Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-05 / 30. szám
KFLFTM AGYARORSZ. 40 1938. FEBRUAR 3, SZERDA ■» Újjáválasztják a vezetőségeket megyénk kisipari szövetkezeteiben Több mint egy esztendeje' leiárt a kisipari termelőszövetkezetek választott vezetőségeinek mandátuma. 1937. elején kellett volna újjáválasztani a vezetőket, de az ellenforradalmi eseményeket követő kemény munka elodázta az akkori időpontot. Ezak-I ben a napokban már ' folynak a j mérlegzáró közgyűlések. Ötvenegy kisipari termelő- szövetkezet tagsága választ új vezetőséget, 1 hogy még .lobban végezhessék; munkájukat, és segítsék a. lakos- j ság igényeinek kielégitésst. Van már tapasztalatunk arról, hogy a ktsz-ek tagsága ragaszko-1 dik a jó vezetőkhöz, viszont "ki-1 méletlenül leváltja azokat, akik nem érdemlik meg tovább a bizalmat. A tagság sajátjának tudja a ktsz-t, ezért is szól bele a ktsz. életébe, jövőjébe, és sorsának tovább folyását jó vezetőkre bízza. A nyíregyházi Textilruházati KTSZ elsőnek készült el megyénkben a mérleggel. Elsőnek' gyűltek össze, és tették mérlegre az e’múlt év munkáját. Ez megyénk egyik legjobban működő és legnagyobb textilruházati szövetkezete. Egész évi termelési értékük elérte a 22 millió forintot. Gyermekruhácskáik az egész országban keresettek, kifogástalan férfi, női. és fehérnemű-cikkeiket közmegelégedésre gyártották. Amikor az új vezetőség választására Huta lókról — fiataloknak Ifjú kuli ú r ni au It ások \r í r»y 11 la j Imii S'yngyulajban a zi- mankós téli időjárás ellenére is winden este összejönnek a fiatalok a kultúrott- honban tanulni és szórakozni. Minden hétfőn és pénteken este a KISZ szervezet kul- túrcsoporxja tartja itt foglalkozásait. A tél folyamin ezideig 3 egyfelvonásos színdarabot adtak elő. A községben háromszor léptek színpadra, majd Máriapócs, Kis- léta és Ófehértó közönségét szórakoztattak. A kultúrcsoport jelenleg egy új színdarabbál készül farsang Idejére. Gárdonyi Géza: ..Fehér Anno” című színművét tanulják. A színmű előadásába bevonták a szervezeten kívülálló fiatalokat is. Idős dolgozók is szívesen vállaltak szerepeket. A színmű betanítását és ren-. de-ését Kanyuk Jé- nos kultúrotthonigazgató irányítja. Mire a kultúrcsoport elkészül a ,.Fehér Anna’' előadására, elindul egy másik színmű tanulása is: Szigligeti Ede ,,Bujócská”-ját kezdik el tanulni. A szerepek kiosztása már folyamatban van. A kultürmunkáha bekapcsolódik a KISZ-szervezet tánc- csoportja is. Minden szerdán este tartja foglalkozását. A népi láncok megtanulásával majd előadásával régi népi hagyományokat- elevenítenek fel. Szó ián arról is. hogy összeállítanak a nyír gyula ji népi táncmotivninnkbál helybeli népi dalokból egy tánckompo- ziciót is. JÓSA IVÁN Nyírgyulaj i került sor. a felcsattanó taps bizonyította a tagság ragaszkodó-. j sát Csutkái László régi elnökhöz., A jó vezetőséget megtartották. A Nyíregyházi Cipész KTSZ j ! Ili) tagja is megtartotta a kóz-I j gyűlést. Megyénk egyik legöre- t ge’ob szövetkezete ez. fiz éve ala- j kult hét taggal, álig tizezer fo-i ; rint vagyonnal. Most már több. mint százan vannak és vagyonuk meghaladja a másfél millió forintot. Sok olyan dolgozó került ki közülük, akik »na is fontos ■ állami- és társadalmi funkciót töltenek be. Ennél a" ktsz-nél nem volt elég j egységes a vezetés. Aráikor a vá- ; tésztára került sor, gondosan mérlegelte a tagság, kik érdemlik meg a megtiszteltetést, hogy vezetők legyenek. Ügy döntöttek1, i.ogy- Terbőcs Jó- j zseíet megtartják elnöknek. A ! vezetőség többi tagját leváltottak. ■ mert nem feleltek meg a tagsági bizalmának; nprrt jól . gazdátkod-1 lak az állam és a tagság érdekében. Az újonnan választott veze-j tőségben biztostekot látnak ar-j ra, hogy . jobb lesz ' a munka és ] eredményesebb az esztendő. A nyíregyházi Fodrász KTSZ j tagjai is a követelményeknek j megfelelően, eredményesén mű-1 ködtek; Megtartották a régi vezs- j tőket. Sajnos, a megyében több, szövetkezetben kerül sor vezetőségi j tagok leváltására. — mint ahogy ktsz-ek tagságának hangu’atából és a KISZÖV-höz terjesztett kérelméből- kitűnik. A tagság legyen körültekintő! Becsüljék meg és válasszák meg újra a szilárdkezű, jő vezetőkét! Ugyanakkor erősítsék meg a reze tőséget vezetésre alkalmas, hozzáértő,. a ktsz-ek lanságának és az. oiszág érdekei- ! nsk megfelelőén dolgozni tudó új 1 vezetőségi tagokkal. Nyilvános sorok */ a nyilvános telefonokról írhatnánk azt, hogy ás illet é kések „jóvoltából” van négy nyilvános telefon elszórtan, Nyíregyháza különböző pontjain. Külön lehelne dicsőítő sorokat leírni a kisváros eme nagyvárosi tünetéről. De ... ne szépítsük a dolgot: sok esetben annyit ér ez a négy nyilvános telefon, mintha egy sem lenne belőlük. Az egyik ablaka beverve. a. másikban darabokra szaggatva „díszeleg” a telefon- könyv. S ha ilyen szemlélet után rászánja magát az ember és két húszast szorongatva átlépi a szemetes doboz küszöbét, keserűen veszi tudomásul, hogy sajnos, ez esetben nem csalódott: amilyen külsőre, nem különb belsőre sem. Nem engedelmeskedik a készülék a két alumínium-darabnak. Hosszas kutatás és keresgélés után végre megcsörgettük a te lefont az általunk illetékesnek vélt helyen. A posta-központ azonban így válaszolt: „Bennünket is legalább úgy bosszant a dolog, mint azokat, akik telefonálni szeretnének és nem tudnak. Alert a mi feladatunk lenne, hogy kiürítsük a perselyt. Sajnos, abból ritkán buli ki pénz. Ez nyilván azt bizonyítja, hogy keveset „üzemel” a készülék. A posta-központtal együtt „keseregtünk” egy kicsit és újra elindultunk a szó szerint „illetékes” felkeresésére. A „posta műszak” — mert ez nem ugyanaz! — meglehetősen nyugodtan válaszolt. — Azzal kezdte, hogy a hiba gyökere a lelefunáiókhoz vezet. Hiába javítják meg a telefonokat, úgyszólván minden nap, a javítás után egy negyedórával újból nem működik a készülék. Sajnos, embervizsgáló automatát még nem találtak fel... Hogy sok igazság van a „műszak” érvelésében, azt egy percig sem lehet vitatni. Sokan készakarva rongálják a nyilvános telefonokat. Nagy segítséget nyújthatna rendőrségünk ezen a téren ... Ám nem hallgathatjuk cl azt sem, hogy a „műszak” a nyíregyházi készülékeket mimózához hasonlította. Olyan gyenge tákolmánynak nevezte, amely reagál minden kis rendellenességre. (Pl. nem megfelelő időben dobják egymás után a két pénzdarabot.) Azt is elárulták, hogy régebben elkészítették a terveket és benyújtották a kérvényt modernebb, telefonérmés készülékek beállítására ... Es ez a dolog lényege. Sokat lendítene a nyilvános telefon használhatóságán, ha a használók nagyobb ciővigyázattal kezelnék, mint azt eddig tették, üe ha továbbra is ezekkel, a posta áltat is rossznak vélt — készülékekkel akarják megne- vclni a telefonálni kívánó nyíregyházi közönséget, a módszer aligha vezet eredményre. Először: használható készülékeket helyezzenek a fülkékbe, melyek azért néha alkalmasak is egy- egy beszélgetés lebonyolítására. Ne panaszkodjanak örökké a nyíregyházi postahivatal vezetői, hanem tegyenek lépéseket felsőbb szerveik felé, hogy mielőbb felszerelhessék az érme- használatos, nagyvárosi jelleget adó készülékeket — nagyvárosi módra! (a. s.) c 4 {ti UIti boti kti f híres lírikus, a hazáját ‘ 1 olyan nagyon szerető, óda vissza-visszavágyó Adu Endre irta az alábbi sorokat „A föl-földobott kő” c. versében: „És, jaj, hiába, mindenha szándék. Százszor földobnál, én vissza- szállnék Százszor is, végül is.” Gondolnak-e erre azok a magyar diákok, akiket a» ellenforradalom vihara sodort Nyugatra? Vannak, akik gondolnak, gondoltak. — Ez jutott eszembe, amikor megismerkedtem Csik Antival. Tudom, hogy ö is tanúba a fenti soroltat, hiszen a Nyírség fővárosának híres iskolájában. a Kossuth-ban tanult magyart, ezen a tájon kergeve a bőrlabdát, járta a Sóstót, itt sportolt két évvel ezelőtt. Apja a komorói olajátrakó szürke kis munkása, édesanyja, a törékeny asszony, az egész család örült, hogy számtanszakos tanár lesz ,i család szeretett sarjából, Antiból. A feje sem fájt, mert segítették szülei., a népi hatalom 410 forint ösztöndíjat adott neki havonta. hogy csak tanuljon, fejlődjön. Mégis elment, szó nélkül hagyta itt öt kis testvérét, édeseit, barátait, szülőföldjét, a nyírségi homokdombokat, mindent. Mindent eldobott, s most visz- sza szeretné szerezni. Állt és kíváncsi szemek szege- ződtek rá, végigpásziáz'ák, simogatták. Nézegették ruhájút. cipőjét, alakját. Vajon az jött-e vissza, aki elment? Az a régi. vígkedélyű Csík Anti áll-e előttünk. aki szereit- a sportot, a táncot, de megvetette a fizikai munkát, aki könnyelmű volt? Megtanulta-e. mit jelent a haza. a szülei, barátai? Csík Anti,;— 22 éves fiú, aki a napokban érkezeit haza Párizsból — a vizsgálódó baráti, de kíváncsi szemek reflektorfényébe került. Fejében gondolatok cikáztak, amint ott állt nz asztal előtt. Ű már tudta, hogy nem a régi Csik Anti áll, a Terményforgalmi Vállalat fiatal dolgozói előtt. Nem! Tudta, hogy nem elég, ha ezt csak ő tudja. A tékozló fiú bocsánatkérő tekintetével állt és beszélt szívből, igazán, úgy, ahogy érzett. Kíváncsiságunkat csodálkozással töltötte be ez a fiú. Igen, mert tudtuk, hogy, mj-lőtt yzo- rítóba lépnének, mérlegelik a birkózókor és az ökölvívókat, Az életet kezdő fiatalnak, — ha felvételét kéri az üzembe, vá'lalat- hoz. intézményhez — próbaidőt biztosítana1;. Es ha beválik, előtte aZ út, a fejlődési lehetőség, orvos, mérnök, bármi lehet belőle. S Anti, aki tanárnak készült, ilyet mondott: — Mikor már nem bírtam a lágeréletet és jelentkeztem az egyik párizsi gépkocsigyárba munkásnak, - az orvoshoz vitte;. Megmértek, mint valami jószágot, az orvos megtapogatta izmaimat, s lemérte, mennyit tudok szakítani, szorítani kezemmel. Csak így alkalmaztak be‘a- nit' *t munkásként az öntödében. / j akkor, a hallgatóság pedig ezen az esten, csodálkozott ezen. Hogyne, hiszen mikor a gyár kapuján belépett szeretettel fogadták, munkásruhát, cipőt adtak - neki, — de tíz ■ órát dolgozott a forró kemence mellett, vasat tologatott napi tíz órán át. Vele együtt panaszkodtak azol; a munkások is, akik itthon is fizikai vzurikát végeztek, hogy nem bírják a munkatempót. Nem, mert napi WIO munkadarabot kellett megmunkálni mindegyiknek. Hányszor hallotta a disszidens magyar munkásoktól: Ha most otthon lennénk, ezért a munkáért már rég sztahanovista lettem volna! — üe ott más volt. — Az,emberből kiszedték a zsírt — mondta Izomolyan Anti. S hogy milyen helyen laktunk, arról nem jó még beszélni sem. Itthon, tudom, vannak munkás- szállások. De ott! Egy régi szennyes, piszkos, bűzös egykori rabraktárban laktunk, s olyan ételeket adtak, hogy kezdetben majd kifordult a gyomrom. Egy kis szőke lány közbeszólt: — Akkor hát leszoktál a válogatásról. — Le! Most mindent megessek. Nem panaszkodik az édesanyám, hogy válogatós vagyok. — Öt hónap alatt nem tudtam annyit keresni, hogy egy öltöny ruhát vegyek. S bizony, mikor a fizetésre került a sor, csodíi koztam, mert levonták tőlem a munkaruha és a cipő árát. — Van-e olt valami SZTK- féle, mint nálunk? — hangzott egy furcsa, kérdés, melyen nevettek a fiatalok. — Dehogy van. A munkások vem, kapnak védőéleit, mint nálunk a veszélyes munka,helyeken, Éra például két napig voltam beteg, de senki nem nyitotta rám az ajtót. Mikor jobban lettan»., kértem a két napra eső bért, kinevettek. ('sík Anti, a nyírségi fiú. a munkásszülők gyermeke, akinek itthon a feje- sem fájt. akinek mindene megvolt, belekóstolt a kapitalista országok munkásainak keserű kenyerébe. Nem bírta tovább a hajszát, a kiuzsorázó körülményeket, s hogy segítsen sorsán, végigkilin- cselte heteken át az illetékes szerveket. Elmondta, hogy diák és- kérte, hogy segítsenek raj fi. Segítettek is. Egyetemre kardit, ahol megmondták: hat hónapig tanítják, s ha a nyelvel nem tanulja meg, nem tudnak vele mit kezdeni. Kétségbeesés, küszködés, éhezés jött ezután, birkózás az idegen nyelvvel. 1-látha... Nem ment. Hogy is mehetett volna, hiszen nem elegendő egy nyelv megtanulásához hat hónap, hogy aztán a szaktárgyakból is megfelelően vizsgázhasson! — Tudom, az jött volna, hogy kirúgnak. Ügy mint azokat, akik most ebben a hónapban várják, hogy az utcára teszik őket. Csa-c- hát csinálják, mert itt mégis enni kapnak. Szünetet tartott, várt. Csend honolt a teremben. A kályha duruzsolt csak a sarokban. Mit kérdezzenek még, mire válaszoljon Csik Anti? Egy feketeszemű fiatalasszony kért szót. — Szerelnék valamit hallani arról, hogyan élnek ott az emberek? íme a válasz: — Láttam szegény, munkás- külsejű embereket aludni a párizsi metró lejáratánál a lépcsőkön, láttam családokat árkádok, kapuk alart, s amint hallottam: rendőrségi engedély szükséges ahhoz, hegy az emberek itt aludjanak. És sok a koldus. Mindért utcasarokra jut egy-kettő. Megint újabb csend. Újabb kérdés. — Hogyan fogadták a magyar munkásokat? — A kapitalisták jól, a munkások nem szívesen. Azért kellettünk, hogy leszorítsák velünk a béreket. Mert a disszidcnseknél a cél az volt, hogy munkához jussanak. De rájöttünk arra, hogy mire kellünk. Kiszedni az utolsó csepp erőt is belőlünk! Láttam az öntödében egy esetet, amikor egy algíri munkás összeverekedett egy francia munkással. Miért? Mint megtudtam,, azért, mert kevesebbért dolgozott. De a szerencsétlen kénytelen volt erre, különben éhen pusztult volna. Állandóak , az összetűzések. Toulose-ban az egyik nap megszállta egy hadseregnyi rendőr a főteret, mert előre megtudtál;, hogy a munkások sztrájkra készülnek. .. És Anti beszélt, válaszolt a feléje zúduló kérdésekre. Őszintén. ahogy érzett. Nem kényszerítette senki, miniahogy arra sem, hogy jöjjön haza. Sőt még akadályozták. íjeszgeiték. fenyegették is. Csik Antinak azonban ‘nyugodt volt a lelkiismerete. Tudta, hogy nem követett el bűnt. Ha hibázott is a tékozló fiú, de megtért, visszajött hazájába. a nyírségi almáskertek közé. Visszahullt, mint a földobott kő. Nem a régi Csíki Anti állt a fiatalok előtt azon az emlékezeten esten, hanem egy új, edzett, ü- luziólzat már nem kergető; n munkát becsülő fiú. Amikor elment, nem szólt senkinek sem. Most. hogy visszajött, beszel és elmondja az igazságot. S örökké hű marad hazájához, népéhez, a munkáshatalomhoz. Farkas Kálmán
