Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-31 / 26. szám

1958. JANUÁR 31. PENTEK KELETMAG Y ARORSZÁG Búig any ín és iziz Szidki beszéde az egyiptomi gazdasági kormányküldöttség tiszteletére rendezett fogadáson Tornyospálca tanácsa és lakossága büszke a község modellezőire Moszkva, (TASZSZ): A Moszk­vában tartózkodó egyiptomi gaz­dasági kormányküldöttség tisz­teletére a Kreml-ben rendezett fogadáson Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke cs Aziz Szidki egyiptomi ipar­ügyi miniszter, az egyiptomi kor­mányküldöttség vezetője beszé­det mondott. Bulganyin beszédében kifejezte azt a meggyőződését, hogy az egyiptomi nép a békeszerető né­pek támogatásával sikert ér el a gyarmati uralom következményei­nek felszámolásában, nemzetgaz­daságának és kultúrájának fej­lesztésében. — Ebben a Szovjet­unió segítségére és támogatására fX •x* * •;< -x-X-5~X számíthat — jelentette ki Bulga­nyin. — Nem kételkedünk abban — mcndctlu Bulganyin —, hogy a teljes egyenjogúság és a kölcsö­nös előnyök elvén alapuló szov­jet-egyiptomi gazdasági és tech­nikai együttműködési egyezmény a szovjet és az egyiptomi nép barátságának további erősödését szolgálja. Ez megfelel mindkét ország érdekeinek és egyúttal elő­mozdítja a Közel- és Közép- Kelet. valamint az egész világ békéjének 6s biztonságának meg­szilárdítását. Aziz Szidki Bulganyin beszédé­re válaszolva kijelentette: — Bennünket, arabokat külö­nősen nagy öröm tölt el, hegy a Szovjetunió nemcsak a szabadság, ! a haladás elérésében és orszá- ! gunk újjáélesztésében támogat, ' hanem segítséget nyigjt az egység j és a szolidaritás megteremtésé- i ben is. A szovjet-egyiptomi gazdasági I együttműködésről szóló egyez- , mennyel kapcsolatban Aziz Szidki | kiemelte a tárgyalások egészséges j szellemét. A tárgyalások szelleme j — mondotta — a legfőbb biztosi- j ték az egyezmény céljainak meg- j valósul ására és példa arra. hogy J milyennek kell lennie az egyen- j jogúságon, a kölcsönös megbecsü- i lésen alapuló, s feltételekhez nem ; kötött együttműködésnek. •>.y •>-> »X * *í* *1 . Dulles pstsegélyi ajánlott fel a bagdadi paktum országainak Ankara, (MTI): Mint az AFP jelenti, Dulles amerikai külügy­miniszter a bagdadi paktum ér­tekezletének szeidai ülésén beje­lentette, hogy az Egyesült Álla­mok kész 10,000.1)00 dolláros ki­egészítő segélyt nyújtahl az egyezményben résztvevő országok közötti távközlési hálózat felépí­tésére. Ez a támogatás kiegészíti azt a 12,500.000 dolláros segélyt, amelyet az Egyesült Államok ed­dig nyújtott. A tanács 1958 júliusában Lon­donban tartja legközelebbi ülé­sét. A bagdadi paktum értekezlete ezzel gyakorlatilag be is fejező­dött. Az értekezlet az amerikai nagykövetség elleni merénylet hangulatában kezdődött, most pe­dig a ciprusi véres összetűzések keltette zűrzavaros légkörben végződik. A záróközleményt csütörtökön adják ki. Szerdán délután tanácskozások folytak Adnan Menderesz török miniszterelnök, Manucser Egbal iráni miniszterelnök és Nuri Szaid, az iraki küldöttség vezetője között, arról az iraki javaslatról, amely a bagdadi paktum orszá­gainak teljes támogatását kéri a Palesztinái kérdés sürgős rendezé­séhez, A muzulmán küldöttsége­ket igen kínos helyzetbe hozza Iraknak az a határozott követelé­se, hogy az Izraeli kérdést említ­sék meg a záróközlemányben. Nuri Szatd környezetében az a vélemény, bogy az. iraki küldött­ség vezetője ilymódon meg akar­ja erősíteni egyéni helyzetét az iraki választáséit előtt. A többi muzulmán hatalom csillapítani igyekszik Nuri Szaidot, el akarja j kerülni, hogy a bagdadi paktum j { belekeveredjék az izraeli—arab j [viszályba. Ezt az álláspontot ter- j | mészetesen az Egyesült Államok és j [Anglia is támogatja. A leger-5-J ’ sebb ellenzéket Törökország kép- j viseli, amelyet Irán, sőt Pakisz- j tán is támogat. Menderesz török [ miniszterelnök váratlan bagdadi! útjának éppen az volt a célja, hogy „észretérítse” az iraki veze­tőket,” Az Egyesült Államok vezető körei félnek a tárgyalásoktól — írja a Prav«lu Moszkva, (TASZSZ): A Pravda newyorki tudósítója a legújabb szovjet javaslatokká! összefüggő amerikai sajtóvisszhangokat elem­zi. Megállapítja: az amerikai la­pokból egyértelműen megálla­pítható, hegy az Egyesült Álla­mok vezető körei félnek a tárgya­lásoktól, manővereznek, mindent elkövetnek, hogy kitérjenek a tárgyalások elől. Rsston, a New York Times szemléírőja rámutat arra, hogy Dulles külügyminisz­ter, a tárgyalások esküdt ellen­sége ..igyekszik elhárítani maga felől azt a vádat, hogy csak -szó­ban hajlandó a tárgyalásokra, egyébként ravaszul egy helyben topog, valójában'ellenzi a tárgya­lásokat”. A National Guardian szerint .,Dulles a Rockefeller-fé’e jelentésből merít ihletet és támo­gatást erőpolitikájához”. , Kétség­telen — hangsúlyozza a tudósító, — hogy aze-k, akik ellenzik a tár- , gyalások gondolatát, azoknak a j nagy amerikai monopóliumoknak ! ez agresszív politikáját tükrözik, j amelyek nem érdekeltek a nem- j zetközi feszültség enyhítésében, a fegyverkezési hajsza és a hideg­háború megszüntetésében." Szövetségünk alapszervezetei­nek, köreinek úgy kell működ­niük, hogy ismerté tegyék ma­gukat, nevüket a község, a vá­ros, vagy az üzemük dolgozói, vezetői előtt. Ügy kell működ­niük, hogy tekintélyre tegyenek szert, eredményeikkel elismerés­re késztessék üzemük, köz­ségük Vezetőit. Ha ez sikerül, nem maradhat el a társadalom anyagi támogatása sem, mert az eredmények meggyőzik (ez a legjobb érv!) az embereket at- ról, hogy érdemes adni, mcf-f jó helyre' adnak, hasznosan ka­matoztatják az adottakat. Az egyik szabolcsi faluban — Tornyospálcán — igen eredmé­nyes modellező kör működik. Evekkel eze'őtt, amikor a kör megalakult, jóformán senki sem ismerte és körülményei sem voltak jobbak, mint a többi ál­talános iskolai modellező kör­nek. Csakhogy a kör vezetője, Homonna Béla elvtárs igen ko­molyan vette feladatát, nagy odaadással irányította a fiatalok munkáját. Saját példájával ser­kentette sz eredményes munka kibontakozását. A kezdeti zök­kenők után a kör egyik ver­senyről a másikra szebb és szebb eredményeket ért el... És eredményeiket nem rejtet­ték vékái alá. Kiállításokon ügyesen ádták tudtára a falu­nak, hogy lassan a megye leg­jobb körei közé küzdöttek (el magukat., Modcll-bemutatókaí rendeztek a mérkőzések szüne­teiben, ezzel is népszerűsítve a saját munkájukat. Az eredmé­nyekre támaszkodva mind cél­tudatosabban folytatták propa­ganda-munkájukat is. amelynek eredménye nem maradt e!. Előbb a járási tanácsot sike­rült megnyerniük. Szerszám­készletet kaptak a tanácstól ju­talomképpen. Az iskola év 1909—1500 forintos rendszeres anyagi támogatásban részesíti a kört. És ez évben — amikor egyik tagjuk elsőosztályos minő­sítést szerzett, s a kör már or­szágos bajnokságon is rcsztvetí, — akkorára nőtt a kör tekinté­lye. hogy a községi tanács ve# rehajtó bizottsági ülésen foglal­kozott a modellező körre!. El­ismerését fejezte ki kiemel­kedő munkájukért, amellyel 1957-ben az ország legjobb út­törő körévé küzdötték fel ma­gukat. Egyúttal a VB felhívás­sal fordult a község dolgozói­hoz. hogy ki-ki a maga lehető­sége szerint támogassa a model­lező kört. S ennek eredménye­ként a község asztalosaitól gya- lúpadot kaptak. A lakatos- és kovács szakmabeliek szerszá­mokkal látják el őket. Az asz­talos ktsz anyagot ad. ame’yei főként a hajőmndellezésné1 használnak majd fel ügyesen, így sikerült a szinte jelenték­telennek tűnő kiképzési ág ko­molyan működő körének a mago tekintélyével és eredményeivel megszervezni az egész faiu anyagi támogatását. Hasonló szorgalommal, be­csületes munkával, eredménye, propagandával ugyanezt lehet­ne egyéb vonatkozásban is cl érni. HARSFALVI SÁNDOR, a Magyar Honvédelmi Sport­szövetség megyei elnökségé­nek modellezési előadója. Lj szintetikus kauesuk \ szovjet gyárak nagyon olcsón állítják elő az új szintetikus kau- cs’ikot. Az új anyag 23 százalék­ban ásványolajat tartalmaz. Az ..olajos'’ kfiucsuknak sok az elő­nye. Többek között sokkal tartó- sabb. mint az eddig ismert szin­tetikus anyagok. Rendkívül ru­galmas és nehezen kopik. Autó- gurrn-abroncsckct készítenek be­lőle, s ezek még rossz úton i* 1 i —20 százalékkal tartósabbak, mint az eddig használt anyagok. Az „olajos kauesuk ’ kiváló hőállo tulajdonsággal rendelkezik. Jjrtemrrfúmu <)(íjirszáméeán JTiába no, sokszor se partja, se határa a fa­lusi fúrfangnak. Bőven bűzön ez, akárcsak a forrásvíz, csak megfelelő varázsvessző: mármint „gógyi" kell hozzá. Azt hiszem, az alábbi történet is ebben az irányban tendál, mert tyúktol­vajjal úgy még nem babráltak ki Szabolcsban, mint Nyirsza mócán. (Sajna, a falu eredeti nevét illetően hallgatásra köte­leztek!) No, de hogy az egyik szavamat ne öltsem a másik elébe, elmondom a történetet úgy, ahogy volt, ahogy én egyik régi katonacimborámtól hallot­tam. ★ Már hetek óta lázban égett a falu. Hol a módosabb porták körül, hol máshol valósággal lába kelt a baromfinak. Volt úgy. hogy nyolc-tíz tyúk is kámforrá vált. sőt az ismeretlen veszedelem még a szemétdom­bok koronázatlan királyát sem kímélte. Törte a fejét az összes felnőtt •népség: Vajon miféle ..rontás'1 kerítette megint hatalmába Nyír­szamócát? Róka, görény, vagy tán más egyéb? Még a nyomo­kat is kibetüziék a hóban, már pedig ilyesmi alig akadt. A megrövidítettek között fog­lalt helyet Legoza Ferenc bá­tyánk is. Az ő portáját sem ke­rülte el az ismeretlen veszede­lem. Hol három szép magiérec tűnt el, hol a hízott kacsáknak támadt hűlt helyük. Elősző- maga is azt hitte: a tettes csak négylábú lehet. Mármint görény, vagy valamelyik oldalági ro­kona. De aztán motoszkálni kezdett a fejében valami. $c fú­rás, se nyom! Már ez is gyanús! Aztán kutyaugatás sincs, pedig a Bodrinak ugyancsak gyantá­sait a nyeldeklője... — Na megállj, (e betyár! — paprikázódott fel Legoza, — Majd kibabrálok és veled! Kiült hát éjszakánként a fé­szerbe és leste a setétseget. Két hajnalig, két früStökig semmi. Még csak zörej, vagy árúló jel se... Az éjszakák olyan balzsa­mos csendességet árasztottak, hogy szinte hallotta: mint vat- togzik a jég a vetések felelt. Ekkor, megunván a didergös rostokolást, megint csak az ágyat választotta. Igenám, de éjféltá­jon meghallotta, hogy felnyüszít a Bodri. Nosza rögvest fúrkós- botot ragadott, azonban mire kiért, mát minden elcsendese­dett. A jércékből viszont ismét hiányzott négy. — Hinnye az áldóját! — íccr- rotnlwdta el magát — ennek már a fele sem tréfa! Csapdát ásott hál, méghozzá egy jókora gödröt, oda a tyúkól mellé és napáldozás után most már ebbe feküdt. Persze a nyiladékot előtte gondosan elleplezte, akác­gallyal, sőt még az árulkodó földkupacokat is elegyengette. Arra számított, hogy ha jön a tolvaj, majd a karja közé hull és akkor a szűzmária legyen neki irgalmas. A tolvaj némi napra rá tény­leg meg is jelent, azonban min­den másképp történt, ahogy Le­gora bátyánk Uifúvdálta. Más­képpen, illetve kacifántoscb- ban... Az következett ugyanis, hegy amikor az az ördögügyes Szabó Véren. — a falu legmódosabp kofájának a lánya — (ki hitte volna!) átlibbent a palánkon, egyenesen a tyúkól felé tartott. Szinte nesztelenül, rongyokkal átkötött csizmákban. Az ól előtt még kolbászt vetett a Bodrinak, aztán félrecsapva a rekeszt, be­kúszott a párás mélyedésbe. Nosza, más se kellett Legozá- nak! Kiugrott a lesállásból és még beljebb segítette a hívatlan vendéget. Be a tyúkok közé, az ólba! Ezt befejezvén követ, do­rongokat hordott az ajtó elé, majd mint aki jól végezte dol­gát, nyugovóra tért. Szabó Verőn először sehogy- sem tudta felfogni, hogy tulaj­donképpen mi is történt. Val­latta is a zárat, de az bizony sehogy se engedeti. Sőt minél jobban e őlködött, annál inkább a hányinger környékezte. Az ólban ugyanis kifogástalan pet- rczselyerniUal ‘ terjengett, mely inkább a faluvégi trágyakupa­cokra, mintsem másra emlékez­tetett. Kiáltani akart, de hang sehogy sem jött a torkára, majd mikor mentőléc után kutatott, akkor meg valami gyorsan csü- csörödött dolgot tapintott ki a kezével. Vesztére még a kaka­sok is felriadtak ülőjükről és olyan zene-bona lett. hogy a fa­luvégi kocsmában sem különb... * így kuksol: Véren sokáig el­nyúlva „behavazva", amikor úgy reggel felé hangos párbe­széd ütötte meg a fülét, — Nézd anyjuk — hallotta kívülről a Szófoszlányokat — mintha, valami róka járt .volna itt. —Ráké? — Abijon... Még hozzá úgy látom bent is rostokol. Rácsapó­dott a verőce... — Jaj istenem, jaj istenem, akkor vége az én tyúkocskáim- no/c... :— Air meglehet. De ne szí* pogj már, hozz csak egy zsákot gyorsan. — Zsákot? — Minek az? — Hogy minek? Hát ide tart­juk az ajtó elé és ha nem tarol bele az a beste jószág akkor menten agyoncsapjuk (!) Veronban meghűlt a vér. Ah ilyen szégyent, ilyen veszedel­met. De jófoímin még gondolkodni sem volt ideje, már nyílott is az ajtó és valaki szörnyű na­gyot kiáltott! — Vigyázz csak! Mcst jön! Ne ereszd! Verőn, mit tehetett volna mást, felpattant a nyúlós pad­lóról" és egyenesen belefarolt a zsákba. Az pedig inkább sur- gyé. minisem };üzönséges méretű alkalmatosság volt. amelynek végét ez alkalomból ügyesen ki­bontották, Mikor mindennek véne lett, egyszerre csak érzi ám, hogy hurkoljál: a zsák vé­gét, sőt két izmos kar még a földről is felnyalábolja. A folytatást persze már csak a falusiak tudják. Ugyanis az történt, hogy Feri bátyánk há­tára kanyarította a „zsákmányt“ é.s kiügeiett vele a főutcára. Ott aztán imigyen csinálta a tetem- rehírást: Megvan a tolvaj, megvan a tyúkpeeér, emberek! Megvan a tol... va... aj... A szokatlan zsivajra sorra ki­nyíltak a kiskapuk. A csődület úőttön-nőtt. sőt, izgatott kérdé­sek is röpködtek a levegőben■ —- Tényleg megvan? — Meg hál! — Aztán micsoda ? Róka ? — Ah dehogy. — Kóbor kutya? — Még az sem! — Hát akkor micsoda? Mu­tasd már! Legoza erre kibontotta a zsá­kot. amelynek szűk nyílásán á: Szabó Verőn korántse‘ púderre! ékesített arca kandikált ki. És. hogy a történet vége se sikkadjon el, még annyi megje­gyeznivalóm van: Nyírszamócán a nevezetes felvonulás óta fe­lette békében élnek a barom­fiak. Senki sem háborítja őket. Még csak egy sunyi róka sem. Tökéletes és boldog közössége‘ alkotnak, sőt hálából az év min­den szakában már hajnal előtt kikukorékolják a kakasok az ágyból a mi híres-nevezetes Le gőze bátyánkat. <K. T.) vm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents