Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
H.ELETMAG t a rorsz ag IPS?. MÁJUS X, CSÜTÖRTÖK 3 A májusi nap fénye lángra gyújtotta az ifjú szíveket. Ezer nyi színben úszott a rét, az .erdő, az ágon kipattant rügy mel. lett madár hívta párját. Egy legény, zöld gallyal a kezében, reménységgel a szívében közeledett egy kis nádfedeles házhoz. S mikor leszúrta a május- fát, alatta szárnyra kelt választottja nótája: „Csak egy kislány van a világon,,.” Felcsendült a nóta dallama, messze szállt a szárazfa hangja. Szívrepesve várta a legény, hogy fény villanjon a szobában. S mikor látta kedvese fényben úszó arcát, akinek szólt a muzsika, jóleső érzés melengette szívét. Szerette volna csókkal viszonozni a kedves mosolyt. Nézte a zenészeket, élvezte a húrok finom rezgését, a aal ritmusát, az első szerenád, az fIso boldog május örömét. Nem tudta, hogy varrnak, akiket nem érdekli az, ami összeköti az egymásra váró szíveket. Szerelmére, a májusra, a kikeletre, a virágokra gondolt. S másnap megdöbbenve bámult a kokas- tollas' őrmesterre. Elfojtott düh- vei tűrte a pofonokat... Hiába töprengett, hiába keresett önmagában feleletet. Tanácstalan maradt 1910 május reggelen. A májusiéért? A szerenádért? A mosolyért? A boldogságért? Miért kapott ki... ? Csali az apja tudta. Az már megszokta az ilyesmit ; 11 Ketten ültünk a szobában. Randi bácsi, meg én, ahogy elvonult előttünk a fél évsz&zad. Májast váró délután volt, de az aprószemű ablakon túl, itt. a nyíregyházi Ady Endre utcán még az április kacérkodott — szemetelő esővel. S hogy egyre csak pergelt a vízcsepp a rozsdás csatornán, mi is az időjárással kezdtük. Olyan megszokott, módon, mint ahogy az éppen lenni szokott. Répánszki Bandi bácsi fclszemével kémlelt ki az ablakon. Igen, félszemével :su- pán, mert a másikkal már hiába is akarna látni. Az idő — nyolcvan esztendő — megvámolta a szemevilágát is. Aztán, úgy, ott álltában emlékezni kezdett, ötven, ötvenöt év előtti tavaszok képe kelt újból életre és bár a szó már sokszor nehezére esett, az alacsony termetű ember ga- lámbősz fejére az örök tavasz rajzolt babérkoszorút.. -. S ezt Bandi bácsi is érezte. — .Csak az évek múlnak, de Itt, kelül megmarad minden tavasz.,. Ez a nyolcvanadik is csakúgy, mint az első, amire emlékszem .., És Bandi bácsi szeretettel melengeti. örökéltű tavasz lit.. Mert minden, tavaszában ott él a maradandó. Hosszú évtizedek múltán is újra, meg újra rüggyé élednek az emlékek. S ezeket a rügyeket a május elsejék, táplálják. Szavaival Nyíregyháza májusi momentumai elevenednek fei. Kilencszázhárommal kezdi, mert előbb nem is lehet kezdeni. Nem mintha korábban nem Mikor mesélni kezdett édesapja, a dercsedő hajú Hegedűs bácsi, fiának kövér Könnycseppek fénylettek fel az arcán. Sajnálta édesapja keserves é.e- tét, sírt, mert tehetetlennek: érezte magát, mert olyan jóleső érzés után csattantak arcán a pofonok. Az első májusfa, az első szerenád, az első pofonok, az első könnycseppek, melyeket mint felnőtt hullatott apja ölébe s melyekhez édes és keserű emlékek fűzték, végig kísértek életén. Emlékezett ezekre tizennyolcban, mikor katonaszökevényeket segített kiszabadítani Nyíregyházán, mikor megszegte az árulókat védő hadseregben tett esküjét, mikor a nemzetőrök szuronyának hegyét bordáival védte ki. Apja a direktórium elnöke volt Kállósemjénben, ő vöröskatonaként harcolt városunk peremén és végig az országban. Ahányszor rohamra indult, ahányszor ellenséggel állt szembe, tisztán emlékezett az első pofonokra. Május volt, mint régen, mikor szerenádtól volt hangos az éjjel s ő híven a fogadalmához, őrt állt a véres mezőkön, harcolt a fehérterror ellen. S mikor internálták, rendőri felügyelet alá helyezték, mikor az első emlékekre gondolt, megsokszorozódott ereje, túljárt üldözői, őrzői eszén. Hiába száműzték apjával együtt 1919-ben a drága szülőfaluból, nem tört meg bujkálás közben, nem csüggedt vetetlen ágy hiánya miatt, apja láncra- verése láttán. Esküt tett, megfogadta apja sírjánál, gyermekei sírókérő szavai hallatlán: a kínzó gyötrelmeiket egykor letörleszli majd! Érte még sok bafsors, kísérték még számlaLnszor végig a fő utcán láncra-verten, de Hegedűs Mihályt megtörni nem tudták. S olykor, ha túl nagy veszélyt vélt, inkább vólasz'otta hazája elhagyását, más ország ismeretlenét, de nem kért alamizsnát, nem szegte meg esküjét.;, Elfogták, visszahozták a határról, dolgozott idegen bányákban, újra, meg újra fogva tartották, megszökött vaskezű emberhajcsároktól, bujkált nádasban, éhezett hetekig, de az első május elseje emlékét nem hagyta elszállni szívéből. Valahányszor hallott másoktól boldog májusról, szerenádról, májusfáról beszélni, öíczeszorult a szíve. . S jött a május elseje, jöttek crle is. Előbb csak beszélgettek vele, s mikor elmúlt az ünnep, elengedték. Később pincébe dobták, véresre verték. 1939. május közeledtével éjszaka rontottak családjára. Vitték feleségét, a hét apró gyermeket is. Kilakoltatták. A családfőt vitték az őrsre, a feleségét, gyermekeit az utcán hagyták... Negyvennégyben „sasos" behívót kapóit. Nem vonult be. Lelartóztalták, A községháza udvarára vitték. Az illemhelyre szuronyos őr kísérte. S az őr várt. Aztán kopogo't. S mire felfeszítették az ajtót, csak hűlt helyét találták. Bujkált, amíg el nem jött a szabadság hajnala, amíg meg nem látta az első szovjet katonát. Erzsébet és Sári .lánya nyomban fegyvert fogtak a demokratikus hadseregben. Édesapjuk szervezte a pártot, osztotta a földet. Kálmán, a legkisebbik fiú szerenádot adott, május fával kedveskedett szerettének.,. A gyerekek felnőttek, elkerültek a szülői háztól. Tíztagú a család s mind a tízen piros könyvet hordanak. Mind a négy lettek volna május elsejék. — Bizony, itt a Nyírségen nem újkeletű a május köszöntése. De 1903 előtt szó szerint csak a májust köszöntötték. A tanyavilágból ekhós szekereken érkeztek Sóstóra az ünneplöru- hás parasztemberek, akiknek ez a nap aligha jelenteit többet a májusfa dugásánál, meg a szalonnasütésnél. De mit is hallott volna még az akkori paraszt a párizsi tömegmajálisokról? És itt megállt egy pillanatra. Gondolkodott, majd az építő- munkásokkal folytatta. Nemcsak, mert maga is közéjük való volt. de 1903 májusa az ő nevükhöz fűződik. —- Ez volt az első olyan igazi munkaünnep. Sclrniidt Miska. Bartha Samu, János öcsém, meg én beszéltünk az építőknek az első májusi nap jelentőségéről és illegálisan meg is tartottuk a munka ünnepét, A Zöldágnál, az Erdei kitérőtől innen gyülekeztünk egyenként, majd fel- . vonulásszerüen vettük az irányt Sósló felé ... Igen, ez még mind titokban volt. De megk zdődött egy olyan korszak a Nyírségben, amit soha nem lehet kitörölni a homokvilág történelméből. Nyíregyháza munkásságának legjobbjai szombat és vasárnap délutánonként, alighogy letették a malteros kanalat, otthagyták az olajos szagú műhelyeket, úlrakeltek és felkeresték a tanyavilág szétszórt népét. Újsággal, könyvekkel a kézben beszéltek az elnyomás elleni küzdelemről, cs arról, hogy csak a parasztság és a munkásság együttes összefogása vethet véget az úri terrornak. — Furcsálták először a tanyasiak a városi emberek észjárását, de mi nem adtuk fel a reményt. Azt akartuk elérni, hogy az ekhós szekerek ne csak sza- lor.nasütésre hozzák be a parasztembereket, hanem valóban világot lássanak és egy sorban velünk, építőmunkásokkal, emeljék magasba az öklüket a Hatzel téren..., . S a munka nem volt hiábavaló. Az 1889-cs követelők, akiket akkor szétvert a cscndúrkordon, nem vártak sokáig. Egy sorban a várost munkássággal, resztvettek a tüntetéseken... És egy évvel később a munkások megbízásából Bandi bácsi és társai már ott álltak a városi csendőrkapitány előtt és engedélyt kertek nyilvános felvonulásra. Csak a gyűlést engedélyezték. De a tömeg az akkori Hatzel-térröl zárt sort alkotva mégis elindult a város felé. Igaz. nem mehettek messze, mert villogott a kardpenge s a csendőrség megakadályozta a felvonulást, de kis csoportokba verődve mellékutakon mégis . megtartották, a. tüntetést. És Sóstó újra a m,unMsseregszemle színhelye lett. Bár a csendőrség egész nap cirkált az erdőn, a munkásság mégis ünnepelt. — A legszebb május mégis 1906-ban volt Nyíregyházán. A szokásos Ilaizel-téri beszédet már vörös zászló alatt tartottuk. És az egyre növekvő többezres tömeg ismét elindult a város felé... Még mintha most is hallanám az első dalt., melyet a május köszöntésére énekelt a nyíregyházi munkásság: Itt ven újra május elseje A 'evegő dallal van tele Szebb jövőért, áhít a szívünk Hódit a zászlónk, mit viszünk. A második szakot már dúdolta Bandi bácsi... A felvonulást akkor is szétverte a csendörség, de a Hármas-domb és Sóstó környéke akkor is várta az ünneplőket. — Igaz, a szétoszíatáskor János öcsém kezéből kicsavarták a csendőrök a zászlót, mégis olyan boldogok voltunk ... És az évek. a. többi májusok múlásával elérkezett a világháború. Szomorú május elsejék következtek ezután. Ember nem volt, s mi, akik szerencsésebbek voltunk, egy- egy kocsmában olvastuk a Népszava ünnepi sorait, fiúnak fegyver van az oldalán, aranycsillag ragyog a vállukon; A négy lány közül 3 már családos s az ő férjük is mind fegyvert visel. S mikor megtudták, hogy a sokat szenvedett édesapát 1956-ban letartóztatták az ellen- forradalmárok, pár nap múlva 24-en gyűltek össze a gyerekek a szülői háznál. Együtt volt a család, s a férfiak mind egyenruhában ... A hű édesanya, aki szó nélkül viselte a nagy család gondját, segítette férje munkáját, cs;l- logó szemekkel nézte sokszor gyermekeit, unokáit, s örömkönnyes arccal simogatta őket. Kálmánt is, a legkisebbel, a piros parolinos főhadnagyot, a délceg legényt, a szerenádozó fiút, a májusfával kedveskedót. Ö már teheti, nem kérik másnap szánton, nem csattan pofon az arcán. Hegedűs Mihály boldog, ha gyermekeit látja. Évekig volt pár-titkár, helytállt a nehéz időkben, szervezte a pártot az ellenforradalom után. Most is párltitkár. Boldog, hogy fia’, lányai májusfával, szerenáddal ékesítve tölthetik el a május elsejéket. Boldog, mert most. ezen a napon fiával, lányai férjeivel egyenlő rangban, megbecsülésben, bár hófehér fejjel, mögötte 60 esztendővel, büszkén menetel azok közt, akik fegyvert fogtak e hazáért, s mint munkásőr, ő is védi a május elsejét. Nagy Tibor, Tizenkilenchez is kedves emlékek fűzik, amelyek éppen májussal kapcsolatosak. Amikor győzött a Tanácsköztársaság és a direktórium átvette a hatalmat, az 1906-ban elrabolt vörös zászlót megtalálták a városháza padlásán... Tervezték is, hogy az első szabad májust ismét, vörös zászló alatt ünnepük. De az ellenforradalom meggátolta tervüket, mert a Tiszán-inncn már nem ünnepelhettek szabadon május elsejét. O ekkor a főváros májusának örömmámorát élte át. És jött Horthy uralma, amikor ő is börtönbe került. Szabadulása után pedig szegény májusok következtek. Csak titokban, kiskocsmákban jöhettek össze, s a Hármas-dombon hangos szó hallott, újból villant a regi kardlap. Majd nagy sokara a Bujtos utcai szakszervezeti székházban tartottak újból „csendes" ünnepet. És hatvanhat éves korában. negyvenöt tavaszán láthatott ismét örömmámort. De most mar Nyíregyházán! — Már beteges voltam, de részt vettem a Búza-téri nagygyűlésen ... És azóta is — ha teheti — minden május elsején megáll a járda szélen Répánszki Bandi bácsi. Kopott góibebotjúra támaszkodva nézi a hallá nzó sokaságot, és a zászlók lengetz- gét... Igen, csak az évek múlnak Bandi bácsi! A tavasz, a múlhatatlan májusok emléke örökké él. (Angyal)
