Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-11 / 134. szám
^rtng pz&tetnrfai ttjytsftffefaff f 9 ^r*’ 1 Keletmaqvar orszaq t Az MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja XIV. évfolyam. 134. szám 1937. június 11, kedd Legfőbb feladatunk a dolgozók felvilágosítása, a párt és a tömegek kapcsolatának erősítése Megkezdte tanácskozását a budapesti pártaktíra A Csepeli Sportcsarnokban szombaton délután 932 küldött és 200 meghívott részvételével, megkezdte kétr napos tanácskozását a budapesti pártaktíva. Az értekezlet elnökségében foglaltak helyet a többi között Apró Antal, Bíszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Marosán György elvtársak, a Központi Intéző Bizottság tagjai, Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára, Földes László, Sándor József elvtársak, a Központi Bizottság tagjai, Mező Imréné elvtársnő, továbbá kerületi és üzemi pártmunkások, kiváló dolgozók, értelmiségiek és más közéleti személyiségek. A pártaktíván Marosán György elvtárs, a budapesti pártbizottság első titkára tartott előadói beszédet, amelyet rövidítve az alábbiakban ismertetünk, Marosán György elvtárs besséde Marosán elvtárs bevezetőjében emlékeztetett a budapesti munkásmozgalom történetére, évtizedes harcára a tőkés-földesúri rendszer, a Horthy-fasizmus ellen. A budapesti munkásosztály harcát mártírjaink vére festi vörösre. Az első sztrájk áldozatától Mező Imréig és az októberi ellenforradalom több mártírjáig a budapesti munkásmozgalom küzdelmes korszakát öleli fel. Gyalázatos hazugság az, hogy munkásosztályunk harcolt volna a néphatalom ellen. Ellenkezőleg, az igazság az, hogy október 23-án és a következő napokban fegyvert követelt, de Nagy Imréék, a honvédség és a rendőrség vezetésében történt árulás következtében ehhez nem juthatott. Hiányzott az átgondolt politikai vezetés Marosán elvtárs ezután feltette a kérdést: miért nem tudott a budapesti pártszervezet sikeresen szembeszállni az ellenforradalom eszmei, politikai előkészítésének időszakában a jobboldali, revizionista eszmékkel? — majd így folytatta: — Budapest pártszervezete az 1956-os évben nélkülözte az átgondolt politikai vezetést. A pártszervezetek vezetése elszakadt a pártélet napi kérdéseitől. Ezért nem bontakozott ki megfelelő súllyal és erővel az eszmei harc'a revizionista és más ellenséges nézetekkel szemben, de nem volt egyértelmű állásfoglalás a szektás, dogmatikus hibák tekintetében sem. Sokan úgy érezték, hogy a pártszervezet első titkára az ellentétes irányzatok harcában a mérleg nyelvének a szerepét próbálja megjátszani, inkább személyi politikát folytat, ahelyett, hogy éles elvi állásfoglalással igyekezett volna megszilárdítani a budapesti pártszervezetet. A júliusi párthiatározat után az egész budapesti pártéletben nagy politikai fellendülés következett be. A kezdeményezés ebben az időszakban határozottan a budapesti pártszervezet kezében volt. Ez a helyzet, sajnos, nem tartott tovább egy hónapnál. A vezetés akkor a revizionista és ellenséges támadások nyomásának hatására újból bizonytalanná vált, nem támaszkodott a munkáskerületek pártszervezeteire, hanem figyelmét teljesen az értelmiség politikai vitája kötötte le. Hozzájárult a zavarhoz, hogy Budapesten a központi vezetésen kívül más politikai centrumok is létrejöttek, amelyek az írószövetség, az Irodalmi Üjság, a Petőfi Kör, az egyetemi értelmiségi pártszervezetek körül bontakoztak ki. Nem folyt eszmei, politikai harc az ellenséges nézetekkel szemben. így a frontok összekeveredtek. A tüntetés napján, október 23-án a budapesti pártszervezetekben békés illúziók éltek. Nem ismerték azokat az erőket, amelyek a békésnek ígérkező diáktüntetést előkészítették, nem látták, nem sejtették szándékukat sem. A támadás meglepetésszerűen érte a pártszervezeteket, ami viszont oda vezetett, hogy túlbecsülték a támadó erőket és lebecsülték a munkásosztály hatalmához hű erőket. szabadulás óta eltelt 12 esztendőben kivívott eredményeinkről s hibáinkról szólott. Az ellenség akkor látta elérkezettnek az időt a támadásra, amikor a hibák kijavításával a helyes útra léptünk. Örök hála a szovjet népnek, amely nemcsak életre segítette népi hatalmunkat, de a béke védelmének és az internacionalizmus szememének megfelelően, vérének hullatásával megvédte, amikor az .imperialisták irányította ellenforradalmárok fegyvere reánk tört. Ei voltunk szánva, hogy a munkáshataimat megvédjük és iiiegszilárditjuk Sokszor boncolgattuk már a hibákat, amelyek lehetővé tették október 23-át. Mégis helytelen lenne, ha ezúttal is nem térnénk ki ezekre, mert a hibákból tanulnunk kell, ez kötelességünk. 1949 után a párt vezetésében lábra kapott az elbizakodottság. Kezdett háttérbeszorulni a meggyőzés, s helyét elfoglalták az adminisztratív intézkedések. A hősi feladatokat megoldó munkásosztály teherbírását kezdték túlterhelni. Az életszínvonal nem mozdult az 1949-es szintről, és ez az első ötéves terv nagyipari beruházásai közben elégedetlenséget okozott. Egyidejűleg az adminisztratív módszerek elhintették a bizalmatlanság magvát. — Ezeket a hibákat fújta fel, túlozta el és használta ki a Nagy Imre-féle csoport. Az eltorzított, felnagyított, ki javít hatatlannak hirdetett hibákra irányítottál? a fő figyelmet és végül már csak a hibákról beszélt mindenki. Marosán elvtárs ezután a forradalmi munkás-paraszt kormány szerepéről, történelmi érdemeiről, rendkívül nehéz de eredményes munkájáról beszélt. El voltunk szánva, hogy a munkáshatalmat helyreállítjuk, megvédjük és meg. szilárdítjuk. És elszántságunk azóta csak erősödött, erősítette az a bizalom, amely a népből egyre melegebben sugárzik a munkások és parasztok kormánya felé. A Kommunisták legyenek mindig nyíltak, őszinték egymáshoz Az üzemekben túl magasra, a hivatalokban pedig tűi alacsonyra szabták a mércét Akkor támadtak ránk, amikor már megkezdtük a hibák kijavítását A tények teljességéhez tartozik, hogy a budapesti pártbizottság és a kerületi pártbizottságok, egy-két kivételtől eltekintve, megingás nélkül küzdöttek a munkáshatalom oldalán, megszervezték a pártházak védelmét és hősiesen harcolva kitartottak a proletárdiktatúra mellett. Az előadó ezután a íel-Marosán elvtárs kifejtette, hogy az üzemi és a nivatali kerületekben a pártszervezetek nem fejlődtek arányosan. Ennek egyrészt az az oka, hogy a hivatalokban a „forradalmi bizottságok” megszüntetésével jóval hamarabb eldőlt a hatalom kérdése, mint az üzemekben, ahol az ellenforradalmi beállítású munkástanácsok terrorisztikus módon megfélemlítették a pártba belépni akaró munkásokat. Másrészt sz üzemekben sokkal szigorúbb követelményeket támasztottak az átigazolásnál, mint a közhivatalokban, és más alapszervezetekben. A munkások nehezen bocsátanak meg annak, aki hibát követett cl a munkáshatalommal szemben. Ez helyes, de ha túlzásba csap át, gyengíti a pártot és a munkásosztályt. Hiba volt, hogy nem léptünk fel kezdetben a túl szigorú mérce ellen. Nem a munkások felelősek az események bekövetkezéséért, hanem a párt felső vezetése, és azok a rétegek, amelyek szellemi előkészítői voltak az ellenforradalomnak. Azokat a munkásokat, akik megtévedtek, türelmes munkával fel lehet és fel kell világosítani. Marosán elvtárs ezután arról beszélt, hogy sok hivatalban, intézménynél viszont az ellenkező véglet nagyfokú liberalizmus, békülékenység tapasztalható az átigazolásoknál. Nem szabad hagyni, hogy október-november tanulságai elsikkadjanak, a kommunisták elpuhuljanak. Sok helyütt akadályozta a pártszervezést az intrika, a személyeskedés, s a régi és az új funkcionáriusok közötti ellentétek. Az ilyen ellentétek kimélyítésében, mint az intrikákban is, igen sokszor benne van az osztályellenség keze. Legyenek a kommunisták őszinték, nyíltak egymáshoz, még a legkényesebb személyi kérdésekben is. Vessék fel bátran egymás közt, ha eszmei kérdéseket nem látnak eléggé tisztázottnak. Vitassák meg az ilyen problémákat taggyűléseken, de nagyon vigyázzanak, nehogy felesleges vitákkal holmi vitaklubbá süllyesszék le a pártot. Senki sem állíthatja, hogy a pártegység megszilárdításának területén nincs sok tennivalónk. Ma még vannak ellentétes nézetek, amit az ellenség igyekszik kihasználni. Ezt a pártegység, az eszmei és akarategység megszilárdításával verhetjük vissza. A legélesebben kell harcolnunk a polgári ideológia talaján keletkezett revizionista né zetek és ennek újabb vadhatása, a „nemzeti kommunizms” téveszméje ellen. De nem engedhetünk teret a dogmatizmusnak sem. Nem igaz, hogy pártunkban csoportosulások, frakciók vannak, hogy „neosztálinista” puccsot számol, tunk fel. De senki sem akarja tagadni, hogy akad nak olyanok, akik ezelőtt magasabb pozíciókban ültek és ma elégedetlenek alacsonyabb beosztásukkal. Nem elvi harcról van ezeknél szó, hanem íróasztalpolitikáról, személyi politikáról. Nem értik meg, hogy alacsonyab beosztásban is lehet igen értékes munkát végezni a pártért, a nép érdekében. Sértődöttségükkel, pusmogásukkal gyengí tik a mai viszonyok közt megkövetelhető legnagyobb fokú figyelmet, amelyet minden kommunistának, az ellenforradalmi erők megsemmisítésére, az ellenforradalmi eszmék leküzdésére, a revizionista nézetek legteljesebb visszaszorítására kell fordítania. — Ezért nemcsak helytelen, de rendkívül káros is az ilyen elvtársak magatartása. Mi nem tartjuk őket sem csoportosulásnak, sem frakciód nak, csak egyszerűen sértődött embereknek. De meg kell mondanunk azt is, hogy egyáltalán nem nevezhető kommunista magatartásnak a sértődöttség, s különösen akkor nem, ha ez pozíció érdekében jelentkezik. A mai viszonyok semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy bárki is torzsalkodással zavarja a mindinkább megszilárduló egységet, s alkalmat adjon az ellenségnek, az ellenséges rádióknak, hogy ezt zavarkeltésre felhasználhassák. Marosán elvtárs ezután arról beszélt, hogy a revizionizmus elleni harc nagy feladatokat ró a pártszervezetekre, a sajtóra, a rádióra. Enélkül a dogmatizmus leküzdésében sem érhetünk el eredményeket. A revizionista nézetek a szocializmus alapvető elveinek feladását jelentik, a dogmatizmus pedig végső fokon oda vezet, hogy elszakadunk a tömegektől. A revizionisták voltak nálunk az ellenforradalom szálláscsinálói, viszont a szocialista építő munkánkban előforduló hibák a legszorosabb kapcsolatban voltak a dogmatikus nézetekkel. Bár a régi párt- és államvezetés az általános törvényszerűségnek alapján lényegében helyesen jelölte meg a szocializmus fő feladatait hazánkban, mégis elégedetlenséget keltett azzal, hogy nem vette kellően figyelembe sajátosságainkat, népgazdaságunk konkrét adottságait. Erősítsük a tömegszervezeteket A budapesti pártszervezetek most új helyzetbe kerültek. Taglétszámuk sokkal kisebb, mint az MDP idején volt. Ez szükségessé teszi a pártmunka új módszereinek kialakítását, amit természetesen úgy kell meg„ oldani, hogy a régi jó módszereket felhasználjuk. Fel kell elevenítenünk Lenin gondolatait a hivatásos forradalmárokról. Igen! Pártunk minden tagjának hivatásos forra(Folytatás a S. oldalon)
