Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-06 / 31. szám

S ELETM A G Y A KOKSZ AG UDS. FEBRUAR !5, CSÜTÖRTÖK HÍREK 1958. február <», csütörtök, Dorottya Farsangi estén Ismerősömmel éjfél előtt négy perccel találkoztam. Felgyűrti gallérját, pirosodó arcát kémlelve hunyorgatta körül az öreg r ej le fa - tor, a Hold. A kalapja állása és elszánt arckifejezése elárult vala­mit abból, mi vezérli ilyen késő este a Kossuth-tér kopogó aszfalt­ján. Az acélkék krombi alól bütykös nyaka kandikált elő. — Tudod, kicsit farsangolunk — igyekezett a magyarázattal.- Három család jött össze nálunk, tiz liter bort vettem tegnap, de| már alig van belőle egy félliter. Igen kellemetlen helyzetben va­gyok. Most futkosom a Kossuthba és egyebüvé... Nem azon lepődtem meg, amit mondott. Mi sem természetesebb; annál, hogy farsangi estén szükséges jól érezni magunkat. Inkább azon tűnődtem el, amit mondott, s elviharzott a csípős széllel. Az a másik farsang motoszkált a fejemben, ugyanitt toppant elém áfa­kor is, megviselt lódenében, egy fél kenyeret szorongatva a hónai alatt... (P. G.) A Nap kel: 7.06 perckor, nyug­szik: 16.53 perckor. FODRÁSZVERSENYRE készül­nek a megye fodrászai. A már­cius 9-i megyei fodrászverseny előtt február 15-én a szakembe­rek előtt bemutatkoznak a nem­zetközi fodrász ver sen veken díj­nyertes budapesti VI. kerületi fodrászok is, ízelítőt adva nyír­egyházi és szabolcsi kollégáiknak. A versenyt a tervek szerint az Irodaház nagytermében rendezik meg, ★ A „FALUROSSZ A”-T tanulják a gyürei szinjátszócsoport tagjai. E színjátszókör érdokessége, hogy a közelmúltban alakult meg, tag­jai valamennyien házasok. A köz. ségben ezelőtt 25—30 évvel ját­szották ezt a darabot és most nagy igyekezettel készülnek a be­mutatóra, FARSANGI diákbált rendez­nek szombaton este 8 órakor a József Attila-kullurházban a Kossuth-gimnázium diákjai. A mulatságra meghívták a Zrínyi­leánygimnázium és a többi kö­zépiskolák tanulóit és az iskola volt diákjait is. A farsangi balt ünnepélyes nyitótánccal kezdik. ELKÉSZÜLT a legújabb típusú csehszlovák mesterséges szív- és tüdő. Az új műszer sokkal egy­Levél a Ruházati Gyár nyíregyházi telepének dolgozóihoz A Ruházati Gyár nyíregyházi telepének dolgozol az április 4 tiszteletére indított munkaver­senyben, —- felajánlásukhoz hí­ven —, január havi termelési tervüket í 01.2 százalékra telje­sítették. A túlteljesítés 1.2 mun­kanap termelésének felel meg. Az üzem minden műhelye kü- lön-külön is száz százalék fe­lett teljesítette januári pros ramját. Ezenkívül a műbely- köitségben szereplő kellékek felhasználásának csökkentésé­vel is értek cl szép eredmé­nyeket. Ebből az alkalomból a Közlekedés cs Postaügyi Mi­nisztérium MÁV AnyageDlátísi Igazgatósága az alábbi sorokat intézi a vállalat dolgozóihoz: Kedves elvtársak! A vasutas dolgozók időben történő egyenruha-ellátásához önök is nagymértékben hozzá­járultak azzal, hogy a szállítási szerződésnek határidőre eleget, tettek. Ezért, es a ruhadarabok jó elkészítéséért a vállalat dol­gozóinak köszónetünkot fejez­zük ki. Kérjük, hogy végezze­nek továbbra is jó munkát, le­gyenek pontosak ezután is. A MÁV Anyagellátási Igazgatósága, szerfibb és kisebb a világon ed- j dig előállított hasonló típusú mű- | szereknél és fő előnye, hogy a szív munkáját a vér minőségének ! csökkentése nélkül képes elvé-! gCZRÍ, ★ NYEREMÉNYTÁRGYAKAT sor­soltak ki a Lottó január 3-vn megtartott múlt év decemberi jutalomsorsolása alkalmából. Kö­zöttük Miron Janos (Kállósem- jén) villanytűzhelyet, Petró Gábor (Nyíribrony) fényképezőgépet Kurcsi György (Kisvárda) fény­képezőgépet, Szabó Imréné (Kis­várda) egy drága festményt, Po- hereczki Sándor (Gulács) utal­ványt fél sertésre, Sárosi András (Nyíregyháza) ferfikerékpártDon­gó-motorral, Harsányi Károly (Fehéi’gyarmat) holland háztar­tási robotgépet, és Pete Sándor (Nyíregyháza) 5.000 forintos vá­sárlási utalványt nyert. NEPTUN-RLUBOT alakított 3 lengyel tengerpart fiatalsága, amelynek célkitűzése fiatal tenge­részek nevelése cs a tengerhajó­zás népszerűsítése. SZOMBATON este 9 órakor mutatja be a „Boci-boci-larka” c. 3 felvonásos operettet a kisvár- dai kultúrház nagytermében a Kis- rárda és Vidéke Körzeti Földmű­vé sszövetkezet művészeti együt­tese. A kultúrcsóport ezzel a da­rabbal a környező falvakat is meg fogja látogatni. ENYHE TI>Ö, SOKFELE I KSÖ 1 Várható időjárás csülörtö- kön estig: erősen felhős idő, t sek helyen eső, a magasabb J helyeken havazás, havascső. ! } Mérsékelt, helyenként éléok : » délnyugati, nyugati szél, az j I évszakhoz képest enyhe idő. 1 * * | NAPOK fcS EMBEREK I ♦ _________ t ♦ st­ir 1 munkásot* l z i k lem szolgálatban, nem is egyenruhában láttam meg őt. £■ t Egy napsütéses februári délelöttön, a nyírbátori 5 ♦ 1 V ipartelep egyik rakodójáról lépett le, ahogy hallotta T nevét. Ott állt szemtől-szembe velem, vastag szem- X ♦ öldökét bujtató micisapkában, arcán a hétközben nőtt szakáll X ♦ sörtéivel. Simogató mosoly ült szája szögletében, az idő- $j | húzta barázdák között... £; t Hát valahogy ilyen ő, Hamza Sándor, a nyírbátori Borii- ♦] telep” kéthetes munkásőre. Halkszavú, erősen gondolkodó r ember. És a közelmúltban, január közepén a munkásőrség * megalakításakor az elsők között emelte magasba kezét... Ki J is tulajdonképpen ez az ember? Mi rejtőzik az ő elhatározása, X kézfelemelése mögött... ? * Húsz éve is elmúlt, hogy először belépett a gyártelep ♦ kapuján. Húsz éve múlt már, hogy becsületesen elvégzi fel- £ adatét, a rábízott munkát. Ennyi idő alatt is megmaradt se- j gádmunkásnak... Es milyen múlt van a 46 éves munkás- * ember mögött! Fiatalon állott be a nehéz testi munkára. | Zsákokat hordott hosszú éveken át. Izzadtság marta mezte- ♦ len hátát, s ha eljött a hét vége, egy pohár sörrel ünnepelt... íi Többre nem tellett. Kellett a fizetés a családnak. Nem tit- ♦, kolja azt sem, hogy harminc éves korában nősült. Pedig akik ♦. emlékeznek rá, most is mondják, hogy legény volt ő a talpán, •£ — nem is akármilyen, pehát — szólt csendesen — nagyon, t de nagyon meg kellett gondolni a nősülést akkoriban... J És ma... Ma már népes családja van Hamza Sándor- nak. Öt gyermek mosolya tölti be esténként lelkét gyönyö- rűséggel. A legidősebb már kijárta az iskolát, de a legkisebb, j! Katika bizony nemrég mondott le a cumiról... rj Nincsenek hőstettei. Párttag volt az ellenforradalom ide- £ jén is és ha azokban a napokban a ,.hévültebbek” rágalmas * szóval illették az utcán, vagy a telepen — ő csendben to- £ vább ment. De odahaza nem találta helyét. Ha a felesége £ megszólta akkori komorságáért, nem állta meg indulat nél- * kül... £ — Mit akarnak ezek? — emelte olykor magasabbra hang­ját. Es mondta, hallatta igazát a családban, a rokonoknál és ismerősöknél. Az ő igazát. Mert Hamza Sándornak, ennek az egyszerű segédmunkásnak sok-sok igaza lett a felszabadulás után. Hallatta hát. Azt, hogy neki ebben a rendszerben is dolgozni kell, npm ingyen kapja meg a betevő falatját. Azt, hogy azért, mert párttag, sem ő, sem elvtársai nem részesül­tek külön bánásmódban... Éppúgy — sőt nem kevés esetben többet — dolgoztak, mint az üzem többi dolgozói, és a fize­tés is ritkán rúgott ezren felül... De értelmét látta az életnek. Gyermekeket nevelt és ren­desen járatta őket. Az ő gyermekeinek már nem volt álom hajasbabát ajándékba kapni, vagy gumilabdát kergetni a kora tavasz friss gyepén. Nem volt álom, mint neki valaha, Szo-ba-konyhás lakást kapott az államtól. Padlós szobát, ami­lyenről mindig álmod,ott..; És most a munkásőrség közelgő egyéves jubileumán, ta­lán már ő is magára ölti az egyenruhát. Védeni fogja — mert akarja — a gyártelep vagyonát, a község nyugalmát — az öt gyermeke mesét szövő éjszakai nyugalmát. — Nem fizetésért vállaljuk mi ezt — mondta befejezé­sül — csupán érezzük, hogy szüksége van ránk a néphata- lomnak. Szebben én nem tudom elmondani az érzésemet.., Egy munkásőr... egy egyszerű ember csupán. Milyen nagyszerűek az ő hétköznapjai,,.! (a, s.) ipariamétUi ((Lípjzéteh M z országház üléstermében meg- yfl szólalt a csengő: szünetet jei- zett. A képviselők felálltak he- lyükről; ki a büfé felé sietett, ki a folyosón állt meg ismerő­sökkel, miniszterekkel beszélgetni. Megin­dult a folyosói vita: mert a képviselők ilyenkor is tevékenykednek, kémek, pana­szokat intésnek az illetékes miniszterek­kel. Én is elindultam a piros szőnyeggel terített folyosón ismerősöket, kollégákat keresni. Az ülésterem főbejáratánál egy kisebb csoportot pillantottam meg. Isme­rős hazai és külföldi újságírók voltak. Né­hány szót váltottunk csupán, amikor ép­pen arra sétált Marosán György állammi­niszter. Melegen üdvözöltük. Amerikai, angol, francia újságíró-kollégáim gyorsan megragadták az alkalmat. Beszélgetésbe kezdtek Marosán elvtárssal. Sok mindenről szó esett. Nem afféle hivatalos interjú volt ez, hanem inkább köznapi beszélgetés. Marosán elvlárs töb­bek között arra kérte a nyugati újságíró­kat: őszintén mondják el és írják meg az Igazat, amit hazánkban tapasztalnak. A reális valóság alapján tájékoztassák olva­sóikat. És ami nagyon fontos: lássák is meg az igazságot. Ezzel kapcsolatban Ma­rosán elvtárs egy kis történetet mondott el. Nemrégiben nyugati újságíró-csoport tartózkodott hazánkban. Marosán elvtárs­tól — többek között — azt kérték: sze­retnének megnézni egy-két szórakozóhe­lyet, aztán egy kis sétát tenni Budapest utcáin, A választást a nyugati újságírókra bízták. Ök a Mátyás-pincét javasolták, mivel Budapest, egyik legreprezentatívabb étterme, ahol kiváló konyha és neves népi zenekar van. Bizony itt egy jól elkészített vacsora száz forintba is belekerül, A Mátyás-pince étterme tömve volt. A férfiak sötét ruhában, á nők kisestélyi- ben ültek a szép, fehér abroszokkal lete­rített asztalok mellett. A zene szólt, a vendégek jókedvűen fogyasztották az Íz­lésesen feltálalt ételeket. No, de kinek van ennyi pénze...?' A munkásoknak, a dolgozóknak,..? Ilyenké­telkedve, töprengve léptek be a Mátyás- pince éttermébe igen tisztelt nyugati kol­légáink. — Leültünk az egyik asztalhoz — mondta Marosán elvtárs. Körülnéztünk. Kis idő múltán az egyik újságíró meg­szólal: — Kik vannak itt? Kik szoktak ide járni? — Nézzen körül ebben az étterem­ben: akik itt vannak, azoknak hatvan szá­zaléka munkás. —- Munkások? — kérdezte az újságíró csodálkozó arccal. — Miből állapítja ezt meg Marosán úr? — AkJ.k sötét ruhában vannak, azok munkásférfiak. Akik kisestélyiben van­nak, azok a munkások feleségei, vagy munkásnők. Akik szürke ruhában van­nak, azok a polgárok — mondta Marosán elvlárs. — Jó, jó, de ez még nem bizonyíték. — Nézze meg a kezüket, a munkától_ kérges tenyerüket. — Még ez sem bizonyíték. — Akkor kérdezze meg őket. — Még ez sem lehet bizonyíték. — Kérem ■— mondta Marosán elvtárs —, figyelje meg őket. Nemsokára össze fogják tolni az asztalokat, aztán megba­rátkoznak és igazi magyar nótázás közben még táncra is perdülnek. Nem sok idő telt el. Az asztalok ös~- szeházasodtak, a karok egymásba fonód­tak, felcsendült a magyar nóta dallama,. Aztán egy fekete ruhába öltözött férfi oda szólt Marosán elvtársik asztalához: ■— Szervusz Gyuri, hogy vagy? Majd néhány szót váltottak egymással. Az egyik nyugati újságíró hirtelen megkérdezte Marosán élvtársat: — Ki volt ez az ember? —Égy munkás az egyik üzemből■ Szinházban voltak és bejöttek vacsorázni, ■no meg egy kis magyar nótát hallgatni.. Tovább nem szóltak semmit. Tekintem tűk a. jókedélyü embereket fürkészte. Kénytelenek voltak az igazságot tudomás sül venni. Aztán, hogy az erről szóló tu­dósítások miként jelentek meg, ezt nem tudjuk. Nyilván erről is az igazat kellettí volna megírniuk. —Mi ebben a különös? — folytatlak tovább Marosán elvtárs. Az, hogy a múli-i, ban nem tehette ba a lábát a Mátyás-pin-> céhe a munkás — mégha volt is pénze^ — De hol volt ilyesmire pénze a munkás vak? Aztán a pincér ki sem szolgálta —• csak az előkelő polgárságot! És a pincé­rek — mondjuk meg őszintén — jól i.H merték már ezeket a polgárokat. Mi mai a helvzet? Azt hiszem, ehhez nem kell\ bővebb kommentár. Mi azt mondjuk:: men-i jnnek és győződjenek meg róla. De egy\ kikötésünk van: az igazat írják meg., A Magyar Televíziótól nH lérő l:ollé-\ gám odaszólt Marosán elvtársnak: — Nem lehetne ezt a beszélgetést *j televízióban folytatni? — Kérem, én ezt nem a nyilvánosság< nak mondom, ezt csak úgy Házon belül,j Aztán tréfásan megjegyzi: — Tudomj olyan emberek vannak itt, akiktől nemi kell ilyen szempontból tartanom.. Elnézését kérem Marosán elvtárs* hogy ezt a „Házon-belüli“ beszélgetész\ nyilvánosságra hoztam. c* BÁLINT LAJOS.j I

Next

/
Thumbnails
Contents