünetésé- hez vezető úton. Látnivaló, hogy a szovjet példa követésének elutasítása, az atom- és hid- rogénfegyver-kísérletek folytatása az ’Egyesült Államok, és Anglia kormánya •részéről, csak visszavetheti az emberiséget e sorsdöntő kérdésben a kiinduló- [pontra, s az ezzel járó súlyos telelősség teljes egészében az Egyesült Államok és Anglia kormányát terhelné. Az értekezlet részvevői kijelentik, 'hogy az általuk képviselt országok népei, !amelyeket az az elhatározás hat at, hogy minden eszközt felhasználnak a béke megszilárdítása, az új világméretű háborús tűzvész megakadályozása érdekében, érdekellek abban, hogy az európai ■szárazföld közepén atom-, hidrogén- és [rakétafegyverektől mentes övezetet hozzanak létre, amely magában foglalja mindkét német államot — a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német [szövetségi Köztársaságot — valamint Lengyelországot és Csehszlovákiát, Amikor az értekezlet részvevői támogatják a Lengyel Népköztársaságnak a [nukleáris és rakétafegyverektől mentes fevezet létrehozására vonatkozó javaslatit, nem keresnek maguknak semmiféle katonai fölényt. Ha összehasonlítjuk az atomíegyver- 'mentes övezetbe tartozó államok területét, akkor kitűnik, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia és Lengyelország területe több mint ^kétszeresen múlja felül ezen övezet ne- (gyedik tagjának, Nyugat-Németországnak iterületét. Továbbá, a varsói szerződés [ezen övezetbe tartozó államai lakosságának száma szintén felülmúlja azon állam lakosságának számát, amely az Eszak-^ IAtlanti Szövetség részéről tartozik ebbe iaz övezetbe. Ami a nukleáris fegyverek belföldi •gyártását illeti, mint ismeretes, sem a [Német Demokratikus Köztársaság, sem Csehszlovákia, sem Lengyelország, sem pedig a Német Szövetségi Köztársaság nem gyártja ezt a fegyvert. Egyébként is a Német Szövetségi Köztársaság kor- imánya annak idején nemzetközi kötele-, jzéttséget vállalt, hogy ilyen fegyvert a lövőben nem fog gyártani. Mindez azt «tanúsítja: teljesen alaptalan az a feltételezés, hogy az atomfegyvermentes övezet megteremtése valamilyen egyoldalú katonai előnyt jelentene a varsói szerződés országai számára a NATO-államok érdekeinek rovására. Ellenkezőleg az európai atomfegyvermentes övezet államainak Jés a NATO tagállamoknak e javaslat értelmében olyan kölcsönös intézkedéseket [kell tenniök az atomleszerelés területén, amelyek katonai jelentőségük szempontjából egészben véve egyenértékűek. Az értekezlet, részvevői üdvözlik a Szovjetuniónak, a nukleáris fegyverrel rendelkező nagyhatalmak egyikének azt !a készségét, hogy kötelezettséget vállaljon az atomfegyvermentes övezet státusának tiszteletben tartására s az ebbe az jörezetbe tartozó államok területét úgy tekintse, mint ahol nem alkalmazható atom-, hidrogén- és rakétafegyver. Sajnálatos, hogy egy nem európai hatalomnak, az Egyesült Államoknak a kormánya nemcsak sietve elutasította a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére vonatkozó javaslatot, hanem azt is lehetségesnek tartotta, hogy nyomást gyakorolva európai NATO-szö- vetségeseire, megnehezítse ennek a javaslatnak a csúcsértekezlet napirendjére tűzését és későbbi megvitatását. Pedig ez a kezdeményezés arra irányul, hogy a közép-európai feszültség enyhüljön, az atomháború közép-európai kirobbanásának valószínűsége csökkenjen. Ennek a kezdeményezésnek megvalósítása, mint részmegoldásra való törekvés, megköny- nyítené az utat átfogóbb leszerelési egyezményekhez s ezzel elősegítené minden nép fő céljának elérését, az európai atomháború, s ezzel általában a háború veszélyének elhárítását. Meg kell állapítani, hogy ennek á kezdeményezésnek értelmét Nyugaton széles társadalmi rétegek és különböző politikai körök így is fogták fel. Egyes NATO-hatalmik vezető körei kijelentik ugyan, hogy sikeres tárgyalásokat óhajtanak folytatni, lényegében azonban mindent elkövetnek a csúcsértekezlet összehívásának megnehezítésére, sőt éppenséggel elzárkóznak az ilyer, értekezlet megtartásától. E célból előráncigálják a kelet-európai országok helyzetének kiagyalt kérdését, azaz egy olyan kérdést, amely a valóságban nem is létezik. Az értekezlet részvevői határozottan visz- szautasítják. ennek a kérdésnek bármiféle megvitatását, mint szuverén államok bel- ügyeibe való megengedhetetlen beavatkozást, ami összeegyeztethetetlen a nemzetközi jcggal és az ENSZ alapokmányával. Az értekezleten részvevő államok kijelentik, hogy semmiféle beavatkozást nem engednek meg országaik belügyeibe, amelyeknek népei szilárdan és véglegesen a szocialista építés útjára léptek és eltökélt szándékuk, hogy minden kívülről jövő ármánykodással szemben megvédik népeik munkáját; biztonságukat. Ami azt a próbálkozást illeti, hogy Németország egyesítésének kérdését a csúcsértekezlet napirendjére tűzzek, az ilyen próbálkozás csak azoknak kedvez, akik nem kívánják a csúcsértekezlet összehívását és nem kívánják annak eredményességét. A varsói szerződésben részvevő álla- mok teljesen megértik a német népnek országa kettészakítottságának megszüntetésére irányuló törekvéset, hívei Németország egysége visszaállításának, a békeszerető demokratikus német állam létrehozásának. Ügy vélik azonban, hogy ezt a kérdést csupán maga a német nép old-. hatja meg, mégpedig a jelenleg fennálló két német állam utján, s csak a két német állam közötti megegyezéssel: A német kérdés megoldásának nincs más útja. Más államok, bármilyen jogra is tartanak igényt, nem illetékesek arra, hogy e kérdést a'német nép és a német népet képviselői kormányok — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormányai — mellőzésével oldják meg. Az értekezlet részvevői teljesen osztják a szovjet kormánynak azt az álláspontját, hogy a csúcsértekezleten a német kérdésnek csupán azt a részét vitassák meg, amelynek megoldásáért a felelősség a négy nagyhatalomra hárul, nevezetesen a néniét békeszerződés kérdését. Mindkét német állam képviselőjének bevonása a békeszerződés előkészítésébe — ahogyan ezt a Szovjetunió javasolja — lehetővé tenné a német nép számára, hogy meglássa Németország jövőbeni fejlődésének világos távlatait, egyben lendületet adna azoknak az erőfeszítéseknek egyesítéséhez, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság fejt ki a német nép nemzeti és állami egységének helyreállítására. A varsói szerződésben részvevő államok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a csúcsértekezleten semleges államok is vegyenek részt, amelyeket nem kötnek katonai kötelezettségek az egymással szemben álló katonai csoportosulások egyikéhez sem, és amelyek bebizonyították hűségüket a béke és a nemzetközi együttműködés iránt. Az értekezlet részvevői sajnálattal kénytelenek megállapítani: a nyugati hatalmak nem támogatják a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy' a csúcsértekezleten semleges államok is részt vegyenek. Minthogy a nyugati hatalmak nem kívánnak széleskörű értekezletet, a varsói szerződés államainak kormányai a szükséges megegyezés elérése végett megengedhetőnek látják, hogy ne ragaszkodjanak az észak-atlanti paktum összes tagállama, valamint a varsói szerződést aláírt valamennyi állam képviselőjének az értekezleten való, részvételéhez, s a jelenlegi szakaszban beleegyeznek szűkebb körű találkozóba azzal, hogy a tárgyalásokon az észak-atlanti paktum és a varsói szerződés részéről egyaránt három (négy) ország vegyen részt. Ezért a varsói szerződés országainak kormányai a varsói szerződést aláírt országok nevében meghatalmazzák a Szovjetuniót, a Lengyel Népköztársaságot, a Csehszlovák Köztársaságot (és a Román Népköztársaságot), hegy részt vegyenek a legmagasabb szintű értekezleten. A jelen értekezlet részvevői egyhangúan arra a megállapításra jutottak, hogy a kialakult helyzet valamennyi államtól új erőfeszítéseket követel a nemzetközi feszültség enyhítése és korunk legfontosabb, megoldatlan kérdéseinek rendezésére. A Szovjetunió és a varsói szerződést aláírt többi szocialista ország következetesen arra törekedett, hogy a nyugati hatalmakkal megegyezésre jusson a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben. E célból nemcsak konkrét javaslatokat tettek, hanem sok egyoldalú gyakorlati intézkedést is megvalósítottak. De az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az észak-atlanti paktumba tartozó más országok kormányai nem válaszoltak mindezekre a javaslatokra és tovább. folytatják a hidegháború, valamint a fegyveres erők és a fegyverzet veszélyes növelésének politikáját. A nyugati hatalmak kihasználják azt, hogy az ENSZ leszerelési bizottságában és albizottságában többséggel rendelkeznek, s kitértek a becsületes, érdemi tárgyalások elől; 1957. augusztus 29-én olyan javaslatokat terjesztettek elő, amelyek a valóságban nemcsalt, hogy nem irányultak az atom- és hidrogénfegyver betiltására, valamint az államok fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentésére, hanem szélesre tárták a kapukat a további fegyverkezési hajsza előtt. A nyugati hatalmak a közgyűlés legutóbbi ülésszakán ráerőltették e javaslatokat a közgyűlésre, és intézkedéseket tettek, hogy az ENSZ leszerelési bizottságában továbbra is megmaradjon az általuk szervezett katonai ^..tömbök részvevőinek túlereje; ezzel olyan helyzetet teremtettek az ENSZ leszerelési bizottságában, amely lehetetlenné teszi, hogy a leszerelési kérdések kedvező megoldására számíthassunk ebben a szervezetben. Ilyen körülmények között azokban a halaszthatatlan leszerelési kérdésekben, amelyekben már az adott szakaszon megvan a kölcsönösen elfogadható egyezmények lehetősége, a megoldás legkedvezőbb perspektíváját a kormányfők részvételével tartandó legmagasabb színtű értekezlet nyitja meg. A varsói szerződést aláírt államok kötelességüknek tekintik, hogy a nyugati hatalmakat a leszerelés útjának tényleges követésére bírják, s így elhárítsák az európai területen való katonai összeütközést, elkerüljék az új háború tragédiáját. A varsói szerződés tagállamainak képviselői azért gyűltek össze, hogy ne szavakkal, hanem újabb konkrét tettekkel és. javaslatokkal tanúsítsák őszinte törekvésüket az európai béke és biztonság megszilárdítására. Az értekezleten képviselt kormányokat áthatja az a kívánság, hogy kimozdítsák a holtpontról a leszerelés problémáját és fordulatot teremtsenek az államok közötti bizalom és békés együttműködés megszilárdítása felé. Ezért határozatot fogadlak el, hegy a varsói szerződés tagjainak fegyveres erőit egyoldalúig további 419 000 fővel csökkentik. Ennek megfelelően csökkentik fegyverzetüket, haditechnikájukat és.katonai kiadásaikat is. Az értekezlet részvevői meghallgatták és megvitatták a szovjet kormánynak a Román Népköztársaság kormányával egyetértésben előterjesztett javaslatát, hogy vonják ki ä Román Népköztársaság területéről a varsói szerződés értelmében ott-tartózkodó csapatokat. Az értekezlet részvevői helyeslik ezt a javaslatot és kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy ezt a tényt valamennyi nép úgy fogadja, mint a szocialista országok békeszerető politikájának újabb bizonyítékát. A Varsói szerződés országainak kormányai kifejezik reményüket, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az észak-atlanti paktum más országai szin.én lépéseket teszek majd fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentésére, és így tettekkel bizonyítják be, hogy az európai béke és biztonság megszilárdítását óhajtják. A NATO tagországok csatlakozása a szocialista országoknak a fegyveres erőket és a fegyverzetet csökkentő intézkedéseihez nemcsak elősegítené az európai országok közötti feszültség enyhítését és a fegyverkezési hajsza megszüntetését, hanem lehetővé tenné azt is, hogy az európai népek mentesüljenek a felduzzasztott katonai költségvetésektől, amelyek az államok anyagi tartalékainak évről évre mind nagyobb részét emésztik fel, s ezzel megnyitná a népek gazdasági és szellemi felvirágzásához vezető utat. A varsói szerződés országai mindenfajta katonai blokk és csoportosulás felszámolásának a hívei mivel ezek az államok közötti viszony kiéleződésére vezetnek, és a háborús összeütközés állandó veszélyét teremtik meg. Minthogy azonban a nyugati hatalmak nemakarják az általuk létrehozott katonai csoportosulásokat feloszlatni, hogy helyettük Európában, valamint a világ több más körzetében hatékony kollektív biztonsági rendszer jöhessen létre, az értekezlet résztvevői szükségesnek látják megelőző intézkedések elfogadását a keletkező súrlódások csökkentésére, és annak megakadályozására, hogy a két legfőbb hatalmi csoportosulás ellentmondásai katonai konfliktussá váljanak, E célból javasolják, hogy a varsói szerződés és az eszak-j atlanti paktum tagországai kössenek meg« nemtámadási szerződést, amelynek alap« jául a következő kölcsönös kötelezettségek szolgálhatnának: 1. nem folyamodnak erő alkalmazásán hoz egymás ellen és nem fenyegetik, egy-« mást erővel; 2. tartózkodnak egymás belügyeib© való mindenféle beavatkozástól; 3. a közöttük felvetődő valamennyi vitást kérdést kizárólag békés eszközök« kel, a megértés és igazságosság szellemé-* ben, az érdekelt felek tárgyalásai útján» oldják meg. 4 tanácskoznak egymással, ha. olyan* helyzet alakul ki, amely veszélyeztetheti’ az európai békét. Az értekezleten kidolgozták a NATO, tagállamok és a varsói szerződés országai között megkötendő megnemtámadási szerződés tervezetét, amelyet — a határozat szerint — eljuttatnak a NATO tagállamok kormányaihoz. A varsói szerződésben részvevő államok felhívják a NATO-országokat, fogadják el a megnemtámadási szerződé«» megkötésére vonatkozó javaslatukat. Aj varsói szerződés tagállamainak az a meggyőződésük, hogyha a NATO-halálmakt végül is lehetőnek tartanák, hogy a vaiv ;sói szerződés államaival megnemtámadási1 szerződést kössenek, akkor ez a nemzetközi helyzet fejlődésében kezdetét jelentené annak a fordulatnak, amely a jelenleg katonai csoportosulások tagjaikén« egymással szembenálló államok közötti, bizalom és békés együttműködés felé vezetne. Hiszen mindenki előtt világos, hogy újabb háború csak e két csoportosulás közötti konfliktus következtében robbanhat ki. Másrészről, nem kevésbé világos az is, hogy ha a világ 23 hadiipari szempontból legfejlettebb államát magukba foglaló katonai csoportosulások1 mechanizmusát nem hozzák működésbaj egymás elleni támadásra, akkor következésképpen, ilyen háború nem lesz. Ezenkívül a megnémtámadási kötelezettség hatékony visszatartó erő is.’ A sí ilyen kötelezettség megszegése, ahogy » történelmi tapasztalatok bizonyítják, nemzetközileg elszigeteli az agresszort, megkönnyíti az agresszióval szembenállói erők tömörülését s ezzel megkönnyíti . az! agresszor szétzúzását. Az értekezlet részvevői pozitív ténykén^ említik meg, hogy a megnemtámadási: szerződés gondolatát Anglia kormánya* pozitívan fogadta, mint azt Macmillan« angol miniszterelnök nemrég kijelentett«* A varsói szerződésben részvevő, államok bármely időben készek kijelölni képviselőiket, hogy véleménycserét folytassanak az Észak-Atlanti Szövetség tagországainak . képviselőivel a megnemtámadási szerződés javaslatával összefüggő kérdésekről. Az ilyen véleménycserét haladéktalanul, még a csúcsértekezlet előtti meg lehetne tartani. Ez megkönnyítené az| említett értekezleten a megnemtámadási? szerződésre vonatkozó végleges döntést A nemzetközi helyzet olyan, hogy amikor új lépéseket teszünk a hidegháborús állapot megszüntetésére, a fegyveres erők csökkentése és a békés egymás mellett élés feltételeinek megteremtése frányában, mindannyiunknak józanságot, szocialista; országaink biztonságáért érzett felelősséget kell tanúsítanunk. Nem lehet megengedni, hogy a szocialista országok népei csökkentsék éberségüket, hiszén a varsói szerződés államainak békeszerető erőfeszítései még mindig nem találnak, visszhangra a NATO-országok kormányainál,’ amelyek folytatni igyekeznek a nemzetközi helyzet kiélezését, a fegyverkezési hajszát. A jövőben is mindent meg kell tennünk, hogy ne alakuljanak ki olyan feltételek, amelyek között az erőpolitika hívei a szocialista államokkal szemben az erő alkalmazásához folyamodhatnának. Ez azt jelenti, hogy a varsói szerződés államai a nemzetközi feszültség rendezésére állhatatosan törekszenek, de a legcsekélyebb mértékben sem csökkenti!; gondoskodásukat népeik biztonságáról. Az erőpolitikára támaszkodó és a háború (szélén zsonglőrködni próbáló országok kormányai tudják meg egyszer s mindenkorra, hogy a szocialista országok elleni. háború csak az agresszor pusztulásához vezethet. Az értekezleten képviselt államok kijelentik : minden erőfeszítésüket arra összpontosítják, hogy lankadatlanul védelmezzék a békét és harcoljanak egy új háború megakadályozásáért. Azt tartják, hogy a kormányoknak jelenleg nincs és nem is (Folytatás a 4, otdalőn.)
