Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

N. A. BULGANYIN SZOVJET MINISZTERELNÖK ÜZENETEI EISENHOYVERHEZ ÉS MAC- MILLANHEZ — KÉT TALÁL­KOZÁS — SERTÉSHIZLALÁ- SUNK NÉHÁNY KÉRDÉSE — A LOTTÖ NYERŐSZÁMAI XV. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM Ara 50 fillér 1938. JANUÁR 11, SZOMBAT KOMMUNISTA FELELŐSSÉGGEL!! Amikor vésztjósló fellegeket ker­getett az ellenforradalom vihara, nagyon sok falusi kommunista megmutatta: ki a legény a gáton. Heteken keresztül, fáradtságot nem kímélve, ásóval, kapával, villával, baltával vagy puszta kéz­zel álltak ki a gátra, a volt földes­úri rezidencia kapujába és meg­álljt kiáltottak a termelőszövetke­zetre kezet emelő ellenségnek. Most a falut járva derűs, moso.y- gós termelőszövetkezeti parasztok­kal találkozunk, s ha megkér­dezzük tőlük': minek köszönhető, hogy a közös megmaradt, akkor azt válaszolják a legnagyobb ter­mészetességgel, hogy a kommu­nistáknak. A tiszadobi Táncsics, a nábrádi Békeharcos és sok-sok termelőszövetkezet tagsága szere­tettel övezi azokat a kommunista termelőszövetkezeti tagokat, akik minden nehézséggel szembeszáll- va kitartottak a nehéz időkben. Kivívták ezek az emberek a kö­zösség megbecsülését, szeretetét. Ez a megbecsülés, tisztelet jár azoknak a párttagoknak is, akik hozzájárultak a pártonkívüli ter­melőszövetkezeti tagokkal együtt ahhoz, hogy az utóbbi három hónapban csaknem 1200 családdal, több mint 1600 taggal, és 2200-nál több hold földdel gyarapodott a szövetkezeti parasztság létszáma, gazdasága. Annál is inkább jelen­tős ez, hiszen nem verjük dobra, mit teszünk, nem kiabálunk, — mint azt néhány évvel ezelőtt saj­nos tettük. — hanem csendben, emberi módon, megértőén, biza­lommal fordulunk az egyénileg dolgozó parasztokhoz, végezzük a felvilágosító munkát, No, de vé­gezhetnénk, ha a termelőszövetke­zetek nem úgy gazdálkodnának, hogy vonzókká váljanak az egyé­niek előtt. Korántsem akarunk általánosítani, hiszen nem min­den termelőszövetkezetről mond­ható el, hogy elérte azt a színvo­nalat, amely megfelel a nagy­üzemi mezőgazdaság követelmé­nyeinek. De állítjuk — és ezt té­nyek igazolják, — hogy ott, ahol a termelőszövetkezet erős, szilárd, megalapozott a gazdasága, bizto­sítva érzik magukat a tagok, s a jövedelem meghaladta, sőt túlju­tott az átlagos középparaszti szín­vonalon, a kívülállók a legna­gyobb elismeréssel adóznak irántuk, s egyre több azoknak a száma, akik a nagyüzemi gaz­dálkodás útjára léptek. Szabolcs- Szatmárban ma már 253 termelő­szövetkezet működik, csaknem 9 ezer családdal, li és félezernél több taggal, 74 és félezer hold földdel. Szép eredmény ez. de mégsem lehetünk elégedettek. Mi nem mondjuk azt, hogy há­zalni kell, hogy erőszakoskodja­nak a szövetkezetiek, hiszen pár­tunk Központi Bizottsága elítéli azokat, akik a szövetkezetek fej­lesztésénél megismétlik a régi hibákat és a legszigorúbban jár el velük szemben. Mégis beszélni kell arról, hogy — bár az elért eredmények szépek, jól halad a szövetkezetek fejlesztése — egyes helyeken még a kommunisták is félve, tartózkodva nyúlnak a szö­vetkezetek fejlesztésének ügyéhez. Ez nem engedhető meg. Azoknak a kommunistáknak, akik az ellen- forradalom gaztetteivel szemben megvédtek a közöst, nem áll jo­gukban, hogy elzárkózzanak, vagy} a spontanításra bízzák a mező-} gazdaság szocialista átszervezé- * sét, az előrehaladást. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy bátrabban mehetünk előre, s a párt eddigi politikája biztosíték arra, hogy komoly hibákat nem köveinek el a kommunisták. Ezt a tények, az eddigi Eredmények iga­zolják. Ha a tsz.-pártszervezetek tagjai barátságosan, emberi mó­don és hangon beszélnek ered­ményeikről, s elmondják: ők mit kaptak a szövetkezetben, nem kö­vetnek el hibát. Sőt, szolgálják az ügy előrehaladását. S erre pe­dig nagy szükség van. A párt ag- ra rtézisei ben a következőkre hív­ja fel a figyelmet: „A párt... szem előtt tartva a mezőgazdasági ter­melőerők állandó fejlesztésének fő feladatát... emellett egyik legfon­tosabb feladaténak tekinti annak elősegítését, hogy a mezőgazdaság fokozatosan korszerű, szocialista nagyüzemű mezőgazdasággá ala­kuljon át." Ebből láthatják a fa­lun dolgozó elvtársak, hogy mi a feladat. Ahol a tsz.-tagok nyugdíjtörvé­nyéről szóló rendelkezést ismer­tették a közgyűlésen a tagokkal, s ismerik az egyénileg dolgozó pa­rasztok is, ott bizonyos fejlődés tapasztalható. A besztercei Keleti Fény Tsz-ben ezalkalommal 5 csa­lád 11 taggal, 31 hold földdel lé­pett az új útra. Sajnos, nem min­den szövetkezet használja ki még azokat a lehetőségeket sem, ame­lyek a rendelkezések útján állja­nak módjában. Több helyen nem­hogy ismertették volna a rende­letet, de ellenezték még a párt­tagok is, tartva attól, hogy a belépni szándékozók száma gya­rapodni fog. Ezekkel a nézetekkel sürgősen szembe kell szállni, mert gátolják a fejlődést, az előreha­ladást. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése nem öncél, nem magá­ért van, hanem eszköz, fő módsze­re a mezőgazdasági termelőerők! állandó fejlesztésének, a dolgozó} nép s ezen belül a parasztság jó­léte állandó növelésének. Ez vi­szont csak a párt vezetésével, a1 kommunisták, a termelőszövetke­zetek valamennyi tagjának közre­működésével a dolgozó paraszt­sággal együtt hajtható végre. Ma már látjuk, tapasztaljuk, hogy a korábban elkövetett hibák meg­szüntetésével fokozatosan megvál­tozik az egyénileg dolgozó parasz­tok gondolkodási módja, magaiar- tása is. S ez továbbra is így lesz, és feljogosít valamennyi kommu­nista és pártonkívüli tsz. ragot ar­ra, hogy őszintén, barátságosan beszélgessen a dolgozó parasztság szocialista jövőjéről. Minden fa­lusi kommunistának tisztában kell lennie azzal, hogy a dolgozó pa­rasztság megnyerése itt. Sza'oolcs- Szatmárban is hatalmas kultúr- munkát és helyes, célszerű gazda­ság politikát követel. Éppen ezért arra van szükség, hogy még ma­gasabb színvonalra emeljük a fa­lusi pártmunkát, minden kommu­nista ismerje és ismertesse a pári határozatait, az agrártéziseket, a nyugdíjtörvényről szóló rendeletét az egyénileg dolgozó parasztokkal is. Lássanak bátrabban mupkáho? a termelőszövetkezetek tagjai, s fogadják szeretettel a közös, a szocialista mezőgazdaság útjára lépni szándékozó egyénileg dolgo­zó parasztokat. Végezzék a felvilá­gosító munkát kommunista íe.r- lelősséggel! F. K A tanácsi ipar fejlesztésének problémái a megyei tanács vb. pénteki ülésének napirendjén A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága tegnap, január 10-én rendes ülés keretében foglalko­zott a tanácsi ipar fejlesztésének tervével. Az ipari osztály előter­jesztése szerint a terv az 1958—59—60. evek­re vonatkozik és azokra az iparágakra (ordítja a fő fi­gyelmet, amelyek termelésé­hez az alapanyag megyénkben rendelkezésre áll, vagy pedig külföldi behozatal alapján megyénkén át jut az or­szágba, amit ez iparágak képe­sek feldolgozni. Ez megfelel a gazdaságosság elvének is, hiszen tetemes szállítási kapacitás és szállítási*' költség megtakarítása válik lehetővé ily módon. Az építőanyagipar, a talaj- erőgazdálkodás, a játékáru- készítes, a nyomdaipar és a húsipar azok az iparok, ame­lyek termelésének és gépesí­tésének fejlesztésére döntő súlyt kell helyezni. Egyrészt mivel termékeik alap­anyaga főleg helyi származású, másrészt ezen iparok termelése a jelenlegi korszerűtlen berende­zéssel nem biztosítja a megnöve­kedett szükségleteket. A műszaki fejlesztési terv új gazd.asági egységek létrehozá­sát is célul tűzte ki helyi alapanyagok hasznosítására. Megyénk területén mintegy 1200 hold nádas van. E nádterület joob hasznosítására igen célszerű lenne egy nádkiter­melő és feldolgozó vállalat létrehozása, amely szállíthatna nádat exportra is, és az építőiparnak nádlemez gyártmányokat, hőszigetelő leme­zeket adna. Megyénkben ugyan­csak számottevő sás, gyékény, fűz, agyag, fa- és fémhulladék van, amit magánalapon csak úgy- ahogy hasznosítanak. E jó adottságok kiaknázására kézenfekvő lenne egy megyei kézműipari vállalat létesítése, mely részben üzemi, részben be­dolgozói alapon termelne gyé­kénykosarat, papucsot, szatyort, vesszőkosarat, vesszőseprűt, vesz- szőbútort, teknőt, játék- és dísz­tárgyat, kötöttárut stb. Egy ilyen vállalat megalakítása elősegítené a sokgyermekes anyáié és csök­kent munkaképességűek foglalkoz­tatását, sőt előmozdítaná a ci­gánykérdés megoldását is. Megyénkben mintegy 1.000 kö­rüli a különböző gépkocsik, von­tatók száma, s ez a szám növek­vőben van. E gépkocsik műszaki ellátására (karbantartás, mosás, zsírozás stb.) a megyében vajmi kevés lehetőség van. Az 1—2 gép-- kocsival rendelkező szervek gara-J zsírozása megoldatlan, mivel semj hitellel, sem hellyel nem rendel-,' keznek erre a célra. Ezért volna kívánatos egy autószerviz- és garázsüzeni megszel vezésc, amely minimális beruházási hitel-, lel megoldható és mivel kevés anyagot használna fel, jövedelme­ző is lenne. Népgazdasági szinten, is feleslegessé válna a beruházási hitelek szétaprózása apró, korsze­rűtlen garázsépítésekre. A megye lakossága joggal re­mélheti, hogy a Minisztertanács biztosítani fogja e reális műszaki fejlesztési terv megvalósításához szükséges hitelt, hiszen a megva­lósulás után javulna a lakosság ellátása és kiszolgálása, kétszere­sére emelkedne a tanácsi ipar nyereségbefizetése, növekedne a megye lakosságnak foglalkozta­tottsága, s nagyobb akkumuláció révén újabb beruházásokra volna lehetőség megyénkben. A továbbiakban a végrehajtó bizottság megvitatta a termelő- szövetkezetek^ jelenleg legfonto­sabb problémáit: a zárszámadá­sok eredményeit és a jövő évi ter­melési tervek készítésének tapasz­talatait, majd a tanácsi dolgozók: és a nevelők továbbképzésével kapcsolatos feladatokat határoz-' ták meg. (E pontok ismertetésére a következőkben visszatérünk.) Naponta ISO ezer liter tejet vásárolnak fel megyénkben A téli tcjcllátásról —■ Nyíregyháza tejellótása — válaszolták — mindenkor ki­elégítő. A beérkezett tej fel­dolgozása már a kora hajnali órákban megtörténik és a város területén közlekedő gépkocsink már reggel hat órára széthordja a friss tejet a 21 árusítóhelyre. — Mennyi Nyíregyháza napi tejfogyasztása? — Sajnos, a városban aránylag igen kevés tej fogy el naponta. — Mindössze két és félezer liter te­jet szállítunk ki. A minőséget vé­ve figyelembe, a kereskedelem jobb munkaszetvezéssel és na­gyobb propagandával sokkal töb- oet is árusíthatna. — Mi a helyzet a vidéki szállí­tással? . — A nagymennyiségű tej vi­dékről való beszállítása vasúton és 25 gépkocsin történik. Zömé­ben tehát országúton jut be hoz­zánk a tej. Ezért állunk most ko­moly gondok előtt. Nagyobb hó­akadály esetén megtörténhet* hogy több helyről nehéz a be­gyűjtőt mennyiséget elszállítani* Ezért ezúton is kérjük a teher­fuvarozási vállalatot — amely a szállítást végzi részünkre, — hogy nagyobb gondot fordítsanak a szállításokra, és ne féljenek le­küzdeni az akadályt, mert az mind vállalatunknak, mind nép­gazdaságunknak komoly kárt je­lent. A gyors szállításban nagy­ban közreműködhetnek községi tanácsaink, mivel az utak meg­tisztításával is segíthetnek ben­nünket munkánkban. A tél tehát meghozta az első komolyabb gondot a tejipariaknál. Megfeszített munkára van most szükség, hogy ne legyen fennaka­dás a tej szállítása, feldolgozása körül, s hogy reggelente továbbra is olt gőzölögjön a friss fehér tej,, s a jó meleg kávé, a dolgozók! asztalain. (—a. s.—) fl megyében csak kisebb hóakadályok vannak Péntekre virradóra újabb ki­adós havazás volt megyénkben. Bár a hó vastagsága néhol a 2(1— 25 centit is eléri, tegnap délig mindössze csak a Nyíregyháza— Vásárosnaményí útról jelentettek a 42—lö kilométer közt kisebb hófúvást, ahová a motoros hóeke kiment. Ezenkívül még három hó­eke állt szolgálatba a Nyíregy­háza—Tokaj, Nyíregyháza—Nyír­bátor és Nyíregyháza—k'svárdai utakon, hogy eltakarítsa az eset­leges hófúvásokat. Hóakadályok esetén a nyíregy­házi Közúti Kirendeltség a nyír­egyházi városi és járási tanácsok előtt táblát helyez cl, melyen közli, hogy melyik utakon van hóakadály. Amennyiben nagyobn havazás következik be és a vál­lalat gépkocsijaival nem tudja el­vegezni a hócltakaritást, úgy fi­zetett munkaerőt vesznek igény­be. Ha ilyenre netán sor kerül, az Útfenntartó Vállalat mindenhol a járási cs községi tanácsok segít­ségét is kikéri. Bizonyára sokan elcsodálkoznak a fenti számadat olvasása közuen. De talán nem minden alap nél­küli ez a csodálkozás. Igaz, me­gyénk lakóinak száma meghalad­ja a félmilliót — így ugyancsak jelentős a tejivók szama, — mégis soknak véljük a 130 ezer.literes napi tejmennyiséget. Pedig így igaz. Ez évben országos viszony­latban — és így megyénkben is — jelentősen emelkedett a tejterme lés. Egy kis összehasonlítás: az elmúlt években általában csak 70—80 ezer liter gyűlt be naponta: ma mór a százharmincezer liter­nél tartunk. Mindezt a Szabolcs megyei Tej­ipari Vállalattól tudtuk meg. — Nyomban érdeklődtünk: mi idéz­te elő ezt a nagy emelkedést? A vállalat igazgatója a következő felvilágosítást adta: — Elsősorban a beszolgáltatás eltörlése járult nagyban hoz­za. Az igazi tényező azonban mégis az, hogy megyénk ta- karmánybázisa hosszú évek óta nem volt olyan jó, mint az idén. Megnövekedett a tejtermelés és megnövekedett a Tejipari Válla­lat munkája is. Kihasználtuk hát az alkalmat es megkérdeztük azt is, hogyan tudják biztosítani a nagymennyiségű tej szállítását, feldolgozását. Aziránt is megpró­báltunk érdeklődni, hogy’ a tél beálltával s a nehéz közlekedésre való tekintettel milyenek a kilá­tások a város tejellátását ille­tően,

Next

/
Thumbnails
Contents