Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-20 / 93. szám

1958. Április so, vasárnap KELETMAG YARORS Z A O 5 Megdöbbentő adatok Hogyan élnek a francia falu gyermekei? ' Török Mihály, a mandai Szabadság TSZ elnöke úgy érezte magát a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál, mintha otthon lenne. Nem először járt olt, mégis sok minden új volt számára. Sokáig nézte a szere­lők és lakatosok munkáját, akik a mezőgazdasági kisgépek gyár­tásán szorgoskodtak. ' — Mi is veszünk majd ezek­bői a gépekből, ha betakarítot­tunk! — mondta kísérőjének, aztán az igazgató irodájába in­dult. Nagyot nézett Bejczi elvtárs, amikor a középkorú, rövidka­bátos, csizmás ember betoppant hozzá. Hamar pontot tett a te­lefonbeszélgetésre. Úgy üdvö­zölte a vendéget, mint sok idei távoliét után viszontlátott régi jóbarátot. Derűs kedvvel szorí­tottak kezet és barátsággal egymásra nevettek. Volt miről beszélgetni, hisz sok hónap szaladt el, amióta a tsz. tagjaival találkoztak. Pedig egykor mindennapos volt a lá­togatás, rendszeres a segítség. Gondok és bajok akadályoz­ták később a kialakult jó ba­rátság ápolását. 1958 októberé­nek vihara a téeszt is megté­pázta egy kicsit, s bizony időbe került rendbetenni portájukat, ismét összefogva és két lábra állva építeni a gazdaságot. Vi­szont a vállalatnak is sok bajt kellett legyűrnie, hogy a terve­ket teljesítse. Még most is sok nehézséggel viaskodtak és emiatt a patronálásrói bizony megfeledkeztek. Dicséretes, hogy Pozsgai elvtárs, a Vasnagyker. Vállalat igazgatója rendszere­sen kijárt a téeszbe és amivel tudott, segített. Ezek mind szóba jöttek és hol nevettek, hol komolykodtak a mondottakon, hallottakon. — Építkezni szeretnénk! Iro­dát, istállót, pajtákat és ólakat « — mondta a beszéd fonalát az j elnök jöttének okához kanya- 3 <■*£*>}• **<-*J> *5* rítva. — gok faanyagunk van az udvaron összegyűjtve, ami­ből gerendát, deszkát, lécet és szerszámokat akarunk. Mester- emberünk is van a tagok kö­zött, aki ért a gépkezeléshez, az ilyen munkához. Szalagfűrészt szeretnénk üzembe állítani . .. Ehhez kérnénk jó tanácsot és egy kis segítséget. Elmondta a téeszbeliek tervét, hogy mit, hogyan és miből sze­retnének. Az igazgató ' oda hí­vatta Ősz András művezetőt, az üzemi párttitkárt, még né- hány kommunistát és a meg­beszélés végén az elnök sietett haza a hírrel, hogy „működni fog a fűrészgép, megcsinálják a kért munkát a gépjavító dol­gozói!’ Pénteken délután nagy vo’t az öröm a téeszben, amikor Bejczi elvtárs meglátogatta őket és közölte a jó hírt, hogy megcsinálták amit ' elvállaltak. Helyszínre hozza a vállalat gépkocsija, és segítenek a gép beállításában is. A tsz. elnök kiáltott az embe­reknek : ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦I j Új cukrászda j nyílik Nyíregyházán ! Eddig több panasz érke­zett a tanácshoz és az illeté­kes helyekre: Nyíregyháza városban kevés szép szóra­kozóhely van. Fő’eg a cuk­rászdák befogadóképessége nagyon korlátozott. Leg­utóbb a Városi Tanács, a ; Vendéglátóipari Vállalat kö­zös megállapodása alapján elhatározták, hogy ü-i cuk­rászdát létesítenek. A Búza­téri italbolt mellett lévő na­gyobb helyiséget hozzák ; rendbe, szerelik fel és még > a nyár folyamán megnyit- - iák. ‘ : Í* *Í»*ÍH** ÍwÍh£ **< — Sztaskó elvtárs gyertek; vendégünk van! Jött a párttitkár elvtárs, vele Biri András, a tsz. „ezermes­tere”, és' még többen mások. Az irodában- vették körül az igazgatót. Az elnök elsorolta, hogy az őszi vetés szépen fejlődik és a tavaszi munkákkal is jól áll­nak. Kikelt a tavaszbúza és bújik a földből a csiráztatoit burgonya. A cukorrépa egyré- szét, a kukoricát és a burgo­nyát kivéve; minden magót el­vetettek.. : Varga Gábor, a. Nyír­teleki , Gépállomás. brigádveze­tője éppen ott tartózkodott, a 10 hold burgonya gépi ültetésé­nek megbeszélése végett. Elis­meréssel nyilatkozott az igaz­gatónak a vállalat által készí­tett burgonyaszedőgépről. Szóba került a 3004-es rende­let is. Az elnök újságolta, hogy kaptak 20 kocát, 17 faj-szarvas­marhát és 150 juhot. Ezek ré­szére az istálló építését kezdik meg állami hitellel. Az igazgató a rendelet által nyújtott ■ kedvezményekről be­szélt a tagoknak és tanácsokat adott. Aztán az elnök megmu­tatta gazdaságukat. — Ez itt a mi birtokunk! — mutatott körbe, —. 295 holdon gazdálkodunk. Gazdag .zárszám­adást akarunk, hát igyekszünk mindig időben megfogni a mun­kát. Büszkén nézte a- zöldellő ve­tést, szép gazdaságukat. Már ott áil és jól működik a szalagfűrész a tsz! portáján a szín alatt. A tsz-tagok nem kis büszkeséggel nézegetik és be­szélnek róla a környékbeli pa­rasztságnak. Talán a legjob­ban Biri- András örül, mert a gép nehéz fizikai munkától kí­méli meg, és segíti a tsz-t a szépülésben és gazdagodásban. —■ Máskpr is szívesen segí­tünk és ezután gyakori vendé­gek leszünk! — ígérte a mun­kások nevében az igazgató. — Kincset ért a felújított barát­ság. OROSZ ANDRÁS. »***J»*í*-*J».j* *■**+*■> •$»-»* »j Lenin utolsó titkos lakása Lenin 1917. október 20-tól november 6-ig Pétervárott, a viborgi városrész Szerdobol- szkaja utca 1/92. sz. alatt lakott és végezte forradalmi tevékeny­ségét. Ez volt az utolsó titkos lakása. A lakást annakidején M. V. Eofanova, az orosz forradalmi mozgalom harcosa bérelte, Vla­gyimir Iljics fogadására már jóelűre megtették a szükséges előkészületeket. Elkészítették a ház és a lakás rajzait, a kulcso­kat, mindezt idejében átadták Vlagyimir lljicsnek, amikor még Finnországban rejtőzkö­dött. Lenin, miután megérkezett a házba, a sötét lépcsőn felment a III. emeletre. 6 maga nyitott ajtót, s anélkül, hogy a házi-, asszonnyal , találkozott volna, egyenesen a számára fenntar­tott szobába ment. Fofanova reggel munkába mént. s Lenin egyedül tartóz­kodott a lakásban. Ügy álla­podtak meg. nogy Vlagyimir Iljics senkinek, sem nyit ajtót, s semmiféle találkozót nem rendeznek nála. így akarták biztosítani, hogy Lenin lakása teljesen titokban maradjon. A lakásnak csak egy kijárata volt, ezért Vlagyimir Iljics a balkon felől érdeklődött. A Irta: O. NYECSAJEYA. halkon és a lakás ablaka rész­ben bokrokkal benőtt beépítet­len telekre nyílt. Ez volt az egyedüli eszköz, amelyet szük­ség esetén fal lehetett használni a lakás elhagyására. Vlagyimir lljicsnek az volt a kérése, hogy a balkonra nyíló ajtót ne zár­ják be erősen. Ezenkívül az elő­vigyázatosság kedvéért Lenin kérésére a házat és az üres telket körülvevő fakerítésen egy nyílást hagytak az esetleges menekülésre... Lenin illegális lakásáról köz­vetlenül irányította az októberi fegyveres felkelés előkészüle­teit. Több munkát írt arról, s azokban kifejtette a pro’etarió- tus forradalmi harcának legfon­tosabb stratégiai és taktikai kérdéseit, megszabta a fegyve­res felkelés végrehajtásának konkrét tervét. Lenin az őt fe­nyegető veszély ellenére több­ször elhagyta titkos lakását, be­ment a városba, ahol az ő veze­tésével tartották meg a Bolse­vik Párt Központi Bizottságá­nak üléseit, a katonai forra­dalmi bizottság tanácskozásait. Október 24-án (november 6-án) Lenin megírta a levelet a Központi Bizottság tagjaihoz, amelyben követeli, hogy hala­déktalanul hajtsák végre a fegy­veres felkelést. A levélben zse­niális előrelátással meg jelelöli a felkelés időpontját^ rigye.mez- tetve a pártot, hegy ,,az akció halogatása egyértelmű a halál­lal”. Ezen a napon . Lenin három­szor küldi el Fofanovát a Köz­ponti Bizottságba, s üzenetei­ben ragaszkodik ahhoz, hogy neki át kell mennie a fegyve­res felkelés parancsnokságára — a Szmolnij épületébe. A Központi Bizottság ebbe nem egyezett bele, mert féltette a párt vezetőjét, hiszen az ideig­lenes kormány kepói mindenütt keresték Lenint. Mielőtt Fofanova . harmadszor is útnak indult, Lenin azt mondta neki, hogy ha éjszaka 1 óráig nem tér vissza úgy ő azt teszi, amit szükségesnek 'tart; Fofanova már bem tudott visszatérni. Lenin á lakásról el­távozva égy feljegyzést hagyott hátra: odamentem; ahová nem akarták. hegy elmenjek. Vi­szontlátásra: Iljics. Ez késő este történt, amikor az egész viborgi városrész már a vörösgárdisták kezén volt. Így hagyta el Lenin utolsó ille­gális lakását. A Szmolnijba ment, ahonnan közvetlenül irá­nyította a diadalmas fegyveres felkelést? IYI arie —' The- iT'*- rése, Mauret- j te és Helen Gratiot ; — Alpbandery peda- i gógnsok. L. Schwarz. P. Ro&si-Brochay ó«? A. Kedrcs közremű­ködésével a Seine-et- Marne megye tucat- nyi falujában két. évig tanulmányozták a munkásgyermekek életét. A tanulmány részteleit olvasva fo­galmat alkothatunk magunknak, milyen eredménnyel járt ez az aprólékos kutató­munka. A valóságot el sem tudjuk képzel­ni. A j\J éhány család x csak rövid idő óta él e vidéken, ezek arról beszélnek. hogy szeretnének el­menni innen és mi­vel hangosan gondol­kodnak, így fűzik to­vább a beszédet: „ ... de különben má­sutt sem lenne jobb.” Ezek a mezőgazdasá­gi munkáscsaládok már belenyugodtak sorsukba... E falu egyik mezőgazdasági munkása se szakszer­vezeti tag. Sokan még csak kezdők. Mivel teljesen elmerülnek a mindennapi fáradt­ságos munkában, nem érdekli őket a község hivatalos, vagy poli­tikai élete. A legulób-^ bi községi választá­soknál senki sem vál­lalt jelöltséget; a ré­gebbiek nem akarták megújLani mandátu­mukat; délelőtt 11 órakor még egy jegy­zéket sem nyújtottak be; csak amikor a polgármester a falu lakóinak tudomására hozta,' hogy ilyen eset­ben községüket a szomszéd községhez csatolják, vol ak haj­landók itt is bele­egyezni a választás­ba. ★ z ember azt gondolná, hogy ott, ahol a tech. nikai berendezések tökéletesítése révén jkvul a teljesítmény, a munkabérek is emelkednek. Vajon tényleg ez a helyzet? Az Összegyűjtőt! számadatokloól meg­állapíthattuk, hogy a mezőgazdasági bérek jóval alacsonyabbak az iparban fizetet bé­reknél. Az áilazos me­zőgazdasági órabér mi­nimumok 2—3 szvZa­lákkal alacsonyabbak az ipari á layos óra­béreknél és ez órán- j ként ino f ank külön­bözeiét jelent. Való­ban az órabér általá­ban 75 és 100 frank közö l mozog. (Az ak­kordban dolgozó mun­kások sem kapnak többet, mint az óra­bérben dolgozók. Sőt. gyakran kevesebbet keresnek.) Ne feled­jük, hogy azok a munkások, akiknek csökkent a fizikai vagy szellemi kapaci­tása — (ezeket hosz- szasan tanulmányoz­tuk a falvakban) — például a többgyer­mekes apák — keve- sebb munkabért kap­nak, mint a munka­bíróbbak ; a munka­bér nagyságát a mun- káltató dönti el. Igaz — mondják a mun­kavállalók, — hogy egyes munkásokat természetbeni juttatá­sokkal jutalmaznak. De ezek a „juttatá­sok” a • valóságban nem léteznek, mivel pl. a munkás, aki a földeken ebédel, kénytelen összjövedel­méből fizetni az étke­zés árét. Ugyanez az eset a lakbérrel, ha a munkás a tanyán, vagy a munkáltató tulajdonában levő házban lakik. így hát a munkásnak való­ban kevés pénze ma- í ad ahhoz, hogy táp­lálja és eltartsa fele­ségét és gyermekeit, hiszen évi munkabé­ri nem haladja meg a 180 000—240 000 frankot. (23 dolláros alapon átszámítva 1000 ír. fr=57,5 Ft.) ★ A tanyák távol esnek egymás­tól, van közöttük olyan, ahonnan há­rom, négy, sőt öt ki­lométert kel] gyalo­golni az iskoláig. A gyermekek télen-nyá- ron korán reggel in­dulnak el gyalog vagy kerékpáron, a földe­ken át közelítik meg iskoláikat. Télen gyakran előfordul, hogy teljes sötétség­ben érnek haza. Vál­lukon a kenyértarisz­nya vagy a táska, amelyben a csajka és a kenyér összeverő­dik a könyvekkel és a füzetekkel. Ezek a gyermekek persze az iskolában étkeznek. Tizenkét iskola közül csak eg>-nek van e célra szolgáló, télen fűthető helyisége: itt a gyermekek körül­ülhetik az asztalt és meleg szobában fo­gyaszthatják el ebéd­jüket. A többi falu­ban nem gondoskod­tak a messzelakó gyermekek ebédel-.se­re alkalmas hely'»ég­ről. Többször részt vettünk a gyermekek ebédjénél cs megá'la- pítotíuk, hogy az éte­leknek nincs elég táp- erejük. A gyermekek legtöbbször krumpli­levest esznek hús nél­kül egyesek konzer- veket hoznak maguk­kal. amelyeket óriási karéj kenyér kísére­tében fogyasztanak el. Az iskolába vezető hosszú út, a közepes ebéd elfárasztja, il­letőleg gyengíti a gyerekeket, különösen akkor, ha nyáron haj­nalban kelnek és te­tejébe különféle ta­nyai munkát is el kell látniuk. tó 4 gyermekek vallomásai gyakran panaszkod­nak, hogy sokat nél­külöznek. Elárulják, hogy gyakran nem jól érzik magukat csalá­di körben, aminek az az oka, hogy ott gyak­ran drámai jelenetek fordulnak elő. A gyer­mekek ösztönösen visszariadnak a sze­génységtől és nehéz életfeltételektől. pe- dig kizárólag csak ezt ismerik. íme néhány példa: Egy kislány sajnálja, „hogy nincs papírja, amivel be­köthetné könyveit és füze eit”. Egy fiú azt kívánja ,hogy gyer­mekei „társaságba járhassanak”. Egy másik szeretné, ha „saját szobája volna”. Ismét egy másik- arra vágyik, hogy , gyer­mekei majd egyfor­mán öltözködhesse­nek”. „Ha több (gyer­meke) volna — írja egy kislány — mind­egyiknek ugyanazt venném, hogy ne le­gyenek egymásra fél­tékenyek”. Valamennyi gyer­mek tiltakozik a há­zimunka ellen. „Sze­retném,- ha megen­gednék, hogy néha vasárnap játszhas­sak”. „Sajnálom, hogy vasárnap nem tudok sétálni". „Énnálam, hogy nincsenek va­sárnapjaim” stb. Egy fiú szeretné, ha , pén­ze "volna, hogy kará­csonyra valamit vásá­rolhasson unokái­nak”. ★ \ gyermekeknek különböző kérdéseket tettünk fel: ,.Ki az a híres személy, akit a leg­jobban csodálsz? Égy férfi és egy nő nevét mondhatod.” A vála­szokat rég'- cs"~~rtva osztottuk. A „falube­liek” csoportját to­vábbi négy alcsoport- ra; osztottuk: szülők­re. tanítókra, pajtá­sokra és egyébre. Az ..egyebek” többnyire a polgármes er, a fa­lu orvosa a pap, a pcstakotris, ;> fűsze­res stb. Gvakran egész vámban sze­mélyiségekkel talál­koztunk. mint például p CVor.1 gr--—tó v:- kr’ással. Hófehérké­vel vpw ewszérűen a „ivókkal és a. csi­békkel”. Az utolsó rubrikák1’"' szereplők 41 százalékát a sítá­rok teszik ki. Ezek a sport, a mozi és a rá­dió csillárai. A leg­többször Gerdán: Ro­bii, Bcurvil és -Tinó Rossi nevével talál­kozunk. Három név — Pasteur, Victor Hugo és La Fontaine C6 százalékban fordul elő. (A T Humanité-ból)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents