Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

*958. FEBRUAR 28, PÉNTEK KELETMAGYARORSZÁG 3 Sürgősen raktárakat kell építeni! Helyzet jelentés a műtrágya-frontról A NAPOKBAN felkerestük a MÜNÖSZER Vállalat megyei ki­rendeltségét, hogy megtudjuk: a termelőszövetkezetek gazdálkodá­sát elősegítő ' kormányhatározat nyomán megnüvekedett műtrá­gya- és védekezőszer-igényeket hogyan tudják kielégíteni? A kirendeltség vezetője, Szil vássy József arról tájékoztatott, hogy a termelőszövetkezetek igé­nyei majdnem minden járásban megkétszereződlek. Hiszen ha felhasználják a kormányhatáro­zatban előírt holdankénti 100 ki­lót, illetve a szőlőben, a gyümöl­csösben a két mázsát, a Ívkor az egyes műtrágyafajták eddigi hasz­nálati arány át figyelembevéve, (megyei szinten több mint negy­ven százalékos kedvezményhez jutnak a szövetkezetek. Ez a ked­vezmény egy olyan kis szövetke­zetben Is, mint a tiszavasvári Haladás, 10.000 forintot jelent. A nagyobb igényt jól mutatja az a szám is, hegy a múlt évben 800 vagon volt a pétisó-forgal- muk, az idén már az első félévre is több az igénylés A KIRENDELTSÉG részére a fiumei kikötőben van már 2300 mázsa nyersfoszfát, amit Izrael­ből hozat kormányunk. Azért, hogy a határozatban előírt íosz- íorithoz hozzájussanak a szövet­kezetek. A 23 vagon áru rövide­sen megyénkben lesz. Előrelátha­tólag 39 forint körül lesz a fo­gyasztói ára, és a szövetkezetek 50 százalékos kedvezménnyel kaphatják meg. Csak ennek az egy tételnek a megvásárlása, szak­szerű felhasználása vételárban több, mint 30.000 forint árenged­gonnal forgalmazott. 1957-ben már 2217 vagon volt a megye fogyasz­tása. ÖRVENDETES számok ezek, mezőgazdaságunk fejlődését mu tátják és még nagyobb lesz a nyomaték, ha hozzátesszük, hogy az idén a fent említett kormány- határozat megjelenése előtt úgy tervezték, hogy a tavalyi forgal­mat 20 százalékkal emelik. — A megye hároméves tervében és a 15 éves távlati tervben óriási arányban növekszik a műtrágya­felhasználás. Raktár 1915. óta mű­trágya részére nem épült. Vagy 10 helyen, szükségraktárakban tárolnak, ami nem is minden esetben felel meg a követelmé­nyeknek. (Közismert a műtrágya nagy nedvszívó tulajdonsága, vagyis nedves helyen tönkre­megy.) Nem is beszélve a nagy szállítási és egyéb költségekről. A KIRENDELTSÉGNEK mára telke is meg volt, az épület terve is elkészült, de azt valamelyik .erősebb” vállalat kisaját.tóttá. Nagyobb hiba még nem volt. Ki­sebb késések és nagyobb szállí­tási költségek a múlt években már merültek fel, de még ment valahogy. Most azonban olyan rohamos a mezőgazdaság fejlődése, hogy rövidesen meg kell oldáhi ennek a kirendeltség­nek a problémáját, mert külön­ben zavarok lehetnek. Pedig me­gyénk védekezőszer- és műtrágya- igénye a sok gyümölcsös miatt, országosan is az elsők között van. Cs. B. rpámsú tu tjbtn Hamar lángot fog a fiatalok szíve. A szerelemben és más­kor is. Kell egy kis büszkeség egymás elölt. Ami a munkát illeti, azon a téren is. így vannak vele a nagy halászi matracké­szítő üzemben dol­gozó lányok is. Ha a legjobb eredmény­nyel dolgozó lányok nevét nyilvánosságra hozzák, megdobban a többiek szíve, s bi­zony sokan szeretné­nek velük cserélni. Mert hamar híre megy ám a szép ered­ménynek, a jó mun­kának, a dicséretnek. Üzemen túl is jut, a községbe, ahol az is­merősök szóváteszik aztán az ilyesmit a fiatalok előtt. Volt idő, amikor az üzem vezetője szer­vezett munkaverseny híján éppen csak ki­írta a táblára a leg­jobban dolgozó nevét és azt, hogy hány da­rab matracot készí­tett. Aztán gyűlésen is beszéltek róla, sőt „szívküldivc-1” is meg­ajándékozták h rend­szeresen jól dolgozó­kat. Ilyen előzmények után bontakozott ki igazán a verseny az üzemben. Ferenczi Magdolna. Paulisíyák Mária és Majercsák Margit kezdtek vetélkedni az elsőségért. Tizenhat darab matrac a napi tervük, s mindhár­man húszat, sőt hu­szonkettőt is elkészí­tenek — kiváló minő­ségben. Egymás kö­zelében dolgoznak, hát „vigyáztak” egvmás- ra, figyelték, hogy a másik mikor kezd egy új darabhoz és mikor fejezi be. Az igyeke- *et a mennyiség terén holtversenyre jutott. Kezdték Wrálgatni egymás munkáját, de a döntés a minőségi ellenőré volt. így már hamarabb eldőlt az elsőség. S ekkor lett a verseny fontos pontja a minőség. Azóta tíz pár kö­zött folyik párosver­seny. A legjobbak kezdeményezésére úgy versenyeznek, hogy egy-egy kiváló módszerrel dolgozó lány egy olyan ver­senytársat szemel ki. ak!nek a teljesítmé­nye és munkájának minősége nem éri el a versenyre hívó eredményét. Vagyis a legjobbak páros verse­nye a munkamódszer- átadás területéie for­dult. „Mutasd meg, hogy jobbat és többet ter­melsz, amellett, hogy egy gyengébben dol­gozót a te színvona­ladra emelsz”. Így le. hetne összefoglalni a most folyó párcsver- seny lényegeit. S van ebben felemelő é* lelkesítő, ami a Citá­lok jókedvét tovább bontakoztatja. Gondot okozott » vezetótíégnek a jutal­mazás. Ugyanis kévé» pénz áll erre a célra rendelkezésre. A há­rom legjobbat mégis megjutalmazzák. De a lányok úgy vannak vele, hogy a príméi is többet jeleni nekik a jó hír. Nos, megdi­csérjük őket a nagy nyilvánosság előtt Kívánjuk, hogy sok. követője legyen Fe. renczi Magdolnának. Kalajda Saroltának. Szűcs Ilonának, M*. jercsák Marcinak, Paulistyák Máriának és mindazoknak, aiuk élenjárnak a munka­versenyben. 0. A. n létszám és a minőségi munka „Élte a szónak, éhe a szépnek“ ~b —yl nt, Nvírvasváriiól nem MJ messze, hullámzó dom- a '/ bök és serdülő ligetek szomszédságában egy kedvesarcú öregember. Afféle pusztai tölgy, magános remete. Felesége cs testvérei már rég „cserbenhagyták” őt (mármint hátat fordítottak a föl­di mezőknek), az öreg azonban még rendíthetetlenül bírja. Hiá­ba nyomja, a vállát majdcsak ki­lenc évtized, hiába költöztek ki bőre fölé az erek, még a halál sem mer ujjathúzni vele. És hallgassák csak: ez a vénember még ma is pusztai hóval mosak- szik, maga varr, maga dagaszt, mintha nem is egy évszázad szomszédságában, hanem lega­lább is a férfikor delén lenne. De mindez még semmi. Hisz" hallottunk mi már máskor is Ilyesmiről azonban arról aligha, hogy valaki 80 esztendős korá­ban tanult meg írni, olvasni. Márpedig ez a pusztai öreg, ez a magánosságában is remek emberpcldány, csak 1950-ben lá­tott először ápccét. Előtte még a betűk közkatonáit sem ismerte, nemhogy katonás sorokat rólt volna maga a féltve őrzött kis pepita füzetébe. Sőt, ha vala­mely városba betévedt, órákig Is keresett egy-egy utcanevet, vagy hetekig hordta a zsebében í hivatalok írásait, mert a tudat­lanságot módfelett restellle. Szinte egy életen át sütötte és égette az analfabétizmus bélye­ge, még ha számolt is, csak a kabátja alatt bontogatta ki uj­jait, miközben arra is figyelt, nem lesi-e meg valaki. Bizony, gondolják csak el, micsoda nyűgje volt ez a mi pusztai né­pünknek, micsoda szégyene an­nak a ferenejőskás Magyaror­szágnak, amely kultúrfölényröl szavalt itt a Duna mentén, mi­közben az országon belül száz­ezrek éltek és tengődtek betű és könyv nélkül. Ady és Móricz vádló kiáltását, a magyar par­lagról írott megrázó sorokat bi­zony jómagam is csak az öreg­gel beszélgetve ismertem fel a maga teljes félelmetességében és ekkor döbbentem rá igazán —- ha nem is először hogy mi­csoda szándékokkal teletűzdelt volt még 20 évvel ezelőtt is a mi magyar földünk. De hadd folytassam csak to­vább. Mikor az öreg a környék­beliek segítségével először ve­tette papírra, hogy a „tanuló ír”, a „kisdiák örül” (S0 éves fejjel), bizony könny szökött a szemébe. Kint éppen február volt és a kis • tanyai ablakon át ünnepélyessé­get sugárzott a lél fehérsége. Szóval február volt, és az öreg önkéntelenül is gyermekkorára gondolt. He), hol voltai; még ak­kor az islíolák! Jó, ha három fa­luban találtatott belőlük egy, cs abban is csak inkább a fiskális­nak készülők, meg a módosab­bak jártak. Közben a határ is tele volt vadvizekkel, csicsogók- kai, amelyeknek mélyen nádi­farkas lesett csattogó fogakkal minden eltévedtre. Bizony, a szegénység mellett akkor még az ilyesmi is lávoltartotta a gye­rekeket az „oskolától”. Szekér, ló meg semmiképp sem volt, hogy ezzel tehessék meg az is­koláig vezető utat. Dehogy is volt, amikor a zsellérember már annak is örült, ha családjának cs jómagának kenyeret kereslte­más területekre is ki keli ter­jeszteni, mert — amint írja: „Legfontosabb feladataink egyi­ke az, hogy a nép jóléte érde­kében fokozzuk a terméshoza­mokat, ezen keresztül a kollek­tív gazdálkodás jelentőségét magyarázzuk meg fiataljaink­nak.'' A hozzászólások másik része a KISZ irányításával foglalko­zott, ami a fiatalok osztáiyhar- eos nevelésének, rendszerünk­höz való hűségének alapfelté­tele. „Korábban a Nagykállói Kísérleti Gazdaság KlSZ-szer- vezete elszakadt a párttól, nem volt kellő kapcsolatuk a párt- szervezettel, s ezt az egész ifjú­sági élet megsínylette. Ma már ők is rájöttek, hogy a párt irá­nyítása nélkül nem tudnak bol­dogulni.” Az aktívaülés vitája és a végleges járási bizottság meg­választása új pezsgést eredmé­nyezett a járás ifjúságának életében. Zenekari hangversen y Nyíregyházán táját követve, a kővetkező mr sorszámokból áll: Gluck: Iphige- nia nyitány, Beethoven: Ah! per- fido (hangversenyária, zenekarki- séreltel), Beethoven: G-dur zon­gora koncert és végül Schubert: V. B-dur szimfónia. Nemcsak a zenekar tagjai kerültek ki a zene­iskolából, hanem a közreműködő szólisták is, mint Áginé, Bocskay Ibolya (cnek) és Straky Tibor (zongora). A zenekart Vikár Sán­dor igazgató tanította be és ve­zényli. A komoly művészi nívót igénylő műsorszámokat — a pró­bák után ítélve — a zenekar ki­tűnően és magas művészi szinten oldja meg. Érthető hát az az ér­deklődés, mely megelőzi a hang­versenyt. Jegyek még korlátozott számban kaphatók a Művelődési Házban 10—S—6—1 Ft-os árban. Fodor János ifjúsági levele­zőnk beszámolt a nagykállói 35 tagú járási KIEZ-bizottság meg­választásáról. A nagyaktíva- ülésen 117 fiatal volt jelen és alapos vita alapján értékelték az elmúlt 11 hónap eredményeit es hibáit. „Legnagyobb ered­mény — írja Fodor elvtárs, hogy járásunk területén jelenleg 23 alapszerv működik 800 taggal. A 23 alapszerv titkárai közül 13 MSZMP-lag," A továbbiakban a felszólalások­ra hivatkozva arról ír a levél­író, hogy a nagy létszámnak párosulnia kell a még jobb mi­nőségi munkával. Gondosabban kell foglalkozni a tanyasi fiata­lokkal, segíteni kell az analfa­bétizmus felszámolását. A falusi sportmunka irányításába erőtel­jesen be kell kapcsolódniuk a KISZ-szervezeteknek. Ne csu­pán a labdarúgással, hanem egyéb sportágakkal is törődje­nek. Az ifjúsági munkacsapatok rendszerét, — amely az elmúlt aratás idején is működött — I Amikor több, mint tíz érnél ezelőtt megalakult a mostani Jó­zsef Attila Művelődési Ház szim­fonikus zenekara, az akkori kis együttes semmiben sem különbö­zött a szokásos szalonzenekarok­tól, amelyek vidéki városokban mindennaposak. Hogy ebből a kis szalonzenekarból a mostani komoly, művészi nívót igénylő szimfonikus zenekar lehetett, an­nak egyik feltételeit az Állami Zeneiskola jól kiépített fúvós és vonós tanszakjai adták meg. Las­sanként tényleg szimfonikussá vált a zenekar, s a művészi igé­nyek növekedésével jutottak el a március 1-én, szombaton este rendezendő zenekari hangverse­nyük műsorához, amely a buda­pesti zenekari hangversenyek min­iéit. Igaz, az öreg még a Horthy- ] időkben is előhozakodott az is-< kólával, de ekkor meg leintet- ] ték, sőt, a szemébe nevettek:< „mit akar maga vénülő fejjel?!”] Szó, ami szó, S0 év kellett bi-< zony ahhoz, hogy a tudatlanság] keresztje helyett a saját nevét4 vethesse papírra. S0 év, hogy] először kívánhasson saját kezű-4 leg írt levelezőlapon fiainak sok-] sok névnapot és jó egészséget. ] Különben ez a pusztai iskola,4! ez az eddig hlég nem ismert ] paraszti önzetlenség, maga is a* segíteniakarás csodája. Hisz’ ne-] héz és kérgeskezű emberek fog-4, tak össze azért, hogy megtanít-1 hassanak egy másik halandót j arra, amit tán nekik is a legne- liezebb volt megtanulni. j És ma (itt a másik csoda!) nzj öreg már regényeket is olvas, j Jókaitól, Mikszáthtól, Solohov- j tói, amelyek rendszerint a fiúk- -j tói, az újpesti munkáslakásokból í érkeznek. S míg olvas, szinte3 magába issza azokat a drá-]\ ga, oly sokáig nélkülözött sorokat, és úgy érzi, csak így3 lett teljes az élete. S közben. | ahogy jő és hófénnycl leszáll alliony, a homok csendes orszá-j pában valahogy az öreg is rc-X gényhős lesz, mcsszesugárzó pét-f dájaként a mi új magyar való-,,, Ságunknak. 3. Vajon mi ez? Akaraterő, vágyé kuUúrforradalom? Én azt hiszem, ennél is iöbb!f. Talán az. amiről a költő így} dalol: „Űj nép, másfajta raj”.X vagy amiről Ady ezt írja: „Ékei a szónak, éhe a szépnek”. Egyf, leláncolt nép feltörekvése arra'f az oromra, amely most fényese-'^ dik, hogy e haza a mi nőnő nem-'f zedékünk virágoskertje lehes-t sen... T CKT.)t] ményt jelent a szövetkezeteknek Természetesen a kedvezményné sokkal nagyobb értéket jelent ai istállótrágya dúsítása. A KORMÁNYHATÁROZAT szerint: amennyiben nagy tétel­ben vásárolják a termelőszövet­kezetek a növényvédőszereket, li százalékos árengedményhez jut­nak. Ezzel a lehetőséggel cinek is a szövetkezetek. A csengeni Le­nin TSZ 230.000 forint értékű nö­vényvédőszert rendelt egy tétel­ben, a komlódtótíalui Két Vadas Testvér TSZ pedig 238.000 forint értékűt. Mind a két szövetkezet több, mint 35 ezer forint ked­vezményt kap. Jönnek az igénylé­sek, ilyen forgalom még nem volt egy esztendőben sem. VAN BŐVEN védekezőszer. műtrágya, de pioblémája is van a kirendeltségnek. Azok az admi­nisztrációs dolgok, amikkel az irodában találkoztunk, — hogy egyes termelőszövetkezetek fede­zet-igazolás nélkül küldik be megrendelésüket, — olyan pana­szok, amik bosszúságot ugyan okoznak, de egy kis késedelem­mel, meg egy kis bürokráciával (néhány levél ide-oda) elintéződ­nek. Itt nem a csizma szorít, ha­nem a raktár. (A tűzoltóknak nem jó volna látni, ami ott van. Nincs rendetlenség, csak túlzsúfoltság!) 1945-tel nem volna reális ösz- szehasonlítani, hogy mennyi mű­trágya fogyott. Ha megnézzük az 1952-es esztendőt, amikor már a háború előttinek többszöröse fo­gyott, a kirendeltség 1040 va-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents