Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-26 / 72. szám

1958. MÁRCIUS 28, Sí ERŐ A KELE1MAGVAUORSZAG ;s A vélemények találkoznál Szarkaíogás Mátészalkán 1/ encsellón már tavaszi ké- ’ pák fogadják az idegent. Az utcán élénk a forgalom. Gyakran tali'kozni határba ér. onnan visszafelé igyekvő szeke­rekkel, ekét, boronát, vetőgépet javító emberekkel. Először egy 60 év körüli asz- szonnyal találkoztam a faluban. Lengyel Gyula lakása iránt ér­deklődtem. A néni előbb kuta- tóan arcomba tekintett, amikor meggyőződött arról, hogy idegen vagyok, igy szólt: — Ott, visszafelé, abban a kis házban — mutatott a vasút felé. Láthatta talán tétovázásom, hogy a válasza nem kielégítő, ezért maga is meg akart bizo­nyosodni afelől, hogy jó helyre irányit-e. — A fiatal Lengyelt tetszik keresni ugye? — Amikor ezt megerősítettem, azt is hozzátet­tem, hogy sok jót hallottam Len­gyel Gyuláról ® járásnál, meg VencsellŐn is. — Akkor az lesz bizonyosan, C lakik ott .i. 4 tanácsházán is a tavaszi ^ kép fogadott. Egymás kezébe adták az emberek az el­nöki szoba kilincsét. A tavaszi. munkák indulása sok problémá­val jár s elkel az elnöki tanács, a hivatalos segítség. Csak lopva válthattam szót Futkos András elvtárssal, akinek látszott az ar­cán, megfontolja, amit mondani akar. — A szüleit is ismerem Len­gyel Gyulának — kezdte Futkos elvtárs. — Együtt jártunk isko­lába. Ismerem gyermekkorát, le­génykorát, családját, gyerme- loeit. Jó ember. Nem sért meg senkit. Igazmondó. Folytatta volna még, de újabb vendégek érkeztek. Amíg ott voltam, tízen is megfordultak szobájában. Mikor ismét ma­gúnkra maradtunk, folytatta. — Olyan ember, aki nem is­mer fáradtságot, ha. rólunk, ha falubeliekről, elvtársairól, a mun­káról, feladatról van szó. Akit ismer, messziről köszönti. Segít, ha szükséges, szót emel, ha így kell igazságot tenni. Közvetlen, pártszerű, Ifj. Pálycr Péter 5 holdas dol­gozó paraszt így vélekedett. — Közülünk való. Megbecsül minket, mint a családját. A hogy sokasodtak a sorok í * jegyzetemben, úgy ala­kult előttem Lengyel Gyula jel­leme, természete, viselkedése, munkája, családi élete. Egyszerű, szegény paraszt szülők gyer­meke. Megtanulta szeretni, be­csülni az életet, a munkát, tisz­telni társait, fiatalokat, időseket, elvtársait. Mindenkit érdeme, munloája, élete szerint. Nyugta­lan, míg el nem végzi munkáját, ha sértő szót hall másokra, míg nem tud segíteni, ha ezt kérik tőle. S mikor segít, csak jó szót vár s ezt még jobbal viszonozza. Így volt, mikor Bcrecz Andráson segített. Mikor Berecz villany­órát kapott, együtt örültél;, hogy egy beteg uszonynak éjjel gyor­sabban adhatnak vizet, gyógy­szert, ami szülcségcs. Segített, mert kérték, mert kellett, mert tudott. S mit mond Berecz? — Köszönöm, hogy segítettél. De ha nem hallja lengyel Gyula, azt Is mondja szomszéd­jainak Berecz, hogy „Rendes ember ez a Gyula Ezt mondták Labancz Béla és mozdult, felvette a pultról a régi kalapot, egyik kezével ösz- szegyűrte a svájcit s mire fe­jén volt a kalap, a svájci is a zsebébe került. Már az ajtóban voltak, ami­kor megszólítom a kalap gaz­dáját: — Svájcit is vásárolt? — Nem. ■— Nem is fizetett ki svájcit? — Nem. — Nem, nem — bizonygatta az eladó is. — Akkor kérje vissza azt a svájcit, amit ez a fiatalember a zsebébe tett, mialatt ön becso­magolta a kalapot — mondtam. Meglepődött. A fiatalember is. Néhány lépés s máris csukva az. üzlet ajtaja. Ám a ..szarka” párja ügyesebb volt. Kilépett, mikor meghallotta hangom. Aztán nekem állt a „szarka”. — Hogy merészel! Ki kérem magamnak. Nálam nincs svájci! — A bal zsebbe — mutatom. — Nem igaz. — Rendőr! Rendőr! — kiál­tott Zubány Erzsébet, az üzlet­vezető. — Eresszenek el..: Mindjárt este lesz, mennem kell! — ri- mánkodott. Feljegyeztük a nevét: Cser­nyák Mihály, Nyírcsahcly. Megérkezett két rendőr, s s szarkával nyomban indultak. —• A rendőrségre? — kér­dezte a „szarka”. — Igen. Elkísérték. Vitték a svájcit is Ezúttal, mint bűnjelt. Nagy Tibor. iTanácskoztak a városi szülői munkaközösségek elnökei Március 21-én ülést tartottak a 1 városi ' szülői munkaközösségek elnökei. Mit tndimk meg a jubiláló Szputnyik II. segítsége vei ? ZJTTÖROPRÓBA KISrÁRDAW Ezen a héten ismét jubileumhoz ér a második szovjet mesterséges hold, a Szputnyik II. Az immár ötödik hónapja keringő mestersé­ges égi test eddig csaknem 90 mil­lió kilométeres utat tett meg. A Magyar Távirati Ircda moszkvai tudósítójának kérdésére M. G. Kroskin, a tudományok kandidá­tusa a következő tájékoztatót ad­ta a mesterséges égitest megfi­gyeléseiről: — A mesterséges holdak — mint ismeretes — rövidhullámú rádiójelzéseket adtak. A szovjet rzputnyikok rádióadásainak frek­venciája 20 és negyven megaherz- volt, az amerikai mesterséges holdé 103 megaherz. Ezek a rá­dióadások a földi megfigyelőknek beszámoltak a szputnyikok hely­zetéről és a ionoszíéráról. Az első szputnyik rádiójelzéseinek elem­zése például elárulta, hogy az ionoszférában vannak olyan „csa­tornák”, amelyek mintegy vezeté­kül szolgálnak a rádióhullámok számára. Ezt bizonyítja, hogy sok rádiófigyelő állomás olyan távol­ságból vette az ionoszférában tartózkodó szputnyik adásait, amely földi adások esetén lehetet­len lett volna. Volt olyan eset, hogy a szputnyik jelzéseit több mint 15 ezer kilométer távolság­ból észlelték, sőt az is előfordult, hogy az adások vétele nem a leg­rövidebb úton, a szputnyik és a felvevő készülék között egyenes vonalban történt, hanem nagy körívben. Ebből a szempontból a szovjet mesterséges hold rádió­adásainak frekvenciája sokkal nagyobb lehetőséget nyújtott a megfigyelés számára, mint az ame­rikai mesterséges hold rádiójá­nak 103 megaherzes frekvenciája. Ez a frekvencia az amerikaiak számára azért volt szükséges, hogy biztosítsák a hold mozgásá­nak megfigyelését, de ezzel meg­nehezítették azt, hogy értékes adatokat szerezzenek a ionoszfé- ráróL A mesterséges holdba épített teleniatrikus berendezések felvilá­gosításokat küldtek a földre a kozmikus sugárzásról, a meteor­áramlatok jellegéről és tömörsé­géről, a szputnyik hőmérsékleté­ről és egész sor. a tudományt ér­deklő más kérdésről. Mindez se­gítséget nyújt ahhoz, hogy jobban megismerjük az atmoszféra felső rétegeinek szerkezetét, a Föld és a Nap szerkezetét, a Napban és a világűrben végbemenő fizikai fo­lyamatokat, s a jövendő űrhajó­zásai előtt álló meteorveszélyt. Á második szovjet mesterséges hold rádiójelei egy héten át azt is el­mondták hallgatóiknak, hogyan élt a kozmosz első utasa, Lajka kutya. Világosan kiderült, hogy a súly-í talaiiság és a rendkívül intenzív? kozmikus sugárzás ellenére Lajka ♦ jól érezte magát és ha a szput-f nyik energiaforrása nem merült, vo’na ki, s így nem szűnt volna | meg a légtisztító berendezés mun-Í kája, még sokáig folytathatta! volr.a felfedező útját a koszmesz-1 kan. — A szputnyik üzenetei nem szűntek rneg az elektromos cner- giafoiráfí k kimerültével sem, a „néma” szputnyik tovább szol­gálja < tudományt. Keringésének, röppályájának változásából fontos következtetéseket vonhatunk le az atmoszféra sűrűségéről. Földünk formájáról és szerkezetéről. Jo enleg három mesterséges hold ’ ering a Föld körül es re­méljük. hogy számuk tovább emel­kedik és segítségükkel még igen sokat tudunk meg Földünkről, a vi­lágűrről és naprendszerünkre . a világűr és naprendszerünk rr.ásj bolygóiról. f A kiavárdai „vörös nyak­kendőt váró" kis pajtások nagy erőpróba előtt álltak még a március beköszöntése előtt Megrendezték Idei első úttörő próbájukat Már ta­valy ősszel megkezdték a fel­készülést, hogy sikeresen megoldhassák a próba felada­tait és ezzel kiérdemeljék a vörös nyakkendőt. A Rigó, a Hattyú, a Sas és a Hangulat őrs tagjai ügyesen szervezték meg a próbázást. Olyan jár- őrverseny-szerű programot ál­lítottak össze, ahol a feladato­kat menet közben egy-egy ál­lomáson kellett megoldani. A pajtások kivétel nélkül teljesítették feladatukat^ Gra­tulálunk a kisvárdai úttörők­nek! IJ a vasárnap délelőtt, vagy J *■ hétköznap alkonyaikor az erdei kitérő környékén sétá­lunk, kék melegítés fiatalokkal találkozunk. Arcúkat vörösre csípte a márciusi tél. Csillogó szemmel futkároznak az erdei avaron, dombnak fel, völgynek le, majd egy-egy erdei ösvényen nekirugaszkodnak, s két-három- száz métert teljes lendülettel futnak. önkénytelenül mosolyra húzó­dik az ember szája... Hát igen... Ez a fiatalság, s ellen­állhatatlan vágyat érzünk, hogy közelükbe kerüljünk s ha alka­lom adódik, néhány szót vált­sunk velük. Szerencsénk van, az egyiknek cipőfűzője kibomlott, s így né­hány perc kényszerpihenőt tart. Nincs még hideg a szabadban] edzésre?... Most? ................„A múlt vasárnap tetszett volna látni bennünket, amikor az a nagy hóvihar volt” ... De tet­szik tudni, mi már annyira ben­ne vagyunk, hogy ha akarnánk sem tudnánk abba hagyni, s fiatal, egészséges arcán derült mosoly fut végig. Kik vagytok? „Ipari tanulók vagyunk, a 113. számú Helyiipari Iskola növen­dékei” — mondja büszkén. (Van-e. kiút.. ? Eszmecserénk alatt kiderül, hogy Raffai Tibor III. éves víz­vezetékszerelő tanulóval beszél­getünk. Sok-sok kérdés tolul még a számára, de nem akarom sokáig fenntartani, annál Is inkább, mert a többiek már hív­ják, lehetnek úgy tizenketten- tizennégyen. A beszélgetés után eszembe­jut, hogy megyénk atlétikai élete az utóbbi időben vissza­esett. Igaz, hogy van néhány eredményeiben élvonalbeli atlé­tánk, de mögöttük nagy űr tá­tong. Ez a beszélgetés meggyő­zött arról, hogy fiataljainkban van akarat, lelkesedés és küz­deniakarás, csak a helyes irá­nyítás szükséges. Jó lenne, ha testnevelő taná­raink, sportvezetőink megszív­lelnék ezt, s minél több sport­körben eljutnának a kezdő atlé­ták addig, hogy „ha akarjuk, altkor sem tudjuk abbahagyni”. Többen hasznos kezdeményezé­sekről adtak számot. Az V. számú iskolában úttörő szobát rendeztek be, „kis gazdasszony kör”-t szeri veznek. ahol főzni tanítják a lá­nyokat. A Kossuth-gimnázium. ba „nyílt napokat” tartanak, ahol a szülők meghallgathatják gyer­mekük felelését, a dohánygyáriak konyhakertészetet létesítenek g gyerekeknek. Az értekezlet résztvevői megál­lapították: hasznos volt a tanács­kozás, elősegítette a szülők nevelőik közötti kapcsolat javítá­sát, a nevelési gondok könnyítését, mélyítette a szülők és pedagógu­sok, az iskolai cs szülői munka iránt érzett felelősségét, — Saj­nálattal vették tudomásul, hogy néhányan a meghívottak közül nem vettek részt az összejövetelen, mint a IV-es és VI-os számú ál-< (alános iskola igazgatói. Ez az erdei séta felidézi előiv tem, hogy- talán nyolc-tíz évvel ezelőtt Kovács Jóska, majd ké­sőbb Aranyi Jóska is ezen a havas erdei avaron kezdte az első lépéseket, s ma már nem­csak városunknak, megyénknek, de egész népünknek dicsőséget szereztek, s reméljük még sze­rezni fognak. Nem szeretnék túlságos opti­mista következtetést levonni, de úgy érzem, megállapíthatjuk; „van kiút atlétikánk hullám­völgyéből” s ez a kiút a fiatalok nagy tömegének bekapcsolása a rendszeres atlétikai sportéletbe. A fiatalok nagy zömét a kü­lönböző iskolatípusok fogják ösv sze, az ott dolgozó pedagógusok­nak, elsősorban testnevelőknek, érezniök kell, hogy felelősek va­gyunk a fiatalok sporttevékeny­ségéért, s ezen túlmenően váro­sunk és megyénk atlétikájáért. Nektek pedig fia’al barátaim azt üzenem, hogy szorgalmaién, lelkesedésetek meghozza a gyü­mölcsét. Ne kedvetlenítsen el benneteket az esetleges kezdeti eredménytelenség, mert minél rögösebb az út, melyen célotok­hoz eljuttok, annál értékesebb lesz elért eredményetek. H L j_ Sokféle szarkát ismerek. A ► legismertebbet tolláról, [hangjáról, fészkéről isméid meg ► az ember. Jobban is elüt a töb- {bi madártól, hogy ravaszabb. ► Egy másik fajta „szarka” ar­cról ismeretes, hegy mindenhez ► hozzányúl. Különösen az érté- Jkescbb tárgyakhoz. Ez a fajta ►azt tartja: ha már lúd, legyen {kövér. S nem kímél sem sze- [rnélyi, sem közös vagyont. A [harmadik fajta már kevesebbéi [is beéri. Örül, ha filléreket {„szerezhet”. [ A napokban egy ilyen „sze­mezgető” szarkát fogtam. £p- *pen egy üzletbe „szállt” be és Jen is jelen voltam. Történt ez {március 12-én, a mátészalkai {35-ös számú Népbolt férfidivat {üzletében. A párjával jelent ► meg. Kértek egy kaiapot. Itt a ► tavasz, szükség lesz a kalapra. ► Válogattak. Szapulták az áryt, ► kifogásolták az árakat. Örákat ► töltöttek ezzel, míg vettek egy ► kalapot. Majd megkérdezte az ► egyik: { — Svájci van-e? { Készséggel szolgáltak. Volt {vagy hat féle. { Válogattak. De egyik se tet­szett. { Az egyik szarka az első [svájci sapkát, —’amit fejére is Í * illesztett — amikor visszahe­lyezte a pultra, a régi kalapjá- , val letakarta. í — Nem kell svájci! — mondta i kisvártatva az egyik, f Erre az eladó visszatette a í svájci sapkákat. Mindet, csak [azt nem, ami a kalap alatt volt. ► Amikor az eladó a csomago­déhoz fordult, a „szarka” meg­Gellért Zsigmond tsz-tagok is. j akiknek jó szóval, javaslattal] segített az építkezésben s ez a jól szó, javaslat többet ért minden- j nél, mert amit kértek, ahhoz i erre volt szükség. i Szereti a sportot, úlravalóval,} tanáccsal ellátni, e.nyagilag fd-jj mggatni. A múltkor is javasoltat a tanácsnak: fogjanak össze, se- j gítsék a sportkört. Megfogadták< szavát. Segítettek. És most ezért j is dicséri!:. i Karóczkai Béla igazgató-tanító j így vélekedik: ] — Tiszteli, becsüli munkánkat.3 Elismeri eredményeinket, bírálja! hibáinkat, kéri segítségünket.i Fiatal létére tapasztalt, jártas< ember. Szívesen fordulunk min-j dérikor Lengyel elvtárshoz. J yi uniót után könyvek, ha-* tározatok fölé hajlik, be- J számolót készít, ülésre készül.\ Véleményt kér párttagoktól, pár-] tonkivüliektöl, hogy miként lát-\ nak a többtermeléshez már azi első tavaszi lépéseknél. Buzdít,3 bátorít, érvel és vitatkozik, det meg nem sért senkit, arra nines] kádeneia, Szereti a falu apraja. \ nagyja, mert igazságos és cm-3 berséges. Ügy cselekszik, ahogy j beszél, ahogy a közérdek kívánja,j ahogy a párt elvárja. Pártonklvüliek, dolgozó pa-i rasztok, szövetkezeti tagok, párt-1 tagok, vezetők, tanítók, fiatalok,* idősek és sportolók véleményei találkozik, amiion azt mondják:* Igaz és becsületes ember Len-2 gyei Gyula-, aki a vcncsellőii alapszervezet hofnmunistáinaki bizalmából pártiitkár, s ó s M-J zalmat szorgalommal, jó mun-1 kával viszonozza. t N. T. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents