Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-16 / 89. szám

(angyal) domásivás nemes mesterségek \Nem kell ma már ünnep ahhoz, hogy új szandált kgpjdn egy leányzó, vagy kfjj&gáfn ruhát ölt­sön a' kálmántfrázi parasztfiataL De ha a vásári' napokon pavilnok hosszú sora kínálja a magyar ipar újdonságait, a céllövölde puffogá- sa nélkül is mind több portékát szorít hóna alá a nyírségi ember.« És ez a legszebb vásárfia... Többet nem igen adhatott volna a Nyírség első tavaszi vására. Hogy egyre több áru nehezedik •a polcokon hogy mindig több idei „csemege” jut a háziasszonyok őzatyorjába ...? Ez csaknem ter­mészetesnek tűnik. A virágkerté* iszet ezer színe is olyan megszo­kott, kellemes valami már. Do amit még nem szoko* t meg min­denki, azt, az a négy ember je­lentette a hétfői vásáron. Mert áldomásivás régen is volt — csak az áldomásivók változtak meg. A •pavilonok hűvösében már több ember „parancsol” a kelmék mé­tereiből. Ezéit bocsátottuk meg az örök- szép dal átformálását. Mert bár­hol termett is: itt a nyírségi vá­sáron a csillogó csizmák gazdái, napjaink egyszerű emberei dúdol- *bák. Ez a kedves kis jelenet ragadta meg a kíváncsiskodót, ahogy a nyíregyházi vásárra éppen a hét­fői koradélelőtt órájában cseppent be. És olyan jó volt találkozni 'azzal a négy vidéki emberrel. Bár odébb, megszokott hanglejtéssel „énekeli.” a vasporárús, s a törők­mézes sem sajnálta a torkát, a „vásárit” mégis ez a négy ember jelentette sok látogató számára. 1-Iogy miért? Mert napjainkban több ember vélekedik ekipp: „Nem vásár ma ja vásár”. Aztán a többi: „Nincs már meg a mostani vásárokban a? a különlegesség. ami valaha valósággal ünnepnapot jelentett”. Hát igen, változás történt itt is. De valahogy úgy érezzük — bár egyesek még csak kezdik érezni — egészséges ez a változás. Ezt bi­zonyította az a kis nótázó cso­port is a hétfői vásáron. Nem voltak részegek csak kedvük csa­pott a magasba, és bizonyítani akarták, hogy megmaradtak a vásárok, s az áldom's'vások sem hamvadtak el. Hogy nem ünnep ma a vásár? Ennek még inkább örülünk: parasztságunk és a vá­rosi vásárlóközönség már a hét­köznapok „szürke” óráiban is egyre sűrűbben gyakorolja az ál- j l^gy kis csoporttól csen- ^ tem el a megmásított dalt, itt Nyíregyházán, a Búza tér egyik szögelletében. A tátongó kocsma ajtón lep ek ki jókedvvel a vidéki, ünneplő-kalapos embe­rek az idei tavasz első nyíri vá­sárnapján. Körülöttük a kora dél­előtt vásár-hangula‘a telepedett a térre, s a félkilométer hosszan elnyúló árupark legeldugottabb ré­szére. Mondom: má-'t-tt d-’t dú­doltak, de mi, akik hallot'uk. megbocsátottunk nekik. Hogy ez a vásártér, amelyről a nóta való­ban énekel, távolesik a Nyírségtől — vaimi kévéstt érdekelt ben­nünket. De az a lecsüngő bajsza, idősebb ember, akit t:s7t?s néven Gerszon-sógomak szólított a má­sik három, olvan ízesen tudta mondani az ..Erre gyere ide ga- lambom”-at, hogy az ember men­ten elhitte: itf, a Nyíren költö1- *ék az ö-ökéltű dalocskát. Aztán ráadásul még a véletlen is kedve­zett: mindannyian csizmát cipel­tek: a vállukon. Csizmát, lakko­sat roayós szárral. Csak úgy csillogott, mind a négy a kemény szár tájékán. A lecsüngő ba.'szú pedig, ott középen, megszokáshói még rá-rácsapott tenyerével a nyakában lógó csizmára ... a Hif ii'i úáiávtéi'eiL .. amelyek a légáramlatok szerint változtatják helyüket a föld kö­rül. A radioaktiv részecskék hullása helyileg és gyakran a robbanás helyétől távol Is sok­kal jelentősebb és veszélyesebb lehet, mint ahogyan az egyszerű számítások jósolják — mondja Joliot-Curie. A professzor sze­rint a jóslások tévedéseit a ra­dioaktív előrejelzéseknél nem le­het kiküszöbölni. A szovjet dön­tés nagy megkönnyebbülést oko­zott és reményt keltett az em­berek százmillióiban. Könnyen megvalósíthatónak tűnik, hogy az Egyesült Államok és Nagy- Britannia is hasonló döntést hoz­zon. A nukleáris robbantások nagy távolságról megállapíthatók, ha pedig szükséges, az ellen­őrzés megszervezése nem jeleni komoly nehézségeket. Egyesek „olcsó propagandának" tartják a szovjet határozatot és erőfe­szítéseket tesznek a dolgozók összezavarására. A népek józan esze nem csalatkozik akkor, amikor nagy jelentőségeket tu­lajdonit ennek a cselekedetnek* Konkrét bizonyítékát látjuk eb­ben annak, hogy véget akarnak vetni egy szörnyű veszélynek és kedvező légkört akarnak te­remteni a valódi leszerelés nagy problémáinak megoldására, megnyitójában hangsúlyoz­ta, hogy a változatos nyírségi talajainkra szükségszerű a spe­ciális homoki gépek biztosítása, s legfontosabb feladat a tájegy­ség-gépesítés. , Az ankét első előadója ler- landai Sándor, a Nyírségi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója volt. Az előadáshoz hozzá szóit és azt kiegészítette W'estsik Vilmos Kossutb-díjas tudós. A második előadást Ur. Kázsó Imre professzor tartotta, amelyhez hozzászólt Sárközi Károly, a KGM Mezőgépiej- lcsztési Intézet osztályvezetője. Az ankét első napján a homoki talajművelés a homoki szóló és gyümölcstermesztés gépéiről hallottak még előadást az egy- begj ültek. (A kétnapos értekezlet ismer­tetésére még visszatérünk.) ség szempontjából. A nukleáris kísérleti robbantások még béke­időben is szörnyű veszélyt je­lentenek — állap,tja meg — ugyanis a robbantások nyomán keletkezett ártalmas anyagok r.em egyformán oszlanak meg a légkörben, hanem valóságos láthatatlan felhőket alkotnak, Tegnap délelőtt 10 órakor megkezdődött a Sóstón szerve­zett 2 napos országos értekez­let, amelyen a homoki gazdál­kodás gépesítési problémáit vitatják meg. A 300 tagú ankét elnökségében helyet foglalt Sző­ke Mátyás, a földművelésügyi miniszter helyettese, Hcrczeg Ferenc KGM miniszterhelyet­tes, Benkei András, az MSZMP Megyei Bizottságának első tit­kára, Wcstsik Vilmos Kossuth- díjas kutató, Dr. Rázsó Imre egyetemi tanár, Benkő László iparigazgató, és Vincze József, a megyei tanács elnökhelyettese. Az ankét résztvevői kísérleti in­tézetek, állami és szövetkezeti gazdaságok, gépállomások veze­tői voltak, s részt vett az anke- ton az agrár közélet számos más képviselője. Dr. Rázsó Imre professzor Párizs, (MTI): Frédéric Joliot- Curie, a Béke-Vi'ágtanács elnöke nyilatkozatot adott a szovjet kormány ama döntésével kap­csolatban, amellyel egyoldalúan leállította nukleáris kísérleti robbantásait. Joliot-Curie pro­fesszor e lépést rendkívül nagy horderejűnek tartja az emberi­Kétnapos országos gépesítési ankét a Sóstön FKÉDÉRIC ] OLIOT-CURI F NYILATKOZATA A SZOVJET KORMÁNY ~~D Ö NT ÉS ÉRŐ L □ □axmaaíXiaaQixiOQaaaaamaDamanmnmnrrmnnn Jön a föld tavasza orgonákon pattan a bimbó, néhány napja köröz­nek már a fecskék is. Ha lassan cs nehéz várás titán, de mégis ébred a föld, itt a tavasz. A tavasznak jönni kellett. Tudták a fecskék, s jöttek hi­degben, szélben. Ébred a föld. Lassan cs nehezen vártán jön a tavasz, a föld tavasza. Az emberiség nagy, alvó csoportjai már mindenütt megmoz­dultak. Pattannak a testvériség rügyéi, s a bimbókban fris­sen, tüzesen, illatosán simulnak a duzzadó lángpiros szirmok, a szabadság virágai. Sok helyütt — a föld nagyobb felén — ■már kinyíltak ezek a virágok, szabad népek milliós családjai várják a szocializmus érlelő nyarát. Ébred a föld. Debet fegyverrel elfojtani ezt az ébredést? Lehet baltával harcolni a tavaszi zápor ellen? Lehet-e megállítani a gyarmati népek szabadságtörekvé­seit? Ma már nyilvánvaló, hogy nem. A kis kubai nép nap­jainkban egyre élesebb harcot folytat diktátora, Batista és az amerikai monopóliumok ellen, a fasiszta rendszer ellen. 1953 óta áll ez a harc, s ahelyett, hogy megfojthatták volna a demokratikus törekvéseket, mind szélesebb körben terjedt az a nép körében. A diktátor bukás előtt áll, s ha meg is menti az amerikai nagytőke, ez csak időleges lehet. Az ébre­dést nem lehet álomba visszafojtani. Indonéziában megkí­sérelték, nem kisebb szerv, mint a SEATO, az Egyesült Álla­mok szárnyai alatt. A fegyveres beavatkozás végső vissza­vonulásra kényszerül a népi erők elől. Dcl-Afrikában választás lesz. Fegyveres rendőrök állnak készenlétben, mert „otthonmaradási mozgalomH készül. Nége­rek, indiaiak és „félvérűek“ szervezték a sztrájkot a válasz­tást megelőző három napra, Kenyában 153 négert letartóztat­tak, mert tagja a népek tanácsa néger szervezetnek. De hiába a rendőrterror, hiába a letartóztatás, a tavasznak jönni kell, s az jönni fog. Még vágtat a fagyos téli szél, még újra robbantásra ké­szül a nyugati háborús hadvezetés. De a tél napjai mindenütt meg vannak számlálva. A Szovjetunió felhívásának vissz­hangja dübörögve járja be a földet. Londonban sokezer mun­kás tüntet, tiltakozik a nukleáris kísérletek, az atomtáihasz- pontok ellen. A Béke Világtanács elnöksége elfogadható út­nak jelöli a javaslatot az Egyesült Államok és Nagy-Britannia részére is. India népének hangján szól Nehru, amikor kije­lenti, hogy reméli, a többi ország is követi a szovjet példát. Ceylon üdvözli a szovjet atomfegyverkisérletek beszüntetését. S megannyi sajtónyilatkozat, gyűlés a szovjet felhívás nyomán. Ébred a föld. A történelemnek nem volt egyetlen napja sem, hogy valahol a földön ne lett volna háború. Ha statisztikát állíta­nának össze, ez a statisztika azt mutatná, hogy mióta embe­rek írják a történelmet, minden órában meghalt valaki, akit háborúban öltek meg. Még ma is. Szörnyűséges történelem! Ébred a föld,., a népek érzik a történelmet. Kinyílt szemmel figyelik a háborús lángot tápláló kezet. Pusztulás, kín, halotti álom van mögöttük, de a tavasz mindenüvé meg­érkezik, s a pattanó rügyekbe nem lehet a duzzadt, nedves kis leveleket vissza hajtani! Nálunk is megpróbálták. Durva kezekkel gyűrték, tépték a haza testének drága szirmait, hozták a nyugatról áradó téli viharokat, de a tűzpiros virágok túlélték a késői fagyot. Tavasz után nyár érkezik, tavasz után nem lehet ismét telet csinálni! Elég volt az emberiségnek a háborúkból. Elég volt az egyszerű embernek az állati kiszolgáltatottságból, abból, hogy évezredek óta vérrel írták a népek történetét. A római rab­szolga dolog volt, mint a ház, amelyben a latifundium ura, a földbirtokos élte henye életét. Rabszolga volt egész Európa. Családok millióit hurcolták szét, pusztították el hódító hábo­rúkban. Honnan volt joga a római nagyuraknak, hogy apák százezreit szakították el anyáktól, gyermekeket öltek hajszá­ban, falvalcat dúltak fel? Honnan volt joga Attilának, vagy a török császárnak, vagy Napóleonnak, a Habsburgoknak, Hit­lernek, hogy téged öljenek, a te gyermeked öljék, a te anyád kényszerítsék gyalázatba, a te hitvesed áldott életét uralják örült és őrjítő módon?! Honnan van joga a nyugati ő ült ék­nek arra, hogy megfertőzzék a föld levegőjét, hogy az eddi­gieknél százszor győzelmesebb sorsokat kovácsoljanak, hegy újra csak rabszolgaláncra fűzzenek, emberiség?! Ilyen jog nincs a földön! És többé ez senkinek sem sike­rül! Ébred a föld! Ébred az ember! Felébredt, feleszmélt, életet örülő embermilliók segítik a többi milliókat. A szocializmus országaiban már tavasz van, pompáznak a tűzpiros virágok. S mellettük rügyeznek, pat­tannak, bimbóznak a többiek is, a kékek, a fehérek, a nagy­szerű. nagyszerű tavasz jövetelén. Mert jön, jön a Föld tavasza! 1958. ÁPRILIS 16, SZERDA Ara 50 fillér XV. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM LÁNC, LÁNC... — JÓZSI BÁCSI PROPELLERJE — FÖLD- MÜVESSZÖVETKEZETI MEL­LÉKLET — KÉT LEVÉL — MEGFEJTÉS ELŐTT A Ht)S- VÉT-SZIGETEK TITKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents