Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-20 / 117. szám
195«. MÁJUS 29, KEDD KELETM AC V A RCmsZ AG ft „Kállai kettős“ A Nemzetközi Demokriiikus Nőszövetség IV. kongresszusára (amely Becsben június 1-cn kezdődik) a ndtanácsok kezdeményezésére megyénk dolgozó női nap, mint nap ajándékokat, s az üdvözlő levelek százait küldik. A uagykálioi uotanács ízléses vitrinben (a képen) színes népviseletbe öltöztetve a „Kállai-kettőst” jelképezd babákat küldte be a megyei ndtanácshoz továbbítás végett. (Hammel József felvétele) Teniszpályák, új erdők, bölcsőde a nyírbátori járás HISZ fiataljai munkája nyomán A nyírbátori járásban tizenhárom segítő brigád működik 184 taggal. Munkájukat ■főleg a községfejlesztési tervekre építik. Különböző megbízásokat kérnek a község vezetőitől és keresik a lehetőségét: hogyan tudnának minél többet segíteni a községek szépítésében, formálásában, Az elmúlt évben is dolgoztak már az önkéntes segítő brigádok és 170 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Nyírmihálydiban az idősebb szülőknek segítenek. A lányok beteg családoknak nyújtanak segítséget. Taggyűlésen a brigád vezetőit rendszeresen beszámoltatják és újabb feladatokat szabnak meg részükre. Piricsén új teniszpályát építet'ek- Nyírgyulajban, Teremen a sportpályát hozták rendbe. Nyír- derzs fiataljai (ásították a község utcáit. Encscncsen új kultúr- ház építésében segítenek. A porligeten rendbehozlák a sportpályát, fásitanak. A nyírbátori fiatalok a piricsei erdő telepítésében segítenek. A nyírlugosiak a bölcsőde építésénél végeztek társadalmi munkát, Penészleken az új orvosi lakás építésében segítenek. Az önkéntes segítő brigádok eredményei mellett az a hiányosság, hogy nem tartják nyílván és nem értékelik megfelelően az elvégzett munkát Encsepcsen és Piricsén kevés fiatalt vontak be a brigád munkájába és néni támaszkodnak kellően a szervezeten kívüli fiatalokra. Az önkéntes ifjúsági segítő brigádok létrehozása helyes volt. Működésük során lehetőség van a KISZ-tagok ás szervezeten kívüli fiatalok kapcsolatának javítására, a KISZ-ta- gok tekintélyének növelésére. Mindent megteszünk, hogy a jövőben még eredményesebb munkát végezzenek az önkéntes segítő brigádok. Polonkai Sándor járási KISZ-titttár.» Fiatalokl Ki versenysik a ki.%8sekcre8Íekkel ? A KISZ Központi Bizottsága takarékosságról szóló határozata-^ nak szellemében Kisszekeresen is'takarékossági mozgalmat indítót-tak a kiszisták. Vezetőségi és taggyűlésen foglalkoztak a hat.*' rozat jelentőségével és vállalták, bogy egy hét alatt egy máz» papírt és másfél mázsa rongyot gyűjtenek, es átadják a MÉH Válla' A takarékossági mozgalom szélesítésével kapcsolatban a Ibsük* kereslek a járás valamennyi KISZ-szervezetét versenyre htvjak. A verseny főbo szempontjait taggyűlésen, részletes feltételeit pedia a járási KISZ-bizottsággal közösen határozták meg, es megküld.--a járás valamennyi KISZ-szervezetének. , „ __ A versennyel kapcsolatban nagy az erdeklod.es Egy kozss# fiataljai sem. akarnak elmaradni a Fehérgyai-maO, Meidttletlein" Ssputnyik _ A „mozdulatlan” szputnyik fellövése nem elképzelhetetlen dolog — jelentette ki Nyikolaj Ba- rabasov, az Ukrán Tudományos Akadémia tagja, a Szovjet Tájékoztatási iroda munkatársának. A „mozdulatlan” szputnyikot az Egyenlítő lelett kell kilőni olyan erővel, hogy az a bolygó-pályán, nyugat-kelet irányba, a. Föld tengelykörüli forgásának szögsebességével haladjon- llymóden a szputnyikot mindig ugyanazon a helyen figyelhetjük meg, A mesterséges égitest masodpereeakaaí 3076 méteres sebességgel száguld majd. A szputnyiknák az Egyenlítő felett mintegy 36.000 kilómé-* ternyi magasságban kell elhelyezkednie. Az új tudományos felfedezés —- mondotta a tudós — óriási távlaJ tokát nyit a ma még fantasztikusnak tűnő találmányok megvalósítása előtt. Ilyen például a csfiJ lagrsndsserben létesített állai^oQ» repülő-átszállőhsly A faúJíáísÁg. kapui Uiiámlmk A 2 idő felhőinek igérke- zett. Ezüstfodros har- matcseppek táncoltak a zsenge fűszálakon, s fázósan álltak a diadalkapuk, amelyeket nagy- nagy örömmel építgetett a határmenti falucska. Szombaton már zászlók lengtek az országúton, pallók készültek a határon, hogy ne kelljen solcat kerülni a kedves vendégeknek. Vasárnap reggel pedig korán keltek az emberek. Olyan lesz itt ma — mondották —. amire már régen várták. Meglátogatják őket a nagyszőllősiek, a peleskeiek. szatmáriak, a határ másik oldalán levő szomszédok. És felemelkednek a határsorompók Zöld színű tányérsapkás határőrök mosolyognák egymásra. Magyarok és románok. Személy- kocsik várakoznak az egyik oldalon, autóbusz tűnik elő a felszántott határsáv mögött. Néhány perc múlva már közös határvonalainkon csendül a har- mónikaszó dallama, felhangzik az ének: „Fel vörösök, proletárok ...” A reggeli táj issza magába az első üdvözlő szavakat, előkerülnek a cigaretták, gazdát cserél a Terv és a Murasesti. No, egy áldomást a találkozásra—mondják a szomszédok, aztán indulás a barátság kapuin ét, hogy egy napig a zajtai dolgozók vendégszeretetét élvezzék a román elvtársak. „népünk szeretőiét hozták“ szól Simán elvtárs, a küldöttség vezetője. A község apraja-nagy- ja ott tolong a hatalmas, szürke busz mellett, amelynek oldalán és elején a két nemzet lobogója leng, vörös felírás élteti a román—magyar barátságot. Néhány keresetlen szó, majd virágok kerülnek a kabátok haj- tókdira, a leányok hajába. Grigoris Dominika, a román népviseletbe öltözött asszonyka szívélyes mosollyal osztogatja hatalmas csokrának piros szegfű- szálait. Hamar összebarátkoznak vendégek és vendéglátók. A zajtaiak, peleskeiek, a rozsá- lyiak, a szatmáriak. Jelvények kerülnek a szegfűk mellé. Jó a hangulat, sokat beszélnek falujuk életéről, szó esik a kollektiv gazdaságok és a magyar termelőszövetkezetek munka ,árói is. Van miről szólni, hiszen nem egy kollektiv gazdaságbeli dolgozó jött ma el. Közös az Ügyünk, RJzffs a nyelvünk Segített a találkozó a barát- közős mellett a tapasztalatok kölcsönös kicserélésében is. A közös ebéd idején (a zajtaiak és a környékbeliek lakodalmi csigalevessel és pulykahússal kedveskedtek) csárdást roptak a vendégek és a. zajtai kiszex leánykák. A szatmári román harmöníkős segített- a cigányzenészeknek. Aztán elcsendesedett a terem, szót kért a zajtai tsz virtszerevezet titkára. A I küldöttség vezetőjéhez lépett és \ román nemzeHszínü szalaggal j díszített ajándékcsomagot- adott j át, A vendégek viszontajdndé- I kaira is sor került. I Danes elvtárs, a járási párt■ j szcntmárloní parasztemberek. Lelkes felkiáltások fűszereztek. I% nagygyűlés eseményed, a tömeg nem, fáradt el hallani Kerecsent/ elvtársat. „Beszéljen még” — mondották innen is. onnan is. Szívből jövő szavak hangzottak el, / ajándékokkal kedveskedtek a vendégek es vendéglátók. Délutánra még a háziasszonyok is elmentek az ünnepséget látni, ahol a kisvár- dai Vulkán, a nyíriassi, az újkenézt együttesek és a mándoki úttörőzcneliar remekelt Búcsúzáskor meleg szavakkal nyújtotta át ajándékát Szeles Bálint bácsi, a mogyorósi népfront-elnök, egyszerű mondattal köszönte meg Czapp Lajos a szovjet emberek segítségét. És amikor elindult a vendégek külön- vonata, száz torokból zengett az ének: „Egy a jelszónk, « béke . -. R vendégek kicsit késtek A szeszélyes Tisza partján — Tiszabecsen úgyszintén korán keltek az emberek. Talán előrelátásból, mert mire pirkadni kezdett és a leglustább kakas is elfújta a. reggeli nótát — ügy szorongott ott a nép, mint vásárokon szokás. S vártak türelmesen, legtöbbjük kezében virág... Vendégeket vártak, ilyenkor pedig így illik. Igaz nem túl mesz- sziről, a határmenti falvakból hívtak meg barátkozásra, jó szomszédi látogatásra szovjet dolgozókat. A vendégek szívesen tettek eleget a meghívásnak. Csak egy kicsit késtek a vór- vavárt barátok. A falu talpon volt, ünneplő ruhába öltözködtek a házak, az utcák, készenlétben várt a zenekar is. A futárok azonban, akiket a falu szélére küldtek, olyan híreket hoztak, hogy nem látják feltűnni a vendegeket. Csak nem . érte valami báj őket az úton? — búikéit az arcokon az aggódás. Gveflek e! máskor is A falu fotósai is ott lesték az érkezést, hogy „levegyek” az első kézfogásokat, az első baráti csók jeleneteit. De végig száguldott egy kerékpáros az utcákon, és hozta a hirt: „Jönnek. Jönnek." Tisza- becs fogadta vendégeit, a legkedvesebbeket, akik valaha átlépték a község határát. A szoi'jet vendégek elnézést kértek. Azért, késtek, mert útközben több helyen üdvözölték, köszöntötték, marasztalták őket. S Így jó szándékú a. késés. Mint látszott, a becsiek hamar értettek a szóból. Vasárnap örök barátságot kötöttek, s nem is engedték cl a barátokat napszállitig. Amikor Tiszabecsen, Mdndo- kon, Zaj tán összeeső niültek a barátság poharai, baráti közelségbe kerültek románok, magya■ rok Válla jón, szovjetek, magya■ rok Lányán, kínaiak, magyarok '• Porosaimén. Megértették egymást, mórt a barátság, a szocializmus nyelvén beszéltek. És a vendéglátók így búcsúztak: „Gyertek el máskor is." A vendégek szemében öröm csillogott: : ..Mi is szívesen látunk bennete- . két...” KOPKA—PÁLL bizottság titkára emlékeztetett: 1 román elvtársak sokat segítettek nekünk az ellenforradalom idején. Közös az ügyünk- közös a célunk, közös a nyelvünk — hangzott el ezen a napon, nagyon sokszor: Béke és szocializmus. És késő este, amikor a búcsúra került a sor, összeölelkóztek a 15 szomszédos község küldöttei. Két nép ölelkezése, barátkozá:a volt ez, amely nagyon sokat szenvedett, s amely egy évtizede találta meg a közös utat. A zajtaiak, a szomszédos községek dolgozói saját szemükkel láthatták: a Román Népköztársaság megoldotta a nemzeti kérdést, tsa vbgkgj cmfwyp snrdlu zbb Kart a karba öltve menetelnek Mándok olyan, mint április 4-én, május elsején. Nagyon sokan jöttek el, hogy köszöntsék, lássák az ideérkező szovjet elvtársakat, akik Kárpát-Ukrajna dolgozóinak üdvözletét tolmácsolják. Az elvtársak szóhoz is alig jutnak, hiszen olyan nagy a zsivaj, mindenki beszélni, hallani, látni akar egyszerre. A gyermekek közelebb kerülnek és képeslapokat szorongatnak máris kezükben — ungváriakat. Dallamok szállnak aztán. Oroszul. hiszen a mándoki általános iskolások nem is egy orosz népdalt tudnak! Magyar népdalok is szárnyrákapnak, zenekar kerül és megkezdődik a tánc. Aztán egyre dagad a menet, amikor a nagygyűlésre indulnak. Egymást ölelve haladnak az úttörők, szovjet kolhozisták, öregek és fiatalok. A nagygyűlést Sajtos Benjámin, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke nyitotta meg, aztán Jakab elviárs, a járási párt vb. titkára emelkedett szólásra. A Szovjetunió, a szovjet nép nemzetközi méretekben folyó békeharcáról beszélt, a Szovjetunió felszabadító harcát méltatta. Nagy laps zúgott, amikor Kerecscny elvtárs, az ungvári járási pártbizottság titkára emelkedett szólásra. Ukrán nyelven kezdte — magyara! folytatta és a szovjet emberek forró üdvözletét adta át. Tényekkel mutatta meg: negyven esztendő alatt nagyot fejlődött a Szovjetunió. Amíg például 1918-ban a Szovjetunióban 8000, az USA- ban 90 000 mérnök volt, ma a Szovjetunióban 800 ezer, az VSA-ban mindössze 600 ezer a mérnökök száma. „Ki akar békét?" — tette fél a kérdést. — A nyugatiak imádkoznak a. békéért, ugyanakkor veszett fegyverkezést folytatnak. Mi — mondotta. — tettekkel akarjuk a nemzetközi enyhülést. Aztán arról beszéli, hogy a szovjet kolhpzők eredményei nagyon nagyok. — Jót akarok 1 .tagúknak — kezdte derűsen —. csak ezt az utat javasolhatom, Még jönnek hozzánk sokan és solcszor. Ott majd meggyőződnek szavaim igazáról. Egy a jelszónk, a Sóke =,, Talán négyezrén is voltait mar — mándoki, tiszamogyorósi.
