Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-05 / 129. szám
I KELETMAOYARORSZAG 1957. június 5, szerda Ebben as országban a felelősség a kommunistáké! — Ma es fokozottabb mértékben fennáll Rónai Sándor elvtárs beszéde a megyei pártaktíván Miért nincs infláció? A megyei kommunisták nagy tanácskozása alkalmával felszólalt Rónai Sándor elvtárs is, az MSZMP Központi Intéző Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke. Bevezetőjében az ellenforradalmi eseményekkel foglalkozott, majd így folytatta: Kedves Elvtársak! Annyi sok oldalról bizonyítottuk, hogy ellenforradalom volt, mégis engedjék meg, hogy egy-két megjegyzés ezzel kapcsolatban tegyek. Mint az országgyűlés elnöke, ott voltam végig az Országház épületében, láttam, mi történt. Amikor Nagy Imre—Losonczv áruló csoportja tétlenül nézte, szó nélkül tűrte, hogy Budapest utcáin úrrá tesz a fehérterror, a kommunistákat és becsületes, jó hazafiakat tömegesen gyilkolják, ugyanakkor lehetővé tették, hogy a többpárt rendszerre lehessen áttérni. Szinte tucatszámra jelentkeztek a különböző fasiszta, reakciós pártok küldött-Mikor a folyosókon nemcsak ezek a küldöttségek jártak, hanem a Horthy egyenruhába öltözött ellenforradalmi katonatisztek, csendőrök és hasonló naftalinszagú ruhába öltözött egyének, amikor már vérszagot is lehetett érezui, megjelent egy politikai őrnagy, s azt mondja Dobi elvtársnak és nekem, hogy legyenek szívesek engem követni és ezen udvarias felszólításnak 4 fegyveres katona adott nyomatékot. Az Országház alagsorába vittek. Amikor Mindszenty elmondta emlékezetes beszédét, akkor annak a hatását vártuk. Megmondom, örültünk, amikor kaptuk a különböző jelentést, főleg vidékről a magyar parasztság, munkásság és értelmiség jelentékeny részének helytállásáról, akkor bizakodással voltunk eltelve, hogy megértették, mit akar Mindszenty, megértették, amikor Mindszenti azt mondta,, hogy mindent vissza, akkor nyílván nem a miseruhára Tisztán és világosan kell látnunk — és mi kommunisták nem vagyunk naiv emberek —, tudatában vagyunk annak, hogy az ellenforradalom, s az őket hathatósan támogató imperialista hatalmak egy pillanatra sem adták fel tervüket. Az imperialisták mindent megtesznek a harmadik világháború előkészítése éa kirobbantása érdekében. Mi tagjai vagyunk a nagy szocialista tábornak. Önök is ismerik azt a megállapodást, amelyet kormányunk kötött a Szovjetunió kormányával a közelmúltban, Varsóban. Ismerik azt a meg-Engedjék meg, hogy most beszéljek a gazdasági helyzetről egy pár szóval. Ezzel is azt érzékeltetem, hogy nekünk, kommunistáknak a párt építésén, szilárdításán, erősítésén keresztül a gazdasági életre is milyen befolyást kell gyakorolni. Talán úgy határoznám meg, hogy ha azt lehetett mondani, hogy ebben az országban a felelősség a kommunistáké, akkor ma ez fokozottabb mértékben fennáll. Ez a megye túlnyomórészt mezőgazdasági. Fontos tehát, hogy ebben a megyében a kommunisták a megye iparának fejlesztése tekintetében döntő mértékben adjanak politikai segítséget az üzemek vezetőinek, emellett azonban nagyon behatóan kell foglalkozni a_ mezőgazdaság kérdésével. Mindenekelőtt á legfőbb szempont az legyen, hogy a földből miníl többet tudjunk kihozni, vagyis a termésátlagot állandóan emeljük. Mi a helyzet ma? Az őszi vetésnél kenyérgabonából 480 ezer kát. holddal kevesebbet vetettünk. Igen fontos a kenyérellátás nemcsak a parasztság szempontjából, hanem az egész ország dolgozó népének. Cukorrépából 55 ezer holddal vetettünk kevesebbet éá ennek következtében ebben az évben nekünk cukrot importálni kell. Kenderből 18 ezer kát. holddal vetettünk kevesebbet és ez a könnyűipar szempontjából súlyosan esik latba. Nekünk ségei, a munkástanácsok küldöttségei, melyekben bár voltak becsületes munkások, azonban a hangadók azonosak voltak az ellenforradalmárokkal. — Amikor végig néztem a folyosókon, tönegszámra jelentkeztek ezek az emberek; kerestem ismerősöket, mivel láttam, hogy azok között is vannak hozzám hasonló korúak. Koromnál, beosztásomnál fogva sok embert ismerek az ország te ületéről, de akárhogyan kerestem a különböző küldöttségek között egy ismerőst, nem tudtam közöttük találni. Bebizonyosodott előttem, hogy ezek nem a munkásosztályt képviselik. Tisztán állt előttem, hogy az a gyilkosság, az a tömegmészárlás, emberek megkínzása és megaláztatása, mely elkezdődött Budapesten és az ország különböző területein, csak a kezdet, folytatása azután lett volna, ha a hatalmat végleg kezükbe kerítik az ellenforradalmárok. és az apácák fehérneműjére gondolt, hanem arra a több mint 90 ezer hold földre, amit elvettünk tőlük és a jogos tulajdonosának, a megyar parasztnak adtuk. Mindez világosan kell, hogy álljon valamennyiünk előtt azért, hogy a harcot sikerrel tudjuk folytatni a mostmár fegyveresen levert, illegalitásba vonult ellenforradalmárokkal szemben. Igazuk van a kínai elvársaknak, amikor azt mondják, hogy az elmúlt évek egyik súlyos hibája volt az, hogy a proletárdiktatúra ökle gyenge volt az ellenséggel szemben és nem adott elég demokráciát a népnek. Akkor r ' ”-k kommunistáknak részben a kínai elvtársak eme kritikai megállapítását elfogadva, az ellenforradalom • tanulságaiból azt a következtetést kell levonni, hogy a proletárdiktatúra ökle kemény legyen az ellenséggel szemben, s több legyen a demokrácia a dolgozó népnek az 'rszágban. állapodást is, melyet most, az utóbbi napokban kötöttünk. Ismerik az indoklást is, hogy addig, amíg az imperialista hatalmak Európában a NATO hatalmon belül a fegyverkezést lázasan folytatják tovább, addig a szocialista tábor erejét erősíti a Varsói Szerződésben összefogott zrő. Ez magyarázatát is adja annak, hogy a Szovjetunió hős fiainak katonai alakulatai itt vannak és én boldogan üdvözlöm őket. az elkövetkező időszakban a mezőgazdaság kérdésével, fejlesztésével, mint párttagoknak, kommunistáknak, behatóan foglalkozni kell. Itt van például az állatállomány, a szarvasmarha tenyésztése, fejlesztése. — Nem vagyok mezőgazdasági szakember, én „malter technológiát” végeztem, illetve tanultam. 4 évig voltam külkereskedelmi miniszter és tudom, milyen áldozatot jelent az. hogy a népgazdaság számára nyersbőrt Argentínából kell importálni. Mennyire más lenne a helyzet, ha nyersbőr szükségletünknek döntő többségét mi tudnánk biztosítani. Nem beszélve arról, hogy amíg a bőr feldolgozásra kerülne, mennyi hasznot hozna az állat. Gondolok itt a tejre, vajra és az istállótrágyára is. Ennyit elvtársak én is értek a mezőgazdasághoz. Akik többet értenek hozzá, azok el fogják mondani, hogy mit kell ennek érdekében csinál ii. Nincs a világnak egyetlen országa, amely tartósan és hosszasan el tudja viselni azt, hogy több bért fizessen ki, mint amennyi a termelés. Sok szó esik a termelékenységről, az önköltség csökkentéséről, de a gyakorlatban ennek érdekében sok mindent nem tettünk meg. Nyomatékosan hívom fel az elvtársak figyelmét erre a körülményre, mert az a tény, hogy a gazdasági politika hiánya, de főleg az ellenforradalom kártevései következtében előállott gazdasági nehézségeket át tudtuk hidalni és hogy nem rohantunk az inflációba, igen fontos. Sokan tudjuk azt, hogy mit jelent az infláció. Amikor feleségeink kimentek a piacra, vittek egy szatyor pénzt és majdnem üres kézzel jöttek haza. Elvtársak! Hogy mi ezt az inflációt elkerülhettük, a Szovjetuniónak és a többi szocialista országok segítségének köszönhetjük. A demokratikus országok meg sem várták, hogy segitséget kérjünk, máris segitettek. Kérés nélkül küldték a különböző árukat és élelmiszereket. A fájdalmas az volt, hogy egyik-másik vasutassal kellett vitatkozni, akik azt mondották, hogy nem rakják át az árut olyan va- , gonokból, amelyiken vörös csillag van. Ezeknek az embereknek meg kellett mondani azt, hogy valamikor milyen szívesen pakolták a szarvasmarhát, sertést azokba a vagonokba, amelyiken horogkereszt volt és szállították kifelé. A népi demokratikus államok segítsége folytán tudtuk elkerülni az inflációt, A tárgyalások során kaptunk kö!Nincs más út, csak a Egy-két kérdést szeretnék felvetni az értelmiség felé. Ezzel kapcsolatban nekünk semmi általánosítással nem lehet egyetérteni. Az értelmiségiek között voltak, akik meggabalyodtak, nem láttán tisztán. Azonban voltak ilyenek mások között is, nekünk tehát' az értelmiség felé nem úgy kell közelednünk, hogy általánosítunk és az értelmiséget kikiáltjuk ellenforradalmárnak, hanem úgy, hogv őket meg tudjuk győzni a párt politikájának a helyességéről. Meg tudjuk győzni arról, hogy a szocializmus építése nemcsak a munkásosztály, nemcsak a parasztság érdekp, érdeke az egész magyar r nek és aronbelül az értelmiségnek is. Én nem mondom azt, hogy azok, akik főbenjáró bűnt követtek el az ellenforradalom idején, azokkal is kesztyűs kézzel bánjunk. Felelni kell a cselekedetükért, hogy szembe helyezkedtek a népi demokráciával, az államunkkal, felelni kell, mert az ellenforradalomnak segitettek akár érveléssel, akár fegyverre], tehát az ilyenekkel törvény szerint kell eljárni. Viseljék a következményeket, mert a mi számunkra, a kommunisták számára, mindennél szentebb a magyar nép élete, vére, egészsége és fejlődése, Mi nagyon szeretnénk, mi kommunisták, ha az értelmiség megértene bennünket. Egyszerű igazságok, de sokszor olyan elvtársak mondják, akik csak 4—6 elemit, vagy annál kevesebbet végeztek. Olyanok is akadnak közöttük, akik semmit sem végeztek és ezek mégis megértik. hogy miről is van szó. Joggal támaszthatjuk azt az igényt az értelmiséggel szemben, hogy megértsék miről van szó. magasabb iskolát végeztek, képzettebb emberek. Értsék meg végre, hogy a fejlődés nem visszafelé, a jobbágy korszakba, hanem előre, a kommunizmus építése útján halad, csönöket és legnagyobbat a Szovjetunió* tói és a Kínai Népköztársaságtól. Ezek a segítségek lehetővé teszik azt, hogy népgazdaságunk egészséges fejlődésének alapjait lerakjuk, elmondhatjuk azt, hogy rendes kerékvágásban vagyunk. Feladataink vannak a termelés, termelékenység és önköltség területén. Látni kell azt, hogy a következő években meg kell állni a saját lábunkon, mert nem mehetünk mindig kölcsönt kérni. Nem lehet úgy berendezkedni, hogy a mások nyakán élősködjünk. Látni kell azt, hogy nekünk itt van a helyünk és ebben a táborban kell küzdeni, harcolni, feladatainkat a szocialista táboron belül teljesíteni és ehhez egységes párt kell, aki vezeti az ország ügyét. Ez azt jelenti elvtársak az ember számára, hogy éles, kérlelhetetlen, kemény harcot kell folytatni minden jobboldali elhajlás ellen. Ebben a pártban csak forradalmárok lehetnek, akik minden viszonylatban helyt tudnak állni, a nép érdekét életük árán is meg tudják védeni. Azt gondolom, eoben a tömör mondatban minden benne van, amit nekünk tenni kell a pártépítés terén. Legyen ott a pártszervezet mindenütt. Egyetlen egy termelőszövetkezet sem legyen, ahol a Magyar Szocialista Munkáspártnak nincs szervezete, mert ez biztosítja azt, hogy a mezőgazdaság terén a nagyüzemi gazdaság vitelében előbbre tudjunk menni, ez biztosíték arra, hogy a termelőszövetkezetekben tervszerű gazdálkodás folyjon, olyan gazdálkodás, ami boldoggá és megelégedetté teszi a tagokat és ha így tudjuk csinálni, ez a legjobb biztosíték arra, hogy a ma rr.ég egyénileg gazdálkodó paraszt felé vonzóerőt gyakoroljon, az önkéntesség teljes betartása mellett, a nagyüzemi gazdálkodás felé, szocializmus építése Ez vonatkozik az értelmiség minden kategóriájára és ehhez még egy mondatot akarok mondani, a pedagógusom íele. Drága jó pedagógus barátaim! ErUéiek meg végre, számunkra nincsen más út, csak ez az egyetlen egy út, a szocializmus építése. S vagy meg tudják szabadítani magukat az ellenforradalom szennyesétől, s be tudnak állni a nép szolgálatába, vagy ha ezt nem tudjátok megérteni, ebben az esetben a nép utálatát és megvetését fogjátok kiérdemelni. A műszaki értelmiségről Mi azt várjuk a műszaki értelmiségtől, hogy fáradtságot nem ismerve, éj1:nappalt egybevéve végezzük a nagy feladatokat, ami ránk vár. Amikor eljön az 5 óra barátom, értelmiségi műszaki, ne tedd le a tollat, a körzőt úgy, ahogy a kőműves letette 12 órakor a ma'taroskanalat, hanem ' ha hazamész, gondolkozz, vedd elő á szakkönyveket, hogyan és miképpen lehetne újítást, vagy különb dolgot készíteni a meglévőnél. —. Hogyan lehetne gépeket jobban kihasználni. Legyenek segítségére a munkásoknak. Dolgozzák ki legeredményesebben egy-egy munkamenetet, hogy minden legyen helyben. És gondolkozzunk, hogy hogyan lehet egy-egy új gépet, a meglévőnél különbet készíteni. — Gondolok itt arra, hogyan lehetne egyegy gépet 5—6 kilogrammal könnyebbé tenni és mennyit lehet ezzel megtakarítani országos viszonylatban és mennyivel gyarapodna népgazdaságunk. De mivel ebben nem vagyok szakember, felvetem a gondolatot, az elképzelésemet. hogy érzékeltessem, hogy mit is várunk a műszaki értelmiségtől. Mi ag, amit a magyar nép boldogítása érdekében nekik tenni kell. Nekik is azt mondom, hogy nincs más, mint a legjavát adni tudásunknak, hogy haladjon és életképes le(FolytatáSj az 5. oldaloni Mit akartak az ellen forradalmárok? Tagjai vágjunk a szocialista tábornak A gazdasági helyzetről
