Kelet-Magyarország, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-19 / 16. szám
1958. JAKDÁR 19. VASARNAP keletmagvarorszag 7 Angyal Sándor A vén Tilinkó, meg a gróf Békegyű'és volt Nyírbogdánybon 4 csere-bere világ Gyula bá** csit már öreg korában találta, Görbebotra támaszkodva állt ki napjában többször a fótit felé tekintő tornácra, s bámulta a világ folyását. Igaz, végső foglalkozásként a fejfafaragást, meg a strapást énekdiktálást választotta, de ha ott álltában ősz haját felborzolta a Kraszna felől érkezett szél, jobban vágyott az élet után, mint valaha. És ilyenkor Gyula bácsi, az öreg Tilinkó elindult az életben. Hajlott háttal, csendesen füstölgő pipával. Mindene volt a pipa, no meg a csípősen savanyú ecsedi vinkó. Mondták is a falubeliek, hogyha egyszer koporsóra kerülne a sor. Gyula bácsi mellé oda kell tenni egy zacskónyi dohányt, a pipát, meg egy kulacs bort. Mert úgy igaz — mondogatták — -napjában megfordulna odalenn, ha hiányát érezné valaminek. Nevettek ugyan a dolgon, de mégis volt alapja ennek a viccelődésnek. A fiatalabb generáció nem nagyon tudott erről, de ha a hosszú téli estéken szóhoz jutottak a korosabbak, ámulattal telt el az cstézők hada. felelevenedtek ati- zenkilences napok és a Tilinkó- regék. Azok az idők, amikor Ecsedre is eljutott a köztársaság hire és megmozdultak Gyula bácsiék. Az öreg Tilinkó, aki akkor még ugyancsak pozsgás arccal bírta az életei, először a szükölködö- kön segített. Felruházta a rongyosokat és búzát, meg kenyeret mért az éhezőknek. Az igaz ugyan, hogy amikor egy kis győzelmi vigalomra került sor, a mámoros hangulatban nem zárta el a kocsma pincéjében a csapot és megitatta a bakancsát is, meg hogy mikor bejöttek a románok. Gyula bácsit mcgláncolták. de akkor szerette meg a falu népe — egészen a koporsóig. Ilyenkor, ahogy végigpöfé- Jiclt egy-cgy utcán, boldog volt, aki köszönthette, akit megtisztelt az öreg egy kalapemeléssel. Mindenkihez volt néhány kedves szava. A pipát, azt nem vette ki a szájából, de öregesen selymes hangja kárpótolta ezt. TTát így indult el Tilinkó Gyu- la bácsi negyvenöt egyik napsütéses januári reggelén is. A szokott csendesen, az elmaradhatatlan pipával és bensőjében egy kis melengetett jókedvvel. A Vas- hid utcán kezdte mindig az útját, s akkor sem változtatott irányt. És ahogy elért a malom épületéhez, megállt, felnézett az egyik falragaszra. Üjből megnézte nem hibázik-e a szeme. De az öröm még jobban szétterült az arcán. — Igaz... hát mégis osztanak! Földet...! Hogy ezt is megélhettem. Nem szokta, de akkor benézett a malomba. Nem zavarta a nagy zaj, sem a fülledt, lisztporos levegő: újnak tűnt neki minden. S ahogy ismét az utcára lépett, mégegyszer ránézett a plakatra. így indult el megint, hogy folytassa útját. Gondolt egyet hirtelen, hogy visszafordul és megviszi a hírt az otthoniaknak. Hanem ekkor megint a szemébe ötlött valami. A Lőrinc-féle vendéglő falán egy frissen festett tábla ékeskedett, s alatta egy rézkarikát lengetett a szél. „Némedi Dániel bor- bély-üzlete'* betűzte ki az öreg az írást. Elgondolkodott. Azon törte a felét, hogy ez a Dani, amilyen kicsi ember, olyan fürge is. Mert, hogy tojásért meg tengeriért fente a borotvát és lám mán a saját üzletig vitte... Betért hát, hogy köszöntse. És akkor született meg Gyula bácsi öregkori. legutolsó, és tatán legszebb legendája.' Kora délelőtt volt és az üzletben szokatlanul nagy rend. A mester ippen pamacsolta egy szál vendégét. — Agpyon az isten jóreggelt! — köszöntött az öreg, az ő megszokott hanglejtésével. — Magának is Gyula bátyám — így rá a mester. — Látom, fiam, fityeg a karika odakinn a falon — élcelődött kedvesen az öreg Tilinkó és szorításra nyújtotta a kezét. A mester letette a borotvát és gyengéden kezet fogott. Gyula bácsinak szokása volt, hogy sokáig nem eresztette el az ismerős kezét és nem sajnálta a szót sem. így történt akkor is. U anem a tükör előtti széken megmozdult és egyre jobban nyugtalankodott a pamacsos fej. Majd a szappanozatlan rész szétnyílt és ideges hang szállt ki rajta: — hegyes szíves... Gyula bácsi magáénak vélte a szót, s nyomban válaszolt: — Ugyan mán, gyermekem., hogy milyen nyughatatlan vagy! Nem felejtkezek meg én tér ólad sem! És nyomban nyújtotta sötéteres kezét. A székben ülő úgy tett, mintha nem látná a feléje nyújtott kezet és a nyakán körültekert kendőt kezdte igazítani. Dani, a mester visszahúzta az öreget és valamit a fülébe súgott. Az öreg kíváncsian nézett az idegenre és ismét a borbély szemében kutatott. Az újra súgott valamit és a borotva után nyúlt. —- Mert, csak úgy mondtam fiam, hogy nem jó az, ha az ember ideges — toldotta meg erre a a szót Gyula bácsi. A borbély figyelmeztető tekintettel nézett *rá és most már hangosan is kibökte: — Nyírást is parancsol, gróf úr? Azzal együtt másfél millió. A vendégnek észrevehetően tetszett a bók. Mégis reklamált: —- Mi az, nap-nap után drágább? — Esetleg két tojással is lehet, gróf úr. Megvető pillantással válaszolt amaz. Összébbhúzta báránybéléses bundáját. Ez volt a bogara: bundában kellett borotválni. Kisvártatva közbeszólt Gyula bácsi: — Csak tán nem szégyenled fiam a zsebedbe tenni azt a két tojást? A borotva megállt és a borbély Intett a gróf feje felett, Andrássy úr a tükörben fenyegetett dülledő szemekkel. A vén Tilinkó azonban nem tágított. Felállt és közelebb lépett a borbélyszékhez. —Pedig jó nagy zseb van ezen a bundán — és rácsapott a gróf vállára. Csak pont az a két koszos tojás nem fér el benne? A gróf ekkor hirtelen felemelte hangját: — Hagyta abba ezt az értelmetlen fecsegést jó?! Gyula bácsi fején feljebb ugrott a ka lan. — Mán mint én hallgassak?! Na hallod, te Dani — fordult a mesterhez — micsoda vendégeid vannak neked! Ügy látszik nem tanították meg a fiatalurat az öregek ‘iszteletére. A petróleumlcuvec. a Szolnok- ’■ömnéki levifézlett Andrássy gróf körül forgott a széken, öklét ösz- szébbszoritoUa. Nézett az öregre és r'saktúgy prüszkölt az orra alatt, hogy még a habot is feltúrta a bajszán. Az öreg visszább hőkölt kissé s mintha reszketett volna a keze a görbeboton, ahogy — előszedve viccelődő kedvét — megszólalt: — Csak nem tetszett megsértődni a petrós gróf uramnak? Hát mán viccelni csak szabad? — Túl sok a vicc mostanában — hörgött mérgében a gróf és ciháim kezdte nyakából a feliér borbélyke ndöt. Aztán marokra fogta azt, letörölte az arcán maradt habot és nagy lendülettel lecsapta a kendőt a székre. Kucsmája után nyúlt és gyorsan becsapta maga mögött az ajtót. Némedi borbély zavarában nyomban utána eredt. — Tekintetes gróf... úr, tessék visszajönni... De az csak ment, hátra sem nézett és hamarosan eltűnt a közeli kanyarban. Ekkor Gyula bácsi is kilépett az üzletből. Hátulról a Dani vállára tette kezét és szögletes mosollyal az arcán csendesen így szólt: — Elment és még nem is fizetett. Sebaj Dani fiam, úgyis csak a felét húztad le, az meg egy tojás.. Küldök én neked hazulról kettőt is. Annyit megért ez nekem. ★ S ahogy befejezte a történetet Némedi Dániel, az ecsedi borbély, felhangzott a vendégek kacaja. Igaza volt Gyula bácsinak! Most, évek után is újra meg újra mosolyt csal az eset az ecsedi emberek arcára. A napokban a Hazafias Népfront helyi bizottsága békegyűlést rendezett községünk kultúrtermében. A gyűlésen 350 fő jeleni meg. Jeges Pálnak, a Hazafias Népfront helyi elnökének megnyitó szavai után Nagy István, az általános iskola igazgatója ismertette a- Békekiáltványt. A Békekiáltvány ismertetése után többek között felszóla’t Bihari János helybeli római katho- likus plébános és Kiss György református lelkész is, akik kérték a jelenlevőket, hogy a béke megvédése érdekében minden embert szólítsanak harcba. A békegyűlés résztvevői egyhangú tiltakozásukat fejez .ék ki a háborúra való készülődés, az atom- és hidrogénfegyvere ekei való kísérletezés ellen. Követelték: szüntessék be a nuk.eárisj fegyverekkel való kíseilelczcst esi r/ck gyártását. Kotán Pal. a békebizottság el--( nöke ismertette a bckebi/.oltsagi feladatát, majd a Hazafias Népfront-bizottság elnöke is kérte a -elen1evőke'. hogy támogassák a békebizottság munkáját s vegyenek részt e mozgalomban minél többen. A község lakosai közüli eddig R2-en jelentkeztek, hogy; részt kívánnak venni a békebi- zottóág munkájában. A gyűlést filmvetítéssel fejeztük be. Vetítésre került az ..Emberek, ne enged-étek” és a Béke! és barátság” című film. Lakatos József, tanácstitkár, Nvírbogdány. Békaember a must ban A Garda-tó mellett fekvő Riva-ban a bortermést a lakosság 400.000 literes óriásmedencében gyűjti össze. Legutóbb a termés olyan jó volt, hogy „kiöntött'- a bor. Az óriási medence biztonsági szelepe ellömődött és a megjavítására készülő bortermelők elszédültek az erjedő must kigőzölgésétől. Végül a környék közismert „békaembere", Túllő Cestari segített rajtuk: búvárfelszerelésében leszállt az erjedő folyadékba és megtisztította a szelepet. „U:azna-2 Ön a Szpuínyikon ?“ A Daily Express közvéleménykutatást folytatott arra vonatkozóan, hogy hány angol lennne hajlandó utazást tenni a világűrbe. A megkérdezettek 8? százaléka nemmel, 14 százaléka igennel válaszolt, 4 százaléka pedig egyelőre még nem tudott dönteni. Megjegyzendő, hogy csak a szavazási korban lévöket' kérdezték meg és ha a kalandos fiatalokat is bevonták volna a közvéleménykutatásba, úgy a százalékarány bizonyára másként alakult volna. Töbi et vár vezetőitől Lukács József cs Szarka Lajos cégémdánvádi levelezőnk li«z zánk küldött levelükben azt teszik szóvá, hogy a község dolgozói kedvelik a kultúr- és sportrendezvényeket. Panaszkodnak azonban, hegy a fiatalok nevelésével, kulturális- és sportrendezvények szervezésével, irányításával, valamint a hetekben alakult KISZ Cégényclényád ifjúsága szervezettel a község vezetői és » nevelők sem törődnek megfelelően. Két eve folyik a sportpálya rendezése és még most smes befejezve. Arra kérik az illetékeseket; törődjenek többet a kiszistákkal, a kultúrára és sportra szomjazó fiatalsággal. Reméljük kérésük nem marad meghallgatás nélkül. r()máviuip i Leó éi egy asszonyhoz M ár késő van, és fázol, ügye? Lámpád még most is ég és talán hetekig így marad. Virrasztói, mint akinek az a sors jutott, hogy az álmok óráján is ébren legyen. Tudom, haza várod azt, akit tulajdonképpen már nerr. szeretsz. Húzd csak szét a függönyöd, és nézd, mily nyugodt és fenséges a hófoltos éjszaka! Az enyhe szélben ívlámpák lengenek éj felhők szállnak, ki tudja, hova, ki tudja, milyen messzir-. Talán akkor is ilyen idő volt, mikor megismerted. Hittél neki, hogy igazi férj és hűséges apa lesz. De jött a valóság, jött az ébredés, amely egycsapásra szétfújta álmaidat. Ma már egyedül maradtál, és ha alvó kisfiad göndör fürtjeit nézed, tudom, hogy könnyes a szemed. Nézz csak, less ki csak még egyszer az ablakon .;. a toronyórák már az éjfélt is elütötték és csalt most jön haza a férjed. Most jön, mámorosán, kacsázó léptekkel, düllöngelve. Tekintetében a neonlámpák csalóka fénye, ruhája gyúródott és szeme beesett. Vajon hol mulathatott megint? Hová szórta pénzét, amelyre a ti megtépázott kis fészketéknek olyan nagy szükség lenne. Már sokszor gondolkoztam azon: vajon mit lehetne itt tenni? Van-e megoldás, van-e kiút? Ne vedd rossznéven, de most bevallom ezt neked. Mert nekem, a régi iskolatársnak nagyon fáj az, ha más szenved. Különben — ezen a helyen is nyugtázom — megkaptam leveled. Tudom, ami benne van korántsem csak a te problémád. Korántsem csak a te gyötrődésed. Még sokaké is. Mert legyünk csak őszinték, új vejzáiyek fenyegetik most a i családi fészkeket, amelyek ellen minden erőnkkel tenni kell. Sok a könnyű flört, a rámenős ismerkedés, mintha ez is a kollektivizmus velejárója lenne. Pedig nem az! Sőt, idegen i attól, mivel éppen ebben a korban kell kialakítanunk a tár- i sadalmi érintkezés új, és minden eddiginél igazabb törvényeit. De mi valahogy csak félgőzzel csináljuk ezt. És mivel J így csináljuk, sokan vannak, akik kibontják a csábítás kalóz-lobogóit, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Aztán itt vannak a borivó barátok. Akik előtt nem is , egyszer csak három-négy „lityinél” kezdődik az ember. A jelszó vairaogy így fest: Ha iszol, akkor barátom vagy, kü- , lönben ... Na, de minek is folytassam tovább, te is tudod, i mit akarok mondani. Te is tudod, hogy férjed is ezért csú- j szott el. És ma már milyen mélyen van? Sajnos, a lejtő mindig lefelé húz és a hamis csillogás sem könnyen oszlik i el. Ezért van az, hogy gyermeked hiába várja haza aput és j ezért van az. hogy te sem alszol el. , Az előbb máz- céloztam arz-a, hogy mit lehetne itt tenni? i Leveled alapján sajnos keveset! Tudniillik, aki még nyilvá- i nos helyen is folytatja az ölelkezést, az nem méltó a bizalomra. És a hűségre sem! A részegség az sohasem lehet 1 mentség. így megoldásként csak egy maradhat! Üj életet i kezdeni. Újat, igazabbat. Hisz Neki már annyi ereje sincs, ' hogy szégyellje magát. Elsodorták a borbarátok, bár ebben a 1 földcsuszamlásban az Ö gerinctelenségének és pipogyaságá- 1 nak is nagy része van. Mit mondhatnék még? Talán csak annyit, hogy nem kell ! félni a bátor elhatározásoktól. A mástól, a jobbtól; a vir- 1 rasztás és az örökös gyötrődés helyett! A mi közösségünk, a ] mi társadalmunk ebben is segít, mertha el is nézzük néha ' a dolgokat, azért mindenkor megvetjük a dorbézolást és az 1 erkölcstelenséget. Zárva soraimat, mégegyszer azt kívánom, hogy mind- j azokra, akik még így élnek, holnap új nap és új reménység ; fényesedjen. Mint már mondottam, mi ebben mellettetek va- , gyünk. Segítünk ráhatással, megelőzéssel, de ha másképp I nem megy, akkor ilyen tanácsokkal is. Jó éjt Ilona, pihenj és nyugodj meg! , Kovács T. I *
