Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-07 / 56. szám

1955. MÁRCIUS 7, PÉNTEK KELETM AGYAROKBA G 3 Tavaszra és jobb munkára ítészül az építőipar * ♦ Hogyan csökkenthetik az önköltséget ! a megyei Építőipari Vállalatnál?! /1 magai*kevéskédőkrői Sokat beszélnek erről a válla­sainál. A vezetőség műszaki gyű­léseken vitatta meg az ónköltség csökkenésére ható tényezőket. Párt taggyűlésen is beszéltek róla. Van sok jó tapasztalatuk ezen a téren, hiszen a legtöbbet sajnos a saját kárukon tanullak. Tavaly A lél alkalmas volt arra, hogy B vállalat alaposan felkészüljön b tavaszra* a nagy építési időszak­ba. Már kezd látszani a tavaszi mozgolódás. Elkészültek a tervek és az előzetes kijelölések alapján folyik a szervező munka. Arra törekszik a vállalat, hogy olyan munkákba kezdjenek, amiket mi­nél rövidebb határidő alatt meg lehet valósítani. Tapasztalatból tudjuk, hogy a hosszú határidő nagyon megdrágítja az építkezést. Ott van például a színház-építke­zés: ötödik éve tart itt a munka, s ha csupán az éjjeliőrök fizeté­sét számítjuk, már közel 100 ezer forintba került a hosszú határ­idő! Vagy tanulságul szolgát a nyírbátori gimnázium, amely öt évig készült — hozzátehetjük na­gyon drágán —, nem utolsósorban azért, mert sok volt időközben a tervmódosítás és amit előbb fel- énitettek. később át kellett alakí­tani, stb. Két éve elvégezték a mázolást, s- most, az épület át­vételénél nyílván ez a két éve végzett munka nem látszhat új­nak, és kifogás alá esik. A hibák kijavítása újabb költségeket je­lent. Helyeselni lehet a vállalatnak azt a törekvését, hogy az építte- tőktől csak olyan munkát vállal­nak, amelyek befejezése nem igé­nyel hosszú határidőt. Sajnos aj tanácsoknál nincs meg ez a tö­rekvés: belekezdetnek olyan léte­sítmények építésébe, amelyekhez csak részben van meg a pénz. de belekezdetnek „csak azért”, hogy a lakosság lásson valamit a létesítményből. Pedig a be nem fejezett munkának aligha veszik valami hasznát! Az ilyen munka­helyre a felvonulás, az anyagok tárolása és megőrzése nagy költ­ségbe kerül, megdrágítja az épít­A vállalat szigorú intézkedése­ket hozott az építőanyagokkal va­ló takarékosságra. Ellenőrzik, hogy helyes-e az anyagok táro­lása,. megóvása, és felelősségre vonják a gondatlanokat, a pazar­lókat. A gazdaságosságot szol­gálja az az intézkedésük is, hogy nemcsak a főépítésvezetőségek, hanem az építésvezetőségek is kötelezve vannak az önköltség- tnérés elvégzésére. Érdekelve van­nak az önköltségcsökkentésben a munkavezetők is, hiszen ha ta­karékoskodnak, akkor prémium növeli a fizetésüket. A főépítés- vezetőségek és a munkahelyek között is munkaverseny van a gazdaságos munkavégzést illetően. A legjobb föépítéevezctőség 2 ezer forintot kap, a legjobb művezető 600 forintot, s ezen belül a fcg­Tavaly sokan jutottak kiske­reskedői iparjogosítványhoz. Te­vékenységük úgy helyes, ha olyan helyen működnek, ahol az állami kereskedelem nincs elég közel a lakossághoz, továbbá ha a helyi árualapokat felkutatva, az őstermelőktől beszerzett ter­mékeket árusítják. Sajnos, sok magánkiskercskc- dő szabálytalanságok sorozatát követi el, igyekszik kijátszani a törvényt, és szabálysértésekkel több haszonhoz hozzájutni. A leggyakoribb iáddá az, hogy az állami kereskedelemben meg­vásárolt, keresettebb árucikke­ket hoznak forgalomba, termé­szetesen árdrágítással. Amikor ellenőrzik őket, nem tudják az áru beszerzését számlával iga­zolni. Nyíregyházán például a közel­múltban tartóit ellenőrzés ej kaiméval a városi tanács ke­reskedelmi oszlálya több ilyen esetet tapasztalt. Szabálytalan- Ságokat találtak. A 4.34 forin­tos gumipelenkát például 5 fo­rintért árusította egy magán- kiskereskedo , Balkányi Ferenc zsilettpengéket, Baktj András pedig kölniket és egyebeket áru­sított, melyek beszerzését nem tudta megfelelően igazolni. El­járás indult ellenük. A magánkiskereskedők egy-, része iparjogosííványával meg­próbál nagykereskedői, viszont­eladói tevékenységet gyakorolok Nagy tételben adnak tovább a megyéből gyümölcsöt és krump­lit. Sokan olyan cikkeket árusí­tanak, amikre nincs jógiik. Kis­várdán példul Kertész János gyümölcs- cs zöldségárus Szeged környékéről vásárolt seprőnek való anyagot és azt bérmunká­val feldolgoztatta. Ami neki alig 30—15 forintba került, azt 4í? forintért adta darabonként. —' 410 darab seprőt adott így to­vább 36.400 forintért, A • bálytalanságért Z ezer forintra bírságolta meg a klsvárdai já­rási tanács pénzügyi osztálya ér emellett 3772 forint forgalmi adót- kell Kertésznek fizetnie. Tanulság az, hogy akik sokai akarnak keresni az üzleten, azok rendszerint ráfizetnek! — Szükséges, hogy nemcsak a ta­nácsok, hanem a lakosság Is el­lenőrizze a magánklskereskedőfe tevékenységét. Viszont t tör­vények kijátszóival szemben a tanácsok hozzanak szigonibt büntetéseket, és megismétlődés esetén vegyék el az illető ipari jogosítványát. Új művelődési otthon, új mozi — egy tanyán Március első napjaiban nagy ünnepet Ült a Szurkos-tanya dol­gozó parasztsága. A tiszalöki járás kis tanyája művelődési ott­hont avatott. Hatalmas társadalmi munkával épült át az a régi, ro­mos épület, amely most magába- faglalja a mozit is. A petróleum­mal világított házak között ki­nyúlt az agregátor-kcszitettc elek­tromos fény a művelődési ’otthon­ban. A megnyitó beszédet a ter­melőszövetkezet elnöke még c petróleumlámpa fényében mondta el. Az egész tanya résztvett a: átadás, illetve a felavatás ünnep­ségén. A megyei tanács részéről dr. Papp Ágoston méltatta a ta­nya dolgozóinak összefogását, a Moziüzemi Vállalattól Soltész Ist­ván tartott beszédet. Javasolta, hogy változtassák meg a tanya nevét, s a Szurkos-tanya elneve­zés helyett Fényes-tanyának hív­ják immár ezt a kis közösséget, ahol Ily nagyot léphettek előre. A filmvetítés után a tanya dol­gozói vendégül látták a megje­lenteket. A vacsorán Bán György, a megyei tanács munkatársa szólt Szurkos-tanya dolgozóihoz, hang súlyozva a művelődési otthon nagy jelentőségét és jövőbeli fela­datait, A múlt árnyai ellen A 10.000 hód árnyéka még itt van —< ** így mondta a tiszadobi tanács tit­kára. De ez az árnyék nem a földé, — amely, ha véres verítékért is, de mégis­csak adott kenyeret a tiszadobi cselédek­nek, — hanem a földesúr, az urak ár­nyéka. S ez az árnyék még mindig olt lopakodik a gazdagodó kis község felett. Benne van a régi cseiédházak szűk he­lyiségeiben, abban, hogy hosszú kilomé­terekre van az állomás, hogy kicsi a mozi és rossz a nézőtere, s hogy igen so­kán még mindig csak maguknak élnek az emberek. De foszlik, tűnik az árnyék, minden nap rohamosabbui. Az új házak már régen új községet alkotnak, s ha még kész ugyan nincsen, de már nyújtott új­fajta szórakozást a kultúra háza. Na­gyobbrészt eltűntek a petróleumlámpák. 1956-ban az egész falu átesett a tüdőszű­résen, hadat üzenve a „magyar beteg­séginek, az idén közel ezer fiatalt vér­teztek fel a p-araíízis ellen, s fogy az analfabéták száma is. Mintegy száz olyan ember még mindig akad, aki írni-olvasni nem tud. De már két tanfolyam is in­dult, hogy a földesúri múltnak ezt az árnyékát is letöröljék a faluról. TA e miért csak most? Hosszú évek múltak el a felszabadulás óta. Miért csak most határozták el magukat a tiszadobiak erre, s másra is? Miért csak most, ebben az évben lesz készen a művelődési ház? Amikor sokkal kisebb helyeken, ahol talán ekkora szükség nem lenne rá, már évek óta dolgozik a falu vagv még kisebb település művelő­désének központja! És miért nem haladja meg a község könyvtárában a könyvek száma még az ezret sem? — Pedig — mondja a tanácstitkár, — becslésem szerint már mintegy hatezer a községünk lélekszáma. Ehhez képest Tiszalökön a községi tanács dolgozói 3ziníe kétszer annyian vannak létszám­ban. És más tekintetben is sokkal ked­vezőbb a helyzet Tiszalökön. S ha a két községet összehasonlítjuk, mégis Tiszadob nyer, annak ellenére, hogy csak most ébred a komolyabb kul­turális munka. S hogy miért így van? U lsösurban azért, mert eddig nem volt művelődési otthona. Másodsorban, mert nem volt olyan szerve, amely a mű­velődés kérdéseivel teljes komolysággal foglalkozhatott volna. Az úgynevezett „felsőbb” segítség vajmi kevés volt, s ki­merült abban, hogy egy-egy alkalmi elő­adás műsorának összeállítását végezte. Néhány lelkes ember, főként peda­gógus munkájának köszönheti a község, hogy helyes, jó ütemben indult meg a kulturális munka. Mert van már műked­velő csoportja a nötanácssnak, a termelő­szövetkezet KISZ-fiátaljainak, a szülői munkaközösségnek, a tűzoltóságnak, az úttörőcsapatnak, de még az énekkar­nak is. Hogyan? Az énekkarnak? Dehiszen magá az énekkar is műkedvelő csoport? Jól értettük. Szabó Mihály, a tanács elnöke, kicsit szégyenlősen mosolyog, érzi a helyzet önkénytelen humorát, de meg­erősíti ismét: — Az énekkar az énekkar. De sz énekkarnak van sz'njátsró csoportja is. Alighanem az első ilyen énekkar az. országban. Ike mire mutat? Kétségtelenül arra, hogy nagy a kedv, s hogy való­ban olyan emberek vezetik a csoporto­kat, akik ezt meggyőződésből, szívesen teszik. Hogy a csoportok műsoranyagá­nak megválasztása nem mindig helyes? Szakember kellene már ide. ebbe az ész­revétlenül naggyá fej:ődött községbe, hogy összefogja a fel-felbuzgó törekvése­ket. Fiatal, tetterős férfi Márkus Ist­ván az állatorvos. Ezüstkalászos gazdu- tanfolyamot vezet. Ö maga szívesen tart előadást máskor is állatgondozásról, ál­lategészségügyről. Van tehát szakmai ne­velés is, de ismét csak hibákkal. Az ezüstkalászos tanfolyamra nyolcán jár­nak. Egy-egy előadásra mintegy százan jönnek fel. Minden hónapban tartanak valamilyen szakkérdésről előadást, de ez rendszertelen, szervezetlen. —- És ami a legnagyobb baj — mondja az állatorvos, — csak mindig ugyanazok jönnek el, az a száz, aki egyébként mindenhova elmegy. A köz­ségnek egy jelentős rétegét szinte kép­telenség megmozdítani. És éppen azt a réteget, amelynek legnagyobb szüksége lenne a tanulásra, a művelődésre. A Táncsics téesz irodájában néhány fiatal férfi ebédelt. Vastag kol­bász. ropogós porc az asztalon. Arról beszéltünk, hogy van-e igényük a t’szadobiaknak valamilyen kulturális lehetőség iránt, vagy jól van-e így. ahogy van. — Hogy van-e igénye? — kérdezte lassan az egyik. — Jönne csak ki vasár­nap az elvtárs, amikor kint sétál a falu. Mert egyéb szórakozás ugyan nincs. Ha­csak a mozi nem. De oda én se szeretek járni, mert először is közelharc van a jegyért, másodszor csak az első sorokban lehet látni. Én magam például olvasni szeretnék. De azt se tudom, hol a könyv­tár, — Hol na! — vágott közbe a másik. — Hát nekünk is van valamennyi köny- \ iink, a téesznek. Talán az Irodában, vagy hol. Hogy van-e igény? Sok. Csak egy kicsit ők maguk se tudják, mi? Dehát lehet ezen csodálkozni? Ez az igény még csak egy megíogalmazatlan óhaj, a vágy a műveltebb élet, a nagyobb tudás után* ami tökéletes kielégítést nyújthat. .ft j ért Tiszadob sokkal nagyobb köz- ség lett az elmúlt néhány évben; Jórészt akkor, amikor szövetkezeti köz­ség volt, (de sokan bánják már, hogy most nem az!) nagyobb lett annál, amennyire mind a járásnál, mind a me­gyénél értékelik. De még annál is na­gyobb. ahogy a községi tanács és a köz­ségi pártvezetőség megítéli. Mert például még a községi pártvezetőség sem dolgozta ki a részletesebb kulturális programot. A párttitkár — úgy tűnik — gyorsnak tartja a fejlődést, nem eléggé megalapo­zottnak. Ezért az óvatosságért talán nem érheti bírálat, de annál inkább tanácsi vonalon a felsőbb, szerveket, amiért még nem ismerték fel, hogy Tiszadobon sür­gősen tenni kell, és sokat kell tenni! Se­gíteni kell kibontakozni teljes mértékben a falu törekvéseit, türelmes, gyakorlati munkával összefogni az erőket, nagyobb ütemben rendbehozni végre a művelő­dési otthont, de úgy, hogy az valóban otthon legyen, ahová szívesen eljárnak (90 ezer forint van rá!), mielőbb könyv­tárrá tenni a könyvtárt. Vs^ úgy elindítani a művelődési ott- ^ hon munkáját, — a szaktanfolya­mokat, a színvonalas előadássorozatokat a megalapozott öntevékenységet, —hogy az minél több embert mozgasson meg, a valóban az legyen, aminek épült: a köz­ség művelődésének' központja, otthona. Nem lehetetlen dolgok ezek. Inkább kötelességek az iránt a nép iránt, amely bátor kézzel hessegeti, mint a fekete varjakat, a 10 ezer hold árnyékának lop­va még ittmaradt foszlányait. y—b. jobbhoz közel állók is kapnak; jutalmat. ! r < il. Élenjáró ! munkamódszerekkel; A vállalat gondoskodik arról, < hogy fejlett építési módszerekkel; dolgozzanak. Jobban elterjesztik; például az előregyártóit elemekkel ! való építést, a falazásnál az élen-! járó „kaloda"- és egyéb módsze-; reket, a zsaluzásnál mozgalmat; indítanak a zsaluzó anyag több-; szőri felhasználására, stb., stb.! A dolgozók kívánsága szerint a I tavasz folyamán szakamai tapasz- j falat cseréket szerveznek a mun-; kahelyeken, ahol egy-egy kiváló; módszer elsajátítását teszik lohe-; tővé. A szakszervezet aktíváival 1 közreműködik a munkahelyeken ! a jó bngádsz.ervező munka kialaki.; tásában, valamint a munkamód- J szer-átadásban. S a dolgozók ver-! senyét,'munkáját a vállalat ve-! zelősége a különösen nehéz mun-! kák gépesítésével, újabb kisgépek; üzembeállításával könnyíti meg. ; 41 A JT! ti Ilii«­4 Terseim v el * ; 4 Ebben az esztendőben eddig; jól dolgozott a vállalat. Többek; között a nyíregyhá7.i Arany János; utcai lakásépítkezésnél határidői előtt adtak át 16 lakást, és ezt! az eredményt gazdaságos munka! ékesíti. A jó munkát végző dől-! gőzök jutalmat kapnak. A kőmű-; vesek, ácsok, segédmunkások.; asztalosok és szerelők, a vállalat] dolgozói a jó műszaki vezetéssel.! a munka verseny további ki bon-! takoztafásáv$! visszaszerezhetik jó! hírnevüket. A felszabadulás ün-! nepe tiszteletére tett munkafela-! jánlásokban megmutatkozik az c: re< való törekvés: határidő előtt és' az önköltséget csökkentve végzik j el a munkákat. 1 ; O. A.' az első negyedévben 885 ezer fo-! rint veszteséget okozott a rossz1 munka. Év végére szerencsére si- j került ezt az adóságot letörlesz- j teni, s különösen a negyedik ne-j gyedévi jó munkának köszönhe'ő. j hogy több mint 400 ezer forint nyereséget értek el. I. A Határidők Icröridíféisével 2. Az anyagi akar ékossággal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents