Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-06 / 31. szám
S ELETM A G Y A KOKSZ AG UDS. FEBRUAR !5, CSÜTÖRTÖK HÍREK 1958. február <», csütörtök, Dorottya Farsangi estén Ismerősömmel éjfél előtt négy perccel találkoztam. Felgyűrti gallérját, pirosodó arcát kémlelve hunyorgatta körül az öreg r ej le fa - tor, a Hold. A kalapja állása és elszánt arckifejezése elárult valamit abból, mi vezérli ilyen késő este a Kossuth-tér kopogó aszfaltján. Az acélkék krombi alól bütykös nyaka kandikált elő. — Tudod, kicsit farsangolunk — igyekezett a magyarázattal.- Három család jött össze nálunk, tiz liter bort vettem tegnap, de| már alig van belőle egy félliter. Igen kellemetlen helyzetben vagyok. Most futkosom a Kossuthba és egyebüvé... Nem azon lepődtem meg, amit mondott. Mi sem természetesebb; annál, hogy farsangi estén szükséges jól érezni magunkat. Inkább azon tűnődtem el, amit mondott, s elviharzott a csípős széllel. Az a másik farsang motoszkált a fejemben, ugyanitt toppant elém áfakor is, megviselt lódenében, egy fél kenyeret szorongatva a hónai alatt... (P. G.) A Nap kel: 7.06 perckor, nyugszik: 16.53 perckor. FODRÁSZVERSENYRE készülnek a megye fodrászai. A március 9-i megyei fodrászverseny előtt február 15-én a szakemberek előtt bemutatkoznak a nemzetközi fodrász ver sen veken díjnyertes budapesti VI. kerületi fodrászok is, ízelítőt adva nyíregyházi és szabolcsi kollégáiknak. A versenyt a tervek szerint az Irodaház nagytermében rendezik meg, ★ A „FALUROSSZ A”-T tanulják a gyürei szinjátszócsoport tagjai. E színjátszókör érdokessége, hogy a közelmúltban alakult meg, tagjai valamennyien házasok. A köz. ségben ezelőtt 25—30 évvel játszották ezt a darabot és most nagy igyekezettel készülnek a bemutatóra, FARSANGI diákbált rendeznek szombaton este 8 órakor a József Attila-kullurházban a Kossuth-gimnázium diákjai. A mulatságra meghívták a Zrínyileánygimnázium és a többi középiskolák tanulóit és az iskola volt diákjait is. A farsangi balt ünnepélyes nyitótánccal kezdik. ELKÉSZÜLT a legújabb típusú csehszlovák mesterséges szív- és tüdő. Az új műszer sokkal egyLevél a Ruházati Gyár nyíregyházi telepének dolgozóihoz A Ruházati Gyár nyíregyházi telepének dolgozol az április 4 tiszteletére indított munkaversenyben, —- felajánlásukhoz híven —, január havi termelési tervüket í 01.2 százalékra teljesítették. A túlteljesítés 1.2 munkanap termelésének felel meg. Az üzem minden műhelye kü- lön-külön is száz százalék felett teljesítette januári pros ramját. Ezenkívül a műbely- köitségben szereplő kellékek felhasználásának csökkentésével is értek cl szép eredményeket. Ebből az alkalomból a Közlekedés cs Postaügyi Minisztérium MÁV AnyageDlátísi Igazgatósága az alábbi sorokat intézi a vállalat dolgozóihoz: Kedves elvtársak! A vasutas dolgozók időben történő egyenruha-ellátásához önök is nagymértékben hozzájárultak azzal, hogy a szállítási szerződésnek határidőre eleget, tettek. Ezért, es a ruhadarabok jó elkészítéséért a vállalat dolgozóinak köszónetünkot fejezzük ki. Kérjük, hogy végezzenek továbbra is jó munkát, legyenek pontosak ezután is. A MÁV Anyagellátási Igazgatósága, szerfibb és kisebb a világon ed- j dig előállított hasonló típusú mű- | szereknél és fő előnye, hogy a szív munkáját a vér minőségének ! csökkentése nélkül képes elvé-! gCZRÍ, ★ NYEREMÉNYTÁRGYAKAT sorsoltak ki a Lottó január 3-vn megtartott múlt év decemberi jutalomsorsolása alkalmából. Közöttük Miron Janos (Kállósem- jén) villanytűzhelyet, Petró Gábor (Nyíribrony) fényképezőgépet Kurcsi György (Kisvárda) fényképezőgépet, Szabó Imréné (Kisvárda) egy drága festményt, Po- hereczki Sándor (Gulács) utalványt fél sertésre, Sárosi András (Nyíregyháza) ferfikerékpártDongó-motorral, Harsányi Károly (Fehéi’gyarmat) holland háztartási robotgépet, és Pete Sándor (Nyíregyháza) 5.000 forintos vásárlási utalványt nyert. NEPTUN-RLUBOT alakított 3 lengyel tengerpart fiatalsága, amelynek célkitűzése fiatal tengerészek nevelése cs a tengerhajózás népszerűsítése. SZOMBATON este 9 órakor mutatja be a „Boci-boci-larka” c. 3 felvonásos operettet a kisvár- dai kultúrház nagytermében a Kis- rárda és Vidéke Körzeti Földművé sszövetkezet művészeti együttese. A kultúrcsóport ezzel a darabbal a környező falvakat is meg fogja látogatni. ENYHE TI>Ö, SOKFELE I KSÖ 1 Várható időjárás csülörtö- kön estig: erősen felhős idő, t sek helyen eső, a magasabb J helyeken havazás, havascső. ! } Mérsékelt, helyenként éléok : » délnyugati, nyugati szél, az j I évszakhoz képest enyhe idő. 1 * * | NAPOK fcS EMBEREK I ♦ _________ t ♦ stir 1 munkásot* l z i k lem szolgálatban, nem is egyenruhában láttam meg őt. £■ t Egy napsütéses februári délelöttön, a nyírbátori 5 ♦ 1 V ipartelep egyik rakodójáról lépett le, ahogy hallotta T nevét. Ott állt szemtől-szembe velem, vastag szem- X ♦ öldökét bujtató micisapkában, arcán a hétközben nőtt szakáll X ♦ sörtéivel. Simogató mosoly ült szája szögletében, az idő- $j | húzta barázdák között... £; t Hát valahogy ilyen ő, Hamza Sándor, a nyírbátori Borii- ♦] telep” kéthetes munkásőre. Halkszavú, erősen gondolkodó r ember. És a közelmúltban, január közepén a munkásőrség * megalakításakor az elsők között emelte magasba kezét... Ki J is tulajdonképpen ez az ember? Mi rejtőzik az ő elhatározása, X kézfelemelése mögött... ? * Húsz éve is elmúlt, hogy először belépett a gyártelep ♦ kapuján. Húsz éve múlt már, hogy becsületesen elvégzi fel- £ adatét, a rábízott munkát. Ennyi idő alatt is megmaradt se- j gádmunkásnak... Es milyen múlt van a 46 éves munkás- * ember mögött! Fiatalon állott be a nehéz testi munkára. | Zsákokat hordott hosszú éveken át. Izzadtság marta mezte- ♦ len hátát, s ha eljött a hét vége, egy pohár sörrel ünnepelt... íi Többre nem tellett. Kellett a fizetés a családnak. Nem tit- ♦, kolja azt sem, hogy harminc éves korában nősült. Pedig akik ♦. emlékeznek rá, most is mondják, hogy legény volt ő a talpán, •£ — nem is akármilyen, pehát — szólt csendesen — nagyon, t de nagyon meg kellett gondolni a nősülést akkoriban... J És ma... Ma már népes családja van Hamza Sándor- nak. Öt gyermek mosolya tölti be esténként lelkét gyönyö- rűséggel. A legidősebb már kijárta az iskolát, de a legkisebb, j! Katika bizony nemrég mondott le a cumiról... rj Nincsenek hőstettei. Párttag volt az ellenforradalom ide- £ jén is és ha azokban a napokban a ,.hévültebbek” rágalmas * szóval illették az utcán, vagy a telepen — ő csendben to- £ vább ment. De odahaza nem találta helyét. Ha a felesége £ megszólta akkori komorságáért, nem állta meg indulat nél- * kül... £ — Mit akarnak ezek? — emelte olykor magasabbra hangját. Es mondta, hallatta igazát a családban, a rokonoknál és ismerősöknél. Az ő igazát. Mert Hamza Sándornak, ennek az egyszerű segédmunkásnak sok-sok igaza lett a felszabadulás után. Hallatta hát. Azt, hogy neki ebben a rendszerben is dolgozni kell, npm ingyen kapja meg a betevő falatját. Azt, hogy azért, mert párttag, sem ő, sem elvtársai nem részesültek külön bánásmódban... Éppúgy — sőt nem kevés esetben többet — dolgoztak, mint az üzem többi dolgozói, és a fizetés is ritkán rúgott ezren felül... De értelmét látta az életnek. Gyermekeket nevelt és rendesen járatta őket. Az ő gyermekeinek már nem volt álom hajasbabát ajándékba kapni, vagy gumilabdát kergetni a kora tavasz friss gyepén. Nem volt álom, mint neki valaha, Szo-ba-konyhás lakást kapott az államtól. Padlós szobát, amilyenről mindig álmod,ott..; És most a munkásőrség közelgő egyéves jubileumán, talán már ő is magára ölti az egyenruhát. Védeni fogja — mert akarja — a gyártelep vagyonát, a község nyugalmát — az öt gyermeke mesét szövő éjszakai nyugalmát. — Nem fizetésért vállaljuk mi ezt — mondta befejezésül — csupán érezzük, hogy szüksége van ránk a néphata- lomnak. Szebben én nem tudom elmondani az érzésemet.., Egy munkásőr... egy egyszerű ember csupán. Milyen nagyszerűek az ő hétköznapjai,,.! (a, s.) ipariamétUi ((Lípjzéteh M z országház üléstermében meg- yfl szólalt a csengő: szünetet jei- zett. A képviselők felálltak he- lyükről; ki a büfé felé sietett, ki a folyosón állt meg ismerősökkel, miniszterekkel beszélgetni. Megindult a folyosói vita: mert a képviselők ilyenkor is tevékenykednek, kémek, panaszokat intésnek az illetékes miniszterekkel. Én is elindultam a piros szőnyeggel terített folyosón ismerősöket, kollégákat keresni. Az ülésterem főbejáratánál egy kisebb csoportot pillantottam meg. Ismerős hazai és külföldi újságírók voltak. Néhány szót váltottunk csupán, amikor éppen arra sétált Marosán György államminiszter. Melegen üdvözöltük. Amerikai, angol, francia újságíró-kollégáim gyorsan megragadták az alkalmat. Beszélgetésbe kezdtek Marosán elvtárssal. Sok mindenről szó esett. Nem afféle hivatalos interjú volt ez, hanem inkább köznapi beszélgetés. Marosán elvlárs többek között arra kérte a nyugati újságírókat: őszintén mondják el és írják meg az Igazat, amit hazánkban tapasztalnak. A reális valóság alapján tájékoztassák olvasóikat. És ami nagyon fontos: lássák is meg az igazságot. Ezzel kapcsolatban Marosán elvtárs egy kis történetet mondott el. Nemrégiben nyugati újságíró-csoport tartózkodott hazánkban. Marosán elvtárstól — többek között — azt kérték: szeretnének megnézni egy-két szórakozóhelyet, aztán egy kis sétát tenni Budapest utcáin, A választást a nyugati újságírókra bízták. Ök a Mátyás-pincét javasolták, mivel Budapest, egyik legreprezentatívabb étterme, ahol kiváló konyha és neves népi zenekar van. Bizony itt egy jól elkészített vacsora száz forintba is belekerül, A Mátyás-pince étterme tömve volt. A férfiak sötét ruhában, á nők kisestélyi- ben ültek a szép, fehér abroszokkal leterített asztalok mellett. A zene szólt, a vendégek jókedvűen fogyasztották az Ízlésesen feltálalt ételeket. No, de kinek van ennyi pénze...?' A munkásoknak, a dolgozóknak,..? Ilyenkételkedve, töprengve léptek be a Mátyás- pince éttermébe igen tisztelt nyugati kollégáink. — Leültünk az egyik asztalhoz — mondta Marosán elvtárs. Körülnéztünk. Kis idő múltán az egyik újságíró megszólal: — Kik vannak itt? Kik szoktak ide járni? — Nézzen körül ebben az étteremben: akik itt vannak, azoknak hatvan százaléka munkás. —- Munkások? — kérdezte az újságíró csodálkozó arccal. — Miből állapítja ezt meg Marosán úr? — AkJ.k sötét ruhában vannak, azok munkásférfiak. Akik kisestélyiben vannak, azok a munkások feleségei, vagy munkásnők. Akik szürke ruhában vannak, azok a polgárok — mondta Marosán elvlárs. — Jó, jó, de ez még nem bizonyíték. — Nézze meg a kezüket, a munkától_ kérges tenyerüket. — Még ez sem bizonyíték. — Akkor kérdezze meg őket. — Még ez sem lehet bizonyíték. — Kérem ■— mondta Marosán elvtárs —, figyelje meg őket. Nemsokára össze fogják tolni az asztalokat, aztán megbarátkoznak és igazi magyar nótázás közben még táncra is perdülnek. Nem sok idő telt el. Az asztalok ös~- szeházasodtak, a karok egymásba fonódtak, felcsendült a magyar nóta dallama,. Aztán egy fekete ruhába öltözött férfi oda szólt Marosán elvtársik asztalához: ■— Szervusz Gyuri, hogy vagy? Majd néhány szót váltottak egymással. Az egyik nyugati újságíró hirtelen megkérdezte Marosán élvtársat: — Ki volt ez az ember? —Égy munkás az egyik üzemből■ Szinházban voltak és bejöttek vacsorázni, ■no meg egy kis magyar nótát hallgatni.. Tovább nem szóltak semmit. Tekintem tűk a. jókedélyü embereket fürkészte. Kénytelenek voltak az igazságot tudomás sül venni. Aztán, hogy az erről szóló tudósítások miként jelentek meg, ezt nem tudjuk. Nyilván erről is az igazat kellettí volna megírniuk. —Mi ebben a különös? — folytatlak tovább Marosán elvtárs. Az, hogy a múli-i, ban nem tehette ba a lábát a Mátyás-pin-> céhe a munkás — mégha volt is pénze^ — De hol volt ilyesmire pénze a munkás vak? Aztán a pincér ki sem szolgálta —• csak az előkelő polgárságot! És a pincérek — mondjuk meg őszintén — jól i.H merték már ezeket a polgárokat. Mi mai a helvzet? Azt hiszem, ehhez nem kell\ bővebb kommentár. Mi azt mondjuk:: men-i jnnek és győződjenek meg róla. De egy\ kikötésünk van: az igazat írják meg., A Magyar Televíziótól nH lérő l:ollé-\ gám odaszólt Marosán elvtársnak: — Nem lehetne ezt a beszélgetést *j televízióban folytatni? — Kérem, én ezt nem a nyilvánosság< nak mondom, ezt csak úgy Házon belül,j Aztán tréfásan megjegyzi: — Tudomj olyan emberek vannak itt, akiktől nemi kell ilyen szempontból tartanom.. Elnézését kérem Marosán elvtárs* hogy ezt a „Házon-belüli“ beszélgetész\ nyilvánosságra hoztam. c* BÁLINT LAJOS.j I