Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-04 / 29. szám
K E LET M AG T ARORSZÄG 195S. FEBRUAR 4. KEDD fl proletárdiktatúra három fő funkciójáról Oktatási segédanyag: „A marxismus-leninismus kérdései“-tanfolyant hallgatói réssére L Lenin arra tanít bennünket, hogy a. forradalom alapkérdése a hatalom kérdése. Ez azt is jelenti, hogy a proletár- forradalom, annak menete, lendülete, vívmányai csak a proletáriátus diktatúrája által cllthetnek testet. Nos, ha ez így van, akkor elengedhetetlenül fontos, hogy a proletáriátus élni tudjon a kivívott hatalommal, tudja azt meg is tartani. Tehát a hatalom kivívása még csak a dolog kezdetét jelenti. Ez az első lépés ahhoz, hogy a forradalmat végig vigye, sikeresen megoldja. De még sok mindenre szükség van ahhoz, hogy a proletáriátus eljusson a szocializmushoz. A burzsoázia erejét, ellenállását elnyomni, a győzelmet megtartani és a szocializmus végleges győzelméig tovább menni a forradalom már nem képes, ha fejlődésének bizonyos fokán nem teremti meg a proletárdiktatúra szükséges feltételeit, .szerveit, mint legfőbb támaszpontját. Mi szükséges e cél eléréséhez? Ehhez legalább is három fő feladatot kell teljesíteni, amelyek már^ a győzelem után közvetlenül felmerülnek. 1. Meg kell törni a forradalom által megdöntött és kisajátított földbirtokosok és kapitalisták’ ellenállását. Meg kell semmisíteni a tőke hatalmának visszaállítására irányuló minden néven nevezendő kísérletüket. 2. Meg kell szervezni — az egész dolgozó népet a proletáriátus köré tömörítve — az építő munkát, és ezt a munkát az osztályok felszámolásának, megszüntetésének előkészítése irányában kell folytatni. 3. Fel kell fegyverezni a forradalmat, meg kell szervezni a forradalom hadseregét a külső ellenség, az imperializmus elleni harcra, Tehát a proletáriátus diktatúrája arra szükséges, hogy ezeket a feladatokat végrehajtsa, teljesítse, hogy győzelemre veresse a proletariátust. Napjainkban a proletáriátus diktatúrája különösen fontossá lett mind az ideológiai munkában, mind az ország politikai életében. Manapság nincs fontosabb számunkra, mint kitartani a proletáriátus diktatúrájáról szóló lenini tanítások mellett és minden revizionista, opportunista nézettel szemben megvédeni azt. S ezt a munkánkat az életre, tapasztalatainkra alapozzuk. Végleg le leéli küz- denünk a burzsoá revizionista nézetek hatását, amelyek a szocializmus sorsa szempontjából ezen az alapvető területen jelentkeztek. A nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatai azt igazolják, hogy átmeneti visszaesések és negatív tapasztalatok is pozitív erővé válhatnak, ha a munkásosztály pártja elméletileg felkészült és képes levonni gyakorlati tevékenysége számára az átmeneti visszaesések, vagy vereségek tapasztalatait. Különösen vonatkozik ez az 1956. október—novemberi ellenforradalmi támadás tanulságaira. A burzsoázia és fizetett bérencei, valamint segítőtársaik, a hazai revizionisták telekürtölték a világot azzal, hogy a leninizmus tanításai elévültek, azokat meg kell reformálni. Az októberi ellenforradalmi támadás okait kutatva még tisztábban áll előttünk Lenin tanítása. Mit mond Lenin? A következőket: „Az átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba egész történelmi korszak. Amíg ez a korszak, be nem fejeződik, a kizsákmányolok okvetlenül megőrzik reményüket a restaurációra, s ebből a reményből restaur ációs kísérletek lesznek. Ezt láttuk, saját bőrünkön tapasztaltuk az ellenforradalom idején. 2. Népi demokráciánkat illetőén már az az ellenforradalmat megelőző időszakban is ellenforradalmi, revizionista nézetek bukkantak fel itt is, ott is. S bizony a pártvezetés hibája volt, hogy ezekkel szemben nem vették fel keményen a harcot. A téves, antimarxista, antileninista nézetek elsősorban és főképpen államunk elnyomó funkíiójának tagadásában nyilvánultak meg. Mi volt ez, ha nem leszerelése a pártnak, a munkáosztálynak?! Az volt, mert elaltatta az éberséget. Nézzük mit is mond Sztálin? „A burzsoáziának van alapja arra, hogy restaurációs kísérleteket tegyen, hiszen megdöntése után még sokáig erősebb, mint a prole- táriátus, amely megdöntötte.” Most nézzük meg többek között, miben is rejlik a megdöntött burzsoázia ereje? Erre Lenin a következőket mondja: „...A nemzetközi tőke erejében (lásd az ellenforradalom idején az amerikai és más imperialisták politikai és katonai támogatását), a burzsoázia nemzetközi kap- csolatairak erejébén és szilárdságában.“ Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg a proletárdiktatúra elnyomó funkciójáról. Azt állandóan erősítenünk kell. Sajnos, az elmúlt években elfeledkezett erről a pártvezetés. Csali a kulákságban látta az ellenséget, holott még ott élt a. faluban a volt jegyző, ispán, főszolgabíró, csendőr és egyéb ellenforradalmi . elem, akik alig várták a pillanatot, hogy kezei emeljenek a magyar proletárdiktatúrára, Vajon a revizionista nézetek behatolását a pártba éreztük-e akkor, amikor nyugaton megszüntették a határzárt és a horthysta, fasiszta elemeket, akik népi demokratikus rendszerünk ellen folytatott államellenes tevékenység miatt voltak börtönben, szabadlábra helyezték? Bizony érezték sokan! S éppen ezért még igazabbak, mint valaha a lenini tanítások. A szocializmus építésének teljes időszakában az erőszak- fünkciói.ali-íüggően az osztályellenség ellenállásának és szervezkedésének mértékétől és fokától — érvényesülni kell, mert a nemzetközi reakcióra támaszkodva az ellenség újra és újra megkísérli a hatalmat kezébe. kaparintani. S megmondhatjuk azt is őszintén, hogy a munkásosztály tudatában a hatalom szerepe és íelentősége az elmúlt esztendőkben elhomályosult, a burzsoázia és a földbirtokosok ugyanakkor egy pillanatra sem mondtak le arról, hogy régi kiváltságaikat visszaszerezzék. Ezért mondja Lenin, hogy: „A proletáriátus diktatúrája, az új osztály legádázabb és legkíméletlenebb háborúja a hatalmasabb ellenség ellen, a búr-’ zsöáziá ellen, melynek ellenállását megtízszerezte az, hogy megdöntötték.” Ezért a proletárdiktatúrának elemi kötelessége a proletárdiktatúra erőszakoldalának erősítése, amely elnyomja a belső osz- tályelleaség restaurációs törekvéseit, és kísérleteit. Ezért szervezte újjá kormányunk a hadsereget, a rendőrséget, a karhatalmat, s hoztuk létre új szervkent a munkásőrségét, ami az egész ország haladó közvéleményében Osztatlan örömet keltett. A proletárhatalom e tényleges szervei a dolgozó magyar népre támaszkodva biztosítékot jelentenek arra, hogy az ellenség bárminő kísérletét meguitadaiyoz- zák, s megvédik a magyar nép hatalmát,. 3. A proletárdiktatúra funkciói közül a kapitalizmusuói a szocializmusba való átmenet idószaaáuan óriási szerep halul az ailam gazdasági, szervező tevékenységére. A revizionistáit, mint tudvalevő, tagadják ’ az államnak ezt a szerepét az átmeneti korszakban. A Nagy—Losonczy-féie csoport — áruló tevékenysége mellett — októberben, novemberben ennek az eszmei vonalnak a jegyében hozott intézkedéseket. Például a Tervhivatal felszámolására való törekvés, az úgynevezett „forradalmi” bizottságok tevékenysége a minisztériumokban: a szocialista állam gazdasági szervező funkciójának felszámolására irányult. Olyan felfogás uralkodott, hogy a pénz- és hite,szervezet kimeríti az állam gazdasági tevékenységét. A gazdasági tevékenység állami centralizációt igényel. A társadalom termelőerőinek fejlődését nem szabad az erők szabad játékára bízni. A szocializmus magasabbrendűsége a kapitalizmussal szemben éppen a szocializmus anyagi alapjainak magasabbrendűségéből származik, s a nagyüzemi, gépi termelés különböző ágainak összefüggő rendszerében teremtődik meg. Ez teszi lehetővé, hogy a társadalom számára a termékek nagyobb tömegét hozza létre, mint a kapitalizmus. Ezért van szükség az egész népgazdaság szervezeti egységének megteremtésére. , Az állam gazdasági, szervező tevékenységének elvetése nem más. mint a kispolgári spon tanítás érvényesülése az áilamáletében, amit 1956. októberében és novemberében volt alkalmunk tapasztalni, a káros hatását érezni. E téves antr- . leninista nézet szerint a társadalmi termelést a szocializmusban rá kell bízni a vakon hátó gazdasági törvényekre, a kérésiéire és a kínálatra, azaz a kapitalizmusban érvényben levő és ható’ objektív, törvényekre. A kereslet és a kínálat törvényei azonban a szocializmusban nem biztosítják a társadalmi termékek állandóan növekvő mennyiségét és ezért a szocializmusban nem felelnek meg a néptömegek érdekeinek. Néni demokratikus rendszerünkben az emberek érdeke a társadalmi termelés központosított igazgatását igényli. fez. csak a proletárdiktatúra államának gazdasági szervező tevékenységével érhető el. Természetesen előfordul — ezt a mi gyakorlatunk is igazolja, — hogy az állam- gépezet bürokratikus túlközpontositása is akadályozza ezt a fejlődést. Ez ellen azonban nem anarchiával, nem a gazdasági irányító, tevékenység, a központosítás felszámolásává), a vakon ható gazdasági törvények szabadjára engedésével, hanem az ellentmondás feloldásával, a demokratikus centralizmussal kelhküzde- nünk. Ezt bizonyítják a gazdaság vezetésének és irányításának átszervezésére foganatosított intézkedések kormányunk részéről, amelyeket az elmúlt hónapokban hozott. Nálunk jelenleg az a feladat, hogy az állam gazdasági irányító, vezető tevékenységét tökéletesítsük, s Véle együtt az alsóbb szervek önállóságát és érdekeltségét röveljük, úgy, hogy az a társadalmi termékek ■ nagyobb mennyiségének létrehozását eredményezze. 4. A proletárdiktatúra fogalma egyoldalú. és nem teljes, fia íigyelihén' idviii hagyjuk a nevelő munkát. A proletár- diktatúra ideje alatt a dolgozó parasztok és általában a kistulajdonosok százezreit kell a . polgári és kispolgári érteimiságge.iy együtt átnevelni. Le kell küzdeni a kapitalizmus által beléjük • idegzett szokásokat és hagyományokat. A proletárdiktatúra talaján történik maguknak a kispolgári befolyásoktól nem mentes proletároknak az átnevelése is. Nálunk az ipar növekedésével megnőtt a munkásosztály létszáma is. A vállalatokhoz sok nem proletárt is felvettek. Azonkívül a volt uralkodó osztályok deklasszálódott elemei tudatos ellenforradalmi céllal és szándékkal tevékenykedtek, s még most is tevékenykednek. Ezért egyrészt a nevelő munkáról, másrészt az. ellenséges elemek figyelemmel kíséréséről egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk. Az ellenforradalom előkészítése idején az ellenség, a revizionisták — kihasználva az állam kulturális forradalmat irányító munkájában jelentkező szektás hibákat — vitatták az államnak azt a jogát, hogy a nevelő munkát irányítsa, szervezze, hogy állami intézkedésekkel is segítse a szocialista kultúra kibontakozását. Ennek hatását még mos is érezzük, mert az állami irányítás gyengülését és háttérbe szorítását azonnal felhasználták a burzsoá és kispolgári eszméktől átitatott színdarabok bemutatására, a sajtószabad-, ság ürügyével a könyvkiadásban polgári eszméket terjesztő művek megjelentetésére. A kulturális, nevelő tevékenységben nem az állami irányítás megszüntetésére, hanem annak megjavítására van szüksér. Enélkül kulturális életünkben az anarchikus állapotok, a kapitalista kultúra burjánzása válna lehetővé. A párt arra hivatott; nevelje és egyesítse a proletáriátus nártonkívüli tömegeit, az összes dolgozókat, hogy ellenálljon a kisnolgári ingadozásoknak és befolyásoknak. Arra hivatott, hegy politikailag vezesse ez egész proletáriátus ideológiai tevékenységét és ezá’ial vezetője legyen az összes dolgozóknak. 5. A proletárdiktatúra három funkciója egymást feltételezi, egymástól elválaszthatatlan, együtt kell érvényesülnie. A munkásmozgalom egész története és benne á mi tapasztalataink is igazolják, hogy egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk egyikről sem. Az ellenforradalom tapasztalatai so-k mindenre megtanított bennünket. Láttuk, mit jelent az, amikor csökken az eberseg, és teret hagyunk engedni az uralmát elvesztett, de azért szívósan küzdő kapitalistáknak, töldbirtokcsoknak, kulákoknak, csendőröknek stb. Elég volt néhány nap, hogy újból nyeregben érezzék magukat. Láttuk azt, is, hogyan konszolidálódott a helyzet, amikor a párt vezetésével az ellenforradalom legyőzése után a munkásosztály köré tömörítve a dolgozó nép túlnyomó többségét, harc indult a károk megszüntetése, az építő munka felien- .dítéss érdekében és az ország talpraáili- tása végett. Szinte minden becsületes magyar dolgozó ember véleményét fejezte ki a forradalmi munkás-paraszt kormány, amikor a hadsereg, a rendőrség, a karhatalom mellett létrehozta fegyveres erőként a munkásőrséget, amely az előbbiekkel együtt megtestesíti a felfegyverzett népet, amely hivatott a népi demokrácia vívmányait, eredményeinket ■megvédeni. Népi demokráciánk fejlődését figyelve az ellenforradalom után közvetlenül tapasztalhattuk, hogy a proletárdiktatúra funkciói egymástól elválaszthatatlanul érvényesülték. Láttuk, volt olyan időszak, amikor a diktatúra volt előtérben, de ugyanakkor a párt mozgósított az' épí tésre, a rend helyreállítására. Ez azt bizonyítja, hogy vannak időszakpk a , kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idején, amikor a proletárdiktatúra funkciói közül hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe anélkül, hogy a többiről elfeledkeznénk. Az ellenforradalom, u1'"" közvetlenül az első (a földbirtokosok, kapitalisták, az ellenforradalmárok ellenállását megtörő) funkció érvényesült jobban. Később, amikor az élet rendes kerékvágásba került, az építő munka szervezése lett a fő feladat, az egész dolgozó népnek a munkásosztály köré való tömörítése, a tömegkapcsolatok erősítése. De ugyanekkor szerveztük a hadsereget, a karhatalmát, a rendőrséget, s a munkásőrséget is. Tehát együtt, egymást feltételezve, egymástól el nem választva, gondoskodtunk mindhárom érvényesüléséről. S ma már ott tartunk, — mint arról az országgyűlésen is szó volt —, hogy1 a munkásosztályt megnyerve nagyobb hatást gyakoroljunk a kispolgárságra is, s így a proletárdiktatúra oldalára állítva, csökkentsük ingadozását, erősítsük tovább a proletárdiktatúrát. 6. „A proletáriátus diktatúrája — tanítja Lenin — szívós, véres és vérfelen, erőszakos cs békés, - katonai és gazdaság:, pedagógiai és adm.nisztrációs harc a régi társadalom erői és hagyományai ellenr’ A párt nélkül, ameiy kemény és edzett a harcban, a párt nélkül, mely az osztály összes becsületes elemeinek bizalmát bírja, a párt nélkül, ameiy figyelemmel tudja kísérni a tömegek hangulatát és tud arra befolyást gyakorolni, a proletár- diktatúra el nem képzelhető. A párt nélkül nem győzhet a proieiáriátüs, a párt nélkül neon épülhet fal a szocialista társadalom. S hogy a proletáriátus diktatúrájának funkciói helyesen cs mindenkor érvényesüljenek,, tovább kell erősítenünk a párt vezető és irányító szerepét. Ahhoz pedig, hogy a párt vezető és irányító tevékenysége zavartalan legyen, és gyümölcsözően kibontakozzék, óvni kell a párt eszmei tisztaságát és egységet,: A leghatározottabb eszmei harcot "kell folytatnunk a burzsoá kispolgári befolyás minden jelensége ellen. A revizionizmus minden megnyilvánulása ellen úgy ked harcolnunk, mint a burzsoázia legravaszabb, legálnokabb segítőtársa ellen, mely a munkásosztály hatalmára tör. Ugyanakkor egy jottányi engedményt se tegyünk a szektáriénizmusnak, mert végső fokon mindkettő egy tőről fakad: a burzsoáziától. Tökéletesítsük a párt vezetőirányító tevékenységét a tömegszervezetek. a népfront irányában. így erősödjön és szilárduljon állandóan a pártnak a munkásosztállyal és a dolgozó tömegekkel való közvetlen kapcsolata. És akkor tovább erősödik a magyar néni demokrácia, a proletáriátus diktatúrája. FARKAS KALMAN. »»
