Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 25. szám

1*58. JÄVüAK SC. C8ÜTÖRTÖR KELETMAGTARüRSZAG A% országgyűlés harmadik napja Ezután & szocialista országok­kal folytatott gazdasági, tudomá­nyos, műszaki együttműködésünk­ről beszélt. — A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa 1949-ben alakult, örömmel tölt el bennünket az, hogy mi részesei lehetünk az együttműködésnek, hogy a szocialista világrendszerhez tartozásunkkal hozzájárulha­tunk a tőkés országokkal való békés egymás mellett élés közepette megvalósítandó gaz­dasági versenyhez. Látni kell azonban azt is, hogy Magyarország kis ország, termé­szeti, gazdasági adottságai vi­szonylag kedvezőtlenek. Népgaz­dasági fejlődését el se képzelhet­jük másképp, mint együttmű­ködve ezekkel az országokkal, hi­szen a szükséges nyersanyagok egész sorát, valamint a gépek egy részét és a lakosság ellátásához szükséges közszükségleti cikkeket import útján szerezzük be. 1957- ben & szocialista tábor országai­ból számazó importunk a behoza­tal 75 százalékát tette ki, míg az ugyanoda irányult kivitelünk a kivitel 79 százalékát jelentette. Jellemző az is, hogy nyersanyag- importunk 71 százaléka a szocia­lista táborból ered, míg az egész gépipari exportunk 90 százaléka a szocialista tábor országai felé irá­nyul. 1953-ban nem feledkezünk meg ugyan a kapitalista világ­piaccal való kapcsolataink erős'te- eról, de a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán keresztül i hosszúlejáratú megállapodásul egész sorát kötjük a testvéri or­szágokkal. Mint ismeretes, a Szovjetunió­val már meg is kötöttük hosszú- lejáratú, az 1958—60 évre szóló kereskedelmi megállapodásunkat. Ennek keretében biztosítottuk számos olyan fontos anyag és fél­készén! behozatalát, mint a vas­érc, a nyersvas, a nyersolaj, a ferroötvözetek, a kohókoksz, a bányafa, a fűrészáru, a cellulózé, a színesfémek, stb, amelyek nép­gazdaságunk fejlesztése szempont­jából nélkülözhetetlenek és be­szerzésüket kapitalista országok­ban nehezen lehetne biztosítani. — A Szovjetunió felénk irá­nyuló szállításainak több mint 90 százalékát nyersanyagok és félkész áruk teszik ki. Ami az exportot illeti, a megállapodás értelmében mintegy 75 százalékot fém- és finommechanikai ipari gyártmá­nyaink teszik ki és a fennmaradó 25 százalékban közszükségleti cik­keket szállítunk. — A Szovjetunió kormányával megállapodást kötöttünk arra vonatkozólag is, hogy tovább szé­dítjük az erősáramú, gyenge­áramú villamosberendezések, mű­szerek, Diesel-motorok gyártása területén mér kialak tott koope­rációt, s á műszaki együttműkö­dést is továbbfejlesztjük. A Szov­jetunió nagy értékű műszaki do­kumentációkat bocsát rende.kezé sünkre, amelyek felhasználásával iparunk korszerűsítését, struktu­rális átalakítását jelentős mérték­űén előrevihetjük. így a Dunai Vasműnél, a debreceni Gördülőcsapágy-gyárban, a MÁVAG-ban, az Egyesült Izzóban, az Orionban, a Kleinem Gottwald gyárban, a székesfehérvári alumí- * nium hengermű építésénél. — A Szovjetunióval mór meg­kötött és a többi szocialista or­szággal kötendő hosszúlejáratú megállapodások —■ amelyek köz­vetlenül aláírás előtt állnak — bi­zonyítják a tábor országainak együvé tartozását és az együttmű­ködésnek azt á fölényét, amelyet semmiféle más, kapitalista orszá­gokat jellemző együttműködéssel biztosítani nem lehet — Nem kell különösebben ^ alá­húznom. hogy az előttünk álló fel­adatok nagyok. A hibák kijavítá­sára erőfeszítéseket teszünk, és mi. akik a gazdasági vezetésben dol­gozunk, tanulva az 1957. évi hibák­ból fogyatékosságokból, a minisz­tériumok élen, vagy a gazdasági bizottságban azon leszünk, hogy ezeket a hibákat felszámoljuk, új tartalékokat tárjunk fel. jobb. ész- szerűbb gazdálkodással. Ebben A Szovjetunióval kötött egyezmények közül különösen nagy jelentősége van annak a megállapodásnak, amely szerint a Szovjetunió a Ma­gyar Népköztársaság részére ipari üzemek építése, rekonstrukciója valamint közlekedésünk fejleszté­se céljából segítséget ad. Ez az összeg mintegy háromszáz millió rubelt jelent. A háromszázmillió rubel további része lehetővé teszi a magyar Ipar hagyományos, külföldön is igen jónevű Diesel. híradástechnikai, műszeripari és erősáramú gépek gyártásának igen nagyarányú fel­futtatását, lehetővé teszi gördülő- esapágy-gyártósunk jelentős fej­lesztését. — 800,000.000 forintért építjük Kazincbarcikát. Ez a műtrágyagyár évi 130.000 tonna nitrogén mű­trágyát fog adni. Óriási beruházás ilyen kis országban egy ilyen nit­rogén műtrágyagyár, de elvtársak, ennél az építkezésnél — nem aka­rok senkit meggyanúsítani — majdnem szabotázzsal egyenrangú hiányosságok fordulnak elő! Két darab kompresszorért már a fél világot bejárták szakembereink. — Amikor kint voltunk a Szov­jetunióban. hetek alatt meg lehe­tett állapítani, hogy a Frunze- gyárban nekünk szükséges óriás kompresszorokat tudnak gyártani — s egy év telt el azzal, hogy ezt Nyugaton kerestük! Az egész há­rom millió rubelba kerül. Azonnal vállalták a megrendelést. Miért te­szem ezt szóvá? Szeretnék szólni a mi igen derék műszaki értelmisé­günkhöz, amelynek többsége a né­pi demokráciához hű, de ha vala­mi rendkívül komplikált dolog megoldásáról van szó. sajnos első­sorban Nyugat felé néz. Meg sze­retném mondani: a Szovjetunió­ban most lefolytatott tárgyalások idején akármelyik komplikált, igen fontos gép, Diesel gép, villamosmozdony, vagy egyéb gépek egész sora iránt ér­deklődtünk — amiről itthon azt regélték, s azt mondották, hogy csak Nyugaton van meg. a szovjet szervek azt mondták: Ne keressék Nyugaton ezeket a terveket, mi. munkában támogatnak bennünket a dolgozó tömegek. A* 1958. évi tervet reálisnak tartam és meg vagyok győ­ződve arról, hogy itt a vitá­ban elhangzott javaslatok tovább javítják ezt a tervet és népgazdaságunkat az 1958. évben tovább tudjuk fejlesz­teni. Egyrészt kijavítjuk a régi hibá­kat, biztosítjuk a dolgozók élet- színvonalát, másrészt, új perspek­tívát dolgozunk ki, hiszen készül a hároméves tervünk, amikor is az ipar, a mezőgazdaság számos területén tovább akarunk egy lé­péssel menni, felszámolva a mos­tani nehézségeket. Biztos vagyok abban, hogy erre az országban megvan a megfelelő politikai feltétel, de megvan a szocialista országokkal való gazdasági együtt­működésen keresztül is — a reá­lis gazdasági alap is. Javaslom a terv elfogadását. a v yita további felszólalásai A következő felszólaló Nánás László volt, aki főként az 1958-ai tervnek a mezőgazdasági terme kék felvásárlására vonatkozó ré­szével foglalkozott. Arról is szólt hogy az iparcikkek minősége é: választéka tekintetében a falus: lakosság, de kisebb mértékben f városiak szempontjából is találn hiányosságokat, s erre ebben a: évben komoly figyelmet kell for­dítani. Varga Lénárd Heves megye képviselő arról szólt, milyen fel­adataik vannak az üzemi dolgo­zóknak a terv teljesítésben. El­mondotta, hogy a kormánynak i legutóbbi hónapokban kiadót intézkedései igyekeztek a bérezéí visszásságait megszüntetni, i rendellenességeket kiküszöbölni a helytelen besorolásokat megvál­toztatni. Ezek az intézkedései biztosítják a helyes, a szociálist« elveken alapuló bérezést. Az iparban dolgozó értelmisé­giek, munkások legfontosabb fel­adatait a gyártmányok műszak színvonalának emelésében, a: anyagtakarékosságban, a terme­lékenység növelésében, az export- képesség fokozásában jelölte meg Hangoztatta, szükség van a mun­kafegyelem megszilárdítására, í helyeselte az üzemi társadalm bíróságok létrehozását. Beszél' arról, hogy azok az önkéntesséf alapján kibontakozó munkaver­seny alapját a selejtmentes mun­kának, a szerszámtakarékosság­nak és a gépek karbantartásának kell képeznie. Nagy József né képviselő szó­lalt fel ezután.- Szólt többek kő- zött a gazdálkodási tartalékok ésszerű felhasználásáról, a mun­kásvándorlásból adódó termelés- kiesés és a .. költségemelkedés problémáiról. Sziverl Kálmán képviselő a népgazdasági tervnek a mezőgaz­daságra vonatkozó részével fog- 'alkozott. Hangoztatta, milyen nagy jelentősége van a legutóbb . ■*-. ■». -■*- JL A A A.» -» •» megjelent termelőszövetkezeti nyugdíjtörvénynek és annak, hogy az idei terv további nagyarányú beruházási hitelt biztosít a szö­vetkezeteknek. Fontos, hogy a be­ruházásokat ne aprózzák el. Java­solta, hogy a terv-biztosítottá ke­retből növeljék a betakarító gé­pek arányát, s határozzák meg, milyen határig terjedhet a szövet­kezetek gépesítése. Szádeczky-Kardoss Elemér kép­viselő egyebek között szólt arról, hogy energiatermelésünk lényeges javulására mindaddig nem szá­míthatunk, amíg nálunk is meg nem kezdődik az atomenergia hasznosítása. Ezért egyáltalán nem tekinthető túlzottnak, hogy a terv 38.7 milliót irányoz elő kísérleti atomreaktor építésére. Beszélt ezután arról, hogy az értelmiség túlnyomó része meg­értette és elismeri a kormány na- tározott, nyílt, és emberséges po­litikájának helyességét és saját érdekének is látja majd, hogy a terv megvalósításában maga is minél nagyobb részt vegyen. Beszélt végül a szovjet tudo­mány eredményeiről. Néhány hete tért vissza a ritka elemek geo­kémiájával foglalkozó moszkvai konferenciáról, ahol a külföldiek között Anglia és az Egyesült Ál­lamok egy-egy tudományos világ- nagysága is jelen volt. Valameny- nyi külföldit bámulatba ejtették a leningrádi gj-árban készült mű­szerek, a legkényesebb és az egész világon nagy ritkaság- számba menő tudományos eszkö­zökben elért felkészültség, ezek tömeges felhasználása, s az a nyíltság, amellyel e kérdésekről a szovjet kartársak beszéltek. A következő felszólaló Csergő János kohó- és gépipari miniszter volt.- Vá'aszolt azokra az észrevé­telekre, amelyeket Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyet­fi Szovjetunió és az Egyesült Államok kulturális, technikai és művelődési egyezménye Moszkva, (TASZSZ): Washington- j ban hé‘főíi végetértek azok a tár- j gyalások, amelyek 1357 október 28-án kezdődtek a Szovjetunió és az Egyesült. Államok között a két ország kapcsolatainak kibővítésé­ről. A tárgyalások eredményeként aláírták „a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kulturális, technikai és műve­lődési egyezmény’*-!. A két küldöttség közös kommü­nikét fogadott el. amelyben töb­bel: között kijelentik: az egyez­ményben a két fél vállalja, hogy biztosítja a cserét olyan te­rületeken, mint a rádió- és televíziós adások, továbbá fil­mek bemutatása, valamint a legközelebbi két év alatt meg­szervezi a széleskörű cserét a kultúra, a technika és a mű­velődés területén. i Művelődési téren először a tanul- i mányáiket befejező diákok, taná- í rok és egyetemi tanárok cse­réjére kerül sor a két ország között. A megfelelő tudományos akadémiák előkészítik majd a tu­dósok cseréjét előadások valamint tudományos kutatómunkák céljá­ból. Az orvostudomány és a me­zőgazdaság terén kétéves időszak j alatt számos kölcsönös látogatásé: } kerül sor. Ezenkívül sportküldött i ségek cseréje is lesz, kiváló szín- játszó-csoportok és művészek pe­dig kölcsönös látogatást tesznek £ két országban. Míg bizonyos cserék már a leg­közelebbi jövőben megkezdődnek más vonatozásokban. így például a Moszkva és New York között közvetlen légijáratra vonatkozólag elvi megállapodás jött létre és e kérdések további megvitatására később kerül majd sor. Ä szóbanforgő egyezményt mindkét fél jelentős első lé­pésnek tekinti a kölcsönös (Folytatás *z 5. oldaléit' tese tett a Kohó- és Gépipari Míj nisztérium munkájáról. Az észre- vételeket elfogadta, s elmondotta, hogy a múlt év első felének nem eléggé átgondolt munkája után a második félévben sokkal kisebb mértékben fordultak eló hibák. Ez az időszak az 1958-ra való fel­készüléssel telt el. Igen komoly tárgyalásokat folytattak a Szór* jetúnió szakembereivel arról: ho­gyan tudjuk a gépiparnak azokat az agait fejleszteni, amelyek a magyar viszonyoknak, népgazda­ságunk érdekeinek megfelelnek.. Csergő János végül kijelentet­te: a minisztériumhoz tartozó özet, mek vezetői, dolgozói, a minisz­térium vezetői mindent el fognak: követni, hogy az említett hiá­nyosságokat megszüntessék, és a kohó- és gépipar előtt álló felada­tukat megoldják. Ezután Czottner Sándor ne­hézipari miniszter emelkedett szó­lásra. Beszélt arról, hogyan jáiui- tak hozzá a minisztériumhoz tar­tozó iparágak — elsősorban a szénbányászat és a viilamosener- giaipar — az ellenforradalom kár­tevéseinek helyreállításához. Szólt arról a harcról, amelyet az ellen- lorradalomban született, a műn- zát bénító munkástanácsok ellen folytattál:. A szénbányászatban a múlt év első negyedében 255 forint volt a tonnánkénti önköltség. A negye- ő.k negyedévben már sikerült két­száz forint aiá szorítani. 1958-ra 196.30 forintot terveztek. Van le-' a-ioiég arra, hogy az igazgatási xöitiégeket felülvizsgálva, a lehe­tőségeket maximálisan kihasznál­va, tovább sikerül csökkenteni as önköltséget. V kormány az egy milüárdot kitevő ipari beruházásokon felül jelentős összeget adott a szén oá-i nyászok lakáshelyzetének megja vitására. Elmondotta, hogy különösen jő eredményeket ért el a kőolaj fel­dolgozó és a gyógyszeripar. Aa utóbbi exportja meghaladta az 1956-os színvonalat. Az idei ter­vekről szólva a miniszter elmon-s dúlta, hogy a szénbányászat elő­irányzata 14.4 százalékkal Ha­ladja meg az 1957-es szintet. Ez fokozott feladat elé állítja a bá­nyászat dolgozóit. Kiss Árpád t'lrlár* vitazáró felszólalása Ezután Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke válaszolt a vi­tában elhangzottakra. Hangoztat­ta: egyetértettek a felszólalások abban, hogy 1958-as tervünk reá­lis, a tervezett eredmények még növekedhetnek, újabb tartalékok tárulhatnak fel. Hangsúlyozta, hogy az idén meg kell alapoz­nunk 1959—1960-as terveinket. — Hangoztatta, hogy továbbra is erősíteni kell a vállalati önáTósá- got, de csak olyan körben, hogy az alsóbb szervek a hatáskör mel­lé a felelősséget is el tudjál: vál­lalni. Beszélt iparunk szerkezeti át­alakításáról is. Elmondotta, hogy a magyar műszaki tudományok művelői a felszabadulás után nem art nagy eredményeket érlek el; lasonló volt a helyzet a munká­lok termelési kultúrájának növe- .edésében. Ma már el lehet men- lani, hogy az ipar szerkezeii adottsága* és műszaki felkészültsé­günk nem fedi egymást, bizonyos mértékben műszaki tartalékaink /annak. A Szovjetunió által nyúj­tott 300.000.000 rubeles beruhá­zási hitelt az jellemzi, hogy nemcsak biztosítja a szerkezet át­alakítását. e tartalékok felhaszná­lását, hanem a hosszúlejáratú szerződésekkel lehetőséget ad íer-[ mékeink átvételére, piacot isi nyújt új termékeinknek. Az országgyűlés az 1953-as nép- gazdasági terv irányvonalait egy­hangúlag, jóváhagyólag tudomá­sul vette. Ezután Hónai Sándor bezártá az ülésszakot. & Együttműködésünk a baráti országokkal (Folytatás ax 1> oldalról.) vakban, #. falvakban egyaránt széleskörű népi mozgalommá tör­ténő kibontakozásához és ehhez a munkához segítségül hívjuk aktív munkatársként az országgyűlés tagjait. ezeket gyártjuk: óriási összegeket fizethetnek ki az angoloknak és a nyugatnémeteknek; mi ingyen a Magyar Népköztársaság rendelke. zésére bocsátjuk (tape). Nekünk tanulnunk kell a Nyu­gattól és a leghaladottább technikát figyelemmel kell kísérni, de ugyanakkor tanul­nunk kell a Szovjetuniótól és elsősorban tőle kell tanul­nunk! — A Szovjetunióban kötött meg­állapodás értelmében nemcsak a gépipar, a textilipar és néhány más iparág kap segítséget. Az egyezmény szerint 9 000.000 rubel értékben hibridkukorica előállítá­sához szükséges termelőberendezé- seket is. vásárolunk. Ezek egymil­lió hold kukorica vetéséhez bizto­sítják majd a hibrid vetőmagot. S : ez holdanként mintegy 2 mázsa | többletet eredményez, j — A beruházáshoz nyújtott se- j gítség kötelez bennünket arra. ! hogy azt ésszerűen használjuk fel; ■

Next

/
Thumbnails
Contents