Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

o KELET MAGYARORS.EAG IL A SZABOLCSI NEMESSÉG érezte kedvező helyzetét és a szabolcsi rendeli elsőitek és leg­erélyesebben küzdöttek a hajdúk ellen. Segítségül hívták más me­gyék nemességét is. Szabolcs megye nemessége többek között az 1636-ban Pet- neházán tartott megyegyűlésen, majd az 1635. és az 1638. évi pozsonyi országgyűléseken, az­után az 1659-ben ismét Petnehá- zán tartott megyegyűlésen és az 1670. évi besztercebányai tanács­kozáson ismételten és ismételten tiltakozott a hajdúk kiváltságai ellen. A szabolcsi rendek lehető­leg a Bocskai által telepített hajdúvárosok szabadságát is meg akarták szüntetni, mert a haj­dúknak juttatott föld eredetileg Szabolcs megye területe, több szabolcsi nemes birtoka volt. Fá­radozásaikat részben siker is ko­ronázta, mert a már említett két országgyűlésen sikerült a sza­bolcsi hajdútelepeket kiváltsá­gaiktól megfosztani. Nyíregyhá­zát, Nyírbátort, Űjfehértót, Tég­lást, Bűdöt, Bekenyt, Szegegyhá­zát, Pócsot, Szentmihályt és Do­bot, mint jogbitorlókat az or­szággyűlésen hozott törvények visszahelyezték a jobbágyi álla­potba. A szabolcsi hajdúság sza­mára ezek a törvények azonban még jó ideig írások maradtak. Az akkori viszonyok között nem lehetett őket végrehajtani. Egé­szen 1711-ig, a Kákóczi-féle sza­badságharc leveréséig mindig akadtak hatalmas pártfogók, akik elejét vették a hajdúk el­leni mozgolódásoknak. Maguk a hajdúk pedig, mint minden sza­badságmozgalom aktiv részesei, meg tudták kiváltságaikat véde­ni Sokszor még a kedvüket is keresték. Egyaránt a maga párt­jára akarta őket állítani a német és a felkelő vezér is, mégha olyan hatalmas úr volt is. mint például Bethlen Gábor. A XVII. században szinte az állandósult szabadságmozgalmaktól a hajdúk sokat vártak: a saját szabadsá­guk biztosítását Így a Rákóczi- féle szabadságharctól is azt re­mélték, hogy a fejedelem majd letelepíti, kívánságokkal látja el őket és végre ők is — jóllehet egy százados késéssel szerencsé­sebb testvéreik után — jogilag is biztosíthatják szabadságukat és folytathatják önálló életüket. A MAJTÉNYI SÍKON a haj­dúszabadság zászlaja is letörött. Erdély önállósága is megszűnt és az egész ország szabad prédájá­vá lett a gyarmatosító Habsburg- háznak. A Habsburgok uralko­dásuk közben nagymértékben a nemességre támaszkodtak, Meg­hagyták őket nemesi szabadsá­gukban azért, hogy az ország gyarmatosításában segítségükre legyenek. A nemesség igyekezett a kedvező helyzetet kihasználni a hajdúk ellen és érvényt sze­reztek a régebbi hajdúellenes törvényeknek. Sorra taszították jobbágysorba Nyíregyháza, Nyír­bátor, Pócs, Szentmihály, Balsa és a többi hajdútelepek népét. A hajdúságnak ebben a helyzetben nem volt lehetősége a nyűt el­lenállásra. Egyetlen mód kínál­kozott csupán a menekülésre: az elvándorlás, sőt most már, mint jobbágyok, a szökés. Legtöbbjük ezt az utat választotta. Inkább vállalták máshol, messze idegen­ben a jobbágysorsot, mint ide­haza, azon a földön, mely őket büszke, megalázhatatlan szabad embereknek látta. Itt hagyták a házakat, a földet, küzdelmes múltjuk m gannyi emlékét. A kivándorlás Nyíregyházáról volt a legnagyobb. Itt olyan mé­reteket öltött, hogy a még nem régen virágzó város majd telje­sen elnéptelenedett és az új föl­desúr képtelen volt gazdaságát rendbetenni. Telepíteni volt kénytelen. Nyíregyháza után Bátorból és Szer.tmihályból volt a legna­gyobb az elvándorlás. A legrövi­debb utat azok választották, akik a szomszédos hajdúváro­sokba menték és ott, a szom­szédban húzták meg magukat várva a jobb időket, hátha visz- szamehetnek szabad hajdúként az elhagyott földre. De itt és ta­lán éppen ezért igen szem előtt voltak. Ezidőtájt a hajdúvároso­kat is rá lehetett már kényszerí­teni, hogy a szökött jobbágyot kiadják, meg a hajdűvárosok se szívesen látták őket. Problémát okozott számukra a vagyontalan betelepülő. Így azután a hajdú­városokba menekültek zöme rö­videsen továbbállt. Tf, KETTEN., A gyermelcálmok visszatértek, fit díszítek kedvesemnek. Messziről fénylik Anyám szeme, Apám papírlánca kezembe... Kérgeskezű „Jézuska", fényes szemű „angyalka": kettőtök megtagadott étke, fényes, ékes karácsonyfa. Apám bicskája fába szántott. Üj formát kapott a szeretet. A fába ölt dolgos éjszakák játékok lettek, a kedvesek. Anyám meleg kalácsa. Illatával ünnepelt, ö csak csókolt csalogatva, s új tányért tetézett újra. lobog a tűz, fények libegnek. Csillagszórók, pajkos cukorkák átsztMi csillognak, csilingelnek. \ fa alatt: — legszebb álmunk, •zerszer elsuttogott vágyunk, — rí, Ketten, boldogan nevettek. "zclid szavad: „Látod, fiacskám“ S csókom hullik Anyám kezére... Ilyenkor az idő is megáll: ráborulunk meleg szívedre. SZERENCSÉSEBBEK VOL­TAK azok, akik az akkor majd teljesen lakatlan Nagy- és Kis­kunságba menekültek. Ide félig- meddig haza is mentek, hiszen annakidején az itteni lakosok hajdúnak álltak. Itt megmarad­hattak. békében élhettek, sőt úgynevezett taxások lehettek. Ez a jobbágyi állapotnál jobb, szabadabb életmód volt. Sokféle kedvezményben is részesülték, több éves adókedvezményt és nagy kiterjedésű földeket kap­tak. Sokuk előző lakhelyéről vet­te a nevét. Ezért van azután az hogy a Nagy- és Kiskunságban sok szabolcsi eredetű nevű em­ber él ma is: Kállai, Fehértai Pócsi, Rácz, Nagy, Szabó, Tóth Szentmihályi, Kati, stb. Sokan még messzebb mentek Le egészen a Bácskába, Bánát­ba, ahol akkoriban minden tele­pesre nagy szükség volt. Ezeken a helyeken ők alkották a kevés­számú magyarságot. Üj helyeiken sem tudtak meg. nyugodni. A megízlelt szabadsá­got nem lehetett elfelejteni. Ki­tartottuk továbbra is a szabad­ság eszméje mellett és kovászai leLek minden haladó mozga­lomnak. Ezek közűi a X vui. századi mozgalmak közül leghí­resebb az úgynevezett Péro-ien lázadás volt, amit a Békásszent andráeia menekült sarkadi haj­dúk lobbantéttak föl és ami már-máx lángba borította zu egész Alföldet, Nagy része volt a menekült hajdúság szabadság utáni vágyá­nak aboan is, hogy a Hármas kerület (Kis- es Nagykunság. „ üoúsugj megvallotta rnagat a Német Lovagrend.oi es vússza szerezte .régeoui kiváltságos ai lapoiau Ez az állapot sozuan iia soruo volt a hajuuteiepek ön­álló paraszti éle ten ez. DiCÜÖ KÜ2.r/z.LMEKKEl teh íüojc voltak ezek! Szamunk­ra — akik uj világot építünk — szinte alig ertheto. Peuig ezek a vázolt események, körülmé­nyek is magyarázzák jelenünket, indokoljak a szabadsághoz való ragaszkodásunkat és erősítik aka­ratunkat az elöltünk álló ieiauu tok megoldására. Szabolcsi hajdú eleink megér­demlik, hogy hálával emlékez­zünk rajuk és ne feledjük okét. DANKO IMRE. Megyei kiadványok j feciíiiine* 1 Az elmúlt év őszen országos or-. . uskungresszus színhelye voltt Nyíregyhaza. az ország legjobb., ír topod szakorvosai tartottak elő-' idusokat es uozzaszo tusaikkal., .gyekeziek ezt á lantos kutatási* igát előbbre vinni, a gyógyászát, moped területet eredményesebbé. Lenni, A kongresszuson több kül-i Löidi orvos is reszt vett A Megyei f Tanács Egészségügyi Osztálya tsf a TTiT most arra készül, hogy aS kongresszus teljes anyagát, ha-S talmas illusztrációs anyagával* együtt kiadja. Az előkészítési ’ munkák mar folynak lhyes z-s,g- | mond dr. irányítása alatt. A köny-í vet a nyíregyházi nyomda lógja ? előállítani. — A mátészalkai gim-» nézi um tavaly ünnepelte termállá- , sáliak 10. évfordulóját. Az iskola , ebből az alkalomból Emlékitony- ’ vet ad lel. — A TTIT irodalmi szakosztályának nemrég tervbe­vett kiadványa megyénk öt nagy» írójáról január hónapban kerülj nyomdába. * Paraszti Miatyánk JÁRÓ SLAV VRCHL1CKY: M iát y úrik, ki vagy a m e nny ek b c n, löt edelmesen kiá'UUnK, életünkben pokolra vetetten, soha nem lesz nyugovásunk. Aki nyúzhat, minket nyúz csalt, ötdög a gazdánk, pecér az ispánunk. Szenteltessék meg a Te neved, kegyelmed tán elér minltet, fáradt lelkünket bálorrá teszed, sovány vállunk erősíted. Mi atyánk vagy, ugye bánod? Jöjjön el a Te országod! Vagyunk éhes madarak, úgy tekints minket! De szépen hangzik a papi beszéd: Legyen meg a Te akaratod! Ő, az uraknak farsang az év, mit nekik, ha én, pór, éhenhalok! legyen, ahogy Te akarod! Urak fölött legyen akaratod! Mindennapi kényé run ke t add meg! Fönnhangon szólunk, kiáltunk neked, benne van a Mialyánk, ó, halld meg, Hiszen a madár is tatéi szemet; életünk dolog, reggel a robot s kapunk korbácsot este eleget. Bocsásd meg a mi vétkeinket vétkeznek az urak ellenünk, majd az égben Te ítélsz meg minket, ha e földön végeztek velünk, párák vagyunk, s mit mondhatunk; bűnbocsánatért nem esedezünk! Ne ví g y minket a kísérteibe! nehogy a járomra vágyjunk, új bajt hoznánk a gyermekekre, megtagadnánk szabadságunk, ha nincs a jó cséphadaró, mint állat, sárban lelnénk pusztulásunk. Szabadíts meg minket a gonosztól, akár akaratod, akár nem. Kezed aranyos búzát osszon, urak ellen mellénk állj fel, ha a paraszt megérti azt, mennyé teszi a világot. — Ámen. Kiss Károly Jordiiasa. ★ Jarúslav Vrchlicky a századforduló egyik legna­gyobb cseh költője. Alkotása rendkívül gazdag. Költé­szete, amelyről J ulius Fucsik azt írta, hogy volt „mer- sze a pompához és monumentalitáshoz'’, lényegében a cseh nemzeti hagyományokból nőit ki. A cseh költészet Vrchlicky életművével — folytatja 1‘ucsik— egy ember­öltő alatt utolérte a formáknak és képeknek mindazt a kicsorduló gazdagságát, amely más leöltészetekben századokon keresztül alakult ki,“ A hazai és külföldi történelemből vett nagy epikai alkotásaiban (Höskölte- móny-törédékek) az emberiség haladó erőit dicsőítette, így pl. a huszita korszakot is. Parasztballadáiban a fa­lusi nép megpróbáltatásait és forradalmi hagyományait örökítette meg. Gyorsítsuk meg a nyíregyházi színház építését társadalmi mozgalommal! HUSZÁR ISTVÁN eddigi. Nálunk pedig egyáltalán nem volt színház már évek óla, s ez nagyon hátráltatja kulturaas jejlödésünketl Ezért azt javaslom, hogy moz­gósítsuk a párt, a városi és me-> gyei tanácstagok, a Hazafias Nép. front és az öszes tömegszervezcteís segítségével városunk lakosságát» Mutassuk meg. hogy mi sem va-< gyünk alábbvalók Miskolcnál éa képesek vagyunk tekintélyes ősz-» szeget összegyűjteni a színház fel. építésének elősegítésére. (Akár adományok, akár „téglajegyek" útján.) A város üzemel, vállalatai» hivatalai, összes dolgozói, a mun­kások, dolgozó parasztok, értelmi.. ségiek, az iskolák rengeteg társa, dalmi erőt képviselnek, társadaú mi erőt, amely gazdasági erőt is jelent, csak megfelelő módon kell ezt az erőt irányítani „a dolgozóié okos gyülekezetét." Indítsunk mozi galmat 195S első három-négy hóf napjában, hogy a hiányzó két és félmillió tekintélyes részét össze* gyűjtsük! Ha ezt megtesszük, korj mányzatunk is bizonyára segít és| kész lesz színházunk az év végé-» re! Dr. MERÉNYI OSZKÁRT Mindnyájunknak fájna, ha szín­házunk a várakozás ellenére sem lenne kész 1958-ban. Nem kell rá­mutatnunk ennek-, a hiányosság­nak fájó pontjaira: a színház, a drámairodalom jelentőségére szo- :ciali?m.usunk építésében, az ifjú­ság irodalmi, világnézeti nevelésé­iben, dolgozó népünk kulturális ;színvonalának emelésében. És hogy ia dolgok így fejlődtek, annak ; egyik oka — nézetem szerint — !az is, hogy nem támaszkodtunk !eléggé társadalmunk aktivitására, '.nem mozgósítottak eléggé dolgozó 'társadalmunkat. Hiszen nincs íolyan ember városunkban, aki • nem érezné a színház hiányát va- Uamilyen vonatkozásban. Ha nem ‘ő maga, akkor családja valame- ílyik tagján keresztül. ► Miskolc jó példát mutatott a “színházért való lelkesedésben. Rö- *vid idő alatt egymillió forint gyűlt ’ott össze a színház újjáépítésére. Pedig ott már megvan az állandó „színház, igen jó színészekkel, te­rhét csak arról van szó, hogy szebb 'és jobb színházuk legyen, mint az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents