Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-18 / 140. szám
KFLPTM AGYARORSZAG 1957. június 18, kedd A kisvárdai járás 35-ik KISZ alapszervezete # aratóbrigádot szervez # segít a beleg és özvegy dolgozóknak ■Él szakköröket alakit A kisvárdai járási tanács párt-alapszervezetének határozata értelmében a fiatal kommunisták kezdeményezésére összehívták a járási tanácsnál és a községi tanácsnál dolgozó fiatalokat, hogy közösen megbeszéljék a KISZ megalakításával kapcsolatos feladatokat. Fodor elvtárs a járási tanács fiatal kommunista dolgozója tartott rövid, tartalmas beszámolót, amelynek alapján megvitatták a DISZ működésének tapasztalatait, az októberi események tanulságait, az ifjúság nevelésé nek problémáit és végül a KISZ szerepét, feladatait az ifjúság helyes életének kialakításában. A tanácskozáson részt vett fiatalok egyhangúlag amellett foglaltak állást, hogy alakítsák meg Kisvárdán a tanácsi KISZ-alapszervezetét. Ezután 16 fiatal kérte felvételét a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség soraiba. Egyben megválasztották a vezetőséget is Az áj vezetőség tervei A vezetőség nyomban a tagság elé terjesztette terveit és elgondolásait a közeli hetek munkájára vonatkozólag, amelyet a tagok javaslatával kibővítve programként fogadtak el. Ebben a programban szerepel többek között egy önkéntes aratóbrigád megszervezése, amelynek feladata, hogy segítséget nyújtson az aratás és cséplés idején a beteg és özvegy dolgozóknak. Ezen kívül rendszeresen politikai vitákat, kirándulást • szerveznek. Szakkört alakítanak külön a lányoknak és külön a fiúknak. Kulturális és sportrendezvények mellett arra is gondolnak, hogy a családot alapító fiatalokat felköszöntik, a betegeket meglátogatják és segítenek problémáik megoldásában. Ezek csak kezdeti elgon dolások, amelyek' a ké sőbbiek során még sok más helyes programponttal egészülnek ki. Az a cél juk, hogy a következő időkben olyan ifjúsági életet alakítsanak ki, amely mind maguknak, mind hazának hasznára váljon és vonzóvá váljék a fiatalság körében. Bodor Lajos Kisvárda. Egy mondatban*Zalka Máté emlékest Moszkvában a VIT-rőli Június 11-én este ünnepi díszt öltött a Moszkvai Iro- A szovjet gyáraidban ér-^ da-lmárok Központi Háza. tekes serlegeket, emlékjel-f ... , . .... „ vényeket és érmeket ké-fItt ,tartottak me§ ,.ZaUa szitenek a III. Nemzetközit Máté, a legendáshírű sza-Baráti Sportjátékok részvevői számára, s ennek keretében a moszkvai művészi öntvények gyára több mint 12 millió emlékjeivényt gyártott. A VIT idején a moszkvai konzervatóriumban a; külföldi zeneiskolák hall-; gatói részére nemzetközi; szemináriumot tartanak,; amelyre a legkiválóbb; szovjet zeneszerzőket is: meghívják. ★ A litván borostyánfaragók művészi ajándékokkal várják a Fesztivál küldötteit s többek között miniatűr békegalambokat készítettek, ★ A moszkvai előtti téren öt emelet magas oszlopot építettek,: amelynek tetején a béke-: galamb tartja csőrében a zöld olajfaágat. ★ A szovjet fővárosban 24 kisegítő postahivatalt nyitnak a VIT idejére. ★ A Fesztivál megnyitásának napján Moszkva egyik terén nyolc, többméter magas fáklyát gyújtanak meg, amelyek a barátság lángját jelképezik. ★ Moszkva ifjúsága vállalta, hogy a Fesztivál megr nyitására mintegy 100.000 ajándéktárgyat készít a küldöttek számára. badságharcos halálának 20. évfordulója alkalmával rendezett emlékestet. Az ünnepélyt Szergej Mihalkov költő nyitotta meg. — Zalka Máté, az író, a hazafi és a szabadsághős élete mindannyiunk számára csodálatos emlék marad. Zalka Máté küzdött a mi szovjet hatalmunkért, harcolt Vcrosilov seregében és hőstetteiért Lenin személyesen aranyból vert fegyverrel tüntette ki. Ezután a spanyol nép szabadságharcának hősi napjaiban a nemzetközi brigád élére állt és mint Lukács tábornok győzelemre vezette csapatát.. Az aragoni fronton életét áldozta a nép győzelméért. Mihalkov bevezető szavai után B. Lavroszkij mérnökezredes, Zalka Máté harcostársa szólt néhány szót. — Lukács tábornokot nemcsak mint rettenthetetlen hőst, hanem mint igaz embert ismertük meg. Szerette az életet, sohasem felejtette el hazáját, Ma|Lengyelország legmodernebb szívsebészeti laboratóriuma Alig két hónapja rendezegyetem^ék be a legmodernebb külföldi készülékekkel a gruzlicai kardiológiai intézet laboratóriumát. A szívsebészeti osztály máris sok beteg életét mentette meg a nagyszerű, modern készülékek segítségével. Az orvosok leghívebb segítőtársa talán az a precíziós szívröntgenkészülék, amelyet a svéd Elema-cég gyártott. A készülék a maga nemében a legjobb a világon. Két, egyenként 35x31x35 cm. nagyságú felvételből álló sorozatot készít a beteg szívről. Egy másodperc alatt 12 felvételt készít el. (Az eddig használt röntgenkészülék 8 j másodperc alatt készített el hat felvételt.) Az új gép tehát lehetővé teszi, hogy pontos képet kapjunk a szív munkájáról, hiszen egy-egy szívdobbanás csupán V« másodpercig tart. A bo nyolult készülék ugyanakkor adatokat szolgáltat a vérnyomásról, a véroxigén- és más gáztartalmáról a szív különböző részeiben. Ezek az adatok nagy segítséget nyújtanak a bonyolult szívműtétekhez. Nemrég Manteuffel professzor, a szívsebészeti osztály vezetője tízéves kislányt operált veleszületett aortaszűkülettel. A szivröntgen-készülék segítségével sikerült pontosan megállapítani a szűkület helyét és nagyságát és ez lényegesen megkönnyítette a műtétet. A műtét jól sikerült, a kislány gyógyultan tért hazá. Nemrég még a hasonló műtétre szoruló be. tegeket külföldre kellett küldeni. gyarországot, és nagyon kedvelte Liszt, Brahms zenéjét, a magyar nép dalait. Az ünnepély következő szónoka R. M. Karmon filmrendező volt. — Drága Máténk úgy él emlékezetünkben, minta bátorság és az igazság jelképe. Csillogó szemekkel beszélt az emberiség szebb jövőjéről, szeretett hazájáról. Minden egyes katonájának halála mélyen megrendítette. Amikor az aragoni csatába vonultunk, mindig édes szülőföldjére! gondolt. Az est részvevői nagy figyelemmel hallgatták A. V, Eisnernek, Lukács tábor-í nők szárnysegédjének szavait. — Lukács tábornok atyai 'szeretettel vett körül benzinünket, mondotta többek között. — Majd beszámolt Zalka Máté utolsó óráiról. Lev Nyikulin szovjet író felolvasta Emi-hsziau kínai költő levelét, amelyet Lukács tábornok özvegyének! írt. Az emlékesten részt vet-, tek a moszkvai magyar követség tagjai is, valamint számos ismert szovjet iro-< dalmi -személyiség. Az emlékestet hangversennyel fejezték be, amelyen a legkiválóbb művészek Brahms, Liszt, Csaj-1; kovszkij műveit és számos! magyar népdalt szólaltattak-! ‘ meg. A z egyik szép havas decemberi reggelen Köröskényi Imre csomagolt. Egy kiló szalonnát tett az aktatáskába, mellé egy fél veknit, s elindult az állomásra. A rokkant kemecsei útőr nem tudta mi ütött fiába. Ezt is megbolondította a rádió. Már úgy látszik — gondolta magában. Egy darabig marasztalta, de nem ért semmit. így hát kikísérték a vonathoz. Elbúcsúztak tőle. Imrének csillogott a szeme. Megnyílt előtte a világ — gondolta és végre megláthatja Angliát, amiről anynyit hallott a rádiókban. Tejjel-mézzel folyó Kánaánnak képzelte gondolatában, s azt hitte, hogy ott még tán a kerítést is kolbászból fonják. Vele ment barátja is Sándor József. Sárvárnál csatlakozott hozzájuk néhány fiú, meg lány s együtt folytatták útjukat Ausztria felé. Útközben azon tanakodtak, vajon mi. lyen lehet kinn Nyugaton az élet. — Majd meglátod milyen dolgunk 'esz — fordult barátjához Sándor Jóska. Imre csak hallgatott. — Vajon hogy fogadnak? — ötlött fel Köröskényiben a gondolat. — Hát hogyan fogadnának, minket, „szabadsághősöket”?! Mi! — Én nem csináltam semmit, nem vettem részt a „forradalomban” — -vélekedett Imre. — Nem baj az. Most mehet mindenki. KEMECEE—LONDON—KEMECSE ÍV! elitek is szabadon. — Nem állította meg őket senki. így jutottak át Ausztriába. Az első falu Locsmárd volt, ahol megtelepedtek. Igen meglepődött Imre. Mert bizony a fogadtatás nem volt valami szívélyes, barátságos. — Egy tűzoltó szertárba vezették őket. Itt töltötték az éjszakát. Másnap reggel továbbszállították őket vagy 20 kilométerrel egy másik faluba, s egy nap múlva Schboekerau-ba kötöttek ki a lágerban. Csaknem 2000 ember volt már ekkor itt. Köröskényi meglepődött. Nem tudta elképzelni miért vannak ezek az emi berek itt. Később azonban megtudta. — Meddig kell még nekünk itt várni — kérdezte az egyik alkalommal? — Türelem, türelem — volt a válasz. — Míg az illető ország, ahová menni akar, nem regisztrálja, addig itt kell maradni — világosították fel. Azt sem tudta mi az a regisztrálás. Hát várt. Már ianuár is elmúlt és semmi. Február vége felé egy fényes autó gördült be a lágerba. — A létszám betelt nem visznek senkit Angliába egyelőre — mondták. Imre lehangolódott A koszt szokatlan, fűszertelen, íztelen volt, egyre csak fogyott. Nem tudta elképzelni mi lesz vele, ha ez így megy sokáig. Az egyik nap jelezték, hogy magyar megbízottak jöttek ki hozzájuk, de biz azokkal nem találkozhattak. Ezen a napon furcsa plakátokat pillantott meg a lágerban. — Mik ezek? — kérdezte. — így bánnak azokkal, akik visszamennek Magyarországra. „Aki haza megy, az oroszok viszik Szibériába” — hirdették a rajzos plakátok. — ^Ezért nem ajánljuk, hegy haza menjenek — figyelmeztették a provokátorok. Az egyik napon megszólalt a mikrofon. — Akik Angliába akarnak menni azonnal elszállítjuk, jelentkezzenek — hallgatta. Ment ő is, százegynéhány társával, örült, hogy végre elérkezett a nap, amikor útrakelhet Anglia felé. Kis cók-mókjál összecsomagc-xta és felszállt a vonatra a többiekkel. — Alig haladta* valamennyit amikor mondták, hogy megérkezte*. Furcsállotta a dolgot. Kikötöttek Síraikirchénben. Újra lágerba kerültek. A regisztrálásról egyre több szó eseti. Végül megtudta mi az. — Részt vett-e a forradalomban — kérdezték tőle óz irodában — Nem — válaszolta. — Párttag?? — Nem.^ Kezébe nyomtak egy papirost mikor már ;cl kifaggatták, hogy a .inak írjon alá. CsQüal.c tzou rajta, hogy már ki volt töltve, hisz vele nun is no.>zéltek arról, hogy véglegesen kéri-e a letelepedését vagy sem. Miután ez mind meg volt, ujjlenyomatot vettek tőle. Tudta már mi az a regisztrálás. így aztán nagynehezen Belgiumon keresztül került Angliába. Hajójuk Doverben kötött ki. Kellemes fogadtatásban volt részük. Egy magyar beszélt hozzájuk. Egy úri kinézésű pofa. — Nagyon örülünk, hogy megérkeztek a szabad országba, s kívánjuk, hogy legyenek boldogak Angliában. A néhány német kísérő, akik velük" mentek, letisztelegtek az angol csendőröknek. Elszedték tőlük a jegyeket, betessékelték őket a vonatba és Hednesícrba kísérték. Nem fogadta őket senki. Innen Kcrshamba került, ahol az egyik alkalommal papok keresték fel valamennyieket a táborban. — Az angolok szeretni fogják magukat, de ne vegyék rossz néven, ha idegesek lesznek, megsértődnek. Arra ügyeljenek mindig, hogy meg ne bántsák őket. Az utcán illedelmesen viselkedjenek — szélt a lelki prédikáció. Itt is rá került a sor a regisztrálásra, ujjlenyomatot vettek, adatokat kérdeztek stb. — A munkaügyi osztályon ígérték nekem, hogy elhelyeznek, de nem lett belőle semmi — vélekedett Imre. — Megtudtuk, hogy az angol munkások nem jó szemmel néztek bennünket, hiszen sztrájktörők lettek, többet dolgoztak, kevesebb bérért, mint azok. Köröskényi Imre is vártvárt majd csak akad munka a számára. De bizony hiába várt. Több ezer közül csak néhánynak adtak munkát, a többi nem kellett. — Még azokat is elbocsátották, akik dolgoztak. Csak ideig óráig kellettek. Mert ott nem úgy van, . mint itthon. Angliában a tőkés az úr. Még cigarettázni sem szabad. Ismertem egy kislányt, Horváth Magdát, öt hétig dolgozott az egyik kórházban mint mosogatónő, aztán elbocsátották. Még azok is panaszkodtak, akik dolgoztak, nemhogy mi . . . IVTeglátta a teójel-mízzel folyó Kánaánt Köröskényi Imre. Annyi pénze nem volt, hogy levelet tudjon írni a szüleinek. Ügy kéregette össze a levélre valót. Már a negyedik levelében azt. írta, hogy öngyilkos lesz, ha nem segítenek rajta. „Én már meggyőződtem mi van itt. Előttem levizsgázott a Nyugat. Eszembe sem lesz többet, ha haza. kerülök, hogy külföldre menjek, akármit is fog mondani a nyugati rádió. Mert az csak mind hazugság,egy szavuk sem igaz” — írta az egyik levelében apjáéknak, s valósággal könyörgött, hogy fizessék be azt a pénzt, amely szükséges a hazajöveteléhez. — Hazátlanoknak, senki embereknek éreztük magunkat — vélekedett a szőke, középtermetű, hullámoshajú fiú. Sokszor leakartak beszélni engem i$ a hazajövetelről. Azt mondták majd jó lesz. Nem hittem és most sem hiszem. Alig vártam, hogy hazajöjjek. Nincs annak az ételnek párja a világon sem, amit édesanyám főz. Szinte rosszul lettem, amikor újból ettem belőle, mert jó belaktam ám. Köröskényi Imre fiatal ember. Alig múlt 24 éves. Megtévedett, hitt a csábításnak, azt hitte, hogy odakintről jobban tudja támogatni szüleit, a nyolc tagú családot. Mcst bebizonyosodott, hogy az idős, nyolcgyermekes apának kellett segítségére sietnie a tékozló, megtévedt ‘fiának. Imre helyet talált magának itthon. Míg el nem ment a nyíregyházi AKÖV- nél dolgozott, visszavették ide, s becsületes, hazáját szerető embert, szakmunkást nevelnek belőle. Ferpís Kálmán.,
