Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-21 / 17. szám

1958. JAMJAR 21. REDD Az utolsó ut HIRE !< Holdfényes este volt. A dsr- x meszcó hideg jégvirágukat rajzolt az ablakokra. Egész nap l. 'Vihar tombolt, az utakat hóbuc­kák torlaszolták el. Semmi sem je­lezte a közelgő tragédiát Egyszeresek a segédem toppant be a szobámba, halollsapadtan megállt az ajtónál, a keze reszke­tett. Rosszat sejtettem, a mellemet mintha vasabroncs szorította vol­na össze, Elfttlladó hangon, szinte suttogva ejtette ki: — Lenin meghalt... Micsoda? — szakadt ki belőlem a kiáltás. — Mikor halt meg? Be­szélj már! Kirohantam a házból, kocsiba iütem. Gorkiba rohantam. Útköz­ben szüntelenül ez a gondolat mo­toszkált bennem: „Valóban meg­halt? Valóban nincs már?“ Közeledtem a házhoz, amelyben Vlagyimir Iljics utolsó éveit töl­tötte. Az oszlopsort mór fekete­vörös gtászlepel borította. Vota ki­nek a gondos keze virágokat hin­tett szét a homlokzat előtt. A fe­hér hótakarón valósággal rikita- riak a színes virágok. Eszembe ju­tott, mennyire szerette Vlagyimir Iljics a telet, mennyire kedvelte a ház mögött elterülő parkot, a fo­lyót, a téli estéket... Mindez még van, létezik, Vlagyimir Iljics azonban nincs többé. Meghalt! A félhomályos szobákoan csend honol. Az ablakokat, a tükröket fekete fátyollal takarták le. Az emberek halkan beszélgetnek. A csönd szomorú, Nagyczsda Konsz- tantyinova jön felém. Az orvosok és ápolónők szótlanul járkálnak. Átmentem két-három félhomá­lyos szobán, s egy kisebb terembe jutottam, ahol a szoba közepén felravatalozva feküdt Vlagyimir Iljics. A ravatalt virágerdő borí­totta. Az erkélyre nyíló ajtó nyit­va volt, a terembe hideg levegő lódult. Közelebb mentem a rava­talhoz. Vlagyimir Iljics... Nyugodt arckifejezéssel feküdt, B: halál alig változtatta el. A szen­vedésnek nyoma sem látszott raj­ta. Valóban meghalt volna? Emlékek rajzanak fel bennem. Petrográd, Szmolnij, gyűlések... Aztán Moszkva, a Kreml. kirándu­lások, a Michelson-gyári merény­let, vadászat, nevetése, tréfái... S most itt fekszik, örökre elpihent., a szíve nem ver többe. Soha nem hallom többé derűs nevelését, nem mondja többé kissé érdes torok- hangján, hogy „Gít elvtárs", „no viszontlátásra'. A teremben emberek tolong­nak. Halkan beszélgetnek. Marija Iljinyicsna, Anna llji-t vylcsna. Nagyezsda Konsztantyi- nova időnként halkan felsóhajt. Az emberek hosszan, hallgata­gon állnak. Nem tudiák levenni a szemüket Vlagyimir Iljicsről. Az­tán lehorgasztott fejjel, csendben, szótlanul átmentünk a szomszéd szobába. Az egyik szobában Szemaslio vezetésével az orvosok jelentést készítettek Vlagyimir Iljics be­tegségéről és haláláról. Valaki boncolásról beszélt. Közeledett az éjfél. Ideje lenne visszatérni Moszkvába. Valameny- nyien visszamentünk Vlagyimir Iljics ravatalához, körülvettük és sokáig nem tudtunk megválni tő­le. Moszkvában még szinte senki sem tudott Vlagyimir Iljics halá­láról. De reggelre már nemcsak Moszkvát .hanem az egész világot bejárta Lenin halálhíre. Gyászba borult az ország Baljósán búgtak a gyárak kürt­jei. Országszerte gyűlésre jöttek össze az emberek. A munka le­állt. A gyász és a bánat jelei el­lepték a házakat, a tereket, a vil­lamosokat. az üzemeket. Moszkva utcái gyorsan mentei­tek emberekkel. Hatalmas töme­gek álltak p.z utakon. Mindenki Lenin haláláról be-zélt. Az úisá­pok, röplapok kézről kézre jártak. Mindenütt csak e~t lehetett halla- Lenin meghalt...1’ Elterjedt a hír, hogy Vlagyimir Tljics holttestét áthozták Moszkvá­ba, s felravatalozzák a Szakszer­Minden este átgondo­lom a napi eseményeket. Ma sem mulasztottam ezt el. A múlt nap kezembe ke­félt egy újság, melyben egy képet láttam. — Adenauer az autójában ült, egy munkás ember állt az autó mellett, fe­leségével és gyermeké­vel. A férfi az autó ab­lakát megkopogtatja. A kép alá ilyesmi volt ír­va: Menjen nyugdíjba, mert nyugalomban aka­runk élni! Ahogy ma feiködlik előttem a kép. elgondol­kozom. Ma annyi em­berrel beszéltem. — Egy öreg bácsi vágta a fá­mat. Munkája végezté­vel elbeszélgettünk. A háború rémére is rátere- lődött a szó. A bácsi így nyilatkozott: „Becsület­ben megőszültem, mun­kám után ma is meg­élek. Nem kívánok az élettől mást, mint békét, nyugalmat. Nem i3 ma­gam miatt, de aranyos kis unokám miatt felek vezetek Házának oszlopcsarnoká­ban, hogy a nép búcsút vehessen tőle. A Pavelecki Pályaudvarhoz, ahova a Lenin holttestét, szállító vonatot várták, százával érkeztek a küldöttségek, tízezrével vonul­ók a moszkvaiak. T? ám bízták, hogy a temetési •í*' rendező bizottságtól átve­gyem a koporsót, s eljuttassam Gorkiba. Nehezemre esett e fel­adat teljesítése, nem tudtam meg­békélni a gondolattal, de Vlagyi­mir Iljics már nincs köztünk... A temetési rendező bizottság előtt, az autószán körül nagy tö­meg verődött össze. Ismeretlen emberek jöttek hozzám, s könyö­rögtek, engedjem meg, hogy elkí­sérjék a koporsót Gorkiba. Valaki önhatalmúlag beült a szánba, s elbújt a koporsó mellé. Január 23. Moszkva talpig gyász­ban. A város olyan, mint egy fel­bolygatott méhkas. Moszkva la­kossága reggeltől estig gyülekszik a pályaudvarnál, s a Szakszerveze­tek Házához vezető útvonalon. A hideg égette, marta az arco­kat, könnyeket csalt az emberek szemébe. Ez azonban nem retten­tette vissza őket. Egész Moszkva az utcán volt. Megérkezett a Vlagyimir Iljics holttestét szállító különvonat. A pályaudvar előtti téren, az utcá­kon százezrek állnak. A zenekar gyász indulóval jelzi a vonat ér­kezését. A csípős hideg ellenére mindenki fedetlen fejjel álL Még a gyerekek is. Vlagyimir Iljics közeli barátai, munkatársai és rokonai viszik a koporsót. Megérkezünk a Szakszervezetek Házába. A hatalmas gyászlepcllel borított terem közepén magas ra­vatalon nyugszik Vlagyimir Iljics Lenin koporsója. 1958. január 21, kc«l<l. Ágnes Órák, órák mikor jártok? Adtunk már hírt olyan óráról, amelyet elég egy hónapban fel­húzni és rendületlenül jár. Sőt már az atom óráról is megtudtunk egyet mást. Nohát most nem ilyen óráról lesz szó. Arról a két óráról beszélünk, amelyet a városi tanács helyezett el még tavaly a Rákóczi utca sarkán és a Búza téren. E két nyilvá­nos óra jellegzetes ismertető jele, hogy nem kell felhúzni (mert villannyal működik), — de nem is jár. Mennyi embert elbolonditolt s luíny kellemetlen percet szerzett már a nyíregyháziaknak és a falusiaknak ez a két nagy óra. Várták a járókelők hosszú hónapokig hátha, hátha csak meg­embereli magát és elkezd járni. De a két óra fogig magát és nem járt. Ráadásul az „órafelelősnek’• sem tűnt fel semmi. Most már csak arra kiváncsi mindenki, mi történik, ha egyszer saját gazdáját, az Építési és Közlekedési Osztályt is becsapja. Elő­fordulhat, hogy esetleg még megjavítják... (—p—) Este hétkor nyitották meg az oszloijesarnolMt a népnek.. Az aj­tók sarkig kitárva. Végtelen, sok­ezres sorokban vonul a nép az oszlopcsarnok felé, hogy még egy búcsúpillantást vessen a szereteti Vlagyimir lljicsre. A diszőrségben az elhunyt ro­konai, közeli hozzátartozói állnak. Őket gyári munkások, katonák, parasztok, diáitok váltják fel l\ em tudom levenni a szemem í ' róla, s felötlenek bennem első találkozásaink, szavai, szív­ből jövő nevetése, kifogyhatatlan életvidámsága... Éjszaka nem szállt nyugalom Moszkvára. A kegyetlen, harminc fokos hideg ellenére hatalmas tö­megek állnak az utcákon. Mind­annyian a Szakszervezetek Háza felé igyclcszenek. A sor óráról órára hnsszabbodVi. Városszerte óriási tüzek égnek. * Három napig búcsúzott a népi vezérétől. Végtelen folyamban* árad a búcsúzok serege. Jönnek at központból, jönnek a peremkerü-t letekből. Jönnek a közeli és távolit városokból falvakból. A pályaud- * varok felől egyre-másra érkeznek * a koszorút hozó küldöttségek. Kö- * zeledik az elválás perce. A Vörös téren már készen áll a mauzóleum. S Pontosan négy órakor leemelték a* koporsót, hogy a mauzóleumba vi- * gyek. * Ágyúk dörögnek, díszsorlüzek ropognak. Ebben a percben az egész hatal­mas ország mozdulatlanságba merevedett. Áll az utcai közleke­dés, állnak a vonatok, a hajók, áll a munka a bányákban, a gyárak­ban, a hivatalokban. Sokmillió ember áll mozdulatla­nul, fedetten fejjel... Sz. K. Gil, Lenin gépkocsi- vezetője. MAORID (AH’) Az ln- forniáciones cíniü madridi esti lap jelentése szerint CorrcciUa spanyol falucs­kában Brigida Garcia Suarez 85 éves asszony, — akinek férje 92 éves — ik­reket szült. Garcia Suarez asszony korábban öt gyer­meket hozott a világra. Az újszülött ikrek „legfiatalabb bátyja” jelenleg 46 éves. A Honvédelmi Sportszövetség az Iskola utcai 7. sz. alatti klub­helyiségében a következőkben hetenként kétszer, kedden és szombaton délután 6 órai kez­dettel a sorrakerülő filmekből' vetítést rendez. A mczielőadá- son a klubtagokon kívül részt vehetnek a tartalékos tisztek es családtagjaik is. Két Jcgjct cgv csapásra Dr. Szato japán orvos megfigyelte, hogy a dadogásnak legtöbb­ször léiektáni oka van. Ebből arra következtetett: a dadogokat úgy kell beszéltetni, hogy ne hallják a saját hangjukat. Hangaözömbö- sítő berendezést szerkesztett és magneioíonszaiagra vette betegei­nek általuk nem hallott hangját. Aoban a pillanatban, amint a be­tegek a magno-szalagr-ól meghallották saját normális beszédjüket, önbizalmat nyertek és ezután már bátran beszéltek. Szato dr. eddig négyszáz daciogót gyógyított meg ilymódon. Különleges berendezésének azonban még egy erénye is van: minthogy egyes dadogok elaludtak gyógykezelésük folyamán, a dók-; tor a magnetofonos beszéd-visszaadást sikerrel használta fel mint­egy 50 álmatlanságban szenvedő személynél is. (Az ,yAurore"-ból.)‘ ELŐSZÖR SIKERÜLT VÉG­TAGOT VISSZAÜLTETNI A moszkvai rádió jelentette: szovjet tudósok nemrégiben am­putálták egy kutya lábát és 26 órával később sikerrel visszaül­tették a végtagot. A gyógyulási időszak befejez­tével a kutya ugyanúgy használta a lábát, mint azelőtt. Áramszünet Értesítjük a város lakosságát, hogy a Zsdánov és Bocskai utca határvonalától északi részen el­ér ülő városrészen f. hó 2l-cn, 22-én, 23áj) és 24-én déli 12 j órától 11 óráig karbantartási! munkálatok elvégzése miatt áram­szünet lesz, TITÁSZ Nyházi üzemvezetőség. J HIDEGEBB IDŐ Várható időjárás kedden estig: növekvő felhőzet, sok helyen esu, majd havazas, mérsékelt délnyu­gati, később erősebb nyugati- északnyugati szél, az éjszakai le­hűlés kissé mérséklődik, a nap­pali hőmérséklet, főleg a Dunán­túlon, csökken. Várható legalacsonyabb hő­mérséklet ma éjjel: minusz 1— plusz 2, legmagasabb nappaa hő­mérséklet kedden mínusz 1—plusz 2 fok között, a délkeleti megyék­ben 2 fok felett. Egy tanítónő naplójából Egyszerű példaképek A Nap kel: 7.23 perckor, nyuj- ;zik: 16.28 perckor. a háborútól. De remé­lem, rábírják a háborús usz) lókat... a megegye­zésre! ’ — / Fogászati Labo­ratóriumban volt dol­gom. Búus Zoltánná, a laboratórium egyik dol­gozója szinte szeretette) nézi remekműveit, a fog­sorokat, melyeket ma készített. Lelkesen mu­tatja: „Ez egy öreg né­nié lesz, hogy fog örülni majd! Meg tudja rágni ma’d sz ennivalót! Ez a gyöngysorszerű fog kié lesz? — .Kérdezem. Egy szép fiatal lényé! Mily ebesen fog vele moso­lyogni! — S szeretettel simogatja meg a szép íegsort. Munka után — fekete mellett — elbe­szélgettem Búusnával. — Tudod — mondja de- 1iis arccal — szeretem a munkakörömet, nem ii kívánok mást, csak sek nun kai! No meg hogy felneveljük becsülettel a két fiunkat! — Utam a Fodrász Szövetkezetbe is vezetett rr.n Idő kell ide, bánni- l>en ügyesen is mozog­nak a dolgozók fürge ujjal. Ma már minden­kinek joga, hogy ízléses é.s szép hajviseleté le­gyen! Volr időm szemlé­lődni Feltűnt az egyik kis JolfMzo, alig 17 éves­nek látszó fiú nagy ügy­buzgalma. Már másfél éve szabadult. Nagyon ügyesen dolgozik. -- Su­gárzik róla a munkasze­retet, az akarat, a derű, a figyelmesség. Sok, ve­le egykorú semmittevő vehetne róla példát! — Ma az Űttörőház- ban is voltam. Láttam, amint a tanárok foglal­koznak a gyerekekkel. Bányai Sándor, a IX. szá­mú iskola orosz-szakos tanára lelkiismeretesen, boldogan foglalkozott az őrsvezetőkkel. Komoly munka és vidámság! Ez jellemzi az Ütlöróház munkáját, „Békét a vi­lágnak!” jelszóval. — Ma, hazafelé tartva találkoztam egyik na­gyon igyekvő, de köze­pes tehetségű kis tanít-* vanyommal. Örömmel • újságolta, hogy minden } leckét megtanult, leírt. } Csak úgy ragyogott az arca. A jól végzett mun­ka öröme, látszott rajta Ö írta a faliújságra: „Ügy szolgálom a bé­két, ha tanulok, képzem { magam, hogy felnőtt • koromban a haza hasz­nomat lássa”. i — Nézem az Aden-} auer-féle képét. — íme j az én egyszerű életem J egyszerű napján hány * munkát és békét szere-• tő emberrel találkoztam.* Rajtuk kívül hány mii-1 lió ember kívánja a i>é- ♦ két! Ügy a gyálak dü- J börgő zajában, a műn-* kás, mint a pacsirta-} dalos mezőn a paraszt. | mind munkát és békét} akar! i Velük együtt én isi meg szeretném kopog-} tatai a hábonjs uszítok 1 ablakát: „Menjenek* nyugdíjba, mert nyugal-j mat akarunk!” * B. G.J Meghalt a film úttörője Charles Pathé, a filmipar egyik megalapítója, 94 éves korában elhunyt Monaco- oan. Negyvenkilenc éve an­nak, hogy vetítésre került az első „Pathé” filmhíradó, melyet egy kukorékoló ka­kas képe vezetett be. Ez a kakas azután hosszú évek során világhíressé tette a „Pathé” nevet. 1897-ben " Pathé eredetileg hangle­mezgyárat alapított, de már 1898-ban bemutatta az első filmet, „Ali basa és a 40 rabló” jólismert ezeregy-éj- szakai történetét és az „Utazás a ho'dba” című fantasztikus filmet. Har­minc éve, hogy visszavo­nultan élt Monacóban, él­vezve élményekben és anya­giakban egyaránt sikeres pályafutása gyümölcseit. (A „Daily Express”-bő’) ★ I "RCSASÁGOK GYŰJTEMÉNYE Rio De Janeiro. A Brazíliai ÁL' lat barát ok Egyesületének felje­lentésére Belő Horizontéban le­tartóztattak egy 13 éves fiatal­embert, aki kutyahússal táplál­kozott. A fiata’ember eddig kö­rülbelül 100 kutyát fogyasztott ei. Ezért a furcsa szokásért egyszer már elkergették Sao Pauloból. •k A SZOKÁS HATALMA A franciaországi Séine-et-Mam*' megyében a tejhozam nagymér­tékben csökkent a francia elektro­mos művek sztrájkja következté­ben. Ugyanis a villanyhajtású ie- •jőgépekhéz szokott tehenek nem {voltak hajlandók kézzel fejelni t magukat. I KELÉ I ’ • G V A KOR,SZ AG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents