Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-07 / 5. szám
keletmagyarorszAg 1938. Jauuär 7, kedd •» HOZZÁSZÓLÁS a „Miért árva az eneseneai ifjúság“ című ci kit hex Üzemi tanács választásra készülnek a dohányfermentálóban Mint az encsencsi iskola volt igazgató helyettese, pár szóban vázolom az encsencsi ifjúság árvaságát. Az ellenforradalom után elkerültem ugyan Encsencsről, de szeretnék rávilágítani arra a lehetetlen helyzetre, ami Encsencsen uralkodott, uralkodik és uralkodni fog addig, amíg... Tárkány Szűcs József református lelkész Véleménye: „A családi nevelés hiányában látom a legnagyobb hibát. Hamar szélnek, eresztik a fiatalokat, így aztán azok elkanászosodnak. Különben az encsencsi ifjúság sorsáért az én telkemet is felelősség terheli, úgy érzem." Válaszom: Ne erezzen felelősséget a lelkész úr, egy ellenforradalmi vb. elnökhelyettesnek nincs felelősségérzete. Eljátszotta jogál 1956 október 29-én, mikor káini gyilkos szavakkal szónokolt En csencs dolgozó népéhez: „Én, aki két évet szenvedtem Rákosi börtönében, érzem és tudom, eljött az idő, hogy lerázzuk a rabság aljas bilincseit!” A lelkész úr volt az, aki a fegyveres őrség tagjait fel akarta eskettetni, hogy vadászfegyverrel szánjanak szembe a szovjet harckocsikkal. Hát még az ellenforradalom első vasárnapján! Már beszélt a volt papi földekről! „Felelősségérzete” ezt mondja önnek, lelkész úr: újra cselédsorsot a parasztfia tatoknak. Akkor nem tudnak elkanászosod- ni... 1 A lelkész úr eljátszotta felelősségérzetét a demokráciában a fiatalsággal szemben, először Hódmezővásárhelyen, hol fasiszta magatartásáért börtönre ítélték, és! eljátszotta másodszor Encsencsen j az ellenforradalom alatt! S inkább Encsencs nc-pe felelős, hogy ezért nem kapta meg idáig büntetését. Remélem, ez már nem késik soká... Nagy József KISZ-titkár hozzászólása: ,.Drozdik Júlia tanítónő kijelentette, hogy menjünk az istállóba, ha mi bált akarunk rendezni." Hozzászólásom: Drozdik Júlia tanítónő azonos Tárkány Szűcs József lelkész úr feleségével, Tárkány Szües József né tanítónővel. Úri család leszármazottjai. Nézzük meg azonban közelebbről Drozdik Júliát, mint úrilányt és mint pedagógust. Erkölcsi kódexe fekete sorokkal teleírott. Nem veti meg az italt, éppen úgy nem, mint a szórakozást, de az ő ajánlata mégis az istálló. Az. ellenforradalom előtt már kimutatta foga- fehérjét, megtagadta tagjelöltségét és a Petőfi-kör szócsöve volt Encsencsen és a tantestületben. Az ellenforradalom alatt többször kijelentette: „befellegzett a komcsiknak”. ö és Tárkány Szües József né tanítónő — a lelkész úr felesége — voltak azok, akik kijelentették az ellenforradalom alatt először és 1951 februárjában másodszor: „Kommunistával nem tanítanak együtt,” Skuril Károly tanácselnök és Bíró Katalin tanácsi dolgozó véleménye: „Azért elhagyatott az encsencsi fiatalság, mert a pedagógusok egy része Tárkány Szües tisztclcteshez jár zsúrozni, s talán ez fontosabb szá-} mukra.'Hozzászólásom: Valóban ez azj gazság. Drozdik Júlia, Jászai Jú-j ia, Jakab Ilona összekerültek azj dlenfoi vadalom alatt a rcf. lelkész < árral és családjával. Jakab llonaj íz ellenforradalom előtt cs kszde-j 'én még sirdogált, hogy TárkányékJ 5t lenézik egyszerű származása; miatt. Sirdogált, hogy mint igaz-! gatót, semmibe sem veszik. Mikor; Bernáth György hivatalsegéddel! üzent Tárkánylnénak. hogy jöjjön; elszámolni a tankönyv-pénzzel.! azt üzente vissza „a nagy tiszteletű; asszony”: ,.,. (a nyomdafestéket! nem bírja el.) Fájt neki, Jakab; Ilonának az is, hogy az eUcnforra-l dalom alatt, mint kommunistával,; nem álllak vele szóba. De úgy lát-! szik, a nagy csoda nem Máriapú- cson történt, hanem Encsencsen.: Kibékült ugyanis a megvetett magvetővel! De a legnagyobb csoda, hogy Jakab Ilona elfelejtette a múltat. A papi zsúrok talán a csendes ájtatosság óráihoz tartoznak, hol megbeszélik — ájtatos szavakkal — „Eisenhower gerincességét, Amerika fölényét, a Szovjetunió agresszív beavatkozását hazánk ügyeibe", — és ki tudja még mit nein a dolgozó nép ellen! Szeretném már a távolból hallani, hogy a papi zsúrok fölött az igazság győzött! Talán ezek miatt árva az encsencsi ifjúság?! Nyírgyulaj, - .Kerekhalom, 1958, január 6. Czókoly Károly László, áll. ált isk. vezető tanító. üzemek vezetői is ott voltak. Minden aktíva megkapta az üzemi tanácsválasztással kapcsolatos rendeletet és elkészítették a vá- 'esztási tervet. Suska Ferenc elvtárs, üb. elnök tájékoztatott bennünket arról, . hogy ,a sorrakerülő termelési ta- - nácskozáson fogják megválasztani az üzemi tanács tagjait. 51 tagot választanak. A beválasztandó tagok kétharmadát az üzemi bizottság hivatalból jelöli, valamint a rendelet értelmében a vállalat-igazgató, a főmérnök, a főkönyvelő, a párttitkár és a K1SZ- titkár is tagja lesz az üzemi tanácsnak. 17 tagot a dolgozók javaslata alapján a szakszervezeti' bizalmiak jelölnek az üzemi tanácsba. A véleménykutatások arra mutatnak, hogy az üzem dolgozóinak nagy többsége cl fogja íogadni a jelölteket. ’Úgy tervezik, hogy a január 17-i választás után az üzemi tanács első ülését február 15-ig össze fogják hívni, ahol többek között a termelési, valamint a dolgozókat érintő szociális . és kulturális, kérdésekről fognak tárgyalni. (egy hölgy jött be a presszóba, tíz , után. A januári csipősszelú estéből pottyant be, ujjnyi vastag rúzzsal-az ajkán. Levetette kabátját és leült. Aztán, szemben a sarokasztalnál, felszíszegett bárom fiatal. Az érkező nő szemérmesen igazította meg az asztal alatt térdén felcsúszott ruháját. Rágyújtott, hogy levezesse pillanatnyi zavarát, és elterelje a figyelmet... Ugyan, hát már ez is szenzáció? Minek ebből nagy dolgot csinálni? Nem is lett volna ebből a mindennap megismétlődő kis cukrászdái jelenetből se szenzáció, se egyszerű újságcikk, ha jobban meg nem nézem a sarokban ta- nyázókat. De mert így történt, nem tudom magamban tartogatni a dolgot. Három jólöltözött fiú biggyeszkedett az itallal megrakott asztal körül. Három ismerősöm, akiket egy bólintással nyomban üdvözöltem is. Később vettem csak észre, hogy a vendégek közül engem is többen megfigyeltek. Először csodálkoztam, aztán gondolatban újból lepergettem az előbbi jelenetet. Mi is történt csak ott a cukrászdában este tíz után? Formás láb villan meg az egyik asztal alatt és a zongora halk hangját megzavarta egy hangos sziszegés. Utána összekoccantak a poharak és a fiúk arcán mosollyá mállóit szét egy lappangó érzés. így találkoztam össze velük, a húszévesekkel. Füstkarikák szálltak a meny- nyezet felé s a húszévesek összedugták fejüket. Irigylésreméltóan neveltek és a vendégek a szomszédos asztaloknál tekintetükbe rejtették megjegyzésüket. Szerencse, hogy ismertem azokat a húszéveseket, különben én is undorral ítéltem volna meg a jelenetet. De nem tettem ezt a húszévesekkel... . Ne essünk tévedésbe: szó sem lesz e helyen valamiféle védelemről. Csupán — ha van égy kis idejük — hadd mutassam be azt a három fiatalt és még egynéhányat a húszévesek közül.* Először talán róla szóljunk, aki ott az asztal végében ült és vitte, a szót. ’ Neve: M. J. nyíregyházi fiú. Amikor legutóbb — talán, egy hete — az utcán összetalálkoztunk, éppen munkából igyekezett haza. Mig végigmentünk a Zrínyi Iiona utcán, elbeszélgettünk egy-két általános dologról. Elmondta, hogy lakatos és megkeresi a havi másfélezret. A „mutternak“ ritkán szokott adni belőle, mert még az „öreg” jól bírja magát. Ahogy a rubaüzlet előtt elhaladtunk, tett újra egy pár megjegyzést. Hogy milyen unalmas ,;culákat-’ dobnak manapság piacra, és hogy hol állnak ezek az ő szabójától. Most varratott egyet, de ázt megirigyelnék még a pestiek is. Csak úgy — megkérdeztem tőle, mivel tölti idejét munka után. „Harapott” a kérdésre és kiöntötte szive mélyén rejtőző búját. Azt, hogy „rém unalmas“ neki ez a „kis vidéki vityillo”. Még szerencse, hogy a Béke-moziban néha napján játszanak 16 éven felülieknek való filmet, különben tőle üresen tátonghatna a mozipénztár. Szereti a Ludas Matyi újságot, mert abban mindig van egy .kis '„belemenős" kép is. Táncolni tud. de nem szeret. Egyszer udvarolt még életében — két hétig. Azóta is sajnálja azt a Két: hetet. — Csak nem leszek olyan örült, mint ez a Tomi — mondja. —; A csóró úgy belehabarodott egy kis falusi libába, hogy lassan még engem se akar megismerni, ha talá'kozom vele. (!) Hát igen, embere válogatja De a Tomi akkor este mégis ott ült vele a cukrászdában. L. Tamás, ez a szőkehajú fiú tavaly érettségizett a Kossuthban — közepes, eredménnyel, öten vannak testvérek és ő a legidősebb. Bizony, alig- várta, hogy 'keresethez jusson, mert ahol csak egy kereső van a családban és mindent, pénzért kell megvenni... Kapott is állást. Az egyik vállalatnál anyagnyilvántartó lett 930 forint fizetéssel. Es Tomi — most udvarol. A „kis fa- ' lusi liba” nem is annyira liba, mint ahogy azt a barát nevezte. Gépiró az osztályon, ahol Tomi dolgozik. Miden nap tiz kilométerről jár be, de valójában már városi kislány lett belőle. És hogy tudnák 'örülni, ha munkaközben összetalálkozik a tekintetük! Tomi akkor este mégis ott. ült a cukrászdában és ha halkan is, de ö is felszíszegett. Elfeledte volna talán a gépíró kislányt? Nem hiszem. De mit szólt volna a két barátja, ha ő, mint egy fatuskó ül a széken. Nem. szeret ő presz- szókta járni pénze sem engedi, no meg a kis gépiró is megtudja —, de mit tehet, ha egyszer a barátok „behúzták“. És ő is húszéves... A barátok! Talán nem is igen gondolkodott még Tomi ezen egyszer sem. Azt tudja, hogy már régóta nem egyeznek sok mindenben, de annyira összeszoktak. Mert ott van például a harmadik. Még csak lesz húszéves és Kovács L.-nek »ívják. Nagy szélhámos, de alapjában véve jó gyerek. Tomi valósággal példaképnek tekinti, akitől sok okos dolgot lehel ellesni. Igen. Kovács L. sokat olvas, a zenéhez is ért és ismeri a legújabb slágereket. A művezető kedvence, de ügyes Keze van ám neki. Ha meg egyszer bált rendez az üzem fiatalsága. Kovács L. konferál, szerepel és tagja a zenekarnak. Nem olyan helyes fiú, de ha szóbaáll egy lánnyal, hamar el tudja intézni a randevút. Hát igen. Húszévesek ... randevúk ... és. cukrászdái jelenetek. Talán így néznek ki a mai húszévesek? Vajon elég-e = csak erre a három fiatalra tekinteni és .véleményt mondani? Korántsem így. .van., Sok húszévese van a mi társadalmunknak és ahány, annyi fajta. Nem lehet sablont húzni az ő hétköznapjaikra, gondjaikra,, vágyaikra, terveikre, • Ott van például B. J. érettségizett fiatal, aki írógépműszerész tánúiónak csapott fel a diploma megszerzése után. Vajon nem szívesebben venné fel ő is hónap végén az ezer forintját és segítené az édesanyját? És mindössze zsebpénzre kap egy kis fizetést... Vagy nem lehetne-e egy hosszabb írásba foglalni annak a menyasszonynak a gondjait,' aki több' hónapja gyűjti a pénzt a szobabútorra? Mennyire kellene szólni azokról a sorköteles fiatalokról, akik félnek a katonaságtól. Nem látják annak szép oldalát,; ’csak az egyenruhától rettegnek. ' Húszévesek... Ök azok, akikre nem lehet mondani, hogy ilyenek. Nem lehet, mert egyéniségükben, lelkivilágukban, merően mások. Ők azok, akiknek helye ott volna az ifjúsági szervezetekben.. Sajnos, még sok helyen nem látni ott őket. És a húszévesek gondja, baja, vágya sok esetben hosszú ideig nem oldódik meg. Sokat tehetnek és kell is, hogy tegyenek az ifjúsági szervezetek a húszévesekért. Különösen a városi fiatalok összefogásának hiánya nagy probléma. Azoke,1 akik napjában többször verődnek csoportokba a korzó sarkán és duhajkodásuk megdöbbenti a járókelőket. Tenni kell sürgősen ezeknek a fiataloknak a megmentéséért. A cukrászda á húszéveseké is,. de ne ez- a hely legyen csak' a vasárnap délután és este egyetlen szórakozóhelye. Legyen hova elmenni egy sakkpartira, egy filmvitára és egy délutáni . össztáncra a hét végén. Húszéves fiatalok... A mai fiatalság. Nagyon hiányolják ők, hogy városunkban nincs meg a lehetőség az előbb említettekre. Hiányolják, mert nekik is fáj, ha egy sorban említik őket a vagányokkal, a’fajtalan szavak gyártóival. No, meg ama „népszerű” nyelv „kiművelőkéveTí, ■ amely a tolvajnyelv és ki tudja, még.m*'- f.élé ..nyelvelt’ csúnya keveréke —• és annyi híve van az ifjúság körében. Tenni kell a húszévesek érdekében, Á.-jövő nemzedékének érdekében! . •; . (-1 -t) ♦ — j í Sok szó esett már a nyíregyházi i ♦ dohányfermentálóban is arról,hogy . ♦ az üzemi demokrácia kiszélesítő- ' ♦ se a dolgozóknak, mindenekelőtt ♦ a termelés területén a gazdasági {építő munka irányításába való X fokozottabb bevonását szolgálja. ♦ Elősegíti a dolgozók alkotó kezde- 2ményezésének kibontakoztatását. ♦ Az üzemben a szakszervezeti (bizottság a pártszervezettel egyeljél lésben és együttműködéssel lvé- íszb’ . elő a január 17-én sorrake- Irülő üzemi tanácsválasztást. A ♦ felvilágosító munka következtéiben világosan látják a dolgozók, ♦hogy miről van szó: főleg, hogy az ♦ üzemi tanács tagjai a legbecsüle- (tesebb, hozzáértő munkásokból , ♦ kell, hogy kikerüljenek, . ♦ Az üzem. DizoLság mintegy 80 ♦ szak szervezed aktíván keresztül (tudatosította a dolgozókkal a választási előkészületeket, azt, hogy ♦ saját sorsukve1 is döntenek, anu- .♦kci az üzemi tanács tagjait meg- '♦választják. Még december elején Inagyaktíva-ülésl tartattak a váila- :{lat pártszervezetével,, a vállalat ♦ igazgatóságával, ahol az osztály veszet ők, .valamint a vidéki beváltó Miért nem szórakozhatunk az új fehértóiak? Akármilyen furcsán hangzik, a megye egyik legnagyobb községében szilveszterkor semmilyen rendezvény nem volt. Sem bált. sem műsoros estet nem tartották, aztán a község két italboltja iá | éjfél előtt bezárt. Joggal kérdezik ezekulán a község beliek, hogy ; ők miért ilyen mostohák, és miért kivételek? A panaszkodóknak, ; teljesen igazuk van. Valóban hol töltse el estéit az újfehértói em- ; bér, ha nincs hová menni, ha hí jiui a szórakozási lehetőség? Az- ; tán az is joggal bántja — főleg a fiatalságot, hogyha nagy ritkán, ► bál van, azt is este 8—9 óra után mindig bezáratja a rendőrség. A fentiek után megkérdezzük: miért van ez így és miért néni ‘ lehet ez másképp? Elvégre egy 15 ezer lakosú községnek már je► lentős kulturális igényei vannak, amiket mindenképpen ki .kell ► elégíteni!
