Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-27 / 99. szám
2 KELETMAGYARORSZÄG 1958. Április 27, vasárnap A tanácsi vállalatok gazdálkodása — \ A revizori ellenőrzés tapasztalatai: — Az OiP takarékossági munkája\ a megyei tanács vb. ülés napirendjén Tegnapelőtt, április 25-én a megyei tanács vb-ülése ismét foglalkozott a már korábban napirendre került állati hulla feldolgozó üzem létesítésével. A vb- ülés úgy határozott, hogy hazai ás csehszlovákiai tapasztalatok alapján megvizsgálja egy ilyen üzem létesítéséneit an vagi lehetőségeit és azt, hogy milyen központi pénzügyi segítségre lehetne ezzel kapcsolatban számítani.Ezek ismeretében a későboiek folyamán ismét napirendre tűzik az ügyet. Másik probléma, amelyet a vb- ülés behatóan megvizsgált A tanácsi vállasatok gazdálkodása A vb-ülésen megállapítást nyert, hogy a tanácsi vállalatok 1957. .. évi gazdálkodásában — elsősorban a termelés, a termelékenység, a vállalati akkumuláció növekedésében a béralapgazdálkodásban előrehaladás van. Egy- négyheti bérnek megfelelő nyereségrészesedést kapott 16 vállalat és 5 élüzem lett a kiváló eredményért. Nagyon lényeges, hogy megszilárdult a laza bér- és pénzügyi legyelem. Nem kielégítő azonban a termelés költségeinek alakulása és az anyagfelhasználás több vállalatnál, főleg az építőanyagiparban és a húsiparban. A nyereségrészesedésről Ezeken a helyeken nem kielégítő a gazdasági vezetés színvonala sem. Több felszólaló kifogásolta a nyereségrészesedés eddigi rendszerét és helyeslik, hogy a kereskedelmi vállalatoknál más módszert vezetnek be, valamint azt, hogy a jövőben az ipari vállalatok közül sem részesedhetnek nyereségrészesedésben azok, amelyek veszteséggel zárnak és csali eredményjavulást tudnak felmutatni. A vb-ülés határozata szerint meg kell vizsgálni a veszteséges vállalatok helyzetét, lehetőségeit a rentábilis gazdálkodás megteremtésére, átszervezésére, vagy megszüntetésére. hogy 1956 végén 16 millióról 7.5 ♦ millióra csökkent a betétállo-* mány és 1957 végére 26 millió* 700 ezer, 1958. március 31-én pe-* dig 38 millió 895 ezer forintra* növekedett. A vb. ezért elisme-* résben részesítette a Takarék-* pénztár dolgozóit. Emellett azon-} ban még van feladat a betét-} gyűjtésben, mert országosan az} egy lakos, a eső állomány 66.—} forint, megyénkben viszont csak* 51.— forintnál tartunk. Különö-X sen falvainkban van lehetőség at betétgyüitésre, mert parasztsá-S gunk házépítésre és nagyobb ér-} tékek vásárlására szívesen gyűjti} össze forintjait. Biztosabb helyen} van a takarékban, ahol kámato-f zik is, mint — amire itt-ott akad} példa —, hogy a szalmazsákban} tartják, ami lopás és tűzbizton-} ság szempontjából nem meg-t nvugtató hely a pénznek. } t Társadalmi mozgalmat * a takarékosságra : ♦ A vb. határozatában felhívja* az alsóbb tanácsokat, hogy bíz-} zák még a pénzügyi áb-okat,* Revizori jelentés az ellenőrzések tapasztalatairól A megyei tanács vb. szakigazgatási szerveinél és az irányítása alatt álló szerveknél 1957. második felében végzett ellenőrzési munka színvonala, a vizsgálatok száma és hatékonysága sokat javult. A megtartott ellenőrzések több, mint 2 millió iorint értékű rendellenességet, sikkasztást pénztári és leltári hiányt fedtek fel. Ennek ellenére még van javítani való, főleg a város és a járások ellenőrző munkájában. Kevés az ellenőrzések száma és főleg csak ténymegállapításra szorítkoznak. Pe. dig, főleg a bűntények esetében javaslat és intézkedés is szükséges és gyakrabban kell utóellenőrzést eszközölni. Elismerés az OTP takarékossági munkájáért A takarékpénztár takarékgyűj- jesítette. Ez igen szép eredmény, ési tervét 150 százalékban tel- különösen, ha meggondoljuk, hogy vidéken széleskörű társa-} dalmi mozgalmat kezdeményez-1 zeneik takarékbetétek gyűjtésére.* A legjobb eredményt elérő köz-} ségeket a megyei tanács a bem-} házási hitelek nyújtásában előny.} ben részesíti. A községi tanácso-} kát arra is felhívja a határozat, • hogy a telkek értékesítésénél} mutatkozó lazaságot — ami fő- ♦ leg mértéktelenül alacsony érté-* kesítési ár (3—4 Ft.) megállapí-f tásában jut kifejezésre — szün-} Lessék meg. * Szocializmus a bolgár falun Irta: TITKO CSERNOKOLEV A bolgár mezőgazdaság a polgári-fasiszta uralom viszonyai közepette egyike volt a legelma- radottabbaknak egész Európában. A föld 12 millió parcellára volt szétdarabolva s a mezőgazdaság technikai felszerelése rendkívül kezdetleges volt. A parasztok szükségben, tudatlanságban éltek. A népi hatalom 1944 szeptemberében új utakat nyitott meg a parasztság előtt. A földreform során 120.000 paraszt kapott földet. Az állam megvásárolta a kulákok gépi felszerelését, s átadta a gépállomásoknak, a termelőszövetkezeteknek. Az állam sokrétű segítséget nyújtott a Rises középparasztoknak, például hitelt, vetőmagot, műtrágyát, takarmányt, stb , hogy a háború idején tönkrement mezőgazdaságot mihamarabb fellendítsék és magasabb színvonalra emeljék. A iermeittszövetkezeii mozgalom régi hagyományokon alapul Bulgáriában már a burzsoázia uralma idején is fejlett volt a szövetkezeti mozgalom. A népi hatalom mindenképpen támogat, ta ezt a mozgalmat, főként a termelőszövetkezeti mozgalmat falun. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteket kezdetben a már fennálló falusi szövetkezetek, a hitel- és értékesítő szövetkezetek termelési ágaiként építették ki. Amikor ezek később tovább fejlődtek és megszilárdultak, önálló termelőszövetkezetekké váltak. Bulgáriában a termelőszövetkezetekbe bevitt föld a tagok magántulajdona marad, a gyermekekre átörökölhető, sőt el is adható a termelőszövetkezetnek, illetve más termelőszövetkezeti tagoknak. A tagok 0.3—0.5 hektár földet tartanak meg háztáji gazdálkodásra, a többi földön közösen gazdálkodnak. Minthogy a föld a termelőszövetkezeten belül magántulajdon marad, a jövedelmet a végzett munka mennyisége és minősége, valamint a bevitt föld nagysága és minősége szerint osztják el. 1956-ban, országos átlagban, a tiszta nyereség 9.6 százalékát fizették ki földjáradék- címén. Ma már 226 olyan termelőszövetkezet van Bulgáriában, ahol a tagság javaslatára megszűnt a földjáradék s a végzett munkának megfelelően osztják szét a jövedelmet. A parasztgazdaságok egyesítésével megteremtették az előfeltételeket a nagyüzemi mezőgazdasági munka gépesítéséhez. Az országban létesített több mint 200 gépállomás kb. 26.000 traktorral, 4300 kombájnnal és sok egyéb mezőgazdasági felszerelés-1 sei rendelkezik. Bulgária nagyarányú segítséget kapott a falu szocialista átalakításához a Szovjetuniótól eá a többi szocialista országoktól is — például mezőgazdasági gé-< pékét, műtrágyát, vegyszere két,1 stb. A Szovjetunió segítsége tet-' te lehetővé a többi között egy nagy foszforműtrágya-gyár félj építését is. 1962-ig két további gyár felépítését tervezik, s há ezek is megkezdik a termelést; évente kb. egy millió tonna mú-| trágyát gyárthatnak Bulgáriában' — vagyis a mezőgazdaságban egy hektárra átlag 200 kg. műtrágya jut hazai gyártásból. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme megvetette a falu nagyarányú kulturális fellendülésének alapját, s a parasztok életkörülményeinek jelentős javulását eredményezte. Csak egy: beszédes példa: a polgári uralom idején mindössze 679 faluban voltj villany, — ma 2486 a villamosig tott falvak száma. A bolgár falu! arculata alapvetően megváltozott és a parasztság saját tapasztalatai révén győződött meg arról: hogy a közös gazdálkodás útja a boldogabb, gondtalanabb jövőbe: vezet. LACI VÁDOL A sok izgalom megviselte f-. Amáliát. Nem magát féltette, Lacikáért aggódott. Idegességét fokozta az, hogy férje legtöbbször nem volt otthon. Nappal mégcsak elvolt valahogy. Ilyenkor pihent igazán, mert éjszaka a nagy jajveszékelésben nem tudott aludni. Amália pedig dolgo. zott. Ebédet főzött, kimosta a legszükségesebb ruhadarabokat, bevásárolt és elkészítette férjének az éjszakai szolgálat idejére az ennivalót. Esti szürkületkor általában idegesebb volt Amália. Fülébe zsongott állandóan az éjszakánként dobhártyát rezegtetö, sziv- benyillaló szirénazúgas. Félt, nagyön félt ettől a haláltjelző hangtól. Sokszor gondolt már arra, hogy falura megy. Ott mégis biztonságosabb a helyzet. Béla azonban helyhez kötötte. Férje a vasúton szolgált és az utóbbi időben egyre kevesebbel törődött a családjával. A megélhetés hajtotta. Amália szívére pedig, mint súlyos kő nehezedett ez a nyomasztó, félelmes helyzet. Szabadulni akart. El, csak et innen messzire. Ez volt eszébe állandóan. Az éjszakánként egyre sűrűbben megismétlődő légiriadók elviselhetetlenné tették számára az életet. Béla előtt azonban tűr. telítette magát. — Kisfiam, mi lesz velünk? — borult sirva a bölcső elé, amikor férje elbúcsúzott tőlük. Lacika aludt. Egyenletesen lélegzett. — Elpusztulni... itt kell meghalnunk? — nézett kérdő, köny- nyes tekintettel gyermekére. — Nem akarom! Nem akarom, értsék meg! — zokogta. A z asszony hangját elnyelte a mozdony zakatolása. A falról a nagyapa és a nagymama kepei mosolyogtak biztatóan az asszonyra. Amália hosszú ideig szülei képét nézte gyötrődve. Sötétedett, a kis szoba homályba burkolódzott. Amália asszony bespalettázott, villanyt gyújtott. Az órára pillantott. Idegessége fokozódott. Szinte érezte már, mikor szólalnak meg a szirénák. Kezébe vette az órát és miután elkészítette az óvóhelyre szükséges ruhákat, lepihent a díványra. Pihenni akart, mert nagyon kimerültnek érezte magát. Három napja nem aludt már. Elnyomta az álom. Éles döi Tevésre ébredt. Az ablak kivágódott, csörömpölve hullt ki belőle az üveg. A mennyezetről valcolat zuhant le és Amália ott feküdt a dívány mellett, a padlón. Fel- sikoltott. Lacika sírt. az anya lassan odabotorkált a sötéíoen u gyermekhez. Kivette és reszketve magához ölelte. A fal mellé állt veie. Nem tudni mennyi idő telt így el, de amikor a nagy össze-visszasagban a gyereket lefektette, már virradt. ★ jt^éia meghökkenve lépett a szobába. A bágyadt őszi nap bekukkantott az ablakon és megsimogatta Amália gyűrött ruháját. Az asszony álmatlanul, fáradtan állt a szoba közepén Bálával szemben. Csend toll, csak a gyerek egyenletes lélegzése hallattszott. A villanybúra rudja imbolygóit a levegőben. A férfi csak állt, nem szólt semmit. Amalia halkan megszólalt. — Nem bírom tovább — és lerogyott a díványra. Zokogott, egyre csak zokogott. — Mit tegyek? Mit csináljak? Beszélj! — fordult feleségéhez Béla. — ?Aenjünk falura an\lámákhoz. O.t biztonságosabb a helyzet, mint itt a városban. Nem akarok itt elpusztulni a gyerekemmel! El akarok menni ebből a pokolból! Béla a pályaudvarra sietett. Elintézte, hogy kapjanak egy vagont. Szabadságot kért, hogy családját elköltöztesse. Aztán haza sietett. — Reggel költözhetünk — újságolta feleségének. Amália megörült. Mindjárt munkához látlak. Csomagoltak, öreg este volt, amikor készen lettek mindennel. Az éjszakát együtt töltötték az óvóhelyen. Amália alig várta, hogy kivilágosodjon... Az ébredő napot már az állomáson köszöntötték. Amália bőven vásárolt élelmiszelt, mert tudta, hogy több napig tarthat az utazás, amíg Dunántúlról a szabolcsi kis falucskába érnek... Kigördült velük a szerelvény a pályaudvarról. Maguk mögött hagyták a várost. Mennél távolabb kerültek a nagy zsibongás- tóltól. forgalomtól, annál nyu- godlabb lett az asszony. Laci azonban újabb idegességet, bánatot okozott szüleinek. Édesanyja hiába szólt hozzá, hiába kérlelte, nem válaszolt. Nagy kék szemeit meresztette, a szája rángatózott, beszélni akart, de szó nem hagyta el az ajkát. — Kicsi fiam! Drága gyermekem! Mi van veled?! — szorította magához anyja egyetlen fiát kétségbeesve. A légnyomás hatása. A kis Lacika néma lett. Hiába kérlelték, könyörögtek neki, nem válaszolt. Pedig erőltette magát, beszélni akart, szólni, kérni a játékokat, de nem tudott. És tehetetlenségében sirt. Amália az utóbbi napokban teljesen lefogyott. Szeme mélyen ült, sápadt volt, levert és kimerült. Béla az állandó szolgálat miatt tört össze. Tehetetlenül, száját összeszontva, vádlón nézett ki az ablakon. Amália zokogását elnyelte a vonat zakatolása. Városok, falvak maradtak mögöttük és lassan esteledett. Amáliának már nem voltak könnyei. Égő szemmel töprengett) mi lesz gyermekével. Megunta ezt a szerencsétlen, háborús életet. Vádolta Horthyt, Hitlert. mindenkit. Szeretett volna meghalni, véget vetni az életének, csak Lacikát, egyetlen gyér. inekét sajnálta. És mint odahaza a kis lakásban, most is félelmet érzett. Hiába volt mellette Béla, a férje. Rossz sejtelmek kínozták. — Repülőgépek! — kiáltott fel Béla. A vonat lassított, egy fáktól védett helyen meg is állt. Amália szíve a torkában dobogott. A repülőgépek zúgása egyre erősödőt. Félelmetes vijjogás, géppuskaropogás. Kopogott a vagonok teteje. Hatalmas reccse- nés. Aztán még egy. Az utasok, Amália és Lacika a padlóra estek. Béla előbb a csomagtartóvashoz vágódott, aztán elterült a vagon közepén. Szája szélén vörös esik, egyre nagyobbodó vérfolt jelent meg. Meghalt. A vagon féloldalt dűlt, a sín mellett hatalmas gödör tátongott... Félelmetes csend lett. A gépek elvonultak, csak zuhogásuk hallatszott még, halkan, félelmetesen... ★ lí ama Lacika nyöszörgőit, így talált rá a mentőosztag. Egy idős munkás vitte haza a nagyszülőkhöz, akik örültek is, bánkódtak is. örültek, hogy a halál nem ragadta el a kis unokát, gyászolták lányukat, nejüket. A gyermeket a nagymama nevelte. Óvta a széltől, minden bajtól, Győgyíttatta, kezeltette. Három-négy éves korában már beszélt is, de a száját csak rángatta. Félszeg volt, bátortalan, sápadt, vékony, szőkefejű kisfiú. Ha egy tányér eltört, összerez. zent. Éjszakánként felsírt és alig lehetett megvigasztalni. Ha kissé erélyesebben szólt rá a tanító, sírva fakadt. Jóképességű gyerek lett azért, szorgalmasan tanult az általános iskolában végig» Most gimnáziumba jár, mérnök szeretne lenni. Maholnap fiatalember lesz. Szégyenli, nagyon bántja, hogy akadozva beszél. És ezért, ha társaságba kerül, in- káb hallgat. Kerüli a fiatalokat, mert vannak olyanok, akik gúnyolják, kinevetik dadogásáértI Mások sajnálkoznak rajta. Sajnálják, hogy ez a szép fiú rángatja a száját és akadozva be., szél. Laci pedig néma daccal vádolja a hábo. út, amely nemcsal: az anyját az apját ragadta el tőlej hanem öt is nevetségessé tettei sajnálatra kárhoztatta örök életére. FARKAS KÁLMÁNt