Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-11 / 85. szám

HRUSCSOV ELVTÄRS SZERDAI BESZÉDE A CSEPELI DOLGO­ZÓK NAGYGYŰLÉSÉN — ELUTAZOTT A SZOVJET PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG. BŰCSCZTATAS A REPÜLŐ­TÉREN — A TESTVÉRISÉG VAROSA «AN — s^r Közös nyilatkozat a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt­ós kormányküldöttségének tárgyalásairól A Magy&r Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány meghívá­sára április 2-tól 10-ig a magyar párt- és kormányküldöttség múlt évben a Szovjet­unióban tett útja viszonzásául a Szovjet­unió párt- és kormányküldöttsége látoga­tást tett a Magyar Népköztársaságban N. Sz. Hruscsov nak, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének vezetésével A látogatás idején tárgyalások foly­tak a Magyar Népköztársaság párt- és kormánykü'döttsége, valamint a Szovjet­unió párt- és kormányküldöttsége között. A tárgyaláson részt vett: A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége: Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminisz­ter, a küldöttség vezetője; dr. Münnfch Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke; Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára; Somogyi Miklós, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának elnöke; Fock Jenó, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és dr. Sik Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. A Szovjetunió párt- és kormánykül­döttsége: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke, a küldöttség vezetője; F. R. Kozlov, az SZKP Központi Bizott­sága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese; A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügymi­nisztere; V. V. Grisin, a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsának elnöke; P. E. S eleszt, az Ukrán Kommunista Párt Kijevi Területi Bizottságának első titkára; A, P. Bojkova, az SZKP leningrádi bi­zottságának másodtitkára és J. I. Gromov, a Szovjetunió Magyarországi nagykövete. A tárgyalásokat mindvégig a szívé­lyes barátság légköre és a teljes egyet­értés jellemezte. A Szovjetunió párt- és kormánykül­döttsége részt vett a Magyarország nem­zeti ünnepe, a fasiszta iga alól történt felszabadulásának 13. évfordulója alkal­mából rendezett országos ünnepségeken, meglátogatott ipari üzemeket, tudományos intézményeket és termelőszövetkezeteket, járt az ország különböző városaiban és falvaiban. A Szovjetunió párt- és kormánykül­döttsége magyarországi látogatása idején számosízben találkozott és folytatott ba­ráti beszélgetést a párt- és állami veze­tőkkel, közéleti személyiségekkel, munká­sokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel E találkozásokon és beszélgetéseken őszinte véleménycsere folyt a két ország baráti, testvéri kapcsolatainak fejlődését és to­vábbi megerősödését érintő különböző kérdésekről. A Szovjetunió párt- és kormánykül. döttségének alkalma volt meggyőződni a magyar dolgozók növekvő polUikaf akti­vitásáról és munkalendületéről M’ndez arról tanúskodik, hogy a magyar dolgo­zók rendíthetetlenül hisznek a szocializ­mus nagy eszméjében és eltöké'ték, hogy szorosan összefogva a szocialista tábor többi országával, fe’építik hazájuk bol­dog jövőjét. A kü’döttség szemé'yesen is meggyőződött arról hogy a magyar dol­gozókban mélyen él a barátság a szovjet nép iránt és őszintén kívánják, hogy fej­lődjenek és erősödjenek a masryar-szovjet kapcsolatok a testvéri, kö'csöeös segítség és a proletár internacionalizmus magasz­tos elvei alapján. A szovjet küldöttségnek a Magyar Népköztársaságban alkalma volt megis­merkedni azokkal a nagy sikerekkel, amelyeket a magyar nép a háború Utáni években, maid pedig az ellenforradalmi felkelés következményesek felszámolá­sáért és a népi hatalom megerősítéséért vívott harcában elért. A Magyar Népköztársaság párt- és kormánykü'döttsége a maga részéről szük­ségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió politikai és erkö'csi támoga­tása jelentős mértékben hozzájárult ax ellenforradalom következményeinek gyors felszámolásához, anyagi segítsége pedig hozzásegítette a Magyar Népköztársaság kormányát ahhoz, hogy igen rövid Idő alatt úrrá legyen a gazdasági nehézsége­ken, elhárítsa a munkanélküliség veszé­lyét és elkerülje az inflációt, ★ A tárgyalásokon a küldöttségek tájé­koztatták egymást pártjuk és országuk belső kérdéseiről, eszmecserét fo’yiattak a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió baráti kapcsolatainak továbbfejlesz­tését szolgáló lépésekről, a nemzetközi helyzetről és a békeharc időszerű problé­máiról A küldöttségek az e:zmecsere alapján megállapították, hogy nézeteik valamennyi megtárgyalt kérdésben telje­sen azonosak. A tárgyalásokon a felek megelége­déssel szögezték le, hogy az 1957. már­cius 28-i közös nyilatkozatukban foglaltak végrehajtása előmozdította a két ország testvéri kapcsolatainak mélyülését, a ma­gyar és a szovjet nép barátságának erő­södését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak és együttműködésének elmélyítése céljából több fontos megállapodást írtak alá. Lét­rejött a Magyarország területén ideigle­nesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetére vonatkozó egyezmény, a ket­tős állampolgársági! személyek állampol- gárságának rendezéséről szóló egyezmény és a konzuli egyezmény. Előkészületben van több más, a két ország kapcsolatait érintő egyezmény. A felek nagy megelégedéssel szögez­ték le, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió gazdasági együttműködése az 1957. március Z8-1 közös nyilatkozatban foglaltak szellemében eredményesen fej­lődik. A közös nyilatkozatnak megfele­lően aláírták az 1958—60. évi hosszú'ejá­ratú áruszállítási egyezményt, amely biz­tosítja Magyarország ipari kapacitásának kihasználását és megfelelő magyar ipar­cikkek exportját a Szovjetunióba. A hosszúlejáratú kereskedelmi egyez­mény a kölcsönös áruszá'Htások további növelését irányozza elő. A magyar kor­mány kérésére a szovjet kormány a ma­gyar népgazdaság további fejlődését elő­segítendő, kiegészítő gazdasági segélyt nyújt a kohászati-, gépgyártási-, eleklro- tcchnikai-, vegy-, olaj-, könnyűipari és más ipari és közlekedési üzemek építé­séhez és rekonstrukciójához. Hosszú időre szóló megállapodást kö­töttek és annak alapján bővítik a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió inarának tudományos és műszaki együttműködését az erős- és gyengeáramú berendezések, műszerek és Diesel-motorok gyártásá­ban. A küldöttségek hangsúlyozzák, hogy népgazdaságuk fellendítése, náptrk é’et- színvona’ának további emelése végett fo­kozottabban össze kell hangolni népgazda- ságfejlesz*ésl terveiket országaik lehető­ségeinek és gazdaságuk fejlesztési távla­tainak legmesszebbmenő figyelembevé­telével. A felek nagy megelégedéssel állapít­ják meg, hogy a két ország tudományos és kulturális kapcsolatai eredményesen és gyümö’csözően fej'őd-ek. A tudományos és kulturá'is kapcsolatok fejlesztésében elért sikerek nagymértékben hezzá'árnl- tak a magyar és szovjet nép barátságá­nak elmélyítéséhez s egyben gazdagítot­ták mindkét nép kultúráját. 1957-ben a magyar tudományos és ku’trirá'ls é'et szá­mos képviselője járt a Szovjetunióban. Nagy számban érkeztek Magyarországra Is a szovjet tudomány és kultúra ismert művelői. E látogatások lehetővé teszik a két ország gazdag tudományos és kultu­rális örökségének kölcsönös megismerését, ami előtt a szocializmus viszonyai között korlátlan távlatok nyílnak. A kulturális és tudományos kapcsolatok további fej­lesztése érdekében aláírták az 1958. évi kulturális munkatervet és a két ország tudományos akadémiájának megállapodá­sát. A felek nagyra értékelik a Magyar Népköztársaságban cs a Szovjetunióban működő baráti társaságok munkáját a két nép kulturális kapcsolatainak bővítése szempontjából és kijelentik, hogy ezeknek a szervezeteknek minden támogatást meg­adnak. ★ A tárgyalások folyamán a nézetek tel­jes azonossága nyilvánult meg a védelmi jellegű Varsói Szerződés szerepét és jelen­tőségét illetően; ez a szerződés a benne résztvevő országok biztonságának fontos tényezője az agresszív Északatlanti Tömb mind fokozódó háborús készülődéseire! szemben. A felek tárgyalásaikon egyöntetűen leszögezték, hogy minden szocialista or­szág nemzeti függetlenségének és sznvo- rénilásának legfőbb biztosítéka a szocia­lista államok egységes táborba való szoros tömörülése a kölcsönös testvéri segítség, a teljes egyenjogúság, a területi sérthe­tetlenség, az állami függetlenség és szu- verénitás, az egymás bemgye.be való b* nem avatkozás elveinek tiszteletben tar­tása alapján. A szocialista államok szoli­daritása egyetlen állam eilen sem irányul hanem az összes népek érdekeit szolgálja, mert fékezi az imperialista körök agresz- szív törekvéseit és támogatja a béke és haladás nap mint nap növekvő erőit. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió külpolitikai téren az egyetemes béke megszilárdítása érdekében ezután is a hatalmas szocialista tábor összefogásá­ból indul ki. Semmilyen erő nem képes megbontani ezt az egységet, amely a marxizmus-leninizmus közös nagy esz­méin, a kommunista társadalom felépíté­sének közös célján és a szocialista orszá­goknak azon elszántságán alapul, hogy visszavernek minden kísérletet, amely zavarni próbálná népeik békés építő munkáját. A tárgyalásokon megállapítást nyert hogy mindkét fél azonos álláspontot fog­lal el a jelenlegi nemzetközi helyzet min. den kérdésében. A Magyar Népköztársaság, és a Szovjetunió, híven a kommunista és mun­kás pártok által 1957. novemberében Moszkvában aláírt nyilatkozat és béke­kiadvány elveihez és eszméihez, legfonto­sabb feladatának tartja, hogy minden erővel elősegítse a béke összes erőinek összefogását, a népek valódi biztonságáért, az új háború veszélyének elhárításáért vívott harcban. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió megállapítja: a mai nemzetközi helyzet legfőbb problémája továbbra is ar. hegy megállapodás jöjjön létre a nemzet- közi feszültség enyhítését, a fegyverkezési (Folytatás a 2. oldalonj XV. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM RtCI 50 fillér 1958. APKILIS xl* PÉNTE“

Next

/
Thumbnails
Contents