Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-09 / 58. szám

4 KliLfc'i MAU Y AüOKSZAü 1938. MÁRCIUS 9, VASÁRNAP KORATAVASZl TANÁCSOK Közeledik a tavasz. Az első ta­vaszi napsugárral azonban nem­csak életkedvünk éled újra, ha- r.em számos olyan betegség is. amelyeket sokszor nem veszünk komolyan. Vannak, akik nrm tudnak megszabadulni náthájuk­tól, sőt a tetejébe kellemetlen homloküreggyulladást kapnak, akik tüdőgyulladásban beteged­nek meg, sokan kisebb bajokról, pl. a végtagok „szaggatásáról”, fejfájásról, lehangoltságról pa­naszkodnak. Há meggondoljuk, hogy az el­telt 5—6 hónap alatt milyen ke­vés fényt és friss levegőt kap­tunk, pedig a nap és a levegő leg­főbb éltetőnk, nem csodálkozha­tunk, hogy ilyenkor csökken a test ellenállóképessége. Számít­suk ehhez hozzá a tavasszal ta­pasztania tó gyakori időjárásválto­zást (ami szintén okozhat beteg­séget), s nem utolsósorban a friss főzelék és gyümölcs tekintetében hiányos táplálkozást. Télen csök­ken a test C-vitamintartalma. amelynek pedig különösen fontos szerepe van a megfázások, a reuma és a bőrbetegségek leküz­désében. Nagyon sokan szenvednek a gyakran emlegetett „tavaszi fá­radtságban”. Ezt az igen kínos, tartós fáradtságot, amely a teljes közömbösségig fajulhat, erős fej­fájás kíséri. A tavaszi fáradtság ellen szedjünk sok C-viíamint, mert ennek a betegségnek leg­többször vitaminhiány az oka. Fogyasszunk rendszeresen citro­mot. Nedvességre érzékeny reuma- betegek május előtt ne vessék le gyapjú öltözéküket: a tavaszi le­vegő a jég és hó olvadása és el­párolgása következtében még me­leg estéken is rendkívül páradús. Különösen a talaj nedves. Ezért tavasszal még akkor se üljünk le a földre, ha napközben 20 fokra emelkedik a hőmérséklet. Még szép időben sem szabad egyik napról a másikra, átmenet nélkül órák hosszat sétálni, mert ez any- i nvira igénybe veszi a vérkerin- j gést, hogy erősen kimerülünk. Kü- j Ionosén szívbetegek legyenek óva- ! tosak. Vigyázzunk a tavaszi nap- j sugárra is, amely rendkívül erős. Marfirdőt először óvatosan csak j it percig vegyünk és időtartamát j .’sak nagyon lassan, fokozatosan j jmeljük. Sok elővigyázatlan nap- fürdő okozta már a tuberkulózis j smételt fellobbanásót. Élmények az SZTK-bóI nyomában. S mar most eláruljuk, az a célunk, hogy megkeressük az itteni gyógyítási körülmények közé „csúszott ’ rendellenessége­ket és írásunkkal gyors intézks- désve bírjuk az illetékeseket. már nincs komolyabb bajom. Ö akarja velem elhitetni! Hallottak már ilyet? Mintha nem nekem tájna az éjszakánként. Különben !S van még idő, nem zavarom magamat. A többiek csak nézik az illetőt és a további beszélgetésből kide­rül, hogy köze! fél hónapja nem dolgozik — vasas valahol — és kihúzza az „utolsó napig” — ak­korra biztosan megyógyul... Haad jegyezzük meg e helyen, hogy a közismert képbe azért más is beletartozik Az, hogy egy öreg hácsi — valamelyik tanyá­ról, — amikor elintézték kórház- ba-jutását, majdnem meghajolt a nővér előtt, aki egészen az aj­tóig kísérte. De mert egyelőre a panasz-oldalra billen a mérleg, elindultunk azok „gyógyítására”. Hangos szó az idegosztályon Koífernagyságit zongora A híres amerikai hangszerkészítő gyár, a Wurlitzer-cég forga­lomba hozta a világnak eleddig legkisebb zongoráját. A közönsé­ges bőröndben szállítható zongora súya mindössze 36 kilogramm. Az a műszaki érdekessége, hogy a húrok helyett lemezkék — la­mellák — vannak benne. Rezgésüket a zongorabillentyű leütése után egy elektronikus erősítő berendezés felerősíti, hangszórója pedig hallhatóvá teszi. Tizenkét nő és egy férfi vár itt bebocsátásra. Többen beszélget­nek, de ott az ajtóval szemben egy húszon felüli, beesett szemű lány szava haitik a legjobban. — Nyírbátorból jöt be tegnap, de még mindig kilincsel. Odahaza art gondolják, hogy már aludt is egyet a kórházi ágyon, / de ... Igen, ide utalták át, s innen még két helyre kell elmenni. Végül ta­lán ismét vonatra fog ülni... Be­szél a nő, átkot mond a bürokrá­ciára, és hogy éppen ő az a sze­rencsétlen, akinek egy ágy serr jut a kórházban. — Legalább küldenek haza mindjárt az embert. Az éjszaka i= egy ismerősömnél kellett alud­nom. Aztán kardoskodik, hogy vagy belehal, vagy elintézi, hogy „ki­kezelik” az ő betegségét. Mert bi­zony operációról szó sem lehet...! A földszinten a reggeli százöt­ven ember tíz órára megszaporo­dott. És a hallgatásból is kitört a vita vihara. Az egyik ember két órája vár egy aláírásra, de még most sem kerül, rá sor. Asszonyok támasztják az ajtót és várják, hogy megnyíljon, mert bizony nekik ebédet kell főzni.., És kész a veszedelem.- ,„Sor is van a világon!” — kiáltja egy tagbaszakadt ember. Hát, igen. Az lehet, hogy a vi­lágon több helyen is van sor, de itt Nyíregyházán nem tudnak róla. A könyveket — igaz — el­szedik, de a szólításba valami furcsa módon hiba csúszik, és mindjárt hangos a szó. A röntgen-osztályon sem különb a helyzet. Az még nem lenn« hiba, hogy csak az egyik gép mű­ködik. Ám a helyzet mégis tűrhe­tetlen. Három fülke van, állító­lag nőknek, férfiaknak és gyere­keknek. De ahogy megnyílik egy ajtó — mindenki ott akar be- tódulni. Egy asszony panaszko­dik. Már tegnap is itt volt, dé nem került rá sor. Pedig nincse­nek sokan. Az is megesik nem egyszer, hogy női fülkébe nyit be egy férfi. És ami szomorú: nem lehet ezen csodálkozni. Egyik helyiség fölé sem írták fel: kik léphetnek be. Útbaigazítónak pe­dig színe sincs. Különös wvyyyy» vvyyYyyvyyyyyyvv>WY>YvyyvyvyYyvyYVy>yyYttv rßeJAen(/ei rpLiaska Jó lenne az is, ha az egyéb­ként tiszta folyosót érdekesebbé tennék. És ez éppen az alapvető panaszból is indokolt. Sok em'oer tölt el több órát, sőt fél napot is a fehér padokon és unalmukban az álom fogja el őket. Nagyon üdvös dolog lenne, ha egy-egy érdekes faliújságot, vagy a tár­sadalombiztosítás eddigi eredmé­nyeit szemléltenék a falakon. Ar­ról nem is kell külön beszélni- hogy milyen elismerést váltana ki, ha kis vitrinekben egészség- ügyi, vagy éppen a napilapok hasábjait olvashatnák a várako­zók. Amit a betegek nem látnak | társaimmal, akkor végte- j lenül memo a bizalmam, | Tudom, hogy olyan elv- j társakkal vagyok együtt, \ akik a népi hatalomért .foglak fegyvert. í És amikor le akarták szereltetni Bessenyei Pi- : roskát a nyugalom hely- : ráálltával, sírt, vem aludt éjszaka és mindig azon gyötrődött, mit tett, milyen hibát követett el, honii ezt érdemi"'. szólt a szüleinek sem­mit. — Akkor megfeleltem, amikor helyt kellett áll­ni? Most már nem kel­lek? — tépelődölt. Nem hagyta magát. Két hétig a saját ruhájában járt a kiképzésekre és még job­ban dolgozott, mint egy­kor. Teljesítette a rábí­zott feladatokat. És ek­kor még inkább úgy érezte: nem t'idna más­képpen élni. Egy eszten­dő, az ellenforiadalom utáni nehéz hónapok ed­zettek meg, forrasztották össze a munkásőrséar'’1, a fegyverrel, a munkás- hatalom állandó védel­mének gondolatával. A gesztenyebarna bá­ni, szerény munkáslánv. a Nyírbogdányi Olajlino- m.itó laboránsa, ma büsz­kén hordta a kék mvv- kásőr-egyenruháját. Alig huszonöt esztendős ez n Dobó Katiéira emlékez­tető hős lány. ■> re~ - csok a munkahelyén áll kriyt, hanem fegu-errel is. (F. K.) Nagyon egyoldalú lenne a láto­gatás, ha a legilletékesebb véle­ményét nem kérnénk ki. Ezért nyitottunk be nyomban dr. M’ihá- 1>k Jolán vezető főorvos irodá­jába. És amit tőle tudunk meg: — Naponta átlag 1500 ember kerül kezelésre a rendelőkben. Egy orvosra több. mint 60—70 j beteg jut. Ez pedig túlnő a nor- [ mális kereteken. Nemcsak a be- j tegek idegesek, de az orvosok is. j Az orvosok azonban igyekeznek lelkiismeretes munkát végezni. | — Mégis akad olyan beteg, aki úgy vélekedik — mondja a fő­orvosnő —, hogy pénz nélkül nem lehet megbízni az orvosokban. Privát rendeléskor bizonyára lel­kiismeretesebb munkát végez. tört az ellenforradalom hazánkban. Arra gondol­tam, hogy újból vissza­jön a régi. — Ezért fogott fegy­vert?! — Igen — válaszolja határozottan. Amikor a munkásőr­ség megalakult a nyír­bogdányi c7atfinomíló üzemben, egy gesztenye- barna hajú lány állt a párttaggyűlésen a kom­munisták előtt. Szíve hevesebben dobogott. Igen, mert otthon sem szólt szüleinek, az édes­anyja sem tudott Piros­ka szándékáról. Nővére, özvegy Szálló síné, már tagja volt a munkásőr­ségnek, de neki sem árul­ta el kezdetben szándé­kát. Egyszer aztán, mi­kor hazafelé mentek, így fordult nővéréhez: — Mit szólnál hozzá, ha kérném felvételemé munkásőrségbe? Szőllósiné mosoly nőtt. Nem vette komolyan húga szándékát. — Csak tréfálsz ugye? — Nem! Ott akarok lenni veled. Már a várt­ba is kértem a fel é - met. És ekkor átölelték egymást. 1957 március elején történt ez. A ne­héz időkben kérte n párt­ba és a munkásőrségbe a felvételét Bessenyei Pi­roska. Magára öltöt*? a kék egyenruhát és izga­lommal k?"r"tr"'i*f* e ki­képzésre. Először fáit a Tagadom: ez nem így van. Volt már olyan eset is, hogy a beteg nem volt hajlanó kiváltani 50 fillérért a szemcseppeket, mert olcsónak és természetesen rossz­nak is vélte. Nehéz ilyen körül­mények között elmélyülten dol­gozni. * Aztán az orvosellátásról is szól, Ez már komolyabb probléma Hat főfoglalkozású állás vár be­töltésre már hosszú idő óta Pá­lyázatot hirdettek, és a legtöbb válaszban az volt a legelső: mi­lyen lakást tudnak biztosítani. Erre aztán nem olyan egyszerű válaszolni. De hasznos elgondolkozni mind­ezeken. {angyal) fegyvertől, nem mert ve­le lőni. De győzött az elhatározás. És. ma az egyik legjobb céllöuő. — Amikor a bátyám megtudta, hogy tagja let- ! tem a munkásőrségnek, levelei írt. Ez állt benne: .Büszke vagyok az én kis húgomra, hogy ilyen bá-! tor lány’’. — Már nem is tudom i pontosan, hogyan is tör- j tént... Azt éreztem, hogy j vágyók ialamire. Igen,' vágytam arra, hogy, olyan emberek között le- | gyek. akik nemcsak szó­val, hanem fegyvPtrel is harcolnak az igazságért. Mégis vannak, akik megszólja!: ezért. — A maga lánya mun- 1 kásűr?! — mondták cső- j dálkozva egyes öregasz- ; Iszonyok idős Bessenyeii í Mihálynénak. amikor Pi. | ! roskát meglátták fegy- • verrel, egyenruhában. — Bizony az! — vála­szolta büszkén az édes­anyja. — Kétféle érzése van ilyenkor a mw'kásöru.ő j nek — matfiarczta Pi- j roska. Amikor így cső- : i dálkozva. ■ -qi)o*ián- '• kozva“ mondják egye- j sek, hogy munkásőr let-! fém, szomorúság vesz : erőt rajtam egyesek ér-. ; tétlensége láttán. De a I : másik ér?’~ ■mi-“*a fe-\ j lülkerekedik bennem.' .Amikor fényéért fogok1 és együtt vagyok a baj­A Nyíregyházi Építők labdarú­gó csapata rna Budapesten, a IMÁVÁG ellen szerepel. Az őszi | találkozón 3:l-ie legyőzték ide­haza a MÁVAG-ot. A nyíregyhá­ziak a múlt vasárnap vereséggel kezdték a tavaszi idényt. Ezzel |.szemben a fővárosi csapat sza- jbadnapos volt. Fiainkat felelősség | tölti el a bennmaradás miatt. Ha I minden játékos sziwél-lélekkel I küzd. az egyik pontot feltétlen | megszerezhetik. Ha győzniük si- ■ kerülne, az igen jó eredménynek I számítana. ! Az NB. Ili-ban ma több érde- j kés forduló kerül sorra. Részünk - I ről érdeklődéssel várjuk a Szak- !szervezeti SE (volt NYKISE) küz- j delmét a DKASE ellen. Csana- | túliknak igen fontos minden pont. j ha nem akar mégjebban lesza- i kadni az élcsoporttól. Különösen múlt heti vereségük miatt most i idehaza kall kijavítaniuk a csor- j bát. (Délután 3 órakor a Bujto- * sor.) Kisvárda a DMTK együttesét | fogadja. A debreceni együttes igazán „bemutatkozott ‘ a múlt ' vasárnap, Tiszalököt verte meg. Tiszalök Mátészalkával mérkő­zik. Valószínű, hogy sikerül győz­ni a hazai csapatnak, s így to­vábbra is versenyben maradnak az első helyért. Nyírbátor Püspökladányban játszik. A hazai csapat esélyes é3 a bátoriaknak a döntetlen is nagy eredmény volna. Nagykállóban szerepel a D. Ki­nizsi. Nehéz a győztest megjósol­ni. mert a Kinizsi igen jó elleniéi, de otthonában Nagykálló is veszé­lyes tud lenni. Döntetlent jóso­lunk. Debrecenben szerepel Balkány, a csoport egyik legerősebb együt­tese. a Goes eilen. Itt a hazaiak győzelme várható. Nagy harc ígérkezik a Hajdúszoboszló—• DEAC találkozón. Itt is döntetlen „érzésünk” van, de Hajdúszobosz­ló győzelme sem valószínűtlen. A navvhalászi csapat is idegenben játszik, a D. Építők ellen. Az el­múlt héten csak egy pontot tu­dott otthontartani a textiles csa­pat. (igaz. hogy ekkor Kisvárda volt az ellenfelük). Kérdés, hogy jó összjátékot tudnak-e nyújtani, s akkor még a két pont megszer­zése is lehetséges Debrecenben. Közismert kép „Lásmérővel“ a város peremén j Itt vagyunk végre...! Becsapódott mögöttünk az | SZTK rendelőintézet ajtaja. Alig ; múlt ei nyolc óra, amikor elin- ! dúltunk a modern épület zegzu- | gos folyosóin — sok-sok panasz í Karikatúrák, kabaréműsorok közkedvelt színhelye volt már számtalan esetben az SZTK-ren- delők folyosója. Bár most nehezen lehet rátalálni az ismert „jelle­mekre”. Szokatlanul nagy a csend ... És múlik a perc, a ne­gyedóra, emberek jönnek, elmen­nek és .. . No, nem kell félreér­tem: ez is SZTK, és itt is előbuk­kannak a „törzsvendégek”, akik már otthon érzik magukat. Az egyik fehér ajtón, itt a belgyó- I gyászainál egy középmagas férfi I !ép ki. Külsőre makk-egészséges I Kezébe veszi a papírokat és meg- ! csóválja fejét. Ráköszönnek. ! — Mikor jössz már be, Józsi? | — Ah, hagyd öregem, éppen­j hogy csak vagyok. És még a dok- ! tor is „kötekedni” próbált. Ve- j lem... értitek?! Azt mondta, hogy Ä vasárnap sportműsora Munkásőrleány. A hős egri nőkre em­lékeztet, a Dobó Kati­cákra, akik a férfiakkal együtt védelmezték a tö­rökökkel szemben Dobó várkapitány oldalán az egri várat. Szurkot főz­tek, vizet forraltak és a bástyákra vonultak, hogy pusztítsák az ellenséget. Bessenyei Piroska, ez a nevetőszemű, halksza- i’ú lány is a legnehezebb időkben fogott fegyvert. — Nemcsak szóval akartam harcolni — mondja. Szünetet tart. | gondolkodik, hol, mivel j Is kezdje. Aztán lassan : ejti a szót, felidézi gyér- i mekkorát, amikor édes- j ap-ja Teremi méltúságos • úrnál cselédkedett. Beté­rő falat alig jutott a ki­lenctagú családnak. Any­ja szolgálni járt az urak­hoz. hogy enyhítse a nincstelenséget. Kétsé­gek között, máról hol­napra éltek a múltban. Nem tudták, mire ébred­nek, mikor kell szedni a j ^h^ivá^hűtor*‘4. hop'ff tn- j vább álljanak egy másik ! rradalom+'a. És ott kéz- j dődött élőiről az egész. í Négy elemi iskolát I végzett, aztán munkára. fogták, mert kellett a ke- ] nyér a nagy családnál;, i Kocátokban járt. minta többi cselédgyermek. És \ ezt nem tudta elfelejteni j soha. — Gyermekkorom iV- j tóit eszembe, amikor ki-

Next

/
Thumbnails
Contents