Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-29 / 100. szám

Április zo. kedd KF.LFTM AOVARORS7 Ati s A honosodás elsősorban a gazdán, I és nem az állaton múlik Bovxderea axarvaantarhutenyéaxtéai iapaaxtalatcaere Nláteaxatkáni: Pazarlás —- utasításra „Indulj! Állj! öt métert előre! Röviden fordulni balra! Elvonul­ni!’' Ezek & „vezényszavak“ nem katonai gyakorlótéren hangzottak el, nanem a Mátészalkai Mező­gazdaság» Technikum Ópályi Tan­gazdaságában. Az elhangzott pa­rancsszóra a különben is rövid­lábú palaszürke borzderesek a mély homokban oly finoman, oly szelíden mozogtak, hogy szinte úszni látszottak. A mutatvány- számba menő szakszerű felvonu­lást a gazdaság számos büszkesé­ge közül az öreg „családfő" a Laval bika nyitotta meg. Tonnás súlyával, közel öles elejével az őskor történelmi könyveit illuszt­ráló mammutokra, bölényekre emlékezteti az embert. Nagy élményt jelentett az állatbemutató Laval, Ambrus, Zenta, Hattyú — mind olyan kezesek, mintha bárányok lennének. Egy rossz „szavuk”, egy fúvásuk, bömbölé- sük nincs a kíváncsiak tapogatá- séra, a fényképezőgépek villogá­sára. A bírálókörbe lépett állat­ról a gazdaság emberei elmond­ták a legfontosabb tudnivalókat. Az ország minden részéből meg­jelent szarvasmarha tenyésztési szakemberek pedig jegyezgettek ceruzával, akikben nem állt meg a gyönyörködés, azok pedig szó­val is hangoztatták véleményü­ket. Csodás, gyönyörű, pompás — ós más jelzők hangzottak el a szakmai kifejezések között. A gyönyörködéssel egybekötött ta­nulmányi látvány majdnem más­fél óráig tartott,'hiszen több, mint 30 darab borzderes bika, tehén és növendék vonult el a szakembe­rek bíráló szeme előtt. A technikum gazdasszonyáit dicsérő ebéd után az igazgató dél­előtti beszámolója, valamint a lá­tottak fölött megnyílt a vita. Hajdútól Bonyhádig, Hevestől Mezőhegyesig sok szakember mondta el a véleményét a megyei állattenyésztőkön kívül is, de va­lamennyien azzal kezdték, hogy iiyen tenyészetet még nem láttak. Az állomány egyöntetűségét, ma­gas termelékenységét, a gondos, szakszerű bánásmódot és az ön­költség jóirányú alakulását di­csérték elsősorban. A négy év előtti 23 darab import-állomány­ból 5000 literes tejhozam fölött csak egy darab tehenet tartottak nyilván és 3000 liter alatt 5 dara­bot. Most 59 darabból 18 darab van 5000 liter fölötti hozamú (4 db 7000 liter fölött) és ebből a nagyobbszámú állományból is csupán 6 darab van 3000 liter alatt. Az egy liter tejre eső ön­költséget'pedig 1 forint 77 fillér­rel csökkentették. A szakemberek megállapították, hogy az állatok honosodása első­sorban a gazdától függ. A dolgozó parasztok közül sokan úgy érvel­nek, hogy a Dunántúlról idehozott marha nem honosodik meg. A borzderesek messzebbről és még elütőbb körülmények közül kerül­lek hozzánk, mégis jól bírják az itteni viszonyokat, mert olyan gazda kezébe kerültek a tangaz­daság személyében, ahol gondosan kezelik és takarmány ózzák az állatokat. R szamosién példa A mátészalkai járás főállalte- nyésztője egy érdekes példát mon­dott el: A szanioskéri Üj Étet TSZ szintén a Dunántúlról kapott szarvasmarha-törzset. Korábban azonban ők is úgy bántak vele, mint sok más helyen, hogy a du­nántúli lucerna helyett szabolcsi kukoricaszárat adtak a tehenek­nek, esetleg azt a takarmányt, ami a lovaknak már nem volt megfelelő, fgy nyilván leromlot­tak az állatok, ők pedig arra az elhatározásra jutottak, hogy túl kelle adni ezen az állományon. Hizlalva akarták eladni. Ahogy elkezdték az abrakolást, a tehe­nek egyre több tejet adtak. Most a járás egyik legjobb tehenészete a korábban „halálraítélt“ szamos- kéri állomány. A járási főállattenyésztő elmon­dotta, hogy az ópályi borzdere­seknek közvetett haszna i6 van. Az itteni nagyszerű munkát éven­ként többször bemutatják a járás állattenyésztőinek, akik gazdag tapasztalatoikkal térnek haza. Egyik legilletékesebb véleményt egy gergelyiugornyai dolgozó pa­raszt mondta. Községükben, de a környéken is igen nagy becse van már az új tájfajtának. Sokan gondolkoznak már úgy, hogy eb­ből egy darabot tartanak inkább, mint a régi vegyes állományból kettőt. A kiadásuk kevesebb, be­vételük több. Ma már megbarát­koztak a mesterséges megtermé­kenyítéssel is. TudjálL hogy gyor­san elszaporílani ezt a jó fajtát csak így lehet. A tapasztalatcserén a sok dicsé­ret mellett néhány olyan meg­jegyzés is elhangzott, ami segítő szándékkal még jobbá akarja Táborozni készülnek a nagykállói úttörők Kellemes meglepetés érte az elmúlt napokban a nagykállói út­törőket. Füe István elvtárs, az Üttörő Elnökség volt tagja 2 sá­torlapot ajándékozott nekik a kispajtások táborozásának előse­gítésére. Ugyanis 230 gyermek éppen erre készül, s a segítség a legjobbkor jött. De nemcsak ezt az ajándékot kapták az úttörők, mert a járás társadalmi vezetői is megmoz­dultak, hogy a költségekhez hoz­zájáruljanak. Felismerték, hogy a gyermekeknek gazdag élményt fog nyújtani Miskolc és környé­kének megismerése, hiszen a ter­Bckclarisznyákat varrnak megyénk lányai és asz- szonyai. Ezekben a tarisznyákban helyezik majd cl községenként a bekealáírásokat, melyeket a me­gye valamennyi dolgoaőja eljuttat a. megyei, illetv e országos béké­kén gresszusnak. tenni ezt a kiváló tenyészetet. Javasolták, hogy a gazdaságban vezessék be a mesterséges ü borjúnevelést A jó takarmányozás és a gon-;; dós ápolás folytán az üszőket az eddigi gyakorlat szerinti 23—24 hónapos kor előtt is tenyésztésbe lehetne venni. A gazdaságban épül egy új;; istálló, aminek hibáiért nem gazdaság, hanem a tervezők, all kivitelezők a felelősek. A három-;; negyed miüió forint költséggel épülő lehénislálló olyan alacsony, hogy nincs benne elég légtér. Felépül, de lehet, hogy tehenésze­tet nem lehet benne létesíteni. Országos problémaként mondták;; el a szakemberek, hogy a mező- gazdasági építkezés még mindig!! nem találta meg azt a módot,;; ami a célnak megfelelne. Jó len-!! ne már a mezőgazdasági építke-* zésre is legalább olyan gondot | fordítani, mint az iparira. $ A törzstenyészet négyéves mun- * kájával bebizonyította, hogy az t új táji aj la kialakításához meg­felelő, fajtiszta egyedeket tud | nevelni. Egyformán elismerés il-| let ezért a vezetőket és a dolgo-o zókat is. Cs. B, i J ön Kenyeres Sándor a földúton. Gyors eső esik, sze­szélyes, bősodrású, ezért szemére húzza a kalap­ját. Parolázunk. Olyan a szorítása, mintha satuba tenné a kezét az ember. Pedig a tsz-elnök koránt­sem óriás, sőt inkább nyurga és inas az alakja. Az első, amit megkérdezek tőle: milyen viszonyban vannak a gépállomással? Segiti-e — természetesen a szokásos terme­lési kapcsolatokon túl — a ti- szavasvári, meg a környékbeli szövetkezeti tagokat? — Hogy segíti-e? A Rákóczi TSZ elnöke rámnéz. — Meghi­szem azt! — dicsekedik. És már sorolja is a „kézzelfogható” bizo­nyítékokat. — Nemrég is egy elromlott permetezőt vittünk át hozzájuk. Mi még nem is vártuk, amikor már kijavították. Aztán a szőlő- ültetésnél használatos vasruda- kat is ők tették rendbe. Sőt: mikor egy MIA-motort kértünk kölcsön, működő masina híján rögtön rendbetettek egy átteker- cselésre leadottat. Jó hallani ezeket a szava­kat. Jó, mert a fentiekben is ki­fejezésre jut, hogy a Tiszavas- vári Gépállomásnak sok-sok el­foglaltsága melleit még a szö­vetkezetek szakmai és politikai crősitcscrc is nagy gondja van. D e menjünk csak tovább. A traktoristák és a többi tizennégy termelő­szövetkezet tagjai ugyan­csak rég kezet nyújtot­tak már egymásnak. Például alig van olyan közgyűlés, a me­meszeli szépségén mej-ieii lauu fogják az ipari munka egyik köz­pontját is. A kispajtások és nevelőik azon­ban nemcsak a társadalomtól várják a segítséget táborozásuk | megvalósításához, hanem segíte-* nek magukon is. A lányiskola út- * törői például egy 3 lelvonásos . színdarabbal készülnek, hogy a bevételt a táborozás költségeire? fordíthassák. | Zajácz Irén | elnökségi tag,* « - ♦ * , t Május 1 tiszteletére * a Fehérgyarmati Téglagyár dolgozóig kétszázezer darab téglát gyárta­nak terven felül, ezzel segítik a hazánkban folyó nagy építkezése­ket. A téglagyár dolgozói az el­múlt időkben mindig eleget tet­tek vállalásuknak. A jelenlegi termelési helyzet arra enged kö­vetkeztetni, hogy a munka ünne­pére tett vállalásuk most is meg­valósul. Nyíregyházán van egy Jól mű­ködő gumijavitó üzem. Tavaly is sok pénzt költöttek rá, hogy korszerű berendezéssel kielégít­hesse a megyei igényeket, és no. kelljen Debrecenben, Miskolcon, vagy más megyében végeztetni az autógumi- cs tümlőjavításo- laí, Ezt a nyíregyházi lehetőséget sokáig ígénybeveltc a nyíregy­házi 53. sz. AKtlV is. A múlt év vegén aztán a vállalat igaz­gatóságának rendekezésére a debreceni AKÜV gumijavitó üzemébe kellett vinni g gumi- javításokat. Hónapok múlva ki­mutatták a vállalatnál, hogy ez így nem helyes, mert meg­drágítja és késlelteti a javí­tásokat. — A nyereségrészese­désnél számít minden megtaka­rított forint, ezért tiltakoztak felsőbb szervüknél a debreceni javíttatások miatt. S válaszul azt az utasítást kaplak, hogy a vállalat Kcmeesei-úti telepén „saját” gumijavító üzemet léte­sítenek. Ügylátszik, hogy a KPM-nok sok pénze van! Hamarosan in­tézkedtek is az utasítás végre­hajtásáról. Biztosították az üzem­helyiséget es berendezéseket, amik több mint 120 ezer forint­ba kérőitek. Szakembereket a nyílegyházi Finommechanikai Vállalat gumijavitó üzemétől „szereztek”. Most az a helyzet, hogy a nyiregyfaazr ARÖV-nél üiwwt egy gumijavitó részleg, agyán- akkor a Finommechanikai Vál­lalat gumijavitó üzemében ke­vés a munka, a gépek, berende­zések és szakerők nincsenek kihasználva. Más megyéből pró­bálnák munkát vállalni, rial négy munkást még így i* r| kellett bocsájtani. Az AKÖV igazgatója erről azt mondta a( megyei pártbizottság Ipari omrÁ tályán, hogy a felsőbb szem utasítását végre kellett hajtani. A beruházásra fordított néna talán, visszatéri!! a vállalatnak) s aa: q sacmszög Ükből saézrp© ta^- karékosnak latsaik az Lniézko- des, de szerintünk a népgazda­ság ráfizet minderre. Nemcsak] azért, mert, egy nélkül tehető beruházást meg lehetett volna takarítani, hanem azért is, meri a Finommechanikai Vá Hátat üzemének berendezése és kapa­citása emiatt nincs kihasználva« Utóiralkéut még annyit, hegyi az AKÖV példájára a Kősót! Gépellátó Vállalat Pazonyi útí telepén is tervbe vették égj! „saját” gumijavitó üzem létesí- tését. Hová vezet az ilyen takarék kosság?! „ 0. A. lyen a gépállomás valamelyik kiküldötte részt ne venne. A jó kapcsolatok elősegítésére a ti- szavasváriak különben tervet is készítettek. így Kiss Sándor igazgató például a tiszadadai Vörös Csillag TSZ-bcn fordul nieg sűrűn, míg a többiek a tiszalöki Kossuthot, a tiszalöki Táncsicsot, a tiszacszlári Győze­lem tsz-t stb látogatják rendsze­resen. A dadai Vörös Csillag TSZ egyébként — úgymond — a gép­állomás „cdcsgycrmcke” lett. És korántsem véletlenül. A tsz ugyanis nemrég alakult, így Nagy elvtárs és társai elhatá­rozták, hogy rajta tartják a cso­porton a szemüket. S hogy mind­ez korántsem pusztába kiáltott szó, azt többek között bizonyít­ja, hogy például a napokban javították ki a szövetkezet 15 soros vetögépét, míg a gépállo­más fömezőgazdásza a vetésnél, fejrágyázásnál, az egyes növény­fajták helyes kezelésénél nyújt a szövetkezeti tagoknak értékes segítséget. Ilyen összefogás — nyugodtan elmondhatjuk — talán meg o- sem volt a tis alöki járásban. A szövetkezetek és gépállomás szinte kéz a kézben haladnak előre cs nem túlozunk, ha azt mondjuk: a Tiszavasvári AG kö­zel 200 dolgozója nagyon is jól tudja, mi a kötelessége! A kapcsolat és a barátság szálai nap mint nap erő­södnek. Vele együtt az érintkezés formái is bő­vülnek, úgy, ahogy azt az élet megkívánja. Tavaly a gépállomások átszervezése miatt például csak a legsürgősebb leen­dőkben segíthettek a vasváriak. Az idén viszont már arra-ti gondjuk van, hogy a felesleges gépeket is elküldjék a tsz-ek se­gítségére — noha a szerződések* ben erre nincs kikötés. Sőt —< hogy tovább menjünk —, egyes épitkezési anyagok beszerzésénél is segítenek — bár ez sem fél- adatuk, fgy a tiszacszlári Győ­zelem elsősorban a Vasvári Gcp-> állomás támogatásának köszönJ heti, hogy több hónapos bizony­talanság után végre hozzáfoghat egy állandó juhhodály építésé­hez. Ugyanitt a gépállomás dol­gozói a munkaegységek késedel­mes beírására is felhívták a fi­gyelmet. A brigádvezetők azóta már megszívlelték a figyelmezte­tést. És hogy még egy példával éljünk: a gépállomás vezetői ar­ról sem feledkeznek meg, hogy saját tagjaik belépését szorgal­mazzák a termelőszövetkezetbe, így Ö. Nagy András, a liszovac- vári Munka TSZ tagja lett, míg Danes Lajos a Haladasba, Gé­mes Antal a tiszadobi Táncsics­ba, Oláh Sándor pedig a tiszada­dai Vörös Csillag TSZ-be kérte felvételét. A régebbi szűk, és nem egyszer csak a hivatalos enntkezésre* szorítkozó ' kapcsolat tehat tgy bő vül és nyer nap mint nap új tartalmat, céltudatossá­got, értelmet. És ez — akárhogy is vesszük — korántsem véletlen. Hiszen, akik kezet nyújtanak egymásnak és közösen hányják-vclik meg egymás baját, azok mindenkép­pen összetartanak: úttörői tt jobbnak és a szebbnek. (K. TJ Egy célért — k&z&L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents