Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-16 / 64. szám
KELETM AGYARORSZAG 1958. MÁRCIUS 1Ő, VASÁRNAP A leniek előli meghajlik az okos ... Üzenet Bessenyei Piroskának — Hát, tudod, ha úgy gondolod, gyere ki este a vezetőségi ülésre, mondd el ott is a véleményedet és ha elfogadják, én nem szólok ellene egy szót sem. Legyen úgy, ahogy a többiek jónak látják. Ezt a belenyugvást. nem meggyőzést sejtető kijelentést Forgács Sándor, a demecseri Dimitrov TSz elnöke tette s nem másnak, mint a gépállomás fiatal üzemgazdászának. Hosszú, lépésről lépésre terjedő ..kiszorítós” vita előzte meg Forgács Sándornak ezt a kijelentését. A községi tanácson ültek együtt, az elnökhelyettes szobájában s a demecseri termelőszövetkezetek jelen dolgairól vitáztak. Ott volt a vb. elnökhelyettese, a községi mezőgazdasági felügyelő, és a Dimitrov meg az Ezüstkalász TSz elnöke, párttitkára, mezőgazdásza. Minden ment a sorbaszedett beszélgetésnél rendesen. Tápanyaggazdálkodás, herefélék vetése, az állatállománnyal kapcsolatos teendők mind közmegelégedésre döntettek el. A Dimitrov elnöke még meg is felelte itt-ott, mint például a szarvasmarhánál, amikor a még- nxásíthatatlanság hangsúlyával kijelentette: mától kezdve nincs eladó szarvasmarha. Ami selejt azt meghízlaljuk, és úgy értékesítjük majd. A baromfi kérdésénél már ágált az öreg. A ra- kamazi, meg a többi vizmellékj sem csinálja — mondot a —. akkor mi mit kezdjünk a homokon a víziszámyassal? De hosszúra nyúlna a dolog, ha nem térnék egyenesen a bökkenőre, ami miatt a parázs vita támadt. Ez pedig nem más, mint az, hogy a szövetkezet nem kötötte le a kedvezmény határán belül eső mennyiségre a gépi munkát a gépállomással. Van 12 pár lovuk, az kell a homokra, meg a gyümölcsösre —- hangsúlyozta az elnök. Ami meg a szállítást illeti, ott a saját gépkocsi, az majd meggyőzi. Röpködtek az érvek, ellenérvek. Az elnök a traktorok üzemből való kiesésétől kezdve hivatkozott a meg nem szántható homokdombokig mindenre. — Azért vettük talán meg a gépkocsit, hogy eladjuk? A lovak meg, ha sár van ősszel, a betakarításban nélkülözhetetlenek. Végülis a gépállomási üzemgazdász érveinek volt a legnagyobb súlya. Előszedve a szerződéseket, kimutatta, hogy a szövetkezet 1386 normálhold gépi munkát kötött le s 570 hiányzik annoz, nogy a rovaoDi io százalékos kedvezményben részesüljenek. Az 1386 normálhold értékű munkáért 126 ezer 498 forint munkadíj jár. Ha a szövetkezet szerződést köt még 570 normálholdra, akkor — a kedvezményt figyelembe véve —, 117 ezer 907 forintot, 8.529 forint al kevesebbet kell fizetniök. Ez a dolog egyik oldala, ami miatt egy olyan szövetkezetben, mint a Dimitrov, nem járna akasz ás, de ott van még a számlán a gépkocsi egész évi üzem: 1 tét ősi költsége, karbantartása és a kocsivezető és helyettesének a fizetése, ami így összesen szerényen számolva közel jár a százezerhez. Tehát, ha nem kötnek szerződést, akkor elesnek a 8 és fél ezer forinttól, s a gépkocsi ősz-, szes költsége is fennáll, Szerződéskötés esetén ezek a költségek „eltűnnek”, mert a gépállomás végzi el a munkát. Azonban nem kell eladni a gépkocsit sem. mert egyéb saját szállításoknál szépen jövedelmez és amellett „megkeresi” a saját fenntartás; költséget js. A lovak helyzete sem tragikus. Felére kell csökkenteni a számukat s így is elvégzik a lecsökkent fogatmunkákat. Itt az eladott 5—6 pár ló ára ráfordítható az állattenyésztés más ágainak fejlesztésére s az, hogy eny. nyi fogat egész évi fenntartási költségétől megszabadulnak, szintén 400—450 ezer forint megtakarítást jelent, íme ezek voltak a nyomósérvek, ezek késztették Forgács Sándort a fenti kijelentés megtételére. Este aztán, azon a bizonyos vezetőségi ülésen meg is történt a döntés: az elnök nem szólt ellene, hogy megkössék a szerződést a gépállomással a még hiányzó munkákra. (-U. —s.) Százesztendős térkép 1 iszaszentmártonban Itmet megkerült Tiszaszentmárton egy évszázaddal ezelőtt készült községi térképe. Az ellenforradalom után elveszett térképet egy dolgozó paraszt őrizte meg a község számára. A finom v ászon. ra több színnel rajzolt térképről már az első pillantásra kiderül, hogy száz év alatt a község mintegy háromszorosára növekedett s botára Is jelentős láltozáson ment keresztül. Eltűnt például az a térképen jelzett hatalmas erdő, mely akkoriban még Zsurk halára jelé a földek nagyrészét borította. régi Magyarország a 3 millió koldus országa volt és tud arról is, hogy 1919-ben egyszer már lerázta magáról a nép az urak rabbilincseit. Piroska tud a Tanács-Ma- gyarország dicsőséges fennállásáról, ha nem is élt még akkor. Tudja, hogy ha akkor le is győzte apáinkat az ellenséges túlerő, ma ennek nem szabad megismétlődnie. Ezért jutott az 1956-os ellenforradalmi kísérlet hatása alatt arra az elhatározásra, hogy fegyverrel is kész megvédeni a proletár- diktatúrát. Piroslca látja és értékeli azt a nagy változást, ami végbement hazánkban. Lát je, hogy nincs munkanélküliség, látja, hogy tisztességben élnek, jó ruhában járnak, építkeznek, mű- I velődnek az emberek, hogy egyre több faluban és tanyán gyűl ki a villlany, jelenik meg a mozi, az egyszerű nép fiai állnak őrt a vezető posztokon, a munkapadnál, a földeken, egyszóval mienk az ország és mi irányítjuk fejlődésünket. Bessenyei Piroslca — mint sok millió ifjú és idősebb ember erről az útról élete árán sem hajlandó lelérni. Kész odaállni a legveszedelmesebb helyre is, hogy fegyverrel is megvédje ezt az új életet. Derék munkásőreinknek — köztük Bessenyei Piroskának is — akik becsülettel helyt állnak a '■munka frontján és utána fegyverrel vigyáznak nyugodt munkánkra, békés álmunkra, Nagy István- néval együtt mi is örömmel mondjuk: „Ismeretlenül szívből gratulálunk Bessenyei Piroskának, édesanyja büszke lehet gyermekére. Legyen a mi szabad hazánknak sok ilyen harcos katonája, mert csak így tudjuk megvédeni azt, ami nekünk a legdrágább: a békét és a szabadságot /“ (Za) A IU az iroda ajtaja előtt és töpren- gett. Bekopogjon-e vagy sem? A nem minden földi teremtményt fogadó főjegyző úr szobájából Ivacagás, jókedv foszlányai szűrődtek ki. Vadász Miklós ideges volt, de türtőztette magát. Nyájas képet vágott, mosolyt erőszakolt arcára és kétórai latolgatás után bekopogott. Válasz nem érkezett. Üjból kopogtatott. Válasz helyett hirtelen kitárult az a jó. — Mit akar? — formedt a parasztra Zselinszky úr. Napkor mindenható ura. Alig rebegte el ijedtségében panaszát, három lépés távolságról újból megszólalt a főjegyző: — Nem érek rá magával foglalkozni — és bezárta orra előtt az ajtót. Bent poharak koccantak össze, amikor Vadász Miklós szomorúan elindult haza, hogy elújságolja: nem fogadta a főjegyző. Ej pedig, de nagy szükségét érezte volna özvegy édesanyja. Nem volt családfenntartó. Miklós, katona volt és a hat hold földdel a mama nem tudott megbirkózni. Hiúba ment fűhöz-fához, hogy szereltessék le, hátat fordítottak neki... Zselinszky úr szagra, rangra, ruhára mérte a szót. A paraszttal szemben csak parancsoló módot ismert. Csak utasítást, szidást, korholást. Földszagú ember hiába emelt süveget neki, meg sem biccentette a fejét. A főjegyző előtt a tekintély a virilistáknál kezdődött és a földbirtokosokkal folytatódott. Csak ezek előtt emelt kalapot. A napkoriak ma is emlékeznek rá. Például ifjú Pál Ferenc 7 holdas dolgozó paraszt: „Nem is lehetett érző embernek nevezni. A néppel rosszul bánt. Engem is összeszidott, istállóban altatott, hadbírósággal fenyegetett. Irodájába csak kivételes emberek léphettek be.” Orosz Pál 16 holdas a következőket mondotta: Zselinszky rosszmájú ember volt, a paraszttal szóba sem állt. Félnapokig álltam az irodája előtt és nem engedett be. Büdös volt neki a paraszt.’’ Ilyenek voltak a tekintélyes emberek eoukoron. TEKINTÉLYES EMBER Yselinszleu úr egykori irodájában J paraszt emberek várakoztak. Beszélgettek. Egyszer csak nyílt az ajtó és egy aktatáskás ember libbent be. Az emberekben meghűlt a vér. Egymásra néztek. „Nézzétek, Zselinszky úr” — suttogták. Mit keres ez itt, mi dolga lehet? — fordult meg a gondolat fejükben. És milyen otthonosan mozgott! Akta- táslcáját az íróasztalra helyezte. Nem szólt semmit. — Soká jön már Miklós — fordult az egyik a másikhoz. — Biztos sok dolga van — válaszolta a megszólított. Zselinszky zavarba jött. Egyik lábáról a másikra állt. Elment volna már szívesen, amikor meghallotta Vadász Miklós nevét. De — ..hátha mégis elfelejtette már“ — fordult meg fejében a gondolat. A folyósóról hangok szivárogtak a szobába. — Jön már, ez az 5 hangja — mondta az egyik paraszt. Nyílt az ajtó és Vadász Miklós állt az emberek előtt. Körültekintett. Hirtelen megakadt a szeme a 1-Vegvső úron. — Kié c- az az asztalon? — fordult az emberekhez. — Zselinszky úré — válaszolták azok. A tanácselnökhely éti es asztalához lépett, felemelte az aktatáskát és nagy ívben a sarokba dobta. — MU óhajt? — fordult ezután Zse- linszkyhez. Az hebegett valamit, de Vadász Miklós szavába vágott. — Most meg én nem érek rá magával foglalkozni. Láthatja, sok a dolgom, várnak a parasztok — mutatóit körül az embereken. Asztalához ült és munkáhozlátott. Zselinszkyre rátapadt a parasztok tekintete. Mintha kérésziül akarták volna szúrni nézésükkel. A gőgös tekintély, Napkor egykori zsarnoka kisonfordált az irodából, mint akit leforráztak. Bezárult mögötte az ajtó. — Visszaadtad a kölcsönt Miklós — mondta az egyik paraszt. Hangos nevetés töltötte be a szobát. ★ sfzimpatikus ember. Középmagas te. metű, szélesvállú. Erősen kopaszodik. Nem szeret sokat beszélni. Inkább hallgat, csak néha szól, de akkor meggondoltan, oltosan beszél. Napjában alig győz kaput nyitni, annyi a látogatója. Kimennie meg muszáj, mert két hamis kutya vigyázza a Kossuth utcai kis portát és nem akarja, hogy a vendégeknek valami bajuk legyen. Végtelenül türelmes, igazságszerető. Az egyik nap parasztok állítottak be hozzá. — Baj van a dohány termelési felelőssel — mondta az egyik. — Azért jöttünk Miklós, hogy váltsátok le — kontrázott a másik. — Nem lehet az. hogy olyan messze menjünk, ha valamit el akarunk intézni, mint azt Lekli András elkívánja. Olyat állítsanak erre a posztra, aki közel lakik hozzánk. A várttitkár végighallgatta az embereket. Mikor valamennyi befejezte, megszólalt: — Az igaz, hogy nincs közel hozzátok. Sokat gyalogoltok, ha valami bajotok akad vele. No, de Lekli nem ugyanannyit fárad-e akkor, amikor felkeres benneteket és tanácsokat ad, megtekinti a melegágyaitokat? Erre hallgatott valamennyi. — Ez igaz, — jegyezte meg aztán Sándor György dolgozó paraszt. És elmentek békességgel. De, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmarad- jov addig gondolkodott, míg kitalálta: miért ne lehetne egy irodát felállítani a község központjában és akkor egyik oldalról sem lenne panasz. Javasolta és megcsinálták. Itt utalják már ki a parasztoknak a műtrágyát, itt adják a molinót a melegágyakhoz, stb. És most mosolyognak az emberek, ha meglátják Vadász Miklóst. Nincs már panasz. ★ L^indinger János, az iskola igazgatója kopogtatott panasszal a minap a titkárhoz. — Mi járatban vagy János ? — kérdezte az. — Családokat kell látogatni, mert van egy kis baj itt-ott. És a párttitkár segített. Az igazgatóval felkeresték az iskolából mulasztó gyermekek szüleit és beszélgettek velük. Most már alig van hiányzó és mulasztó a napkori iskolában. — Jó a pártvezetőség. A titkárunk pontos ember, szereti a nép. Megállja becsülettel a helyét — így vélekedett Vadász elvtársról Orosz Pál 16 holdas kommunista dolgozó paraszt. Az egyénileg dolgozó parasztok véleményét fejezte ki Pál Ferenc hét holdas gazda eképpen: „Nem azért mondom, honi, katonacimborám volt, de komoly viselkedésű ember, van súlya a szavának a parasztok előtt. Szeretjük valamennyien.'’ A pártvezetőség helyes, igazságos politikát folytat. Itt nemcsak szavakban vallják, hogy a pártonkívüliek is bctölt- hetnek állásokat, hanem tettekkel is. Lekli Magdolnát, Jncina Olgát Gárdus Ferencet és még több becsületes dolgozót he- b'"z*ek állásba, akik jól dolgoznak, megálltéi* a helyüket. Sok fiatal, keresi fel problémával a párttiikárt. Amiben tv.d, serit így volt a burgonya vetőmaggal is. Amikor megtudták, hogy kisvárdai rózsát termelt — 400 ölön 40 mázsád — mentek hozzá kérni belőle. És hogy jól gazdálkodik, azt minden ember tudja Nap’-őrein... Ezért süveg élik meg Vadász Miklóst az emberek Napkoron. Tisztelik, mert ő nem a szagot, a ruhát, a rangot tartja mércének, hanem az embert. Ilyenek a mi tekintélyes embereink. (—s K.—) 2 ► *- ► I /? úszkető kezével egyszerű j 1 asszony vetette papírra az alábbi sorokat, özvegy Nagy Istvánná, Mátészalka, Gyártelepi lakos arra kérte szerkesztőségün- \ket, hogy üzenetét tolmácsoljuk I Bessenyei Piroskának és édesanyjának. Égy gondoljuk, hogy Nagy Istvánná szavai nemcsak a címzetteknek szólnak, hanem Bessenyei Piroska volt és jelenlegi munkatársainak is. akiknek segítsége és példamutatása formálta Piroska, jelleméi; szól a pártnak, államunknak, hogy lehetősséget teremtettek a hők egész em- ,bérré válásához. Szól ez a levél ;valamennyi nőhöz és férfihez, akik tanulhatnak egyet-mást Bessenyei Piroskától öntudat, bátorság és áldozatvállalás dolgában. ; „Egyszerű proletárasszony vagyok — így kezdődik a levél —, de nem tudom szó nélkül hagyni ;a „Kelctmcgyarország’ március 19-i számának cikkét, amely Bes- \senyei Piroska nyírbogdányi mun- | kásőr-lányról szól. Olyan boldog í voltam, amikor olvastam! Szeret- I uém megfogni a kezét és ezt mon- I dánt neki: „Amilyen bátor vagy, }nem riadnál vissza semmitől még iákkor sem, ha ez fiatal életedbe ► kerülne. Azért vagy képes ilyen t elszántsággal védeni a mi szabad {országunkat, mert tudod, mi volt! ► a múlt és mi a jelen...” t És itt érdemes megállni egy tpillanatra. A múlt, igen... Besse- inyei Piroska ezt valóban tudja, ► hallomásból és tanulmányaiból. ÍEgyre-másra maga is emlékezhet, fhiszen 25 esztendős életének {majdnem a felét a Horthy-rend- lszerben élte le. Tudja, hogy a | régi kapitalista Magyarország t nemcsak a cselédekkel bánt mos- Itohán, hanem a munkásokkal, a tdolgozó parasztokkal és más kis- l emberekkel is. Tud arról, hogy a
