Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Í9S& ÁPRILIS 4, rí ATT* KELETMACTARORSRÄG 11 KILENCEDIK CSAPAS .4 déli külvárosokon túl éjjcl- napp-l dörögtek az ágyúk. 'Mind gyakrabban jelentek meg a város fölött szovjet repülőgépek: röpcédulákat szórtak alá. A város lakói titokban összegyűjtötték a kis lapocskát, amelyek az igazság szavát hozták el nekik, pedig a németek és nyilasok kegyetlenül üldözték ezt. A szovjet parancsnokság felvilágosította a lakosságot, hogy csapataink felszabadító harcot folytatnak. Felhívta a budapestieket, hogy ne higgyenek a németek és a nyilasok rágalmainak, segítsenek minden erejükkel, hogy a várost minél előbb megszabadítsák a megszállóktól, hogy akadályozzák a kulturális értékek megsemmisítését, megmentsék a békés lakosságot a szenvedésektől cs áldozatoktól. A németek és nyilasok — válaszul ezekre a felhívásokra — megkétszerezték terrorjukat. A gyilkosságok cs rablások napról-napra gyakoribbak lettek a városban. Budapest lakossága behúzódott a házakba, pincékbe rejtőzködött, hogy meneküljön a fasiszta garázdálkodások elől. A fronton naponta egész magyar századok, sőt zászlóaljak adták meg magukat. A Nagy Októberi Forradalom 27. évfordulóját a Szovjet Hadsereg Budapest kapujánál ünnepelte. A rádió elhozta ide, a távoli Magyarországba az ismerős, nyugodt hangot Moszkvából. „Ez év októberében kezdődött haderőink kilencedik csapása Magyarország térségében, a Duna— Tisza között — mondta Sztálin elvtárs — azzal a céllal, hogy kiugrasszuk Magyarországot a háborúból cs Németország ellen fordít-1 suk." 1 Minden katona, aki vezérünknek e szavait hallotta, büszke volt rá, hogy részt vesz ebben az ellenségre mért új, hatalmas csapásban, arra gondolt, hogy már a magyar főváros küszöbén áll. Csak egy kívánsága volt mindegyiknek — hogy minél előbb előre lendülhessen, megsemmisítő rohammal megtörje az ellenséges erők ostoba makacsságát, elfoglalja Budapestet s a magyarországi német hadseregcsoport megsemmisítésével méltóképpen fejezze be a kilencedik csapást. A roham ideje azonban még nem érkezett el. Még elkeseredett harcok vártak ránk Magyarország fővárosa előtt. Hadseregek elszánt támadásának, akár az óceán legnagyobb hullámának, pusztító ereje van. A szovjet csapatok a támadás lendületével nem egyszer söpörték el az ellenség hatalmas erődítéseit, a visszavonuló ellenséget nyomon követve, széles vízi akadályokat győztek le s megállás nélkül folytatva elöhaladásukat, sorra szabadítottak fel falvakat és városokat a megszállók uralma alól. De az olyan erődítményt, mint Budapest, amelyet hatalmas helyőrség védett, csak úgy „menet közben", egy nekifutással bevenni lehetetlen volt. Hosszú, kemény harc várt itt ránk. A magyar fővárosért vívott harc sikere gondos előkészítést követelt meg. I/ ülönböző oldalakról kellett a várost megközelíteni, friss erőket és eszközöket kellett összevonni, meg kellett bénítani az ellenség cselekvőképességét, hogy azu- I tán egyszerre több irányból indul.1 jón meg a roham Budapest ellen. A Legfelsőbb Parancsnok főhadiszállásán részletesen kidolgozott merész terv szerint Malinovszkij és Tolbuhin marsall csapatai mag- lepetésszerű, sorozatos csapásokat mértek az el’enségre. .4 várostól délre még el sem csendesedett a harc, amikor a ?.. Ukrán Front egységei kelet felöl megindultak Budapest felé. Egy hét alatt harckocsijaink és gyalogosaink nagy utat tettek meg előre. A front vonala Budapest . keleti szélétől mindössze 30 kilométernyire állapodott meg. A németek és a nyilasok hiába dobtak át erősítéseket a keleti irányból Budapest felé vezető útvonalakra. Ugyanakkor bénítóere- jű, új csapás következett be ott, ahol az ellenséges parancsnokság egyáltalában nem várta. A Budapestért folyó harcban megjelentek Tolbuhin marsall csapatai. November régén váratlanul átlépték a Dunát Magyarország déli részén, áttörték az ellenség védelmét, s egyidőben nyugat és észak felé nyomullak előre. A Duna nyugati partja mentén közeledve Tolbuhin csapatai hama- rosan 50 kilométernyire közelítették rpeg Budát. Szálasi idegei nem bírták. A magát Magyarország „nemzetvezetőjének" nevező Szálasi cinkosaival együtt elszökött Budapestről és az osztrák határ mentén fekvő Sopronba menekült. A németek kapkodni kezdtek, csapataikat egyik frontszakaszról másikra dobálták át. Az ellenség elvesztette a fejét. Részlet SzmU'nov: Harcban Budapestért című regényéből. mm' 0 Iíiállílások, kön^TÚmcrlclcsek, IfO.ff# «Haitimvetítések, íij köu^yl«rak áladása Felszabadulásunk megünnepléséből a megye könyvtárosai is kiveszik részüket. A megyei és járási pártbizottságokkal együttmű. ködve kiállításokat, ismertetéseket és filmvetítéseket rendeznek a megye területén. Az előkészülete^ már megyeszerte megtörténtek —J és — mint a megyei könyvtár köw zölte: a járási és községi könyv- tárak kész programmal ünnepük április 4.-ét. Két új könyvtár átadása A megyei könyvtár ma adja át Nyíregyháza város egyik külterületi részének, Borbányának a 350 kötetes fiókkönyvtárat. Rövidesen követi ezt az alsópázsiti könyvtár átadása is; A falvak rendelkezésére bocsátott anyagban bőven vannak szovjet, nyugati haladó és magyar írók alkotásai. Kiállítások, könyvismertető előadások A nyíregyházi Jósa András múzeum és az MSZBT közös kiállítást rendez. Bemutatásra kerül a Tanácsköztársaságot és felszabadulásunkat. valamint azóta elért eredményeinket dokumentáló anyag. A inegyei könyvtár raun- tatársai több nyíregyházi vállalatnál (tejipari vállalat, városgazdálkodási vállalat, dohányfermentáló, anácsakadémia) tartanak könyvkönyvtárak ugyancsak megrendel zik ünnepi kiállításukat és könyvi ismertetésüket. Mátészalkán az olvasóteremben április 3-án ünJ nepélyes megnyitása után az úttörők részére Barta Gábor1 könyvtáros diafilm-velítéses elő-* adást tart. A járás területén még Nyírparasznyán, Kántorjánosiban és ökörítófülpösön rendeznek gazdag műsort a községi nép-1 ismertető előadásokat. A járási könyvtárosok. Több helyen a megyében így Kisvárdán, Nyírbátorban, Baki aló rántházán és Tiszalökön lesz méjj nagyobb megmozdulás. Kisvárdán három helyen tartanak könyvkiállitást. Nyírbátorban, továbbá Nyirderzs, Nyír- gelse, Penészlek és Terem községekben tartanak ünnepi könyvünké tokát. Baktalóránt házán könyv, és képkiállítás nyílik április 4-én. A cscngeri községi könyvtárban a helyi párt- és tanácsszetvek támogatásával a könyvtár és a kultúrotthon közös kiállítást nyit meg. Tiszalökön Szabó Pál „Isten malmai" című regényéről Kovács Éva gimnáziumi tanárnő tart előadást. Ezenkívül a járási könyvtár helyiségében kiállítás nyílik meg a felszabadulást dokumentáló tablókból. A járás területén még Tiszavasv áriban cs Tiszaeszláron tartanak a község dolgozóinak hasznos előadásokat a népkönyvtárosok. JUiklé s ezredes Csendes estéken, mikor muzsikáló szavú öregek ajkán mesék születnek, mikor arany és ezüst szálakból az emlékek gyémánttal hímzett fátyla szövődik, nagy tetteikről hires vitézek, dalias hősök mozdulnak újra, hogy a megtörtént valóság és a képzelet házasságából újraszületve oda- álljanak a fiatalság elé. És mi, akiknek a hála mögött jóval kevesebb esztendő van, mint amennyi a mesemondó öregek vállait nyomja, — mi fiatalok ámulva hallgatjuk a legendák hőseinek csodatetteit... Mert ne higyje senki, hogy ma, az atomhajtású gépcsodák korában, a Föld körül keringő szputnyikok éveiben nem születnek legendák. Igenis, születnek: mégpedig a ma, az új kor fiairól. Azokról, akiket mindenkor a nép határtalan szeretető, az igaz ügyért való bátor kiállás vezetett tetteikben és akiket — éppen ezért — a nép örökre a szivébe zárt. Az új legendák új hősei a nép legkedvesebbjei. Tetteiket, valóságos dolgaikat éppen az irántuk érzett nagy szeretet, a hozzájuk való testvéri ragaszkodás nagyítja fel, az esteli mesék, az emlékezések ragyogó hímzésű fátyolén éppen ezért válnak legendás hősökké. Hány, meg hány ilyen mai legenda él itt, közöttünk Nyikolá- jokról, Sztyepánokról, Szergejek- röl, egyszerű orosz emberekről, szovjet katonákról, akiket tizenhárom esztendeje fogadott be a szivébe örökre a nyírségi dombok népe! Hány, meg hány ilyen legendás hősről hallani csodálatos históriákat mesével muzsikáló csendes esték meghitt perceiben! Ki tudná már megmondani, hogy ezekben az emlékező történetekben mi a megtörtént valóság cs mi az, amit az igaz szeretet, a testvéri barátság érzete költött hozzá?! Mert ahogy telnek az évek, ahogy múlnak dolgos, alkotó napjaink, úgy szépül egyre, úgy aranyozódik egy- egy kedves emlék, úgy növekszik egyre legendás hőssé emlékeink egy-egy kedves alakja, akiknek sikert, örömet, emberré válást: életet köszönhetünk. Egy ilyen új, mai legenda fonalát Tagadtam meg én is és a történet valóság-oldalán próbáltam elindulni, hogy a nyomára jussak szereplőjének. A valóságot egy olyan dokumentum jelentette, amely ugyancsak felismerhetően mutatja be Öt. A dokumentum: egy megsárgult, öreg fénykép, amelyet — íme — mellékelek. A fénykép kerek negyvenkét esztendővel ezelőtt, 1916-ban készült valahol Oroszországban. A Nagy Forradalom előestéjén állt a fényképész masinája elé a három jóitarái. Három hadijogoly, akik akkor bizony már aligha érezték magukat hadifoglyoknak, hiszen érett a forradalom és ők már beiratkoztak akkor az igaz tanítások iskolájába. Mindhárman sokezer kilométerre, a nyírségi buckák közt születtek, e'gyütt nőttek fel, együtt kerültek az első világháború húsdarálójába. Kopcsn Miklós, Horváth József lakatosok és Pristyák József kőműves. Mindhárman nyíregyháziak. A fénykép három féltve őrzött kópiájának egyike a napokban került elő Nyíregyházán. És ekkor váratlan dolog történt. A kép egyik alakjában, éppen Köpesd Miklósban — felismerték azt a szovjet ezredest, aki Nyíregyháza felszabadulása után, 1944. decemberében üdvözölte szülővárosát, barátait. Való igaz, tényleg legendába illő, szinte hihetelen dolog ez: egy nyíregyházi lakatos — szovjet ezredes... Mi a valóság vajon abban a sok legendás történetben, amit Miklós ezredesről hallottam? A fénykép-dokumentum mellé aztán felsorakozott mindaz, ami előkerült az egykori harcostársak, a nyíregyházi legénycimborák, barátok emlékeiből. Persze legelsősorban az, ami a legfrissebb, a legutóbbi volt: az 1944 decemberi találkozás.. Ahogy Keczkó Bandi bácsival, az öreg kőművessel beszélgettünk, kibontakoztak előttem az 1919-es Tanácsköztársaság izgalmakkal teli harcos napjai. Bandi bácsi, az egykori vörös őr hogyan is ne emlékezne Kopcsó Miklósra, a vörös őrség egyik egységének politikai megbízottjára?! Nagyon jól emlékszik, hiszen együtt gyerekeskedtek Nyíregyházán, együtt nőttek fel. Emlékszik rá, hogy a délceg, szép szál fiatal vasmunkás előbb Irsainál, majd Májerszkinál forgatta a kalapácsot, markolta a fogót. S aztán, ahogy hazatért a Nagy Októberi Forradalom után Magyarországra, az elsők közt állt azok közé, akik a népért, az emberi jogokért, a Tanácsköztársaságért szálltak síkra. És éppen Keckó Bandi bácsi volt az, aki 1944. decemberének egyik verőfényes délelőttjén — hosszú-hosszú esztendők után — ismét találkozott vele.. — OH álldogáltam a városháza sarkán a Rákóczi út felöl — magyarázza Keczkó Bandi bácsi. — Egyszeresük egy oldalkocsís motorkerékpár kanyarodott elém. Fiatal orosz katona vezette. Az oldalkocsiban meg egy velem egykorú szovjet liszt liit. Mindjárt megláttam az ezredesi rangjelzést. Meglepett a dolog: vajon mit akarhatnak tőlem? — gondoltam. Egy pillanat alatt történt az egész, az ezredes kiugrott az oldalkocsiból és színtiszta magyarsággal elkiáltolti magát: ,,Szervusz Bandikám! Hát megvagy még?" És megölelt, megcsókolt. Ekkor ismertem fel az en Miklós barátomat. llopcsó Miklós nyíregyházi lakatost, az egykori vörös őr politikai megbízottat... — Kérdezősködésre, beszélgetésre nem volt idő. Mondta is Miklós: „Ne kérdezz most semmit, hosszú lenne mindent elmondani. Délután kettőre hívd össze a régi cimborákat, harcostársakat, aztán a kisállomásnál várjatok meg. Most nagyon sietek Tiszalökre...? — A váratlan találkozástól meglepetten csak néztem, amint a motorkerékpár az integető Miklóssal eltűnik a kisállomás irányába... Soha többet nem láttam... Hiába vártuk aznap délután kettőkor is a kisállomásnál... De még most is a fülemben cseng az utolsó szava, ahogy odaszólt a motorvezetőnek: „Vpirjod/■’ Előre... Ennyi a valóság a Miklós ezredes körül kialakult legendában. Hogy a Tanácsköztársaság bukása után miként került n Szovjetunióba, arról nem tudni biztosat. Mondják, hogy az egykori vörös politikai biztos üldÖ4 zői elől Csehszloiakiába mcnc- kült, majd innen szökött a Szov- jethazába. Hatvan éves volt már, de azért végigküzdötle a második világháború csatáit — égésien a nyírségi csatamezükig. Es itt — megannyi vitéz szovjet hős kö-ött — n is életét adta nép« szabadságáért. Teste szülőföldjén vek rögei alatt porladt el valahol Tiszátok táján. Hősi halált halt hazája felszabadításakor, Ezért várták hiába a találkozóra azon a decemberi napon délután két órakor barátai Miklós ezre* dest... — HÁMORI -»
