Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-21 / 118. szám

10OÍ. MÁJUS 21, SZERDA reletmagyarorseAg 'S MEGVALÓSULNAK AZ ÁLMOK Ülünk szemközt egymással, ■percenként verjük le cigaret­tánkról a hamut.. A szemben üló most nagyot szív, s míg „prak- Eissal“, méltóságteljesen ere­geti a kis füstfelhőket — elné­zem őt. fiatalos arca, barnás­feketén hullámzó hajfürtjei egy másik énjét árulják el. Ügy bi­zony, a gondolkodás es a külső két Varga Lászlót mutatnak meg a vendég számára. Alig túl a kit xxen, amikor még az if­júkor' és a komoly gondolkodás természetes vívódása játszódik lé, furcsa egy fiatalember ajká­ról ennyi „csupa nagy” dolgot hallani .;: Igaz. Ezek a dolgok már ki­léptek az ifjú korból, mint ahogy Laci is nap, mint nap meglett emberré nő. Csaknem két évi jó munka után az idén március­ban „cseppent be” a nyakigéró feladatok közé. Ő mondja így. de az arcára rajzolódó vonások igazabbul beszélnek, mellőzik a szerénységet, kettő® örömet fe­jeznek ki. Sok apró-cseprő fel­adatot kellett elvégezni régebbi munkahelyén, az ecsedi tanács­nál, míg az emberek és a járási felettesek felfigyeltek munká­jára. De felfigyeltek, é® ez az égjük boldogító érzés. Most meg, hogy ő a mátészalkai járás ter­melőszövetkezeteinek építési elő­adója, ügy gondolja: ez már valóságos „pazarlása” a sorsnak. Azt azért nem felejti el utána tenni: — A technikum elvégzése után úgy érzem, meet nyílnak meg előttem igazi távlatok .. | Hát ípy ülünk mi most néhány perce a keményfa asz­talnál Varga László építési elő­adóval. Hogy miért fontos ezt külön megjegyezni? Erre talán válaszoljon 6. maga: — .Igen ritkán szoktam talál­kozni még a szomszéd szobában ! dolgozó kollégákkal is. Jóformán csak hétfőn és szombaton van­nak „íróasztalos ügyeim”. Ekkor az anyagigénylések és kiutalá­sok intézése vár ram. A hét többi napjait Varga eSvtars a „levegőben” tölti. No. ne értsük félre: úgy a levegő­ben, hogy kis százhuszonötösén száguld községről községre, vé­gig a szálkái járásban. Nem egyszer esett már meg a rövid két és fél hónap alatt, hogy haj­nalban kelt útra. mert így, ta­vasz tájt a szövetkezesek dolgo­zói egytől-egyig a földön szor­goskodnak. És ő még munka­kezdés előtt leültette a vezető­ket egy kis megbeszélésre. ‘— Nemcsak mert kormányha­tározat van a termelőszövetke­zeti építésekre, de ahogy elsíő utam alkalmával megszemlél­te?^ a járás szövetkezeteit, való­sággal kötelessé.gémnek tekin­tettem a fejlesztésüket. Aztán sorjázni kezdi a prob­lémákat, a lehetőségeket. — A szálkái járásban 25 ter­melőszövetkezet építési munkái­nak szorgalmazása a reszortom. Természetesen ezek között van­nak kisebbek is, de a hodászi 0ttörő, az ecsedi Vörös Csillag, meg a szálkái Zalka Máté igazi „mamrout” trrmelőszöve' keze­tek. És ha pillanatnyilag nincs !s minden a legnagyobb rend­ben az építések körül, én mégis úgy látom: nagy lehetőségek előtt állnak a szatmári szövetke­zetek. Ott van például a hodá­szi. Öröm látni a szemnek, mi­lyen szép állatállománnyal ren­delkezik. Ami engem és a szö­vetkezetieket mégis aggaszt, nincs elég férőhely a célszerű (£> gazdaságos tenyésztésre. Vagy hogy csak az ecsediek gondját említsem. Alig két fiele egy erős szélvihar összedűtötte az ezer férőhelyes juhhodálj't. Az egyébként tökéletesen megépí­tett épületet korábban bebizto­sították, de míg a kivizsgálás után a szövetkezet megkapja a kártérítést, addig a juhok a sza­badban töltik az éjszakákat. Természetesen az ilyen gqndo- kon sürgősen segíteni akarunk. Ha a lehetőségekről érdeklő­döm, Varga elvtárs nem marad szófukar. — Ez az, ami engem legjob­ban megnyugtat. Államunk se­gítsége és az emberek igyekezető rövid időn belül új arcot ad a járás szövetkezeteinek. —. Az ecsedi hodálygondot az Állami Biztosító kártérítése után foko­zott erővel meg fogjuk oldani. De az új létesítmények terén is minden rendben halad. Bár még nincsenek konkrét jóváha­gyott adataink, de a legszeré­nyebb számítás alapján is az idén több, mint hárommillió fo­rint értékben építkeznek a járás szövetkezetei. Hét téeszben vé­geznek többszázezres istállóépit- keaéseket. Például Hodászon egy 50 férőhelyes magtárpadlá- sos tehénistálló építésére kerül sor. Ennek az értéke meghaladja a félmillió forintot. Ugyancsak itt még ebben az éven megépül égj' 23 férőhelyes sertésfiaztató iS . . : Ezután gondolkodik egy perc­nyit. Látom, kutat a szavak után, majd végigsimít kezével a haján, és magyarázni kezd: — De kár, hogy kevés ember tud érteni a tervrajzok nyelvén.? Mert amit az idei építkezések rajzai elmondanak, talán a leg­jobban igazolják a társulás, az összefogás erejét. Manap&ag már minden épületet évtizedekre gondolva húznak fel. Érdemes elidőzni csupán a szón is: mag- tárpadlásos. Valóságos „aüto- mata”-épület. Automata, amely­ben a tárolt termény lentebb tejben, húsban és trágyában í hagyja el az istálló ajtaját. Sz­ebből csakis a Jolgozo ember-1 nek van haszna .:. 5 Következő szavai úgy > hangzanak, mintha a múlt évek » álmainak felelevenítésével látó * másszerűen a jövőbe nézne: — Iskoláskoromban az volt a vágyam, hogy egy kor nagy gyárakat tervezek és építek. Én azt hiszem, itt sem hiúsult meg az elképzelésem. Bár még egy kicsit odébb ran. de már magam előtt látom a mezőgazdasági „gyáraknak” beilJő szövetkezeti portákat. Terv szerint ugyanis az a célunk, hogy az építkezé­sek központosításával a jelen­legi majorokat korszerű góc­pontokká fejlesszük. Okkal reménykedhet Varga? elvtárs. A fejlődés nemcsak 5 meghozza, de meg is követeli.* hogy az ilyen álmok megváló-* Ruljanak... ? Angyal Sándor g Agárdy Károly fiatal nagyhal­tól rajztanár kiállítása zárult az elmúlt napokban Nagykállóban. A kiállítás mintegy összegezése volt Agárdy eddigi munkájának, annak a három évnek, amelyet a főiskola után kint az életben töltött. Képei a káliói határból merített témákat tárták a szem­lélők elé. Szép tájak, amelyeket a munka és a lény romantikája foglalt egységbe ecsetje, krétája nyomán: „Alkony”, „Naplemen­te”, Gólyahír” s megannyi más. Ezek a képek hű tanúi annak, hogy a fiatal művészt megra­gadta a kallói föld, megszerette és becsüli azt 1% népet, amelynek körében él. A kiállított képek egyik legér­tékesebb darabja a nagyobb mé­retű „Alkony* című pasztcllja volt. Ez a kép mintegy összessé­gében mutatta Agárdy minden erényét: a fcstőiséget, az objek­tív valóságlátást, a jó szinérzé- ket. Meleg lírai hangulatot su­gárzott az alkonyi táj uralkodó színei, a vöröses, kékes esti fényt adták vissza. Nagyvonalúan áb­rázol, tömören cs egyszerűen, mtnt ahogy az egy másik képé­nek, az „Alma-csendélet”-nek legfőbb erőssége. Ez a kép is bővelkedik szép színekben, a tárgyi latét is biztos, a kompo­zíció is kiegyensúlyozott, köny- nyed. Itt azonban a lokális szí­nek, a háttér almáinak termé­szetes hangsúlyozása már a valár rovásara történt, s a levegős sca ellenére kissé megbontotta a távlatot. Nagyon jó távlati, ha­tást mutattak kisebb pasztelljei, a „Naplemente", a „Varjús táj'.’, az „Alkony", valamint nagyobb méretű téli tájai. Ezeket térha­tásuk, levegőjük, színeik a leg­jobb képek közé emelik. Ut is. mint általában Agárdy képein, ae egyszerűség, melegség érzik. magától értetődő helyzeteket áb­rázol, nem keresi a tárgyak bo­nyolult komponálását, s ez erő­sen pozitív vonása a fiatal fes­tőnek. A kiállított képek alapján megállapíthatjuk, hogy Agárdy a pasztellhez van közelebb, az olaj technikáját bár ismeri, még­is inkább paszleUben gondolko­zik. Az őszirózsás nagyméretű képei előadásmódra és anyag- szerűségre jó példák voltak, azonban túlhang&úlyos világitó színei rontották a kép összhang­ját. A kiállítás arra mutat, hogy Agárdy Sándor sokat fejlődött. A további haladás alapja az újabb tanulmányok, a valóság helyes ismeretére való törekvés — mint ahogy ez már látszik eddigi munkásságából is. A ki­állítás sikere, a vendégkönyv többszáz aláírása és vélemény­nyilvánítása bizonyság, hogy nemcsak a fiatal festő szereti új. szűkebb hazáját, hanem Nagy- kálló is megbecsüli Agárdy Ká­rolyt. DANIEL REINHOLD A tárgyalóteremből: VÉGZETES INDULAT A vádlott Ö6s*ekulcsolt kézzel álita a fürkésző tekinteteket, a tekintetek pergőtüzét. Egyked­vűen és Közömbösen hullottak le róla a megvetés nyilai. A hevenyészve berendezett te- rémoen egy tűt nem lehet elej­teni. A padokon, ablakpárká­nyokon a túlsó szoba előteré­ben mindenütt emberfűzér. — Kint, a széles verandán és az. udvar orgonaviragos bokrai közt százak és százak: petriek, derzsiek, császáriak, mánapó- csiak, gyulaiak, encsencsiek, be- toriak . .; A régi.. urasági kas­tély — a jelenlegi kultúrház — olyan népes, mint egykor Irinyi „nagyságosék” idején. Csakhogy a jelentés ókhoz nem sok köze van az uraságnak.,. Vagy talán mégis? Baj- az epukt homlokzatán mar jócskán meg&árgult a csal a - di címer, — a múlt szele mint­ha mégis itt keringene az ódon faiak ökzott A bejárat feletti „Salve” köszöntés dicsfénye is megkopott már, de megmaradt talán a múlt figyelmeztető je­leként. De maradt itt más is. Hajdan kíméletlenül kegyetlen háborgó, bujkáló indulatot szült itt a nyomor. Valami dé­moni erő kerítette hatalmába az embereket? Vagy az élet ke­serveit, az úri robot kínszenve­déseit egymáson bosszulták meg!? Ufra téri is*ik a póegpeiri homok Pócspctri. Véres verekedések, bicskázások, gyilkosságok idé­ződnek elő a múltból e név hal- lattára. Igaz, ma már más ez a község, világosodik ar értetem, lassan bealkonyul a.z elmaradott­ságnak. De a múltban elvetett gyommag gyökeret eresztett, és a vallási áhítattal balzsamozott emberek között az indulat még napjainkban is pirosra festi a nyíri földeket. (Bent, a tárgyalóteremnek ki­nevezett kultúrházban kezdetét vette a főtárgyalás. Abban a szobában, ahol tíz évvel ezelőtt az. emlékezetes rendőrgvilkosság tragikus cseménvei játszódtak te. ahol az ajtófélfa még őrzi a halélthczó golyó nyomát. S akik bent ülnek, jól emlékeznek 1948-ra. Emlékeznek. Azonban figyelmüket most a pillanatxaá- guldó gyorsasága köti le. Akar- va-akaraflan ismét néma szerep­lői lettek egy kegyetlen éjsza­kának. Alig egy hónapja tör­tént, hűsvét harmadik napján. És most eljöttek valamennyien, s feleletet várnak arra, ki az, akinek kezéhez ártatlan ember vére tapad? Erre vár feletetet a fekete ruhás özvegy, az idős édesanya, és a két árva is Minden szem a harminc- harmincöt év körüli férfire sze geződik. C-f vádolja minden es mindenki. Az emberek és a tár­gyak. a bűnjelek, a szakadt vé­res bnkkancs és a többi .,. semmire nem emlékezni, ami nem kedvező” — láthatóan ez a gondolat vezérli. Kevés megbá­nást színlel, de annál több ko- noksägot es. durvaletküséget árulnák el arcvonásai, egész lé­nye. Pedig olykor-olykor eíérze- kenyül, ej gyengül a hangja, érvel, védekezik, tisztára akarja mosni vérrel szennyezett kezét. De a bíróság Ismeri a bűnö­zők lelkivilágát. És ismeri fegy­verüket is. A fiatal, -de tapasz­talt bírót nem lehert dajkarnesé- vel félrevezetni. A váCSott vé­dekezhet, mindent Üe&iozhat mentségére, de a tényékét leta­gadni, megmásítani, «tüntetni nem lehet. Az pedig tény, hogy L. Jánost a bűnös S. András erőszakos keze taszította a ha­lálba. S amire a bűnös „nem emlékszik,” emlékeztetik' a je­lenlévők, a tanúk, az ügyész, a bíró. Emlékeztetik; Bíró: Beismeri-«, bor.’ Ö» öíte meg L. Jánost azon es emlékezetes húsvéti éjsrakán? Vádlott hallgat. Bíró: Megértette-e, hogy Ont a megyei bíróság szándékos em­berölés bűntettében bűnösnek találta. 1.? Vádlott: M eger tettem..; Bíró: Bűnösnek ém magát?,, Vádlott. Részben,.. Igen, S. András csak részben érzi magát bűnösnek. Csu-pán annyiból, hogy néhányszor bele­rúgott haragosába. Szerinte csak önvédelemből, védekezésből.., De a tények ellene vallanak. Bíró: Miért ütlegelte, rugdos-* ta az elhunytat, amikor láttam hogy az mar nem mozdul, nem fenyegeti Önt...? Vádlott: Nem emlékszem sem­mire. Egyáltalán nem emlék­szem ,,, Véres küstéi A gyilkos nem emléksxik“ Felmorajlik a tömeg. bevezetik az elhúnyt Özvegyét Még a rab is megremeg egy pillanatra, az­tán újra közöny és kife.iezaste- lenség arad szeméből. Hideg­vérrel, szokatlan nyugalommal néz szembe az Ítéltetekké1. Ma­gatartása elárulja, hogy rém az első alkalom, am’kor két fegyőr kíséretében ül a vádlottak pad­ján. Rafinált válaszai, kiagyalt meséi is erre utalnak. „Csali A vádlott nem emlékszik. — Amire pedig emlékeztetik, an­nak szerinte pillanatnyi felin- dultsága és az ital az oka. A b'róság egy ideig éi.thetetlenül szemléli a nem mindennap: bűncselekmény részleteit. Sorra felvonulnak a tanúk, akik lát­ták az éjszakai tragédiát. Mi is történt” Két szomszéd együtt ünnepelt husvét harmadik nap­ján. így támadt nézeteltérés egy 15 évvel ezelőtti viszályko- dásból. A vádlott bosszút for­ralt szomszédja c-llen, leitatta, magához csalta és az udvaron végzett ' ele. Ami pedig ezután következik, az már eltér a szo­kásos bűnesetektől. Folyt a vér, a gyilkost azonban meg nem elégítette ki indulatainak fékte­len tobzódása Mint a párduc, ügy ragadt a magával tehetet­len és mái’ élettelen áldozatra, tépte, marcangolta, taposta ál­lati , kegyetlenséggel. Hosszá ideig..; S miért történt minden- Erre a legnehezebb feleletet kapm. A 15 éves sérelem, a hirtelen gyil­koló indulat, az emberi kegyet* lenség csapódott ki egyetlen végzetes pillanatban. Egy olyan személy a gyilkos, aki másfél évet ült már börtönben szándé­kos emberölés kísérletéért, Ak­kor az orvon beavatkozás meg­mentette ez áldozatot. De ez most hiábavalónak „bizonyult. A bíróság, a falu népe ítélke­zett a gyilkos felett. Tizenkét évi börtönre ítélték. A község e* a megye helyeslésével találko­zik az igazságos bírói itelet. Az emberek helyeslésével, akik jog­gal várják, hogy ne zavarják! nyugalmukat,, életüket a meg­rögzött. bűnözők, ., m sí Fiatal festő kiállítása volt Nagykállóban

Next

/
Thumbnails
Contents