Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
RELETM AG T ARORSZAO IMS. ÁPRILIS i, FENTEK, A ki Ismerte a magyar fehl mértani alakját, az jól emlékszik még rá, hogy egy kúpra hasonlított a látvány. A csúcsot, tartotta a templomtorony, majd ezt követte a papiak, a főbíró és a módosabb parasztok házal, következő lépcső a szegényparasztok, a asellérek viskói, végül a cigány- putrik és a földalatti veremoduk. Hasonló képet mutattak az uradalmi majorok. Ott a kastély emelkedett ki, utána a tiszttartók lakásai, a magtárak, istállók és végül a cselédlakások következtek. A megbecsülés, a jog és még sok egyéb ehhez a kúpszerűséghez igazodott. Az elmúlt tizenhárom év alatt ez a kúp úgy összetört, úgy elde- íormálódott, hogy aki csak a régi magyar falura emlékezik, nehezen ismerné kJ magát az újban. Az még csalt, hogy a volt szegények házai egyszintre nőttek a módosabba kéval. de a faluszéii új házak... A torony után a mércét egyenesen a faluvégre a legújabb házakhoz kell hozni, ahol a föld- hözjuttatottak, a tsz-tagok építenek. Minden faluból kilométerekre virítanak a cserepes tetők, a színes falak. Nem takarják még lombok a házakat. A néhány éve ültetett fák csupán az új kerítésoszlopokkal versenyezhetnek, de nem n tornyos tetőkkel. Régen a szó- lásmondás az új portát így jellemezte: „Legmagasabb fa ott a kútágas". Ma már ez a mondás idejét múlta, mert a rádióantenna a kú tágast is megtetőzte. Hasonló kép fogadja Nyírvas. s áriban is az érkezőt. Veres István egy szalmafedeles házikóból költözött a Bátor! út első házába, ahol a két szoba mellett megtaláljuk a fürdőszobát, s nagyobbak az ablakok, mint a régi házon az ajtó volt. Egy kapcsoló fordításával a világ bármelyik porijáról hírt, muzsikát hoz a rádió. Két szoba, fürdőszoba, rádió, hát még ez is olyan nagy valami? Ha nem emlékeznénk a tizenhárom évvel ezelőtti helyzetre, ha akkor is így lett volna, úgy tényleg sem. ml különös nem lenne ebben. De nem így volt... A tanácsházán az elnök, a titkár néhány számadattal emlékeztetnek. A község területének 66 százaléka a báró Clarg, Mandel és Rerger uradalmak kezén volt. A felnőtteknek több, mint fele éves cseléd volt, de olyan család, aki semmilyen munkát nem végzett volna az uradalmaknak, közvetve re függött volna tőlük, azt a két kezén összeszámolhatja bárki. A Horthy-időben négy rádió volt a községben és 24 ház épült a 25 esztendő alatt. Tovább talán ne is soroljuk a számokat, inkább néhány ember életéből mutassunk be egy-egy villanásnyit. A hogy a tanácselnökkel beszél. '• * gettünk, egy vadászpuskás ember telepedett oda az asztalunkhoz. Erdésznek, vadőrnek néztem. Tegezték egymást az elnökkel. Ahogy elkapta beszédünk irányát, azonnal bekapcsolódott ő is. Be ám, de úgy, hogy mi csak hallgattunk az elnökkel. (Az elnök nem helybeli, a számadatokat ismeri, de az egyes emberek életének változását nem úgy, mint az odatelepedett vendég) — Én minden házban megfordulok — kezdte beszédét — Naponta 15—20 családot is megláío■— Volt egy biciklim — kezdi kV csit restelkedve Hudák Péter. J A környéken sehol nem volt munuí ka, igy két segéd társammal ösz,--t szefogtunk és a biciklimmel hál?* man nekivágtunk a pesti útnak.. Felváltva hajtottunk, cserélgettük gatok. Cseléd voltam a múltban, magamról is tudom, hogyan éltünk, de mások életét is jól ismertem. Máié, kása, krumpli lán- gos volt az eledelünk, de a gróf kutyája elásta a kertbe a pulykacombot, mert annyit kapott belőA község délnyugati 'égén 48 parasztcsalád közös nevet választott magának, a nagy forra- dalrr árról, Vasvárt Pálról nevezték el szövetkezetüket, övék lett a báró udvara, az istálló, a pajta, ők intézkednek a tisztartói lakássaját gép, közel 30 darab szarvasmarha, 44 anyakoca, 40 darab hízó, 285 darab süldő és malac, több mint 400 darab j íh mutatja a gazdaságukat. Tavaly kilenc család költözött új házba, az idén is felépül vagy nat: Sepovics János a tsz. sertésgondozója 30 évig volt az uradalomban cseléd és most hatvan éves korában költözött új lakásba. Az utóbbi három év jövedelméből felépített egy szép kétszobás lakást és három lányt férjhez adott. Igaz, ahogy ő mondja, magára már nem sokat tud adni, csupán egy fekete, meg egy szürke ünneplő ruhája van, dehát valamivel ez is több, mint a zsákfoltos cejg- ruha volt a múltban. Nyírbátor felől a második ház szintén beletartozik abba a ki- lencvenegy lakásba, ami felszabadulás óta emelkedett a gazdákkal egj-szintre. Egy kisiparos lakik benne. „Hudák Péter kőművesmester", ez áll a kapu melletti kis táblán. Az előszobából, ahol fogadott, az egyik szobába üvegajtó nyílik, amin belátni s bizony az ott lévő bútorok, a falon függő cletnagyságú mellképek a család tagjairól nem a szegénység jelei. Hogy is volt csak 30 évvel ezelőtt? a helyet. Pesten ugyanazt talál" tűk, ami itthon volt: munkanélküliséget. Pestről lementünk Sze- gedre szerencsét próbálni, míg végülis több mint egy hónapi bolyongás után újra Nyírvasváriban költünk kit Ez a huszas évek végén volt, de a harmincas esztendők sem hoz.-' tak egyebet. Nyírbátorba jártak be a piacra „ülni". Sokszor május' végén, a legszorgosabb hónapbari is 30—40 kőműves és ács üldögélt munkára várva a bátori piacon. ÉS most? — Az a baj, hogy rossz az Idő, mert már márciusban szerettünk -volna munkába állni, hissen erre a tavaszra már öt új ház építését vállaltam. Nem győzzük az építkezést, most ez. a problémánk:. A biciklisek akkor bevánszorogtak. Hogy ne lássák őket, szint** lopakodva jöttek haza, most el sem mentek, mégis befutottak. Igen, befutottak, de velük c-gyütt azok is, akiknek még annyira sem telett, hogy hárman menjenek egy biciklin Pestre. Most saját, új biciklin járnak a négy kilométerre» lévő Bátorba, sőt sokan autóbuszon, vagy motoron. Csikós Balázs,, Kínai katonai alakulatok segítsége a párasatoknak le, hogy nem tudta megenni. Most néhanapján nem lehet élesztőt kapni, hiszen a kalács ma már nem ünnepi eledéi, a hét bármelyik napján megsütik, megeszik és jobbat, finomabbat, mint régen karácsonykor. Aztán sorjázza a neveket. Koda Jánossal egy Litt voltam kanász, most a nyírbátori járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Ványi Gáspárnak a fia minisztériumi főelőadó, az apja cseléd volt. Hasonló sorsú szülők gyermekei dr. Sarkadi Erzsébet orvos és Papp Ferenc vasúti mérnök, mind a ketten a Szovjetunióban jártak egyetemre. Somogyi István cseléd volt, most nyolc hold földön a község egyik legtekintélyesebb gazdájának ismerik. Amikor a község közepén vett egy szép házat, néhány maradi módosabb paraszt úgy nyilatkozott: „már a kódisok is ebbe az utcába jönnek lakni". Azóta más vélemény van már róla, mert tanultak tőle azok is, akik lenézték. Nyíri Miklós 20 holdas középparasztnak is csak most futotta új házra, pedig a múltban is megnézte, hogy hová teszi a garast. Így sorolná akár estig a neveket, a megváltozott sorsokat Papp György hivatalsegéd, aki egyben párlvezetőségi tag és a község egyik legjobb vadásza. Igen. hivatalsegéd a volt főbírói szobába minden engedély nélkül belép és egy széket odahúz az asztalhoz, aztán ő is „tárgyal". Mándoki fő. bíró szobájába mert volna valaha így benyitni a kisbíró: ban és az ő gyermekeiknek lett fél millió forintos átalakítási költséggel egy gyönyörű iskola a báró kastélyából. Másfél millió a közös vagyonuk. A major udvaron két 1944-ben a levente futballcsapatnak voltam a tagja. Pénteki napon edzések szoktak lenni, mi csak sportolni jártunk. Azon a napon is kimentünk a régi pályára. Ez a község déli részén volt, nem ott, ahol most van. Mielőtt indultunk, a labdát az egyik levente vezetőtől kértük el. O mondta, hogy nem lesz foglalkozás, felborult a rend. De azért mentünk. Fiatalok voltunk, csak a labdával törődtünk. Útközben már hármas sorokban jöttek a menekülők: csendőrök, rendőrök, civilek vegyesen. A mátészalkai úton jöttek. Látva a nagy pánikot, amit csak erősítetek a bolondul száguldó, menekülő német teherkocsik, gázolva lelketlenül, akit csak értek, megkérdeztük: honnan jönnek. mi van? Hol van a front? Egy tiszthelyettes-féle azt mondta, 'Szatmárnémetihez negyven kilométerre van a front. Kérdeztük, hogy akkor miért menekülnek annyira. Hivatalos kiürítés volt Erdélyben —mondták. Mi csak mentünk tovább. Egyszer halljuk, hogy a debreceni földút felől, majd Geszte- réd felől pukkantak lövéssorozatok. A németeknek arrafelé volt a javítóműhelyük, egy tartalék ezred állomásozott Nagykállóban. Amit Erdélyben széjjelverlek, itt próbálgatták rendezgetni. Hát arra gyanakodtunk, hogy próbálják a fegyvereket. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg különböző egysegei tervet dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogyan segítik az idén a mezőgazdaság gyors fejlesztéEgy ideig kint voltunk a pályán, fél hat lehetett, már a pon. tos időt nem tudom, elindultunk hazafelé. Október húszadika volt óikkor. ★ Ahogy jövünk hazafelé, épp a zsidótemplom mellé érünk, ahol az iskolában „őrizték“ az elkobzott vagyont a „nemzetőrök“, — amikor elkezdték félrevemi a református templom harangját. Légiriadóra számítottunk. De ahogy tovább jöttünk, a mai Mártírok útján, s letértünk balra, a debreceni földút felé, kerülve a főutat, hát szalad velünk szemben egy ember, s kiáltja: itt vannak az oroszok! Nem akartuk hinni. Hiszen Szatmárnémetinél sincsenek még. De jött még két ember, hogy jönnek a tankok. Egyszcrcsak láttunk egy hatalmas nagy tankot. Rajta motoros-szerelőruhás katonák. Nagy bölcsen megállapítjuk, biztos légitámadás van, s a német harckocsi rejtőzni megy. Be is volt szalmázva. De ahogy ezt elmondjuk, rip-rop géppisztoly-sorozatok jobbra, balra. A debreceni úton egy szabómester kint állt az úton. Tanácstalanul állt, egyszer beszaladt az üzletbe. Ennyit láttunk, s a harckocsi tovább ment. Egy pár pillanat múlva lövés dörrent, ágyúlövés, s utána géppuska-sorozat. Halotti csend. Menjünk? Maradjunk? Egyszerre csörög a harckocsi lánca, amelyik elől ment, visszásét. Az egyes csapategységek elhatározták, hogy emberi, állati, anyagi erővel és műszaki téren sokoldalú segítséget nyújtanak majd a falunak. fordult, velünk szembe. A szabó-» műhely mellett volt egy kocsma, onnan ugrott ki egy főhadnagy, az tüzelt a harckocsira, ebből lett a lövöldözés. Különben úgy mentek el mellettünk, hogy egy kis szőke szov-t jet harcos mosolygott is ránk, fiúkra. ★ Kezdett sötétedni. Nyomjelzők cikáztak, nem volts biztonságban az élelünk, hát ai legközelebbi pincébe szaladtunk le. Éppen tizenhármán voltunk ott. Volt egy öreg vénkisasszony ve-< lünk, az éjjel megszámolta, há* nyan vagyunk. „Nem vagyok bau bonás, azt mondta szepegve, de ebből még baj lesz!" Becsukták a kaput. Mindenki szorongott, félt a harctól, a golyóktól és hát a németek is telcbeszélték már az emberek fejét, hogy így, meg ügy az oroszok. Csak egy nő volt köztünk olyan bátor, hogy kiment, s jött a hírrel, hogy a németek menekülnek, az iparte:>tü- let ég és meg néhány nemet harckocsi, teherkocsi lángol. Akinél a pincében voltunk, egy ilyen fuvaros, annak »/olt egy kocsisa. Az mindig feljárt, amikor besötétedett, a lovakat etetni, néznu Mondtuk neki, ne járjon, nagyon fütyöltek a golyók. Azt mondta, ő nem fél, nagyobb csatában is volt, szerencsével. De mikor felment, a padláson kapott egy sorozatot a bujkáló német katonáktól. Nagykállój 1944
