Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

1958. január 1, «era* kbletmagtaroiiszAo & JUuiL a Tyukod-sza linn városi Népfront bizottság munkájáról zélőtt egy évvel még arról be­szélgettünk, a Tyu- kod-azalmavárosi dol­gozókkal, párttagok­kal, szükséges-e ná­lunk a Hazafias Nép­front.. Beszélgetése­ink során dolgozó tár­saink megismerték a mozgalom feladatait, s megválasztottuna egy öt tagú elnöksé­get; Megválasztásuk óta az élet azt mu­tatja, jobb lett volna nagyobb létszámú bi­zottság választása. Erre is sor került a napokban, Idős Szűcs István* a Hazafias Népfront­bizottság elnöke. Életkorban idős, de szívében fiatalos. Megválasztása után nyomban azt is kér­dezte; — Na, te Laci, már ed­dig csak eljutottunk. De mivel kezdjük, mit csináljunk? Mert én nem szeretném, ha eredménytelenül dol­goznánk és szégyen­kezni kellene a lakos­ság előtt, — A szégyenkezés­re nem kerülhet sor, kedves Pista bátyám, — mondtam néki — márcsak azért sem, mért maga mellett olyan optimista öreg­ember van, mint a mi szeretett Nagy Sándor bátyánk, es olyan alkotni, tenni vágyó fiatalok, mint Oliár János, Oliár Gyula és Szabó György, akikkel a hegyet is meglehet mozdítani. Másrész­ről pedig a pártszer­vezet segítőkészségé­re is számíthatnak, ami megvolt ezidáig is. A segítség többek között abban is meg­nyilvánul, hogy párt­tag-gyűlésre meghív­juk a Népfront-bi­zottság tagjait, s je­lenlétükben beszél­gettünk a mozgalom munkájának eredmé­nyeiről, hibáiról. Ezenkívül mi, pártta­gok tevékenyen részt- vettünk a feladatok megoldásában. Tehát a Népfront-mozgalom és a pártszervezet munkája az összefo­gásra, a megértésre, az egységre alapozó­dott Összekötöttek munkánkat tanyánk lakóinak közérdekű és személyi ügyei, melyek intézését ma­gunkra vállaltuk. Há­rom éves politikai tervet készítettünk, melyben rögzítettük céljainkat és felada­tainkat. Eképpen több fiatal nős tár­sunknak telekhelyet juttatunk. Az eddig szétszórt építkezés irányát megváltoz­tattuk, központosítot­tuk. A földrendezés során hátrányos hely­zetbe került nyolc dolgozó társunk ügyé­ben a járási szer­vekhez fordultunk, akik jóirányú segít­ségüket ígérték. — 1958-ban teljesen fel­építjük a félben ma­radt tanács- és kul- túrházat. Szövetke­zeti részvényeinket átlagosan az eddigi 20 forintról 50 forintra növeltük. A tél fo­lyamán az igényeknek megfelelően több esetben mezőgazda- sági szakelőadást, iro­dalmi, történelmi es­téket szervezünk. Az itt elmondott és még nem említett ered­ményekről, feladatok­ról idős Szűcs István bácsi a napokban Népfront-gyűlésen számol be a lakos­ságnak. BÁLLÁ LÄSZLÖ Tyúkod, Szalmaváros. j Dz első szputnyik január első napjaiban befejezi I pályafutását Moszkva, (TASZSZ): Az első műhold decem­ber 31-én reggel hat órakor befejezte az 1336. teljes körét, ugyanakkor a második műhold a 815. fordulatot teszi meg. A legutóbbi megfigyelések eredményei sze­rint az első műhold pályája észrevehetően kisebb lett és közeledett a földhöz. A pálya maximális magassága a föld felszínétől földtávolban jelen­leg körülbelül háromszázhúsz kilométer, szem­ben a kilövésekor mért 950 kilométeres magas­sággal. Keringésének ideje valamivel kisebb, mint 90 perc és továbbra is erőteljesen csökken. Várható, hogy az első műhold a légkör alsó ré­tegeibe jutva, január első napjaiban elizzik. Újévkor, azaz 1957 december 31-én éjszaka 12 órakor (moszkvai idő szerint) az első műhold az 1348. fordulatot írja le és áz általa megtett út hossza körülbelül 57.6 millió kilométer lesz; a második műhold a 826. fordulatot írja le és az általa megtett út körülbelül 37.6 millió kilomé­ter lesz. December 31-én a második műholdat szabad szemmel az északi félgömbön napnyugta után a 48—66. szélességi fokig, a déli félgömbön nap­kelte előtt a 13—46. szélességi körig lehet látni. eredményeket. Hiába beszélnek viszont a pártegységről a tuzsé- riak, amikor nem sokat tesznek annak érdekében, hogy az életben, a község fejlődésében, a cselek­vésben, egyetakarásban nyüvá- n ülj on meg, A megye párt-alapszervezetei­nek több, mint a felében új veze­tők irányítják az életet. Ezeknek az elvtársaknak kevés a tapasz­talatuk, gyakorlatuk, nem ismerik eléggé a párt belső életét, törvé­nyeit Ezért gyenge a kollektív vezetés megyénk pártszervezetei­nek egyrészében, s ez azí a fel­adatot rója a kommunistákra, já­rási pártbizottságainkra, hogy se­gítsék, támogassák ezeket az elv­társakat. Ha idejében nem hívjuk fel a pártszervezetek figyelmét erre, akkor a part életének lenini alaptörvénye, a demokratikus centralizmus elve szenvedhet eset­leg csorbát. Ezt pedig nem akar­juk; Most a parttagok jogainak tiszteletben tartása mellett az egyik legfontosabb feladat a párt- fegyelem betartása. De ez csak akkor biztosítható igazárt, ha a vezetők, a párttagok ismerik jo­gaikat, kötelességeiket s valóban úgy ékek, mint ahogy azt a párt alkotmánya, a szervezeti szabály­zat előírja. Tovább kell javítanunk a bírá­lat és különösen az önbírálat szel­lemét is pártszervezeteink életé­ben. Gondoskodni kell olyan Kol­lektív szellem kialakulásáról, ahol a hibát elkövető kommunista :el- kiismereifurdalást erezzen, ha nem ismeri el hibáit, 3 annak ki­javításáért nem tqsz meg min­dent. Igaz, tettünk annak érdekében Is sokat, hogy pártünk összetéte­lét javítsuk. Még mindig kevés azonban a fizikai munkát végzők, a tsz-tagok és az egyénileg dol­gozó parasztok száma a többi párttaghoz viszonyítva. \ z ellenforradalom sok tanül- ságot szolgáltatott a kom­munisták számára. Többek között az egyik legfontosabb tanulság az volt, hogy azokban a termelőszö­vetkezetekben, ahol erős pártszer­vezetek működtek, hiába acsarko- dott az ellenség, hiába ágált a ku- lákság, nem ßokra ment. A kom­munisták vezetésével a tsz. tagok megvédtek a közös vagyont, A nábrádi Békeharcos Tsz. kommu­nistái, a tiszadobi Táncsics párt- szervezete a legnehezebb időkben villával, ásókkal, meg puszta kéz­zel álltak ki termelőszövetkezetük mellett. Éppen ez a tanulság szol­gáltat alapot arra, hogy megyénk valamennyi termelőszövetkezeté­ben, ahol annak minden feltétele biztosítva van, alakítsuk meg a pártszervezetet. Ez a motorja a termelőszövetkezet előrehaladásá­nak, fejlődésének, s nevelője a szö­vetkezeti parasztságnak. Mi kommunisták az igazság alapján állunk és a nép érdeké­ben végzett munkánk révén akar­juk erősíteni szülőanyánkhoz, a néphez fűződő kapcsolatainkat. S erősítjük is a nép, a haza javára, boldogulására. S hogy ez- így le­gyen, pártszervezeteink, pártbi­zottságaink, valamennyi elvtárs a legnagyobb szeretettel, gonddal tanulmányozza a dolgozók' kezde­ményezéseit. javaslatait, panaszait. Ne hagyjon válaszolatlanul egyet­len problémát sem. Hisz egy-egy levélben, javaslatban, vélemény­ben úgy tükröződik a tömegek véleménye, mint egy csepp vizoen a tenger. S nekünk a tengerre, a dolgozó nép többségére van szük­ség, azt kell megnyernünk, min­den nap csatasorba állítanunk a szocializmus építése érdekében. J\ agyok a mi feladataink, csu- ' pán néhányat említettem a legfontosabbak közül. Azt követe­lik ezek a feladatok, hogy vala­mennyi kommunista sziW-í-lei,K- kel, tudása legjavával álljon az első sorban, hirdesse a párt sza­vát, igazát és marxista-leninista emberhez méltó módon éljen. FARKAS KÁLMÁN. 250—300 kilométer sebességű atomvonatok A Szovjetsztkaja Aviacija vasárnapi számá­ban Blagonravov akadémikus hosszabb Cikkben ismertette a szovjet tudomány sikereit. A cikk elmondja, hogy a szovjet szinkrofazutronban, a. világ legnagyobb részecskegyorsítójában, a ré­szecskék három másodperc alatt — majdnem fénysebességgel — olyan távolságot futnak be, amely több, mint kétszerese a Föld—Hold távol­ságnak. Most még nagyobb teljesítményű szinkro- fazotront terveznek, amelynek segítségévéi még jobban behatolnak az atommag titkaiba. A cikkíró megjegyzi, hogy a technika jelen­legi fejlettségi színvonala lehetővé teszi a nuk­leáris üzemanyagok felhasználását a közlekedés­ben. Lehetséges olyan atommeghajtású mozdo­nyok elkészítése a vasúti közlekedés számára, amelyek óránként 250—300 kilométeres sebes­séggel száguldanak. A szovjet akadémikus be­számol róla, hogy napirendre tűzték a napener­gia hasznosítását, a naperengia villamosener­giává \’aló átalakításának megoldását. Cikke vé­kán Blagonravov bejelentette, hogy rövidesen újabb mesterséges holdak jelennek meg, majd megindulnak az első rakéták a Hold és a boly­gók felé... > »—»»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦« Amikor Sápadt, Káli, meg Gu­szi, — a három cigány jó barát bekerült a zenekarba, én már öreg „pikuiás” voltam, ök a kla­rinét mellett kötöttek ki, mert ez fekszik közelebb a cigánymu­zsika szerszámaihoz; s hát a hí­rom új zenésznek nem is a fúvós zenekar boldogítása volt a célja. Hanem, mert a hegedüléshez nem lévén rátermettségük, ezt a posz­tot kívánták a bandában is betöl­teni. A három betyár csínytevései nyomd', egyszeriben felfordult az addig viszonylag egyhangú, le­ventezenekari hangulat. Kövér szolgálatvezetőből lett karna­gyunk, Smid úr, akit inkább Má­riásnak hívtunk, (az egész bibliát egyspuszra nevekbe tudta cif­rázni) Kálíék megjelenése után sűrűbben szorult idegorvosi keze­lésre. Néha az egész zenekart sorra pofozta, llyenlwr sem a trombitásnak, sem a pikulásnak nem volt kivétel. Már pedig én akkor — mint már említettem „öreg pikulás" voltam. Vagyis két éve múlt an­nak, hogy „Máriási úr”, kezembe nyomta a „Piccoló Des” feliratú dobozt, majd sok próbálgatás után megtanultam üvegbefütyö- lés módjára hangot csalni az új hangszeren. Zenészi mivoltom nagy tekintélyt szerzett az iskolá­ban. (Negyedikes voltam akkor) Combokat, miegymást adtak egy- egy beíefújásétt. Apám már nem nagyon szívlelte a sipító jószágot, megtörtént, hogy nappal, ha gya­korolni vágyott kedvem, a fut- ballpáiyáig kellett elmenni az atyai pofonok elől. Az bizonyos, hogy térzene alkalmával sikerem volt, s mert telatüdővel igyekez­(-fúvószenekarokban az ütőhangszerek . kezelője.) tem játszani büszkén újságolhat­tam otthon: legtöbben az én há­tam mögé álltak. Guszi lett a legjobb barátom. Mint „Esz” kralinétos, helye a piccolos mellett (mellettem) volt. Akkor kötöttünk igaz barátságot, amikor Máriási karmestert zene­próba után hazafelé vezető útján egy — az eső csatorna és a járda melletti akácfa közt bokamagas­ságban kifeszitett — cukorspárga segítségével hasra „ejtettünk”. Nagy pofozkodás lett a dolog vége, mert Guszi hangosan röhö­gött az árokban, s a jó zenész földön fekve is felismerte. Egy tálból kaptuk a „cseresznyét”, -, -, Így alakult barátságunk. Káli fűszeresinas volt. Többször csent nyalánkságot s elosztogatta. Annak volt legnagyobb sikere, amikor citromhoz jutott. Tudni kell, hogy leginkább zárás után engedték próbára, tehát elkésve jött. Valamelyik csoport már össz- próbált ilyenkor. Káli megvárta, míg a karnagy háttal fordul az ajtónak, s besompolygott. Ha cit­romja volt, felvágta előbb, s a fú­vósok szemeláttára megnyalta azt, majd vágott olyan fintort, hogy a szájakban egyszeriben összefutott o lé. Lehetetlenség volt tovább játszani. De a pikulálás abbahagyását Sápadtnak köszön­hettem. — Tudnál-e játszani rajta? — Miért ne, versze; — Ereggy mán, ez nem olyan, mint a tied, én csináltam! Így ő* Nagy titkolózva félre hivott * csak a három barát, meg én voU tunk ott, amikor a kezembe adta, Valódinak nézett ki. Fekete volt, mint az én hangszerem. Hat lytffcr is volt rajta. Csak a fúvókája volő különös. Mint egy malac feje» Olyan volt az egyik vége. Orra„ szeme, füle kifaragva. Az orránál kellett fújni, s alig váriam, hogy megszólaljon. Várhattam! Tele képpel nyomtam belé n szuszt, csak hangot nem adott, Annál jobban vigyoroglak ők. Ba’ újabb próbálkozásra serkentettj eredménytelenül. Visszaadtam a furulyát, a szí­nét is letelt, bementünk a te­rembe. Fúrcsáltam, hogy min­denki vihog. A karnagy pedig előbb hangosan nevetett, majd <* fülem kezdte cibálni. Sokára ér­tettem meg, hogy mi történt. A furulya belseje üres volt. S az alsó végén bécsi korommal le/te-j tett megtölteni,. Az orrnál befújt levegő a két malacszemen át iá- vozott s formás bajuszt rakott le koromból az orrom alá. Amikor odakaptam, csak jobban szétken­tem azt, de letörölni nem le/teteti* Ez a szégyen megszakította ba­rátságomat is vagy három napra Sápadt-tal. A pikulámra meg rá Sápadt asztalosinas volt. Szere-1 tett fúrni, faragni. Ügyes kezével érdekes játékolcat is eszkábált. Dehát hogy is lettem slágerverkes? Egyszer, próbaszünetben furcsa furulya-félének a végét mutatta meg, csak úgy a kabátja alól. sem tudtam nézni. Nem is twft maradásom. Egyszer aztán do bosra volt szükség, és ezt ér örömmel vállaltam, csakhogy t pikulálástól örökre megszabadul jak, Hammel Józsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents