Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-07 / 32. szám

1958. FEBRUAR 7, PÉNTEK keeetmagyarorszáo KItcaipflpk Bmlalityién Horváth lini'i1 eltlársial Tegnap délután fél kettőkor, szi­táló esőben a főváros dolgozóinak ezrei vették körül a Kossuth mau­zóleumot, ahonnan utolsó útjára kísérték Horváth Imrét. A teme­tésen megjelentek: Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Miniszter­tanács elnöke, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Komócsin Zol­tán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai, a miniszterek, valamint a politikai, a gazdasági és a kultuiáis elet sok más vezető személyisége, a munkásmozgalom régi harcosai. Résztvett a végső tisztességadáson a diplomáciai tes­tület is. A Himnusz elhangzása után dr. Münnich Ferenc, a Miniszterta­nács elnöke mondott gyászbeszé­det. Müimicli Ferenc elvtárs gyászbeszéde • — Kommunistát temetünk, a párt áldozatkész, bátor katonáját, a munkásosztály harcos fiát, aki már kora ifjúságában beállt a tő­kés kizsákmányolás ellen, a dol­gozók felszabadításáért küzdők sorába. Egész élete, minden lé­pése a párté, a munkásosztályé volt utolsó leheletéig. — Horváth Imre ezelőtt 40 év­vel kapcsolódott be a kommunis­ta ifjúsági mozgalomba. Ez a 40 év a forradalmi lelkesedés, sze­rény, áldozatkész odaadás, fe­gyelmezett pártmunka, tanulás, az osztály ellenséggel vívott kér­lelhetetlen harc négy évtizede volt. Mérhetetlen tudásszomja és tehetsége képesítette arra, hogy harcok közben tanuljon, s har­cosságát, forradalmi lelkesedését a tudományos meggyőződéssel erősítse. Jól tudta, hogy küzdel­mes, veszélyes útra lépett, de ki­tartott ezen az úton ingadozás nélkül. Minden égyéni érdekét, jövőjét, magánéletét ennek a célnak áldozta. 57 életévéből jó­val több, mint egy évtizedet töl­tött Horthy börtöneiben. Ott sem tört meg, mert rendületlenül hitt a szocializmus ügyének győzelmé­ben, a munkásoszlálv történelmi felszabadító feladatának valóra válásában a Kommunista Part vezetése alatt, — A Kommunista Párt tagjai hosszú évtizedek folyamán sok­szor kerültek szembe az osztály­ellenséggel. ö minden esetben i isztességgel megállta helyét. Az a fiatalember, aki résztvett az 1918-as tüntetésekben, a telefon­gyári munkás, aki szembenállt a tőkés igazgatóval, ugyanaz a munkás volt, aki a győzelmes pro- letárhatalom minisztereként szem- benállt az imperialista háborús gyújtogatok legfőbb képviselői­vel az ENSZ-ben. — Mint katona, együtt meneteit harcostársaival a vörös hadsereg dicsőséges csatáiban és 1919-ben ott volt, amikor a Kommunista Párt újból jelentkezett, hogy él és ismét munkába állt, amikor az első szervezett kísérletek idején 1921-ben a párt röpcéduláit ter­jeszteni kezdték a vasas szak- szervezetben. Ott volt amikor a páxt kezdetleges, kis nyomdájá­nak a megvédéséről volt szó, mert tudta, hogy ez a horthysta Ma­gyarországon az egyetlen igaz szó, amire százezrek várnak. — 1922-ben lázadás bűntettéért 10 évre ítélték. Még abban az év­ben a Szovjetunió kiszabadította Horthy börtönéből. A munkások hazájában szívós tanulással mér­nökké képézte magát. Az volt a célja, hogy nagyobb tudással se­gítse a megvalósuló szocializmus országát és nagyobb felkészült­séggel vehessen részt a magyar munkásosztály harcaiban. — Amikor lehetőség nyílt arra, hogy ismét szembenézzen a hazai elnyomókkal, 1933-ban önként je­lentkezett és azonnal bekapcsoló­dott az itthoni, üj szervezési elvek alapján kiépített pártmunkába: a dél-kerületi pávtvezetőség tagja lett s fáradhatatlanul dolgozott az egységfront kiépítésén, a szak- szervezeti munkában, valamint a sztrájkok szervezésének előkészí­tésében. — A Kommunista Pártnak ezt a szervezetét a rendőrség felderí­tette, így került Horváth Imre elvtársunk a szegedi Csillag-bör­tönbe. És ott — ahol minden esz­közzel meg akartak törni akarat­erejét, egészséget, tudását és ké­pességét, a bebörtönzött kommu­nisták tanítására és bátorítására használta fel. Bátran és kimerít­hetetlen találékonysággal megal­kotta a börtönben a külvilággal egyetlen kapcsolatot jelentő de­tektoros rádiót. Tudta, hogy a harcot „kint" az elvtársak foly­tatják, a börtönben létök fel­adata: tanulni, felkészülni. Ezért mint könyv táros és Írnok vállal­ta, hogy — kijátszva a spiclik és csendőrök figyelmet — haladó és marxista könyveket juttat a már évek óta börtönben sínylődő elv­társakhoz. A felszabadulás Dachauban ér­te. Hazatérve 19lj-ben az osztáiy- harc új íruntszakaszára került — diplomata lett. Feladata volt képviselni a kialakuló munkás- államot, a békéért vívott harc és a proletárinternacionalizmus szel­lemében. Itt hasznosította a bör­tönben tanult két nyelvet. Minden tudását, minden gondolatát a párt szolgálatába állította. Tisztesség és beés'urt a párt harcosainak, akik nemcsak a napfényes időkben, hanem a vál­ságok idején is kitartanak meg­győződésük mellett és van erköl­csi bátorságuk azúré küzdeni. — Horváth éivtárs erek közül a I harcosok közül való. A nehéz ! 1956 októberi napákban az 'o’.U'ii- ! forradalmi hullám közepette sem engedett elveiből. Nemcsak mint miniszter irányított, vezetett és intézkedett, hanem mint Kommu­nista agitátor is minden lehetősé­get felhasznált, nagy jó útra té­rítse a megtéveszt elteket cs meg­védje a párt, a do.go/ok igazat, a Népköztársaságot. Kitartott posztján az ellenfor­radalmi támadás idején is. Nem vonult felre, nem feltette életét, nem keresett egyéni kiutat, mert tudta, hogy élete egybeforrott a párttal, a dolgozó néppel. Mikor 1956 decemberében utasítást ka­pott, hogy az ENS-2-ben képvisel­je országunkat, szembeszállt az ellenség minden akciójával, hir­dette a magyar proletárdiktatúra igazát, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép jogát saját életének irányításához. Messze- hangzó szóval figyelmeztette az emberiséget: „Vigyázzatok! A magyar ellenforradalom vihará­ban készítik elő a gyilkos III. vi­lágháborút!" Az ellenünk szer­vezett és irányított ellenforradal­mi kampány közepette mutatta meg, milyen erőt ed az évtizedes kommunista tapasztalat. Bátran hirdette, hogy országunkban élni fog a r.épi demokrácia, mert a dolgozó nép mellettünk áll. Példaképpé kell nőnie ifjúsá­gunk és az eljövendő generá­ció előtt a harcos kommunista alakjának, aki 1921-ben a gyár falára írta a munkásság örök jel­szavát: „Éljen a forradalom! ’ — és aki a történelmivé vált mun­kás-paraszt forradalmi kormány alapító tagjaként fennhangon ad­ta hírül a világnak: él a magyar proletárliala’.om. él, dolgozik, szer­vez és győz a Magyar Szocialista Munkáspárt, tovább épül a szo­cializmus Magyarországon. Ma az a feladat hárul reánk, hogy végtisztességet adjunk el­hunyt barátunknak, harcostár­sunknak, elvtársunknak. Emlékét nemcsak szívünkben őrizzük, ha­nem azzal a szilárd elhatározás­sal is, hogy az övéhez hasonló elvhűséggel folytatjuk a dolgozó népünk felemelkedését biztosító szocialista építő munkát. Ezután a külügyminisztérium dolgozói nevében Sik Endre, a külügyminiszter első helyettese búcsúzott az elhunyt minisztertől. A légi harcostársak nevében Korbácsics Pál búcsúzott Horváth Imrétől. A búcsúbeszédek elhangzása után a főváros által adományozott díszsírhelyhez vitték a koporsót. A vasas-énekkar a munkás gyász­indulót énekelte, amelynek hang­jai mellett helyezték sírjába Hor­váth Imrét. A frissen hantolt sírt a koszorúk tömege borította el. A gyászünnepség az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Tegnap este a Hazafias Nép­front és a Moziüzemi Válla,at rendezésében ünnepi díszelőadás volt a nyíregyházi Béke-moziban. A díszelőadáson ..A tettes isme­retlen" c. üj, háborúellenes ma­gyar filmet mutatták be. A dísz­előadás résztvevői a következő szövegű táviratot küldték el az Országos Béketanácsnak: AZ ORSZÁGOS BEKETANACS TITKÁRSÁGA Budapest VI.. Népköztársaság útja 124. Mi, Nyíregyháza város dolgozói, akik a Hazafias Népfront és a Moziüzemi Vállalat közös filmbemutatójának díszünnepségen vet­tünk részt, tapasztalatunkból ismerjük a háború borzalmait. Családunk, gyermekeink, népünk szocialista jövője, de az egész békeszerető emberiség érdekében emeljük fel tiltakozó szavunkat az atomfegyverekkel játszó háborús gyújtóiatokkal szemben, a béke védelmében. Mi boldogabb utat választottunk: a szocializmus, a béke útját és nem engedjük, hogy erről az útról bárki letérítsen bennünket. Tiltakozunk az ellen, hogy Európa, ezen belül népünk békéjét veszélyeztetve Nyugat-Európa területén atomtámaszpontokat épít­senek ki és ezért követeljük: az ENSZ hozzon olyan határozatot, amely az atom- és hidrogénfegyverek gyártását és a velük való kísérletezése­ket beszünteti, ezzel az atomenergia felhasználását békés diókra való felhasználás útjára téríti, a Szovjetunió javaslatai alapján haladéktalanul kezdje­nek tárgyalást a nagyhatalmak, amely egész bizonyosan el­hárítaná a háború veszélyét és a népek békés és boldog együttélését biztosítaná. A Békekiáltvány életet „BEKET A VILÁGNAK!" jelentő szavával kívánunk élni: AZ ÜNNEPSÉG 350 RÉSZTVEVŐK Javaslatokat, ötleteket vár a megyei tanács vb. ipari osztálya A szocializmus építése során ti nagyipar fejlődésé es a mezőgaz­daság szocialista átszervezése melleit nagy. jelentőséggel bír a helyi ipar fejlesztése a lakosság mindennapi igényeinek kielégíté­se érdekében. Megyénkben a he­lyi ipari vállalatok és kisipari lei melószöv elkezdek csak rész­ben töltik be azt a feladatot, tmi a szocializmus ef .lése során reá­juk hárul. A sze l "áltató és javító részlegek általában kielégítik az igényeket, az alapvető fogyasztási cikkek termelése a lakosság kí­vánságai alapján általában kielé­gítő. Azonban elhanyagolt terü­letnek lehet mondani a hely: erő­források, nyersanyagok, hulladé­kok feltárását. Erre pedig nagv szükség van. Helyi ipari vállala­taink és ktsz-eink termelésen::!-: zöme a központi kész'etből bizto­sított anyagbázisra támaszkodik, és nincs olyan kezdeményezés,i arai a megyében tilátható anya-: gok, hulladékok feldolgozására irányulna. A megyei tanács .!. íuari osz­tálya felhívással fordul a megy a do’gozóihoz, hogy a hely' erőfor­rások, nyersanyag';k, hulladékok feltárására cs feldolgoz isara irá­nyuló javaslataikat, ütieit. két a megyei tanács vb. ipa^i osztá­lyához nyújtsák be. A hasznosít­ható javaslatokat a hei.. i'ipar 15 éves fejlesztési tsiv n k kesaílé­sénél figyelembe fogják venni. Hómba robbant a francia nemzet# y úté# épületében PÁRIZS, (MTI): A francia nemzetgyűlés egyik mellékhelyi-* ségében szerdán este háromne­gyed 11 körül bomba robbant. A robbanás helyén sfcnki sem tar­tózkodott, így csak anyagi károk keletkeztek. A közelben lévő ab­lakok kirepültek keretükből, egy ajtót pedig feiszahított a robba­nás ereje. Mint a Szocialista Pari nem messze ülésező mezőgazda­sági bizottságának tagjai elmond­ták: a robbanás hatása ak­kora volt, hogy az ülésteremben a székek és asztalok kimozdultak helyükből. A nyomban kivonult tűzoltók megfékezték a. kezdődő tüzet. A megindult nyomozás szerint a pokolgépet \ alós/ínűleg szerdán este nyolc óra körül helyezték el a Bourbon-palotában. Az Huma- nité felveti a kérdést: nem vala­milyen fasiszta csoport áll-e a merénylet mögött, amely így akarta volna megünnepelni az 1934 február 6-1 fasiszta puccs év­fordulóját?-y+*f <• -y •:* J.* •:* •: s-:*-}* ő-s-:* -i**:- •í’g*Z’ -m* *:**>*:• i- -sí* *!• s* a- •:* *:*s- *:• -t- *t *:* •> -t* Eisenhower sajtóértekezleten nyilatkozott a legmagasabb szintű értekezlet kilátásairól Tíz szovjet katona hőstette Xaporozsjében Washington. (TASZSZ): Eisen­hower elnök február 5-én szoká­sos sajtóértekezleten válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket a tudósítók a legmagasabb szintű értekezlet megtartásának kilátá- sr.ii-« vonatkozóan vetettek fel neki. Arra a kérdésre, vajon növe­kedtek-e az értekezlet megtartá­sának esélyei, Eisenhower elnök kijelentette, véleménye szerint je­lenleg még nincsenek olyan reális tények, amelyeknek alapján pozi­tív választ lehetne adni erre a kér­désre. Eisenhower azt állította, hogy ő és Dulles minden tőle tel­hetőt megtesz, hogy /megfelelő előkészítés u!ái\ megtalálják a le­hetőséget az értekezlet megtartá­sára. A tudósítók egyéb kérdéseire, amelyek egy ilyen értekezlet meg­tartásának gondolatával 1'íigg ek össze. Eisenhower kijelemeite, hogy az Egyesült Államok véle­ménye szerint kell lennie valami­lyen reménynek a legmagasabb szintű értekezlet kedvező kimene­telére. mert különben értelmeden lenne ilyen értekezletet tartani. Arra vonatkozóan, milyen kér­déseket vitatnának meg egy ilyen értekezleten, az amerikai elnök a többi közölt megemlítene az in­terkontinentális rakéták ellenőr­zésére tett javaslatát és a német kérdéssel kapcsolatos javaslato­kat, Arra a kérdési-e, hogyan véle­kedik az a iomfegyvérmentes euró­pai övezet tervéről, Eisenhower utalt arra, hogy az Egyesült Álla­mok ebben a kérdésben nem juthat semmiféle elhatározásra NATO-beli szövetségesemé1' teljes hozzájárulása nélkül. Emellett igyekezett olyan benyomást kelte­ni, mintha e javaslat megvalósí­tása veszélyeztetne az Egyesült Államok NATO-beli szövetsége­seinek biztonságát. Moszkva, (MTI): Zaporczsje város közelében egy új javítóműhely építkezé­se során az alapozáson dolgozó munkások fémdobozokra bukkan­tak, amelyekben tüzérségi löve­dékek élesítéséhez szükséges gyu­tacsok vcltak. Mint ismeretes, a gyutacsok különösen veszélyesek, mert a legkisebb érintésre azon­nal robbannak. A helyszínre siető műszaki harcosok felderítették, hogy a föld rétege alatt még nagymennyiségű egyéb lőszer volt. A munkát megnehezítette, hogy a közelben nemrég elkészült üzem­részek, sőt benzintartályok voltak, így a helyszíni robbantásról nem lehetett szó. A műszaki egység harcosai elhatározták —, kurszkf társaik példája nyomán —, hogy kiemelik a robbanóanyagot és azt megfelelő távolságra szállítják el. A feladat teljesítésére 10. önként jelentkező lisztet és harcost jelöl­tek. ki. Háromnapos hősies munka során a bátor harcosok és tisztek életük kockáztatásával C71 nagy­méretű tüzérségi lövedéket és 90 gyújtóberendezést emeltek ki a [öld mélyéből. Az utászok önfel­áldozó munkája révén az építke­zés és a közelben fekvő gyárak megmenekültek a fenyegető pusz-; tulástól. SoO nyíregyházi dolgozó tát irata a* Országos Bcketauácslioz 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents