Kelet-Magyarország, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-20 / 43. szám

1958. FEBRUAR 30. CSÜTÖRTÖK KELETIM AG V A RORSZÁG Fogadá« a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és Kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség üzenete a világ asszonyaihoz J. I. Giomov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete a magyar- szovjet barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 10. év­fordulója alkalmából kedden este fogadást adott a budapesti szov­jet nagykövetségen. A fogadáson megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központ; Bizottságának első tit­kára, dr. Mimnic-h Ferenc, a Mi­nisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béia, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja, dr, Sik Endre külügyminiszter, Ré­vész Géza altábornagy, honvé­delmi miniszter, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Pong- rácz Kalmáii, Budapest főváros tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, Szilagyi Dezső, az MozáVir Központi Bizottsága nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője, valamint a politikai, gazdasági és a kulturális elet számos vezető személyisége. Ueszvettek a fogadáson a bu­dapesti szovjet nagykövetség tagjai. a fogadáson pohárköszöntőt mondott J. 1. Gromov, a Szovjet­unió nagykövete. Uáinutatott: a magyar és szovjet nép barátságá­nak gyökerei a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz nyál­nak vissza. Hangsúlyozta: február 18-a nevezetes dátum a két nép életében. Az 1945-ben felszaba­dul! magyar nép a Szovjetunió segítségével 1948-ban a szocializ­mus útjára lépett, ami a két nép barátságának szilárd alapja. E barátság a legnehezebb időkben is kiállta a próbát. Különösen nehéz pióbaja volt a barátságnak az 1956. cv. A szovjet nép mélyen megértette és szívében átélte a magyar nép nehéz helyzetét. Az ellenforradalmi események utána magyar nép és a szovjet nép ba­rátsága szilárdabb és erősebb lett. A szovjet nép mindenkor igaz, testvéri barátságot érez a magyar nép iránt. Ezt tapasztal­hatták a magyar nép vezetői 1957. tavaszán is, amikor Kádár Janos vezetésével a Szovjetunió­ban járt a magyar kormány- és pártküldöttség. Arra törekszünk, — folytatta, — hogy az 1948. évi egyezmény és az 1957. évi közös nyilatkozat alapján tovább fej­lődjék és szilái dúljon a magyar és a szovjet nép barátsága. Ezután arról beszélt, ' hogy a Magyar-Szovjet Baráti Tarkaság és a Szovjetunióban a napokDan megalakult Szovjet-Magyar Ba­rátság Társasága sokat tehet a két nép kapcsolatainak, testvéri barátságának elmélyítéséért. Vé­gül további sikereket kívánt dol­gozó népünknek a szocializmus építésében. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke ugyan­csak pohárköszöntőt mondott a fogadáson. A magyar- szovjet ba­rátsági, együttműködési cs köl­— Március 8-án, a nők jogaiért vívott harc napján az asszonyok találkoznak összejöveteleken, gyű- ■éseken, ünnepségeken, hogy örül­jenek az elért eredményeknek és is megmutassák szilárd elhatáro­zásukat, hogy kivívják összes jo­gaikat, mint anyák, dolgozók es állampolgárok. Ahol még ez nem valósult meg — ott egyre nagyobb srővel követelik egyenjogúságukat a munkában, a családban és a társadalomban, továbbá az „egyenlő munkáért egyenlő bért?* diVének alkalmazását, a tar.u.as - hoz, a szakmai képzéshez való jogot, az anya védelmet, amivel a társadalom tartozik minden asz- szonynak. Követelik a fegyverke­zés csökkentését s azt, hogy az ;§y _ felszabadult összegeket a családok jólétére fordítsák. A Nemzetközi Demokratikus Nőszöveiség felhívja a világ asz- szonyait, tegyék a Nemzetközi Nőnapot június 1—5 között Becs­ben megtartanuó IV. Világkong­resszus előkészítésének fontos ál­lomásává. Ezen a kongresszuson találkoznak a világ minden ré­szének asszonyai, különböző vi­lágnézetű és vallású asszonyok a világ sokszázmillió asszonyának képviseletében. A kongresszus ki fogja fejezni a világ asszonyait egyesítő szolidaritást és barátsá­got, hozzá fog járulni egységük megerősítéséhez és ahhoz, hogy te­vékenyen vegyenek részt jogaik, gyermekeik boldogsága és a világ békéje kivívásában. Péter János kinevezése Zágor György rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert bízta meg a külügyminiszter a küiügy sajtóosztályának vezeté­sével. Illés Béta: I háború célja A házak hófedte teteje álmosan egett: kevés lánggal, sok füst­tel. A budai hegyek felől áram­ló hideg szél a füstöt szemünk­be fújt... Mikor a szél elült, á füst ráterpeszkedett a Pest felé vezető útra. Olyan sűrű volt és olyan fekete, hogy valósággal elnyelte a . harcba induló csapatainkat. A fiúkat már rég eltakarta a füst, de még hallottuk őket. Énekeltek. Az ének szövege nem nagyon illet a hely­zethez. Kispestről törtek Budapest felé és közben ezt énekelték: És a Csendes Óceánnál Értek véget a csaták... — A Csendes Óceán jó tizenötezer kilométernyire van innét légvonalban! Ezt Mihailov százados állapította meg. Mihajlov százados azonos ázzál a Mihajlov tizedessel, akit két esztendő előtt (1943 januárjában), mikor a Halál­kanyarban a magyar állások közvetlen közelségében sebesült volt meg — háta­mon vittem a bunkerbe. Most Ignatyev vezérőrnagy adjutánsa. Ignatyóvot, mióta tábornok, a kato­nák Árboc őrmesternek nevezik. A har­mincegyesztendős tábornokot súlyos csa­pás érte: hősi halált halt az édesanyja. Mikor a Leningrádot védő katonák Le­ningrad népével együtt mentek rohamra a várost fojtogató német ostromgyűrű el­len, az ötvenkétesztendős asszony is szu- ronyos puskát fogott. Szívébe kapta a go­lyót — Hogyan viseli Árboc a csapást? — kérdeztem. — Még többet dolgozik, mint azelőtt és még nagyobbakat hallgat — felelte Mihajlov. — Debrecen aiatt ő fogta lel a németek tankrohamát. O maga irányítot­ta az egyik ágyút. Csak akkor szólalt meg, araikor az ötödik német tankot lór­ié ki. Akkor is csalt ennyit mondott: Nna! Délután bent voltam Pest peremen. Egy nagy temetőben. A közelben egy pá­lyaudvar áll. Buda felől azt lőtték a né­metek — hatcsövű aknavetőkkel. Tüzér­ségünk az aknavetőket sokáig kereste. Már sötétedett, mikor végre megtaláltuk a jól álcázott fészket. A németek nagyon sok aknát halmoztak fel ott. Mikor egy lövedékünk az aknák közé csapott —■ a robbanás egész házsort döntött romba. Este Árboc hadiszállásán tanácskoz­tunk, egy iskola tanteimében. Árboc, aki mindig biztos volt a dolgában, most ha­tározatlannak látszott, mikor az Üllő kö­zelében állomásozó tüzérhadcsztáiy vezér­kari főnöke parancsért jött. — Árboc reggelre halasztotta a pa­rancsadást. Éjfél után két órakor a főhadiszál­lásról egy fiatal főhadnagy jött és jelen­tette, hogyan ölték meg a németek a szov­jet parlamentereket, akik a bekerített Budapest átadására szólították tel őket. Árboc a jelentést előírásszerúen megkö­szönte és az izgalomtól reszkető főhad­nagyot elengedte. Néhány percig szótla­nul ült. csukott szemmel. Aztán a te±e- íonhoz ment és jó félórán át telefonált. Rövid, határozott parancsokat adott. — Eddig azt hittem — mondotta Ucsztovszki, mikor Árboc Lefejezte a te­lefonálást —, hegy a voronyezsi pergő­tűznél sohasem hallok nagyobbat. De — úgy látszik — ez nagyobb lesz. — Nagyobb és sokkal pusztítébb ha­tású! — felelte Ignatyov. — Nemcsak azért, mert ide több ágyút összpontosítot­tunk cs nagyobb kaliberű ágyúkat, mint amilyenek a Halálkanyarban dolgoztak, de azért is, mert a házak természetes el­lenállása fokozza a lövedékek ütőerejét. És emeletes házak között a légnyomás hatása is egészen más, mint ott, a szabad mezőn volt. Kár Budapestért!... De hát — szavamra — nem mi akartuk... Még sokáig ültünk együtt, majdnem teljesen némán. Hajnal felé Mai uszja fő­hadnagy teát főzött. Árboc néhány kon- zervet tett az asztalra, de senki se akart enni. Annál több teát öntő1 tünk magunk­ba. — Ideje lefeküdni, fiúk! — mondotta Maruszja. — Én nem fekszem le — «jelelte I?- r.a'ycv. — Egy óra múlva dolgom van. Addig olvasok. A fiúkat vezesd az én szállásomra, Maruszja. — Neked is aludnod kell, legalább néhány órát. Nagyon kérlek. — Ne felejtsd el. Maruszja — ellen­kezett Ignatyov — házassági szerződé­sünk első pontja megtiltja, hogy egymást kötelességünk teljesítésében akadályoz­zuk. Csak most tudtam meg, hogy Ma­ruszja — Árboc menyasszonya. Ennek ürömére valamennyien ébren vártuk meg a napfelkeltét. Mikor végre mégis rászántuk ma­gunkat arra. hogy lefekszünk, váratlan vendeget kaptunk. Egy amerikai haditu­dósító — miszter David P. Harriman — Kievből Kispestre repült, hogy újságja számára lefényképezze a legyilkolt par­lamenterek holttestét. Nagyon elszomo- rcdott. mikor megtudta, hogy a holtteste­ket még nem lehet kihozni a közvetlen harci területről. — Utazásom második célja — mon­dotta miszter Harriman meglepően jó, folyékony orosz nyelven — interjút _csi­nálni a Vörös Hadsereg egy közvitézével. Mi demokraták vagyunk! Nem egy tábor­nokot, hanem egy közvitézt szólaltatok meg. Egy parasztot. Egy analfabétát. — Paraszti származású közvitézzel szolgálhatok — felelte Árboc. — De anal­fabétával, legőszintébb sajnálatomra — nem! Tizenöt-húsz esztendővel elkésett, miszter Harriman. — Hát ha nincs analfabéta, akkor írástudó paraszt is jó lesz. De paraszt le­gyen, igazi paraszt, és minél egyszerűbb paraszt. — Válasszon, miszter Harriman! Az amerikai (Mihajlov kíséretében) végigjárta a házakat, ahol Árboc tüzérei aludtak. Sokáig válogatott. Huszonöt-harminc embert is felköitö t, míg végre olyanra bukkant, amilyennek ő az „együgyű pa- vasztcf képzelte. Harriman választása Ahmedre esett, a teleíonistárs, az ördör.- gös tatárra. A beszélgetés Harriman amerikai új­ságíró és Ahmed tatár kolhoz-paraszt kö­zött Árboc hadiszállásán folyt le — Ig­na'ycv Maruszja, Rosztovszki és az én ielcnlclcmbcn. Természetesen, mi négyen — néma hallgatók voltunk. Ahmed a tá­bornok jelenlétében nem akart leülni, de mikor Árboc ráparanesolt, hogy üljön le, arra is engedélyt kért, hogy beszélgetés közben tökmagot rághasson. — Attól jobban fog az eszem! — mondotta. A tökmag héját baltcnyerébe köpte és mikor már elég gyűlt össze — zsebre- vágta. — Mondja meg. kedves miszter Ah­med — tette fel Harriman az első kér­dést — miért harcol a Vörös Hadsereg? — A békéért! — felelte minden ha­bozás nélkül Ahmed. — Talán a győzelemért? — javította ki Harriman. — A békéért! — ismételte meg a vá­laszt Ahmed. — Ha én mondom — mér­get vehet rá. — Helyes. Azt írom, amit ön mond, miszter Ahmed. Most legyen olyan jó és erre a kérdésre válaszoljon: milyen erős a Vörös Hadsereg? — Ma erősebb, mint tegnap volt — mondotta büszkén Ahmed. — De azért még ma is gyengébb,— mint holnap lesz. — Érdekes! — vélte Harriman. — Szóval önnek, miszter Ahmed, az a véle­ménye, hogy a Vörös Hadsereg nagy, fé­lelmetes katonai erő. Ezt feljegyzem — úgy, ahogy ön mondotta. Félelmetes... És talán lenne szíves megmondani azt is, miszter Ahmed, hogy az ön véleménye szerint ez a félelmetes hadigépezet med­dig. milyen távolságra tud előretörni — Becsig, Berlinig, Párizsig, New-Yorkig? — Hogy' tudom, vagy nem tudom — az nem számit. Mert mi nem úgy mér­jük a távolságokat, mint maguk. Mi r.em New-Yorkba akarunk eljutni és nem is a Holdba. Mi máshova indultunk. De aho­vá elindultunk, oda.el is érünk. — Hová. hová, kedves miszter A li­med v — A mi célunk sokkal messzebb van, mint New-York. A mi célunk — a kom­munizmus. Oda indultunk, oda menete­lünk, ott fogunk megpihenni. Bocsásson meg, kedves miszter, hogy elfelejtettem megkérdezni: nem parancsol egy kis tök­magol? (Folytaljuk.) 5 A Nemzetközi Demokratikus Nószövetség üzenetet küldött a világ asszonyaihoz. —- Március Ü. a Nemzetközi Nő­nap alkalmából a Nemzetközi DemckrauKus Nőszövetség mele­gen üdvözli a világ asszonyait és nőszervezeteit és legjobb kíván­ságait küldi — mondja az üzenet. Ucivözöljük az asszonyokat, akik — többen mint valaha — fontos szerepet játszanak a szabadságért és a bekért folytatott nagy har­cokban és hozzájárulnak országuk politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődéséhez. — Március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon a nők követelik a nuk­leáris kísérletek megszüntetését és az atomfegyverek betiltását, a hidegháború befejezését, követe­lik, hogy a vitás kérdéseket tár­gyalások útján rendezzék, mert a népek hatalmas többsége békét ikíván, békés egymás mellett ölés­ire, a nemzetek közötti megegye­zésre és barátságra, haladásra é3 Boldogságra törekszik és nemet I mond a háborúnak és a pusztu­lásnak. ! — Március 8-án, a világ asz- 'szenyainak szolidaritási napján megkettőzzük erőinket, hogy tá­mogassuk az ázsiai és afrikai asz- szonyokaí a szabadságukért, a nemzeti függetlenségükért vívott harcukban, a bebörtönzöttek ki­szabadításáért, a kivégzések meg­akadályozásáért, elsősorban a fia- dal algériai hősnő, Djamila Bouhi- red érdekében. I.— ————Ü»» csonös segélynyújtási szerződési 10. évfordu.óján emlékezte le a av-f ra, hogy 1945-ben az emberte.en* feudálkapitalista elnyomatásból 1 és kizsákmányolásból szabadította; fel a magyar munkásokat, dol-J gozó parasztokat a szovjet liad-j sereg. 1945-töi 195C-jg a Szovjet-; unió segítségével kétségtelenül X nagy sikereket ért el népünk a* szocializmus építésében. Ha köz-i ben követtünk is el hibákat, hiá-f nyosságokat, ezek kétségkívül cl-t sösorban a mi hibáink voltak. | A továbbiakban rámutatott a* Szovjetunió segítségének nagy je-í lentőségére az ellenforradalom* leverésében, szólt arról a hatai-t más arányú anyagi segítségről,* amelyet az ellenforradalom leve-1 rése után a Szovjetunió és a szo-í cialista tábor nyújtott Magyaror-t szágnak. A proletár internaciona-t lizmus szellemében nyújtott se-t gítség nagyjelentőségű volt ha-* zánk életében nemcsak gazdasági,A hanem politikai vonatkozásban! is. Rámutatott arra, milyen ered-« menyeket ért el a forradalmi} munkás-paraszt kormány Kádár; János vezetésével a konszoüdá-1 cióban. Kifejezésre juttatta, hogy« a magyar nép szeretete és tiszte-J lete a Szovjetunió iránt tovább« fokozódott az ellcnforradaiomj leveréséhez és a konszolidációhoz« nyújtott segítség óta. Végül Dobi István a magyar és J a szovjet nép megbonthatatlan,} örök barátságára ürítette poha-; rat. « A forradalmi mtTnkás-paraszl kormány Péter Jánost a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézetének el­nöki tisztje alól felmentette, és a külügyminiszter eiső helyettesévé kinevezte,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents