Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-20 / 93. szám

133«. ÁPRILIS 20. VASÁRNAP KELETMAGVARORSZAG 3 ii^Ki^talaukotliiak a sikkasztok ? Észrevehető jelek utalnak ar­ra, hogy a siKkasztok, csalok, hűtlen kezelők, okirathamisitek nagyon nyugtalankodnak mos­tanában. Valószínű azért, hogy egyre jobban erősödik a társa­dalmi tulajdon káros tói elleni országos mozgalom. Még csak fokozza az idegességet, hogy újabban már nemcsak a közvet­len elkövetőket, a sikkasztókat teszik ki a büntetőeljárás izgal­mainak, hanem azokat a felet­tes és ellenőrzésre hivatott személyeket is, akik hanyagság­ból, kötelességmulasztásból le­hetővé tették a bűncselekmé­nyek elkövetését. Amikor as idegcsillapító sem segít így emellek például vádat a nyirkátai olajcseretelep vezető után a földművesszovetkezeti ügyvezető és könyvelő ellen. — De ez a sors elérte a jelentős hiánnyal elszámoltatott mérki üzemág vezetők után a velük osszepaktáló szövetkezeti ügy­vezetőt is. S a legújabb tapasztalatok szerint a büntető tárgyalások idegességeit semmiféle gyógy­szer nem szünteti meg. Egye­düli orvosság ellene a becsüle­tes munkásélet. Kiderült pél­dául, hogy az egyik sikkasztó- nak a napokban mit sem hasz­nált, hogy a tárgyalás előtt tíz szevenalletát szedett be. A más­kor oly zsongító gyógyszer ha­tástalan maradt, s emberünk a bizonyítékok hatása alatt mind idegesebben viselkedett, s ami­kor a bíró a súlyos büntetésről szóló ítéletet kihirdette, az egy­kor oly megrendíthetetlen ma­gabiztossága és nyugalma telje- sen felborult. Síró hangon pa- paszkodott a fellebbezés töré­keny szalmaszálába. A sem nyújt vigaszt ezeknek a zaklatott lelkű embereknek, hogy a sikkasztott értékekből házat építettek, motorkerékpárt, zeneszekrényt és más kívánatos dolgokat szereztek. Nem ám, mert az Igazságszolgáltatás eze­ket is eléri, zár alá veszi, elko­bozza, a kár megtérítésére for- díja. Börtön vár azokra, akik tudnak a bűnről, de hallgatnak A mostani országgyűlésen el­hangzott felszólalásokból is ki­tűnik, hogy az elmúlt évben 530 millió forintot loptak el a bű­nözők az ország zsebéből. És mennyi kár nem került napvi­lágra? Hány lakás épült volna a temérdek pénzből, és mennyit építhetnének tíz év alatt ötmil- liárd forintból? Mint már ezekről több ízben is szó volt, a károk jórészét meg lehetne menteni. Meg le­hetne, mert alig lehet elképzel­ni olyan sikkasztást, csalást és más mesterkedést, amit a mun­katársak egy kis éberséggel ne vennének észre. Ezeket a bűn- cselekményeket rendszerint sze­rény kezdéssel, de fokozódó sze­mérmetlenséggel huzamosabb időn keresztül szokták elkö­vetni. Ha mindjárt az elején el­vesszük a kedvét a bűnözők­nek, csak egy töredék lesz a kár. Aki pedig tud valamelyik ké­szülő, vagy már megtörtént bűntettről, és nem hozza a ha­tóságok és a megfelelő felügye­leti szervek tudomására, a tör­vény azt is bünteti. A bíróság már spk embert elítélt a felje­lentési kötelezettség elmulasztá­sáért. No, de egy megnyugtatót is közöljünk a sikkasztó urakkal. Mégpedig őket nem büntetik meg a feljelentési kötelezettség elmulasztásáért. Saját magukat nem kötelesek feljelenteni. — Ezért őket csak sikkasztásért ítélik el, — de azért annál job­ban, Dr. Fejes István ügyész. 60 forint Megszépül a nyíregyházi Kossuth-étterem kerthelyisége június közepére. Mint korábban közöltük, tatarozást és bővítést eszközölnek a reprezentatív szórakozóhelyen. A vendéglátó­ipar legutóbbi közlése szerint a munkálat több mint 60 ezer forintot igényel. Lábasban főtt a tyúk, amikor kopogott a rendőrség Azt lehetne hinni, hogy rég bealkonyult már a tyúktolvajok­nak. Ez bizony nem így van. Mostanában is történt egy na­gyobb szabású éjszakai tyúk­lopás, mégpedig nem is falun, hanem Nyíregyháza külső ré­szén. Az éjszakai tyúkketrec- nyitogató Lakatos András és Kiss Tóth Antal volt, akik a be­csületes munka helyett tyúk­lopásnak adták fejüket. Az egyik éjjel annak rendje és mód­ja szerint kiürítették az egyik békésen alvó házigazda tyúkól­ját, kicsavarták a tyúkok nya­kát és egy nagy zsákba rejtették,­Otthon aztán testvériesen meg­osztoztak, az egyiknek is jutott öt, a másiknak is. Meg akarták ízlelni a tyúkhúst és odatették főzni a lábasban. Nem sikerült azonban a lakoma, mert még meg sem főtt a tyúk, máris ko­pogott a rendőrség az ajtón. A két tyúktolvajt 6—6 hóna­pig hűvösre tették. Halálos locsolódás Érpatakon Még el sem szállt a jó illatú kölni a lányok hajából, de Ér­patakon húsvét után temetési menet vonult végig. A húsvéti locsolódás áldozatát kísérték utolsó útjára. Érpatakon ugyanis halállal végződött a húsvéti já­ték. Egy fiatal fiú halálával. Hogy is történt? Már túl volt az első féldecin I.adik Sándor és néhány barát­ja. Korán elkezdték a locsoló- dást. Hamar ki is készültek. — Ittasan találkoztak egy másik társasággal, P. Orosz Pálékkal. Ladik Sándor csúfos megjegy­zéssel megszólította P. Oroszt. Ebből verekedés fejlődött Orosz és Ladik között. Elcsattant né­hány pofon. Majd megérkezett az ugyancsak ittas hangulat­ban lévő Ladik Mihály. Miután megtudta, hogy öccsét P. Orosz megverte, hazasietett. Magához vett egy disznóölő kést és apjá­val és öccsével P. Orosz keresé­sére indult. A tanácsháza előtt találkoztak P. Orosszal. és ba­rátaival, akiket nyomban meg is támadtak karóval, késnyél­lel. A verekedés közben egy óvatlan pillanatban ifj. Ladik Mihály előrántotta a disznóölő kést és szívenszúrta P. Orosz Pált, aki a helyszínen nyomban meghalt. Majdcsak hárem hete történt az eset, de még mindig foglal­koztatja az embereket. Különö­sen mióta a rendőri helyszíni szemle és vizsgálat lezajlott. A rendőrség előzetes letartóztatás­ba helyezte a gyilkost, apját ég öccsét szándékos emberölés bűntette miatt. (Folytatás a 2. oldalról.) ült az udvaron. Beszélgetlek.. Egyszerre vadászgép suhant el a kert feleit, meg­fordult, s elkezdte szórni sűrű golyóit a két legényre. Hasravágták maguküt. De a gép visz- szatórt, s akkor megszólalt a kemény, hi­deg, gunyoros hang felettük, az ablakból: — Lőni.' Lőni! Kutya te, disznó te, kommunista te! Lőni! Lőni!! Vezényelte a gépet amely a fiúkra szórt még egy sorozatot, aztán eltűnt a házak felett. —Csapatokom lőni egész föld! Csapa­tokom gázolni ganeee féld! Heil Hitler! Disznó te! Kutya te! A golyók ott porlasztották a földet, két hüvelyknyire a legényke fejétől. Ami­kor felállt s meglátta, háborgó gyomorral, csukló térddel, a szeme meghályogosult. — Az anyja... — nyögte a másiknak, — e majdnem sikerült. S ott fent, az ablakban, élesen kaca­gott Vilmos, a tizenharmadik Hitler. Estére a legényke félrevonta, a barát­ját. — Nézd, ennek semmi értelme. Ez előbb utóbb megölet bennünket: Vagy kést ragad, hiába dugjuk, vagy fegyvert kap a hülye németektől, és megöl. Vagy mindahányan vagyunk megbolondulunk. Hát inkább... Nem mondta ki. De értették mind­ketten. A vacsorán Vilmos szokatlanul ked- ees volt. Tréfált, és kacagott. Közben az idősebb lányra sandiigatott, utóbb pedig rajta ragadt a szeme. Aztán egyszerre felállt, odasétált, és hirtelen megcsókolta. A nyugodt legényke a következő pil­lanatban Vilmos hálán volt. Tülekedés, ordítás, és a fiú vérző szájjal bukott hát­ra. S felette állt Vilmos, a tizenharmadik Hitler. Homlokába lógó haja alól parázs­lóit a szeme. Szája förtelmes szitkokat üvöltött. Szerencse, hogy két német kato­na kiáltott be a feljárón, s erre Vilmos felszaladt, panaszolva és fenyegetve. Äi-\ tán ott is ragadt. J HossxÚ. órák, gyötrelmes percek vánszorogtak. Akna hullt a községre. Dü­börögtek a tankok, repülők .norajlottak a magasban. A pince sötétjében összebújt a család. Az anya simogatta legnagyobb fiá­nak fejét: „Kisfiam, türelmesen... nem tarthat sokáig. Vigyázz, kárt ne tegyen benned. Kibírjuk, s aztán elviszik.” Hitler! Hitler! Atkozott legyen a ne­ved. Bosszút lihegett a megkínzott le­gény. Forró fejét hiába csititgaVa a kér­ges tenyerű anyai kéz. Hány napja már? Nem is emlékezett. Csak az őrült, kegyet­len szemeket látta, a gúnyos kacagást hallotta. S a mozdulatot, ahogy a hajtóka alá nyugtatja Vilmos a kezét. Másnap reggelig nem jött Günter Vilmos. Akkor két német -fegyveressel dobogott le a lépcsőn. Megállt a legényke előtt szétvetett lábbal. — Disznó te! Kutya te! Kommunista te! Kaput neked! Lőni piszkos! Mutatok ki fan Günter Vilmos! Günter Vilmos ti­zenharmadik Hitler! IAni gance féld! Lőni egész világ! Lőni!! Lőni!! Lőni!! S abban a pillanatban, mintha csak­ugyan az egész világra lőttek volna. Iszo­nyatos tűzharc pokoli zenebonája csattant fel. A két német sápadtan felrohant, s szitkozódva nyomukbanVilmos, a tizen­harmadik Hitler. Tíz perc múlva pedig kopogott az aj­tón az első szovjet katona. Az anya felsírt, s a legénykében megkondult a szív. — Germanszki jeszt? — kiáltott le egy mongolvágású fegyveres. — Germanszki? — támolygolt előbb­re a legényke. Nincs! Nincs egy szál se! — kiáltotta vissza boldogan, botladozó nyelvvel. — De ha Hitlert megtalálják, hagyják nekem! — Hitler! — rázta meg öklét a szov­jet, s mutatta, hogy fogja meg a torkát, aztán eltűnt. — Úgy, úgy — mozgatta a száját a legényke, de hang nem jött a torkán. y—b. ti ideg már a tűz- * hely és a fészek is üres. Nem szolgál a villa, vetetlen az ágy. még a kedves, meghitt képeket is por lepi. Az egykor vidám rádió szin­tén mogorván hallgat, szinte megkopott, mu­zsikája sem ébred, mert nincs aki kedvre derítse. Immár másfél éve már ennek. Másfél éve történt, hogy váratlanul disszidált a fiú. Még zú­gó fejjel is emlékszik rá: á naptár 1958. októ­ber 31-ét mutatott. Az utca még lázban égett, tűzcsóvát dobtak a ke­délyekre és a forgalma­sabb helyeken valami ködös népboldogságról szavaltak a Rongy Ele­kek. A szökés ténye mind­kettőjüket megrázta. Egymást okoPák érte az asszonnyal. Rendsze­rint órákon át vitatkoz­tak. Szóra szó ment, vád­ra vád, míg végül egy­mástól is el hide gültek és szétmentek. A kis külvárosi lakásra pedig homály és némaság bo­rult. Másfél éve már en­nek. És fekete Sándor azó'a csak -szik, csak iszik t,s7ü< t-Pnrtóan és rendületlen. Még az«<=m számit, hoey mit. For­ralt bor likőr pálinka, ivazán mind egyre megy. Egyedül csak az a fon­tos, hogy ködös legyen az agva, *ogy a fájdal­mak fel ne ébredhesse­nek. Tizennyolc hónap alatt szinte roncs lett. Inge gyűrött, ruhája is kifeslett. Arca ba­FORGÓSZÉL rázdás és megviselt. Sze­mei meg különösen fur­csán villannak. Merevek és üvegesek. Közben fél­decik gyílka egyre mé­lyebbre kúszik a vérébe. Jóformán még kosztpén- ze is italra megy s, ha átmulatott éjszakák után odaáll a gép mellé, már oly messziről lát­szik, hogy reszket a ke­ze. Megkérdem tőle, hogy miért teszi ezt? (Előtte most is snapsz van: gyilkos és erős.) — Mondja, mit te­gyek? — kérdezi vissza. Aztán mégegyszer: Mondja, mit ér így az élet? Igaz, nemrég még boldog voltam — sorol­ja —, de azóta még az emberségem is elha­gyót1. És képzelje... képzelje csak el sza ... sza... ki. Ha esténként hazamegyek, mindig csak az üres és néma ház fo­gad. Rozsdás a tűzhely, nincs melegvíz, még a falak is könnycseppeket gyöngyöznek. Aztán, ha beteszem az ajtót, mind­járt az jut az eszembe, hogy valamikor olt fe­küdt ö. Ott feküdt a paplan alatt kibomló hajjal és fiatalon. Hát el tudja képzelni, milyen borzasztó ez? Hát van magának erre fogalma? Mindig csak arra gon­dolni, hogy tegnap még egy boldog család élt itt. de ma már semmisem mozdul, A ztán az a Sanyi ^ gyerek is, tud­ja ... Vajon él-e vagy hal-e? Vajon van-e nyu­galma, vagy éppenség kegyelemkenyéren ten­gődik? Mert mtóta el­ment, még csak hírt sem adott magáról. ;.. Érti... érti már. szaki, hogy miért iszom? Ránézek... Arca ijesz­tően szőrös, szeme vér­eres. De mit számít ez Feketének. Üjra tölt. majd újra kér. A pálin­ka rossz szagú, bódító és erős, mégis, mégis egyre szaporodnak a po­harak. Aztán a bűvös kör ismét elölről kezdő­dik. A városra pedig las­san éjszaka száll és sor­ra lehunyják fénysze­meiket az ablakok. — Mondja, érdemes-e így élni? — kérdi ismét döbbenten és ijesztően. Egyet mondhatok: Nekünk, felnőtteknek még a csapások elől sem szabad meghátrálni. C:ak így maradhat ember az ember, ha viharok köze­pette sem veszíti el a fejét. Ha tud bízni és hinni abban, hogy egy­szer mégiscsak felderül. De mit tegyen az, aki nagyon gyenge? Aki sok­száz társa között is oly riasztóan egyedül van? Akit elkapott és földre- típort az októberi forgó­szél? Emberek, fogjuk meg az ilyen el'évelygők ke­zét! Segítsük partra a bánat hajótöröttjét és gyűlöljük azokat, akik most másfél éve egy egész népnek ilyen sor­sot akartak. (K. T.)

Next

/
Thumbnails
Contents