Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

1958. MÁRCIUS 2, VASÁRNAP KELETIM AGY AllORSZAG O Tanácskozik a magjai* szakszervezetek XIX. kongresszusa Marosán György elvtárs beszéde (Folytatás a 4. oldalról.) A szakszervezetek XIX. kong-j resszusának első napján, pénte- j ken szólalt tel Marosán György, i az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára. Beszédében többek között a következőket mondotta: — Engedjék meg, hogy átad­jam a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának és többszázezer kommunistának forró, elvtársi, munkástestvén üdvözletét a magyar szakszerve­zetek tanácsa XIX. kongresszusa küldötteinek és egyben az egész magyar szervezett munkásságnak. — A világ szervezett munkás­ságának a figyelme az önök mun. kája felé fordul ezekben a napok­ban. Ennek a kongresszusnak a jelentősége éppen abban van, hogy megtanácskozza milyen segítséget tud adni a munkás- osztály vezető erejének, a pártnak abban a nehéz küz­delemben. amelyet Magyar- ország további felemelkedé­séért, népünk jövőjéért foly­tat, Nem kicsik ezek a feladatok, de biztosra vesszük, hogy ha az a majdnem kétmillió szervezett munkás, akit itt Önök képvisel­nek, felsorakozik pártunk politi­kája mellett és sikerrel vívja meg az üzemekben mindennapi politikai és termelési csatáját, nincs olyan nehézség, amit le ne küzdenénk. — Pártunk Központi Bizottsága számít az Önök támogatására, a szervezett munkásság áldozatkész, szívós, kitartó harcára. Az elmúlt 12 esztendőben a politikai és gaz­daságpolitikai hibák ellenére ha­talmas eredményeket értünk el. Nagyok az ellenforradalom óta elért eredményeink is. de még tá­vol vagyunk attól, hogy elégedet­tek legyünk. Ellenkezőleg: renge­teg még a tennivalónk. A dolgozó magyar nép távlatai ragyogónk — Az elvtársak valamennyien jól tudják, hogy munkásosztá­lyunk életszínvonala eddig soha nem volt ilyen magas. Erre vala­mennyien büszkék lehetünk. Hiba volna azonban, ha az elmúlt esz­tendőben elért eredményeket egy­szerűen csak saját érdemünknek tudnánk be. Eredményeinkben igen je­lentős mértékben benne van az a támogatás, amit nagy és áldozatkész barátunktól, a Szovjetuniótól, Kína népétől és a többi népi demokratikus testvéri néptől kaptunk. Ma már azonban úgy vetődik fel a kérdés, hogy saját lábunkra kell állnunk. A szervezett munkások legjobbjai mutassanak olyan pél­dát a termelésben, az önköltség- csökkentésben, a takarékosságban, amely magával ragadja a többi dolgozót. — Személyekre való tekintet nélkül folytassanak kíméletlen harcot a népi vagyon fosztogatói ellen, érjék el, hogy az üzemek dolgozói vessék ki maguk közül a pazarlókat és a tolvajokat. A le­vert ellenség gazdasági fronton, kártevéssel harcol most ellenünk. Ezt csak az önök segítségével, a törvény legteljesebb szigorának alkalmazásával béníthatjuk meg. Az ellenség azt hirdeti, hogy csak egy nap a világ. Közönyt, nemtö­rődömséget akar beleplántálni a dolgozókba. Azt reméli ettől, hogy rosszabbul megy majd a munka, kisebb lesz a termelés, hogy meg­lazítja a fegyelmet, rontja az er­kölcsöket. 9 Minden munkással meg kell értetni és egész népünknek tudnia kell, hogy a munkás- osztály, a dolgozó magyar nép távlatai ragyogóak és annál ragyogóbbak lesznek, minél harcosabban, kitartóbban küz­dünk érte a társadalmi élet­ben, a politikai életben és a munkapadnál. Ezután a magyar szakszerveze­tek régi harcairól beszélt, majd így folytatta: — A szervezett munkásságot a marxizmus eszméje, a Kommu­nista Kiáltvány eszméje, a leni- nizmus eszméje kovácsolta szét- törhetetlen egységgé. A történe­lem szemétdombjára kerültek császárok, királyok, kapitalisták, földbirtokosok és mindenféle nem­zetárulók. A közelmúlt irányát pedig történelmileg és politikailag mi szabtuk meg, mint ahogy mi szabjuk’ meg a mának, a szocialista építésnek és a jövőnek nagy táv­latait is. Magyarországon minden szervezett munkásnak tudnia kell. hogy az elmúlt évtizedben min­denki megméretett és különösen megméretett az ellenforradalom napjaiban. A munkásosztály a dolgozó parasztsággal együtt hitet tett a népi demokrácia me.lett. Az ellenforradalom elleni fel­lépésével, az ellenforradalmi fegyveres felkelés leverésével, a 13 esztendő történelmi vív­mányainak megvédésével ki­fejezte hűségét a párthoz, a szocializmushoz. A kommunisták órszág-világ előtt bebizonyították eszmei, politikai, szervezeti egységüket. Bebizonyí­tották, hogy a régi, szektás hi­bákkal szakító és a revizionista árulókkal kíméletlenül leszámoló I marxista-leninista vezetés mellett j mindig készek harcolni mindenki j ellen, aki akár itthon, akár kül- í földön fel meri emelni kezét a ; munkásosztály hatalma ellen. A párt-yeietle muiikásoszíal j a biztos jövő formálásának záloga — Azoknak a kispolgároknak, akik hamis és hazug ideológiájuk­kal szeretik kétségbevonni a munkásosztály vezető szerepét végre tudomásul kell venniök, hogyha van jólét Magyaror­szágon a tömegek számára, ha van biztonság a mában és perspektíva a holnapban, szép jövő fiatalságunk számára, azt mindenekelőtt a Magyar Szo­cialista Munkáspárt-vezette magyar szervezett munkásság biztosítja. — Ma már a szakszervezetek­ben nemcsak az ipari munkásság tömörül, hanem együtt vadnak v mezőgazdaság dolgozói, az alkal­mazottak ts a hivatalnokok, a mérnökök, a pedagógusok, az or­vosok, a művészek és az újság­írók, a magyar kultúra hata más hálózatának munkásai Mit jelent ez? A városi és falusi dolgozók összefogását, a fizikai ét szellemi dolgozók összefogó sát. — A szakszervezet i dolgozó osztályok és rétegek szö­vetségének legkifejezőbb megtes­tesülése, a legfontosabb tömeg- szer vezet, Volt-e valaha a ma­gyar társadalmi életnek ilyen széleshálózatú szervezete? Soha! Igaz, hogy a városi és a falusi dolgozók, a fiz’kai és a szzl’emi | munkások e nemes gyülekezeté­ben nincs benne Mindszenty, nincsenek grófok, mágnások és kapitalisták, de azt hiszem, ne­künk nem hiányzik az olyan nemzeti egység amely őket is ma­gában foglalja. Csak az az igazi nemzeti, népi egység, amely el­lenük jön létre. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a csaknem kétmillió ember szocializmust akar és j szocializmust is épít pártunk vezetésével, a marxizmus— j leninizinus eszméje alapján j — A munkásegységet sok tá-'i madás érte a múltban és éri még j ma is. Az ellenforradalom nap-1 jaiban láttuk, hogy egyesek siet­ve é'etrehívták a szociáldemok­rata pártot. Világosan kell lát­nunk. hogy a szociáldemokrata párt felélesztésének kísérlete kí­sérlet a munkásosztály egységé­nek megbontására, tehát nem a munkásosztály, hanem az ellen­ség érdeke. A munkásosztály ér­deke az egység. A munkásság vezető ereje a kommunista párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Nem adódhat elő olyan történelmi helyzet, amely eltántoríthatja a magyar szervezett munká­sokat a proletár-internacio­nalizmus széliemétől. Súlyos hiba volt az ellenforrada­lom napjaiban a Szakszervezeti. Világszövetségből való kilépés, Ezt lehet sokféleképpen magya­rázni, indokolni, de a hiba. ame* lyet elkövettek, tény marad. Vi­szont helyes és szükséges volt, hogy a forradalmi ellentámadás folyamán ezt a súlyos hibát gyor­san kijavítottuk. Tartozunk a nemzetközi munkásmozgalomnak azzal, hogy ezúton is megköszön­jük a szakszervezetek világszö­vetségének azt a szolidaritást és támogatást, amellyel az ellenfor­radalom ellen küzdő magyar munkásosztály segítségére sie­tett. Oljau erős pária wk van, amit ven még nem volt sohasem — Tanult a párt a hibákból és tanult a szervezett munkásság egésze is. Mi azonban nemcsak a I hibákból tanultunk, hanem a harcok eredményeiből is. 1956. novemberében, amikor folyt a harc a fegyveres felkelés leveré­séért, azért, hogy lesz-e párt, lesz-e szabad szakszervezet Ma­gyarországon, akkor voltaic, akik a forradalmi munkás-paraszt kor­mányt csal; átmeneti jellegűnek tekintették, csak órákra, vagy na­pokra becsülték életét. Voltak, akik nagy hangon kijelentették a gyárakban és üzemekben, hogy soha többé nem lesz párt és nem kell szakszervezet sem. — 15 hónap kemény harca van mögöttünk és elmond­hatjuk a 2 millió szervezett munkásnak, hogy van pár­tunk, egységes, erős, harcra mindig kész pártunk, olyan, amilyen nem volt még soha­sem. Igaz, hogy nem vagyunk 800 ez* ren, csak 400 ezres párt vagyunk, ám ha ez számban kisebb is, mi­nőségben erősebb, mint valaha, Egységes, mert egyet akar. A; szakszervezet a munkásosztály: legfontosabb osztály szervezete. A szakszervezetekben dolgoz« kommunisták feladatairól — A szakszervezetekben dol­gozó kommunisták munkáját egyenrangú pártmunkának te­kintjük. Aki ezt nem képes meg­érteni, az lebecsüli a legfonto­sabb, legnagyobb tömegszerveze- tünk és a munkásosztály szerepéi és helyét. Aki ezt nem érti, nem sokat tud arról, hol és hogyan kell küzdőnünk a tömegekért, a tömegek és a vezetők eggyé for­rásáért. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell bírálni a szakszerveze­tekben dolgozó kommunisták munkáját. Bírálni kell, de egy­ben segítséget kell adnunk, erő­síteni, bátorítani, 'támogatni kell őket a harcban, amit a tömegkap­csolatok erősítéséért vívnak, szem előtt tartva szocialista fejlődésün­ket. Legyenek türelmesek, soha ne engedjenek a parancsolgatás csábításánál;. Érvekkel, példákkal győzzék meg a tömegeket a párt politikájának helyességéről. Hall­gassák meg a panaszokat, a bírá­latokat, igyekezzenek azokat ki­javítani, hozzák fel a nép helyes nézeteit, oszlassák el, magyaráz­zák meg a helyteleneket. Ezzel nagy szolgálatot teszn;k a párt­nak, a munkásosztálynak, magá­nak a népnek. Tartsák szem előtt, hogy mi, kommunisták nem te­li szakszervezeti Ebben a munkában nagy fel­adat vár a szakszervezeti sajtóra, mint vezetőre, agitátorra és szer­vezőre. Engedjék meg. hogy erről a helyről figyelmeztessem a szer­vezett munkásság lapját, a Nép­szava szerkesztőit és munkatár­sait. Ez a lap ebben az évben ünnepli fennállásának 85. éves jubileumát, A Népszava a szerve­zett munkások lapja. De vajon ez az újság és munkatársai harcba szállták—e azokkal a k-spolgur: írókkal és újságírókkal, akik a munkásosztály vezetőszerspét ta­gadták? Azokkal az írókkal, akik népi egységről beszélnek, akik népi íróknak tartják magukat, de közben , megfeledkeznek"’ a mun­kásosztályról, a szervezett mun­kásokról? A lapnak kötelessége két területen harco'ni: az egyik a gazdasági élet területén a tervtel­jesítés, a takarékosság, az önkölt­ségcsökkentés, a másik: az ideo­lógiai fronton szálljon harcba a hetünk könnyelmű, felelőtlen ígé­reteket. Ez demagógia lenne és nem akarunk olcsó népszerűségre szert tenni. Amit a part és a szervezett munkásság megígér, azt teljesíteni leéli. Kádár elvtárs parlamenti beszédében megmon­dotta, hogy az életszínvonalat stabilizálni kell. Meg kell erősí­teni a 15 hónap alatt kivívott eredményeket és meg kell terem­teni a további fejlődés feltételeit. Jobban, olcsóbban. többet, fegyelmezettebben termelni és akkor jobb lesz az élet, ma­gasabb lesz az életszínvonal és a kulturális lehetőségek is nagyobbak lesznek, A szervezett munkás, az öntuda­tos dolgozó legyen élharcosa a gazdaságosabb termelésért, az ala­csonyabb költségekért, takarékos­ságért folyó fontos küzdelemnek. — A szakszervezeteknek, mint a kommunizmus iskolájának nagy kádernevelőnek kell lennie. Ne­veljenek új gyárigazgatekat, dip­lomatákat, katonatiszteket, mi­nisztereket és agitátorok ezreit, tízezreit, neveljenek ki soraikból írókat, újságírókat. Ez a köteles­ségük! ■•ajtó munkájáról revizionizmus, a jobboldali néze­tek, valamint az ezek elleni harc­ban minket hátráltató szektás, ,.baloldali1’ felfogás és gyakorlat ellen. Ezt nemcsak ünnepi vezér­cikkekben és esetleg glosszákban tegye meg, hanem az irodalom és a művészet területén is. Engedje szóhoz jutni a Népszava a mun- kásfrókat, költőket, ha kezdők is, segítse, hogy megírják a munkás- osztá'y hősi harcait. — Az irodalom teie van kispol­gári negatív figurákkal. A:ig~aiig találkozunk a magyar szervezett munkások hős katonáival és tiszt­jeivel. Az íróknak talán nincs mondanivalójuk az ipari munkás­ságról? A bányászokról, a vasa­sokról, az építőmunkásokról? Nincs ez így rendjén, elvtársak, és nekünk tenni kell erről. — A szakszervezetek harcolja­nak a maradi nézetek ellen, a nacionalizmus és antiszemitizmus, a szociális demisócja ellen. A magyar szervezett mun­kásságnak élesen szembe kell fordulnia, el kell utasítani magától minden revizionista, jobboldali irányzatot és min­den kispolgári anarchizmust a termelés, a gazdasági élet, a politikai és kulturális élet frontján. Harcolnunk kell a dogmatikus szemlelet ellen is. Ennek azonoau nem az a módja, hogy meghátrál* janak a munkásellenes, szocialista* ellenes, ki.polgári és polgári né­zetek és hangulatok előtt. Éljenek a bírálat jogával. A szervezett munkásságnak joga van bírálni, oe a bírálat legyen megalapozott, meggyőző, építő és előremutató, utasítsák el az ellenséges szándé­kú, vagy tendenciájú bírálatokat, amelyek csak rombolni akarnak. A szakszervezetek kövessenek el mindent az osztályöntudatra ne* velés érdekében. Az a munkás; akiben kifejlesztjük az osztály­öntudatot, kemény harcosként áll nemcsak a politikai életben, ha­nem a munkapadnál is. Ne en­gedjük meg, hogy a tolvajok és huligánok emeljék a saját élet- színvonalukat a nép rovására. Je­lentkezzenek a megtakarított és a tolvajoktól megmentett össze­gek valamennyiünk életszínvona­lának emelkedésében. — Tisztelt elvtársak! — Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása áll Önök előtt. Tisz* tában vagyunk azzal, hogv ez nem kis erőfeszítést követel, da bízunk a magyar szervezett mun­kásság erejében, öntudatában, a pártba vetett bizalmában. Biztos­ra vesszük, hogv ebben a bizal­munkban nem fogunk csalódni; Bizalomért, bizalmat kérünk cse­rébe. — Kívánom a Központi Bízottá ság nevében, hogy kongresszusuk sikeresen oldja meg az előtte álló feladatokat és határozataival já­ruljon hozzá a hibák leküzdésé­hez. új eredmények születéséhez; hazánk felvirágoztatásához. Tegnap folytatta tanácskozásán a magyar szakszervezetek XIX,- kongresszusa. A hozzászólók kö­zött beszélt Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség fő-i titkára is. Felszólalásában a vi-J lágszövetséghez tartozó 92 millicj szervezett dolgozó forró üdvözle­tét tolmácsolta a magyar mun­kásságnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents