Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

1958. MÁRCIUS 2, VASÁRNAP KELET M AG Y ARORS ZAG 7 'TY/' fittyek a lápnilúffban ^ zévanyám nádszálegyencs termete tűnik elém kép­zeletemben, ahogy egy közeli est emlékeit kívánom papírra vetni. Szépanyámé, aki kilenc- venegynéhány évével is szem­üveg nélkül húzott cérnát a tű­be és akinek oly tiszta volt az emlékezőtehetsége, hogy estéről, estére ámulatba ejtett bennün­ket regényes gyermekkorával. Emlékezései során visszatért a csaknem száz év előtti múlt, az ecsedi lápvilág megannyi szépsége, temérdek átka... Mert úgy igaz: szépanyám — nyugod­jon békében — csíkból főtt va­csorát vitt ladikon a nádrenge­tegben csíkászó apjának. Ha meg vaddisznószalonnát tarisz- nyázott az öregnek. útközben olyan nádkést hegyezett magá­nak. hogy jobban vágta vele az erős bőrt, mint a vásári bugyii... £)e igazán hátborzongató em­lékezéseiből csak ritkán hallottunli. Ilyenkor sötéteres kezét mindig előrenyújtotta, úgy magyarázott. Arcán az erősivű barázdákat végtelenül nehéz nyugtalanság dúlta fel. Farka­sok, vaddisznók rohanását vél­tük látni szavai hallanám S ke­rekebb lett az ősz pillák ívelte szeme, amikor a nádégésekről szólhatott. Még a víz is égett sokszor — próbálta meghökken- tőbbé tenni emlékezését. Hogy égett-e vagy nem, nem firtat­tuk, de mi is elképzeltük, mint annakidején tette azt szép­anyánk. Ám amit később sorolt, annak minden szava igaz volt. Mert bizony hiába csapolták le a vizet, a lápvidék nehezen ad­ta meg magát az embernek. A soros ezután a tűz volt. A vagy nappali hőségtől némelyiitt pa­rázzsá lett 'a fekete föld. Izzó piros parázzsá. Kora tavaszi hajnalokon, ahogy nekiszabadították az ekét a víztől megszabadult földnek, nem volt gond a früstök. Egy szakajtókosár krumplit tettek a kas fenekére és mire elért a nap a távoli kútgém tetejéig, megsü­tötte azt az apróbb gyermek ^ — az égő földben... S ahogy lám­pa- vagy mécsesgyújtásra ke­rült scrr, kint a sötét éjszakában is fel-fel villantak a tüzek. Udércfényt adó lángnyelvek nyaldosták a lovak patáit, _ s azok úgy megtáltosodtak tőle, hogy ember kellett a kantár- szárhoz, aki megállítsa őket. Nem egyszer kergette ez a fény az égés kellős közepére a lovat és gazdáját, akiket örökre el­nyelt a tűz... U ennyi, de mennyi legenda L él még ma is a vidék öreg­jeinek, fiataljainak ajkán. Nem szűnik a beszéd a hosszú téli es­téken az erre korábban mene­déket találó betyárokról, Rá­kóczi kurucairól és ki tudná még sorját venni a múlt nem­zedékeinek. Hogy miért mon­dom el most mindezt így dió­héjban? Okom van rá. Okom van rá azóta, ahogy legutóbb ha­zalátogattam. De okom van rá már évek óta, és nem hallgatha­tok tovább. Legutóbb a lápvilágban ma­gasra csapott egy láng, csaknem fel a csillagos égig. És milyen különös fényű volt! Nem tálto- sodtak meg tőle zabolátlan álla­tok,nem sírtak rettegő félelmük­ben a gyermekek. Nem! Mert ez mé ' milyen fény volt... II gy történt ugyanis, hogy ^ színelőadást tartottak Kagyecsedan. A modem mozi- helyiségben épített új színpadon a János vitéz története elevene­dett meg. Ott ültem az egyik széken és együtt csodáltam a lé­pi föld népével: mit tudnak a fiatalok. Szállt a dal, összecsat­tantak a tenyerek és kibuggyant belőlem a gondolat: igen, ezek már a ma fiatalsága. És a ref­lektorfényben, a színpadi világí­tás játékában megláttam a láp­világ mai képét. S a dallammal együtt gondolatban elindultam egy kis körültekintő ecsedi útra, a röggé keményedett ingovány csapásain... Hogy megnőtt néhány év alatt a lápország „fővárosa"! Mind a négy égtáj irányában egyre nő, növekszik. Hol vannak ma már Bihain Viktor vászongatyás cse­lédei, akik roggyantszélű, zsíros kalapjulcat szorongatva vártak a kommencióra? S merre lehet rá­találni azokra a részes-béres emberekre, akiknek csak aratás idején volt szabad betenni lábu­kat a báró birtokára? S hol vannak a kis. maszatosképű gyerekek, akik a hasiéin keríté­se tövében hasalva lesték a „te­kintetes úr’- teniszező gyerme­keit...? I j egendában él már csupán a lidórcfény. meg a krump­lit sütő fekete föld is, — de új legenda kezd lábrakapni. Az új élet egyszerűségéről próbálgat.% nak már nótákat, meséket Jab- •}* rilcálni. Hetenként gyűlnek egy-Y be a tehetségesebbek a népi% együttes próbáin. S akik rom* jutottak be a jóhangúak, meg% iigyeslábúak társaságába, ös«e--j- álltak szerepet tanulni... lg És, bár sokan látták volna. % ahogy a János vitézben végig-& lépdelt a színpadon Dombrádi La-* jós bácsi, mint francia kirdly.A.% „kenderföld" szülötte, a sok-% gyermekes családapa, a múltban* sokat nélkülöző ecsedi ember * most, negyvenegynéhány évéveO. „felcsapott’’ „királynak". Es es-*| tévől-estére ezüstsújtásos mentét v ölt magára. Fény csillog Lajos v bácsi szemén: a megtalált életi fénye. Mondjuk talmi el, hogy# termelőszövetkezeti tag? Talán4 idekívánkozik ez is. De nem ö% uz egyedüli elégedett ember eb- 4> ben a „csukazertis'- faluban. ok ember érez együtt La- jós bácsival. Sok ember, $ aki meglátja, ami a szeme előtt# van. Meglátja a tíznél is több* boltot, a széles járdáltat, az új # mozit, a nemrég épült tanácshá zát és az új lakóházak negyedét,$ De nem hunynak szemet azok* sem. akik a meglevő mellé még% többet és még szebbet akarnak. •> Ezek már a kultúrházra gon-Y dóinak. Kezükbe veszik a ffyűj-# tőpapírt és elindulnak: felaján-# lások után, Ma már — pedig* nemrég indult meg a gyűjtés—* közel ó’O ezer forint van az álla-y mi juttatás kiegészítésére. Az idén megkezdik az építkezést...*? A színdarab tovább pergett és* új színek gyűltek a színpad pe- ❖ remén. Többszázan csodáltuk % meg Biró Margit kristálytiszta<|> szopránját, Pataki Kálmán hu-% szárlegény ravasz tekintetét.# Tarosa Bálint „Egy rózsaszál..." J dalát, s a kis tündérlányok jól-# sikerült balett kompozícióját. És* a megmásíthatatlan valóság bűv-# köre vett körül bennünket, ott a*:* nézőtér soraiban. X T alán furcsán hangzik: né-*? 1 kém akkor szépanyám# emlékezései jutottak eszembe.❖ Hiáb, kerestem a köröttem ülők# között a lápi embereket, a rét-í tegett élet szenvedőit — nem ta- * 1 állam meg. De hiábavaló bárki £ kutatása. Ma a kultúra és af haladás szikrája vet fényt, az IT. egykori mocsár helyén... ANGYAL SÁNDOR* Alaposan beköszöntött v március. Hideget ho­zott és nagyerejű szelet, amit pedig sohasem fo­gunk megszokni mi. nyíregyháziak. Nem va­lami kellemes, ha elgu­rul az ember kalapja, ha a finomszemcséjű nyíregyházi homok a já­rókelő arcába csap. De persze, itt még hozzá kell számítani a bosszú­sághoz az áramszolgálta­tás sajátos fogyaté­kosságait is. Vagyis, jó­élőre gondolni kell arra, hogy a szél esetleg meg­foszthat a szombatesti vidám rádióműsor élve­zetétől. Egyébként: úgy leéli nekünk. Hisz? csalt most búcsúztattuk az idei far­sangot nagy hűvel-hó­val. Szánkban még a borok kesernyés íze, lá­bunkban a ritmus, a tánc üteme, s fülünkben a muzsika andalító, vér­forraló hangja. A sze­münk előtt? Hát, igen. Én máig sem tudom el­felejteni azokat az ötle­tes diákokat, akik ma­gukkészítette jelmezek­ben rótták néhány nap­pal ezelőtt az esti vtcá­Nyíregyházi jegyzetek kát, s fiatalos kedvvel, életvidámon köszöntöt­ték a tavaszt. Na, ez ugyan korán volt. És korán kezdtük mi is az igyekezetei, amellyel agyonejnároz- tuk azt a bizonyos IS fo­kot. Nem volt nap, hogy ne említsük a tavaszt, de legalább a leheletét... Tévedni emberi dolog. í ámbár három hét vá­egyháza Város Keserves Vánszorgója (így ismer­tük meg iskolai éveink I alatt). Az is igaz, hogy i néha bosszúságot is oko­zott kis mozdonyának mindent elborító füstje, sípjának fülsértő zaja. Dehát mégiscsak a mi­énk a kisvasút, amely az évtizedek során szorgal­masan teljesítette hiva­tását. ! laszt cl bennünket a fti- ! vatalos tavasztól. Ebből 1 következik annak a ! mondásnak is az igaza. j hogy nyugtával dícsér- I jük a napot és végén a S tavaszt. Megígérjük, jö- j vőre ezt így is csináljuk. Bár lehet, hogy újra Igen. Hogy őszinték 'együnk, most már szinte fáj is búcsúzni a nye- kergő masinától, s kor­mos arcával mosolygó vezetőjétől, a kis teher­vagonoktól, amelyek ha­talmas mennyiségű bur­gonyát, élelmiszeri, tég­kásságát. Hanem vala­hogy úgy járt a kisvasút I is, hogy kiszorította a [ technika, az idő a hala­dás. A statisztika sze- \ rínt Nyíregyháza az or­szág nyolcadik városa. j Csak most kezdjük ész­revenni. hogy nemcsak a lakosság számát tekint- ; ve, hanem a városiasság | szempontjából is jelen- I tős lesz a Nyírség szék- ! helye. ! A kisvasút helyét a 1 kettősvágány foglalja el. .jűj villamos fogja róni nemsokára a Nyírség fő- j városának utcáját. Ez : pedig már — akárhogy is nézzük — nagyvárosi ‘ vonás. Egyelőre még be- \ szelni is jó erről, de mi- í igen kellemes lesz majd i egy sóstói kiruccanásra ; r,r>rcck alatt tenni meg \ megtréfál az időjárás1 A napokban jött a hír: I még ebben az évben ki- j helyezik a város bel te- ’ rületéről a kisvasulat. örülünk ennek? Talán. Mert igaz, hogy a hosszú évek alatt szinte hozzá­nőtt a városképbe- Nyír- , iái és kendert vittek el j a hátukon. Itt, a város ! kellős közepén találkoz- I lünk a kisvasút jóvoltá- j bői a falvakkal és a vá­rosokkal. Nem kerül azért na­gyon távol tőlünk. És nem is azért kerül a pe­rifériára, mert nem be­csüljük. értékeljük mvn­a- utat. ' Legyen is mielőbb még. szebb kedves váro­sunk, mert olyan nagy­szerűen érzi máris ma­gát az ember, pedig ez még csupán csak jegy­zet egy újságíró napló­jában, De annyit eláru­lok; optimista voltam az írásakor. (ft. J.) Nemzetközi szemle „Forr a világ bús tengere“... Talán szentségtörés költői sza­vakkal jellemezni azt, ami a lehető legtávolabb áll minden lírától. E verssor mégis találó napjainlc nemzetközi politikájá­ra. E központi kérdés változat­lanul a csúcstalálkozó. Több. mint valószínű, hogy még az idén létre is jön. És minél hatá­rozottabb alakot kezd ölteni ez a valószínűség, annál gyorsabbá válik a nemzetközi élet mozgá­sa. Jegyzékek, ellenjegyzékek, javaslatok, ellenjavaslatok üt­köznek és ravasz ma­nőverezéseket látunk azok részéről, rkik ellenzik a nagyha­talmi tárgyalásokat. Ugyanak­kor megmozdult az esetleges csúcstalálkozó legfőbb érdekelt­je. a nemzetközi közvélemény is. Nem mindenütt azonos ütem­ben és n.m is egyforma széles­ségben, de Angliában minden­esetre olyan erővel. amilyenre aligha találunk példát a háború befejezése óta. A csúcstalálko­zótól függetlenül, de annak sor­sát befolyásolva tovább folyik az ázsiai és afrikai r.épek felszaba­dulási harca, amire a tuniszi és algériai események világítanak rá legélesebben. Mindezek mel­lett. mint valami palackból ki­szabadult szellem, új, bizonyta­lan körvonalú aggodalom kezdi körülfonni a nyugati világ po­litikusait és pénzügyi vezetőit: megáll-e az amerikai gazdasági visszaesés? , Több, mint valószínű a csúcstalálkozó. És ha a valószí­nű a megvalósulásnak adja át a helyét, a napirenden minden bizonnyal ott fog szerepelni a Rspaczki-terv. Ez az egyik vég­következtetése a párizsi Le Monde vezető munkatársának, Andre Fontainenek is, alá hat egymást követő cikkben vizs­gálta egy „új Genf’1 lehetősé­geit. „Mindent egybevetve — írta — 'a jelek azt mutatják, hogy amennyiben a kormányfők összeülnek, ez a terv a vita egyik legfőbb tárgya lesz.’1 Józanság és realizmus jellem­zi a lengyel kormány tervét. Ha a nyugati világ képviselői végül is hajlandók lesznek arra, hogy azokból a problémákból indulja­nak ki, amelyekben elképzelhető bizonyosfokú közeledés, vagy megegyezés, akkor a Rapaczki- terv jó szolgálatot tehet. De en­nél több is rejlik a lengyel el­gondolásban: egy későbbi tár­gyaláshoz nyit kapukat. Az az elképzelés, hogy a két Németország, továbbá Lengyel - ország ős Csehszlovákia területe atomfegyvermentes övezetté vál­jék, józan, mert nem követeli a nagyhatalmi erőviszonyok felbo­rítását. A világ fennálló meg­osztottságából indul ki — éppen ezért lehet tárgyalási alap —és ha megvalósul, hatalmas feszült­ség csökkentő hatása lehet. Túl ezen. a kölcsönös ellenőrzés be­vezetésének felvetésével, főpró­bája lehet egy későbbi általános leszerelési egyezménynek. Azok­ban a nyugati polgári körökben, amelyek nem idegenkedne!: egy Nyugat—Kelet közti párbeszéd­től, a javaslatnak éppen ez az ol­dala keltett visszhangot. ..Szá­munkra — hangsúlyozza a Le Monde már idézett Cikke — pon­tosan az atomfegyverekre vonat­kozó ellenőrzési rendszer lehető­ségében rejlik a Rapaczki-terv legpozitívabb vonása. Hiszen nem az akadályozta-e meg mirdezideig a leszerelési tárgya­lásokat hogy nem sikerült egy liven ellenőrzési rendszert léte­síteni?1’ A Le Monde okfejtés-« persze tipikusan nyugati érvelé­si mód és a célok ;s nyugatiak, az e’ler.őrzésre helyezni a hang­súlyt. Ha mindezt leszámítjuk, az állásfoglalás akkor is előre- vjyr, A Rapaezki-tervnék ép­pen az az egyik nagy érdeme, bogi* rém hanvta figyelmen k - vüf a másik oldal várható ellen­vetéseit. . A Rapaczki-terv nem szol Né­metország egyesítéséről. Közvet­ve, a légkör megjavításán ke­resztül, kedvező hatással lehet azonban a német kérdésre. Ezt hangsúlyozza Rapaczki külügy­miniszter is az angol Timesnek adott interjújában, Az említett összefüggések és lehetőségek nyugatnémet politikai körökben is érthető izgalmat támasztottal:. Az Adenauer-kormány sietett eleve elutasítani a Rapaczki- tervet, a közvélemény képzele­tét azonban megragadta az alomfegyvermentesség és az eny­hülés lehetősége. Az érdeklődés fokát jelzi az a körülmény, hogy' a terv körül magán a nyugatné­met kormánypárton, a Kereszt ténvdemokrata Párton belül is heves vita kezdődött. És ekkor lépett közbe Nors- tad tábornok, az Atlanti Szövet­ség főparancsnoka. Hívebben szólva, ekkor avatkoztak be azok az amerikai körök, ame­lyek ragaszkodnak az „erőpoli­tika’- folytatásához. Ezek a kö­rök és érdekeltségek „elenged­hetetlennek“ tartják, hogyNyu- gat-Németországban atomfegy­verrel felszerelt csapatok állo­másozzanak és szerintük az amerikai egységek európai „je­lenléte-’ elképzelhetetlen Nvu- gat-N érne torszásban elhelyezett atomfegyverek nélkül. De nem­csak erről van szó. Norstad. Dulles és a többiek „ragályos­nak-' tartják a Rapaczki-tervet, amennyiben az megvalósul. At­tól félnek, hogy- nem lehet majd megakadályozni, hogy Francia- ország, Olaszország és máíí nyugat-európai országok ne kö­veteljék az „alommentes övezet’* kiterjesztését saját területükre, ha az egyszer Nyugat-Németor- szágban létrejön. Végül az idé­zett körök úgy látják, hogy az atomfegyvermentes övezet meg­teremtése után csak kevésbé fejt­hetnek ki nyomást a Szovjet­unió és a népi demokratikus or­szágok viszonyát illetően. így történt, hogy miközben &> nyugatnémet kormánypárt kép­viselői csoportja éppen arról vi­tatkozott élesen és szenvedélye­sen, vajon elfogadható-e a Ra­paczki-terv nemzetközi vitaala­pul, váratlanul közzétették: Norstad tábornok sebtében el­mondott televíziós nyilatkozatát A NATO főparancsnoka nyilat­kozatában állást foglalt amel­lett, hogy a nyugatnémet had­sereget szereljék fel atomfegy­verrel és a köztársaság területén létesítsenek rakétatámaszponto­kat. A nyilatkozat időzítése aligha enged kételyt célját illetően. A nyugatnémet szociáldemokrata sajtószolgálat egyenesen annak a gyanújának ad hangot, hogy a nyilatkozatot maguk Adenau- erék rendelték meg. A londoni Times bonni tudósítója pedig arról ír, hogy a tábornok beszé­dét Nyugat-Németországban az ország belügyeibe való beavatko­zásnak tekintik. , A német népet nyugtalanítja —• fűzi hozzá az angol konzervatív lap tudósítója —. hogy amennyiben atomfegy­vereket helyeznek el hazája te­rületén. az ország politikai hely­zete csak még bonyolultabbá válik.1’ Norstad támadása a Rapaczki- tervnek szólott, de a csúcstalál­kozó gondolatára akar sújtania azt pedig nehéz elképzelni — hangoztatja a nyugatnémet szo­ciáldemokrata sajtószolgálat —, hogy' „Norstad Dulles külügy­miniszter kifejezett engedélye nélkül követelte volna a szövet­ségi haderő atomfegyverekkel1 való ellátását, éppen most, a csúcstalálkozó szakaszában.“ Nagy hiba volna tehát lebe­csülni a csúcstalálkozó ellenzői­nek erejét és manőverezési ké­pességét. Az enyhülés felé csakis a* erők reális felmérésével lehet haladni. Minden jel arra mu­tat, hogy a feszültség csökken­tésén fáradozó hatalmak és a tárgyalásokat követelő társadal­mi rétegek ezt a reális utat vá­lasztották.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents