Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-16 / 139. szám

1957. tfnlns 16, vasárnap

KFLFTMAOVA RORS/.A C

Harcosabb, sokrétűbb ismeretter jesztést!

(Folytatás a 34 oldalról.)

fehérgyarmatiak a Nagymezői Állami Gazdaságot keresik fel mezőgazdasági ismereteik bővítése céljából.

Igen jó ismeretterjesztési forma a kiállítás is. A kisvárdai képzőművészeti kiállításon résztvett Kékese és Tiszakanyár kézimunka szakköre is munkáival. A tiszakanyári baromfi- és nyúlkiállítás is meghozta az eredményt a tenyészállatok tartása és szaporítása terén. Június 20-a körüli időben újra nyúl, baromfi és galamb kiállítást rendeznek, ahol hatvanan állítanak kij Kiállításra készülnek Nagykállóban, Tisztaberekén is, A csengeri járás a múlt évi termelőszövetkezeti hetek rendezésével igen jó eredményt ért el; jó lenne ezt az idén is megismételni. Itt kell megemlítenünk a nyíregyházi pedagógus képzőművészeti kiállítást is.

Az elmondottakon kívül nagyon fontos az időszerű tevelő, tanító ismeretterjesztő előadás is. Ez a forma a legismertebb minden községben. Az ellenforradalom után is ez az ismeretterjesztő forma volt megtalálható mindenfelé.

I politikai felvilágosítás,

tájékoztatás érdekében nagyon sok helyen tartottak „Az ellenforradalom és az ifjúság“, „Ellenforradalmi erők dúlása Magyarországon1’, „Az 1848-as szabadságharc és az 1956-os ellenforradalom“ címekkel előadásokat. Több helyen volt előadás a Szovjetunió és a népi demokráciák baráti támogatásáról, valamint természettudományi, történelmi, egészségügyi, műszaki, mezőgazdasági, irodalmi tárgykörből is.

Az eddig felsorolt előadások, szakkörök, tanfolyamok — számukat tekintve — még mindig nem érték el a múlt évi szintet. Sokat kell még tennünk, hogy utolérjük és el is hagyjuk eddigi eredményeinket. S ez elsősorban művelődési mun kásáinktól függ.

Mit kell tenni ?

Nagyon sok helyen, — így Berkeszen, Tiszakanyáron, Kékesén — példamutató a párt-, a tanács-szervek és a művelődési dolgozók együttműködése. Á tanács végrehajtó bizottsága havonía, a tanácsülés negyedévenként tárgyalja a művelődési munkát. Olyan határozatokat hoznak, amelyek meghatározzák az ifjúság és a felnőtt lakosság nevelésének módszereit és ezeket a feladatokat a község vezetőinek segitségével oldják meg.

Sok községben nem kapcsolódott még be minden pedagógus a népművelési munkába, pedig érteniök kellene, hogy nemcsak az iskolás tanulók képzése a kötelességük, hanem a felnőttek nevelése is. Ezenkívül megoszlana a tennivaló, kevesebb munka jutna egy-egy nevelőre és minőségileg is nagyot emelkednék a művelődési munka.

' Sok községben van már előadói munkaközösség. De még elég magas azoknak a községeknek a száma, ahol nincs, vagy nem működik megfelelően. Pedig erre nagy szükség van. Ennek a csoportnak kell a lakosság igényeit megvizsgálni, a tématerveket összeállítani, szemléltetési lehetőségeket biztosítani, egymás felkészültségét megítélni, stb.

Üjabb és újabb szemléltetési anyagokra van szükségünk! Van ugyan megyénkben 63 szemléltető vándorláda, van minden községben diafilm vetítőgép, diafilm, van kevés hangos ismeretterjesztő filmünk is, de mégsem élünk eléggé ezekkel a lehetőségekkel. Sok előadó még a táblát és a krétát sem használja. Ugyancsak nem használják ki a gépállomások laboratóriumait, az iskolák szertárainak anyagát sem.

Hiba van egyes helyeken a tématervvel is.

Nincs sok helyen helyes arányban a politikai, az általános ismereteket nyújtó, és a hasznos ismereteket nyújtó szakmai előadás. Több helyen hiányzik a határozott kiállás és ennek következtében a politikai előadásokat elhanyagolják. Másutt elfelejtik, hogy nemcsak a művelődési otthonban, hanem házaknál is lehet előadást, diafilm-vetítést tartani. Használjuk ki az összejöveteleket, szomszédolásokat is nevelő munkára.

Több községben megfeledkeznek a dolgozóknak foglalkozás, nem és kor szerinti megoszlásáról is. Ezeknek a tényezőknek a figyelmen kívül hagyása «kozza legtöbb esetben a hallgatóság csekély számát. Ár. is hiba, hogy néhány helyen megfeledkeznek a művelődési munkások a községben lévő üzemekről, ■állami gazdaságokról és azzal nyugtatják meg magukat, hogy ott úgyis van kultúrfelelős. Ez az álláspont nem helyes. Az üzemek várják a segítséget, ezenkívül a keresztbeszervezés megszüntetése, előadók biztosítása szükségessé teszi, hogy a népművelési dolgozók tudjanak mindenről, ami községükben történik ismeretterjesztési téren.

Nagy a művelődési igény dolgozóinkban és ezt az igényt ki is tudjuk elégíteni. Nem elsősorban mennyiségre, hanem minőségi ismeretterjesztő munkára kell törekednünk. Az előadói munkaközösségek várják soraikba a község tanácsi és párt-vezetőit, a pedagógusokat, orvosokat, mezőgazdászokat, mérnököket és minden szakembert.

Az Oktatásügyi Minisztérium egyesült a Népművelési Minisztériummal. Az egyesülés megtörtént a megyei osztályoknál is. Városokban és községekben —az Iskolai tanulók és a felnőtt dolgozók széles területen való képzése mutassa meg az egyesülés helyességét. Minden nevelő végezzen tehát az iskolai munka mellett iskolankívüli népművelési munkát is!

MOLNÁR ANTAL

\ nyíregyházi Jósa András-Múzenm irodalmi kincsei

! 1 Megyénk levéltárai és csa■ > ládi levélgyűjteményei sok ;• anyagot tartalmaznak bizo;; nyára Szabolcs-Szatmár ;; megye műveltségtörténeté;; nek múltjából, amelyben ;; sok a haladó hagyomány, a ;; kulturális érték. Ez az el;; gondolás vezette azt a kez! I deményezést — a Megyei

Tanács Végrehajtó Bizott! • ságának párt'ogásával —, ' amely 1955-ben a Jósa Andj • rás Múzeumban egy iro;; dalmi gyűjtemény létreho;; zását tefíé lehetővé. Ezt a ;; kezdeményezést karolta fel ;: azután a Művelődésügyi !: Minisztérium jóakaratú tá;; mogatása. Bár a rendszeres !! gyűjtés munkája csak 1955 L utolsó hónapjaiban indul' I hatott meg, máris vannak •! jelentős eredményei.

■ Ahogy elénk tárulnak a •; regi könyvek, kéziratok, j; foliánsok, érdeklődésünket ;; elsősorban a szabolcs-szat;; mári vonatkozású emlékek ;; érintik mélyebben.

< • Itt találjuk meg a mú:: zeum egyik legfőbb kincsét:

; ■ Bessenyei György eredeti ;! könyvtárának egyetlen ránk 1 maradt példányát: Josephus Flavius latin író 1580-ban - nyomattatott művét a zsidó

* történetről. Ebben Besse• nyei György eredeti névbejegyzése látható a címlapon, a kötés belső tábláján pedig ugyancsak az írótól származik a feljegyzés, hogy Debrecenben, 1763 november 23-án vásárolta a könyvet Bessenyei György és hogy ezzel ő lelt a könyvnek törvényes tulajdonosa. A boldog örökös is beírta nevét utána: Vitkay Menyhért. A könyv rendkívül érdekes, mert bizonyítja Eessenyei korai érdeklődését a történeti tárgyak iránt. (Ne felejtsük el, hogy ugyanennek a római írónak munkája ihlette legnagyobb drámaírónk, Katona József drámaírói képzeletét is. Bessenyei első drámai műveiben az ókor és a magyar történelem alakjai felé fordul nagy szeretettel, s ez a könyv bizonyítja, hogy ez az érdeklődés nem Bécsben, hanem már sokkal korábban, 18 éves korában ébredt fel benne. Milye i utat tett meg Flavius könyve, míg ide, a múzeumba ért? Valószínűleg elkísérte írónkat Bécsbe, bécsi szállására, azután visszahozhatta magával Bercelre azon a négylovas társzekéren, amely könyveit és kéziratait szállította utána a szabolcsi i .agányba és száműzetésbe..! Ugyancsak itt találjuk a múzeumban híres munkáját, a Holmit, gondolatainak ez elsőrangú gyűjteményét, amely a magyar felvilágosodás e nagyszerű képviselőjét 1778-ban, írói virágzása egyik tetőpontján mutatja be. A múzeum kincsei közé tartozik Bessenyei egyik’ korai felvilágosodott munkájának, Az amerikai Podocnak Kazinczy által készített magyar fordítása is (áz eredetit Bessenyei németül írta), ami így egyszerre Bessenyei- és Kazinczy-emlék is.

E Bessenyei-emlékek, amelyek jórészt unikumszámba mennek, magvát képezhetik egy majdani állandó Bessenyei-irodalmi kiállításnak is.

Megyei vonatkozású a nagy Kölcsey Hymnusának egyik szép, korabeli magasztalása a kortárs, Pap Endre tollából, aki az elsők között ismerte fel e nagyszerű költemény szépségét és arra int kéziratában a külföld majmolásával szemben, hogy „valóban sajátunk elismerése és használása egyik . kulcsa

n revizionista nézetek Itatása, és az ellenük vall harc, meovéok kultúrpolitikájában

folytatás az 5. oldalról.)

Í! cikknek nem feladata, hogy a kulturális élet minden területét alaposan elemezze. Néhány tanulságot azonban le lehet vonni. Egyik legfontosabb feladat, hogy pártszerveink és a pártszervezetek,-a tanácsok és egyéb tömegszervezetek állandóan kísérjek figyelemmel és behatóan tanulmányozzák a kulturális élet problémáit. A párt fő feladata hogy a tudományos és kulturális élet területén elvi színvonalon segítse és ellenőrizze pártunk politikájának és határozatainak végrehajtását. A pártbizottságoknak gondoskodni kell róla, hogy az alsóbb pártszervezetek, az állami és tömegszervezetek kulturális munkája megfeleljen a párt politikájának, elősegítse annak megvalósítását és a pártonkívüli tömegeket mozgósítsa a feladatok végrehajtására. Lényegében ez jelenti a kultúrmunka helyes pártellenőrzését. Nem elég az, ha csak megállapítjuk, hogy hol és mi. hogyan és miért volt jó, vagy rossz. Úgy kell a munkát végezni, hogy az állami szervek és tömegszervezetek idejében megismerjék a párt határo-zatait, tanulják meg, ho-;; gyan kell következtetéseket;; levonni a határozatokból, 1; fordítsák le a határozatokat 1; a kulturális munka nyelvé-11 re és legyenek e munkának 11 irányítói, segítői, ellenőrzői. 11

Nagyon fontos felada-: • tunk, hogy komoly elvi se- ■ gítséget adjunk a kulturális ; front vezető kádereinek. A ; kultúrpolitikánkban jelent-: 1 kező revizionista nézetek el-11 len elsősorban ideológiaid fronton kell harcolni, eh- 1 hez pártszerű, elvi vitán-ra ‘ van szükség. 11

Tömegkulturális munkánk: > egyik nagy fogyatékossága ; • az, hogy nem törődünk ele-;; get a munkásosztály kultu-;; rális igényeinek fejlesztésé-;; vei, érdeklődésük fokozáséval. Nagyon fontos, hogy a;! falusi kultúrmunkát megja-d vítsuk, színesebbé, érdeke- ‘! sebbé tegyük, de ne úgy’,■ • hogy a munkások kulturá- •; lis problémáira kevesebb ;; figyelmet szentelünk. Ekét;; területen egyszerre kell elő-;; re haladni. :;

Az októberi ellenforrada- « lom után különösen fontos. J hogy a párt ellenőrizze és ! irányítsa a kulturális mun-1 kát. Minden pártszerv érez-f ze feladatának, hogy dolgo- Z zó népünk kulturális ellá-j tottságáórt mindent megte-X gyen.

nemzetiségünk kifejtésének”.

Megyénk szülöttei közül az Ábrányi Kornélra vonatkozó levelezés érdekes, ismeretlen adatokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan táplálta Szabolcs és a családi ház Ábrányi zeneszerzői hajlamait Lavottával, Rózsavölgyivel való személyes ismeretsége révén. (Lavotta például 10 évig volt — a levél szerint —• Ábrányiék házánál.) Ehhez járult Erkel Ferenc személyes hatása 1834-ben Ábrányiék nagyváradi tartózkodása idején.

Érdekesek Czóbel Minka ismeretlen önéletrajzi feljegyzései is, különösen, amit Jókairól mond, aki szívesen látta magánál kora fiatal íróit, közöttük patriarkális nagyságában jártkelt, majd az általa írt 100 kötetet tartalmazó szekrényhez vezette ifjabb vendégeit, s némi önmeghatottsággal mondta: „Ezt utánozzátok, fiaim!” Majd szeretete jeléül megmutatta nekik legfőbb büszkeségét: csigagyűjteményét..:

Figyelmet érdemelnek a„ok az iratok, amelyeket a múzeum megyénk és városunk kulturális múltjának • emlékeiként gyűjtött össze. Szabolcs-Szatmár megye kulturális életének története jórészt megiratlan és az adatok, emlékek még összegyűjtőre és feldolgozóra várnak. Éppen ezért különös érdeklődésre számíthatnak az erre vonatkozó s itt összegyűjtött emlékek és adatok. Az 1922-es Bessenyei-ünnepély, az 1923-as Petőfi-ünnepély megrendezésének emlékeit idézik fel pl. Odry Árpádnak, nagy színművészünknek és Paulay Erzsinek a levelei, amelyek a., akkori inflációs időknek a művészetre vonatkozó hatását is mutatják; Ugyan-Sárga csikó, deres

Inkább engem a

Vigyél engem, éde

Hogy ne fájjon az

Nagy tudósok eredeti kéziratai és levelei, mint pl. Toldy Ferenc, Herman Ottó, Riedl Frigyes eredeti levelei mellett híres, nagy költők kézírása, mint pl. Berzsenyi Dánielé, Vörösmarty Mihályé, Bajza Józsefé, nagy színészeké, mint pl. Jászai Marié, nagy festőké, mint pl. Rippl- Rónai Józsefé egészítik ki az értékes gyűjteményt. Különösen érdekes közöttük Rippl-Rónai József ecsettel írt levele.

Még sokat írhatnánk az irodalmi gyűjtemény gazdagságáról. Magja mindenesetre a szabolcsi-szatmári anyag, amely Bessenyeivel kezdődik, akiről oly találóan írja a múzeumi gyűjtemény egyik levele: „Nagy volt a sötétség, amelyben Bessenyei az első gyertyát meggyújtotta, és ennek a gyertyának' lángján gyújtották meg a fáklyákat, amelyek utána következtek, melyek fényénél azután megtalálta magát és megtalálta egymást a magyar.”

Persze, sok még a feladat, sok erőfeszítés szükséges, hogy a múzeumba kerüljön minél több Kölebbői az időből származnak az akkori Bessenyei-Körnek más vidéki irodalmi körökkel való levelezéséből származó irodalmi emlékei, am.lyeknek hátterében felvonul természetesen az akkori hivatalos Magyarország, kezdve a kormányzó kabinetirodájától a Petőfi Társaságig és a vidéki irodalmi társaságokig. Hivatalos, néptől idegen Magyarország ez, epigon-irodalom, de mindezek ellenére is érdekes anyagot tartalmaz az akkori idők kulturális arculatára vonatkozólag — megyénk viszonylatában. —» Ugyanakkor érdekes adatok bukkannak fei nemcsak nyíregyházi, de megyei összefüggésben is színügytörténeti szempontból, mint pl. a nagykállói műkedvelő színtársulat iratai, amelyek ebben a tekintetben figyelemreméltóak. Hiszen az irodalom, a művé-, szét, így vagy úgv a társadalom tükre, s mint ilyen feltétlenül tanúságtevő értékű.

De a múzeumi irodalmi gyűjtemény vezetője nem elégedett meg a pusztán megyei vonatkozású emlékekkel, hanem mindazt gyűjtötte, amihez hozzá tudott jutni. így nagyértékű könyvekkel gazdagodott a múzeum irodalmi gyűjteménye, mint pl. Pázmány Péter Hodegusának, Gyöngyösi István költeményeinek, a felvilágosodás íróinak, sőt Petőfi költeményeinek eredeti elsökiadású könyveivel is. A barokk korból származó kézírású régi széphistória, az Euryalus és Lucre tia érzékeny története, kéziratos versgyűjtemények a XVIII. sz, végéről, a XIX. sz. elejéről, közepéről gazdagítják a gyűjtemény értékét. Az egyik ilyen gyűjteményben olvashatjuk pl. Csokonai-, versek mellett az alábbi kedves, népdalszerű költe-l ményt:

a fű, ne egyél, mbámhoz elvigyél, s lovam, odáig, én szivem sokáig .

csey-, Móricz Zsigmond-, Krúdy Gyula-, Zalka Mátérelikvia, r. költészeti dokumentum és a társadalmi mozgalmakra vonatkozó okmány is. (Bár az utóbbira a levéltár tart. számot.)

Hogy a múzeumnak ez az irodalmi gyűjteménye a célokhoz méltóan fejlődjék, ehhez segítségre van szükség. Elsősorban a Művelődésügyi Minisztérium további s még hathatósabb anyagi támogatására, másodszor a tanácsok és iskolák segítségére, hogy minden értékes irodalmi és kultúra.is vonatkozású anyag idekerüljön a múzeum irodalmi osztályára, mielőtt végképp elkallódnék a'minek sajnos, szintén vannak nyomai. Végül, de nem utoljára pedig épületre, helyiségre van szükség, hogy ezek a kincsek valóban közszemlére, állandó kiállítás - elrendezve, közkincsekké váljanak, s múzeumunk mint dolgozó népünk történelmi, művészeti, politikai nevelésének iskolája, ezzel is teljesíthesse kulturális hivatását.

Dr. MERÉNYI OSZKÁR!